Jóga-vita (Gondolatnapló)

HAMPI - KARNÁTAKA 


 

   A filozófus Ludwig Feuerbach annak idején a vallásról, mint különös észről értekezett, amely különös ész azonban nem nélkülözheti a természetes emberi logikát. Ezt a vallásszociológiában plauzibilitási struktúraként (hihetőségi szerkezet), értelmezési rendszerként határozták meg. Manapság, ha a népszerű keresztény irányzatokat és a jógát kell összehasonlítani, akkor utóbbi szembeötlő, hogy jobban kiállja az ok-okozatiság mércéjét. A kereszténység manapság népszerűbb tanai számára számos olyan előítélet és buktató van, amelynek kognitív disszonanciáit senki nem tudja elkerülni, a logika helyébe pedig áthídaló megoldásként a hit kerül, mint a legvégső argumentum. Látható, hogy eltérőek, tehát mások a követelmények - a "külső burok" egy világvallások, vallások univerzumának tekintetében eltérő, azonban ahogy haladunk a szerzetesség, az aszkézis és a misztika irányába, egyre inkább tapasztalható egyfajta azonosság, de ez az azonosság nem a világi híveknek szól, és a szerzetesi közösség szigorúbb, lemondó életformát követel az emberektől; nyilván ez így van a buddhizmusban is, ahol öt parancsolat vonatkozik a világiakra és tíz parancsolat a szerzetesekre; ilyen szempontból a sokszor fordított vagy fals nézetű buddhizmus is átvette - nevezzük nevén: a "vallási komorság intézményeit". Tehát az aszketikus, misztikus és nem külső, világi vallásosság számára lényegi azonosságok vannak. A hinduknál a lemondás eme kultúrája áthatja az egész társadalmat (csaturvarnáshrama-dharma példaként dr. László András terminusa szerint), ez a fajta heroizmus részben ksatriya-szellemű - annyi különbséggel, hogy  általánosságban a győzelem, az "önlegyőzés jógája" által megy végbe. Tehát a világ itt is egy mulandó káprázat, túlzottan is az - egy félreismert valóság, amelyben a nemtudás (avidzsa-avija), vagy az advaita védántában a hamis érzékelés (adhjásza - adhyása) a csapda vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz az alvás, az ti. hogy nem vagyunk éberek. Hamvas mester nyomán már könnyű dolgunk van újra összefoglalni tanait, hogy a zsidó-keresztény kultúra a bűn fogalmából indult ki, a görög az egészségből, sportból és talán a harmóniából, a római a törvényből és a hódításból no és "nagy" összegzőként a kulturális-vallási integrációból (Puzsér Róbert is megállapítja a hasonlóságot, hogy a vallási piac talán legutoljára az ókori Róma fénykorában volt ilyen sokszínű) amit leginkább pragmatikus okokból végül és egyben ennek a sokszínűségnek hanyatlásaként: a hatalmi legitimációra fordította - tehát a vallás állampolitikai fogalommá lett. Manapság éljük újra azt, hogy miként lesz újfent részévé a vallás az állampolitikának és hogy miként állítják szembe a szocializmus valláspolitikájával, amely már az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idejént feltűnt progresszív alkotmányával, amelyben határozottan deklarálta a vallásszabadságot és egyben az állam és egyház szétválasztását. A görög kultúrára visszatérve megfigyelhető Bachofen nyomán, hogy a sport, az olimpia szakrális eredetét tekintve azt részben a Pelopsz-mondakörhöz kapcsolják, ennek lényege valójában az, hogy a versengés (és itt kapcsolódok vissza napjaink nagy a versengésre, hogy ki legmagyarabb) marsikus (Árész) vagy a maya labdajátékok emberáldozata, tehát kegyetlen férfiverzióját felváltja Pallasz Athéné: a szabályozottság. Az emberiség önreflexiójának és tudatterületének önfelismerő hatásmechanizmusát láthatjuk ebben is megmutatkozni: társadalmi  empátia és emancipáció. Freud nagyot csettintett volna, hiszen a kultúra születése relációban van az emberi ösztönök megzabolázásával és ennek rítusa a sport lett. Ez egy természetes fejlődés eredménye, Pallasz Athéné szimbólikusan győzte le, bár nem teljesen Árészt, és az emberi kultúrában globálisan és erősen reprezentálva jelen van a békés háború: a sport. Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezetője utalt erre, mint olyan mozgásformákra, amelyek nem démonikusak - ha mitológiai értelemben áttekintjük - akkor valójában arról van szó, hogy amiről Németh Sándor beszél, az valójában egy marsikus erőnek a szublimációja - a jóga bizonyos tekintetben ennél magasabb szintet kell képviseljen, hiszen az már nem az átlagembrek, hanem aszkéták tömegsportja - ennek nyilván vannak világi, népszerű és nem evilági hívek által gyakorlott tradicionálisabb formái. A jóga sziddhik közül a legkeresztényibb vitán felül a vízenjárás képessége. A víz elem a kereszténységben az egyik fő szimbólum, olyannyira, hogy még a mandeusok is (János-keresztények) a Közel-Keleten a mai napig gyakorolják a Keresztelő Szent János-féle keresztséget. Az is közhely, hogy Jézus általánosan elterjedt hagyományos ábrázolása (ami a mai Szíria területéről való) rokon vonásokat mutat a jógikkal. Természetesen elmaradhatatlan érv a vitában az is, hogy a Pashupati-pecsételőn ("állatok ura" - Móhendzsó-Daró) látható egy jógapózban ülő alak, így tehát a lótuszülés több ezer éves, Jézus Krisztus előtti hagyomány.

Az egyik legérdekesebb Indus-völgyi lelet, talán Siva előképe? (i.e. 3. évezred)

   Amikor például összehasonlítjuk Patanjali Jóga-szútráit a keresztény tanításokkal, akkor egy mondatban összefoglalhatjuk azt, hogy a jóga-szútrák leglényegibb vezérfonala valójában a pratjahára (pratyahára), az érzékek visszavonása - az az érzék korlátozás a kereszténységben is megvan a böjtben, a „tudati böjtben”: a bűntől való távolságtartásban, a korlátozott keresztény életvitelben - a jógában azonban mindez nem üdvtörténeti, eszkhatológiai kontextus ,de lényegében hasonló tudati-irányelterelés, ha módszertanának lényegét tekintjük. A pratjahára csak az egyik lépcső az arja-astanga jógában, de valójában a jóga egészére igaz. A jóga egy mondatban: az elme lecsendesítése (csitti -vritti-nirodha) pedig a belső csend - a központi idegrendszerünk önkéntes megzabolázása - valójában a kauzális jellegű énünk viszonylagosságának a tudatosítása is - a belső beszéd böjtje - ez a fajta érzékek megzabolázásra tett arany középút már Platón filozófiájában is jelentőséggel bír, a kocsihajtó hasonlatban olvashatunk erről. Az egyiptomi anakhorétákról olvasva, akik a Décius-féle keresztényüldözések elől Szkétisz sivatagába menekültek - szintúgy azt olvashatjuk, hogy akár a jógik, nagyon csinján bántak a saját látomásaikkal, ahogy a jógik számára is elő volt írva íratlan szabályként is, hogy a sziddhiknél ne ragadjanak le, ugyanis a sziddhi nem a végcél, hanem a móksa - hiszen az emberi dimenzió meghaladása, akár aszkézissel, akár böjttel, akár jógával nem azért történt, hogy ezzel öncélú hatalmat gyakoroljanak a világ és embertársaik felett, bár az önkénytelenül is meg fog mutatkozni - hanem inkább azért, hogy erről a "legutolsó kísértésről" is végül le tudjanak mondani (el tudjanak szakadni az utolsó előtti tudatállapottól - amikor a prakriti avyakta és a purusa is avyakta - megnyilvánulatlanban egy. Az egyiptomi keresztény anakhóréták vívódása valójában nagyon hasonló vívódás, csak más kulturális jelképek között történik, így a hallucinációk, látomások a keresztény-hitvilág lényeivel és dichotómiája szerint racionalizálódnak. A hódító kereszténység amikor India területére teleportálta magát portugál hajósok képében, a mai Goa állam területére elvitték az inkvizíciót is magukkal. Amit még fontos megemlíteni az Szent Tamás apostol, aki a legenda szerint Indiában térített és halt meg, emlékét egy templom őrzi a mai Tamil-Nadu államban. Legvégül és nem utolsó sorban, hogy ne maradjon az ok-okozatiság kérdéskörében hiányérzet az olvasóban, Patandzsali jóga-rendszerében tehát nyolc, egymásra logikusan felépülő fokozat/lépcső van - ezek közül az utolsó pont a szamádhi, az első kettő pedig az erkölcsi követelmények, parancsolatok és egyéb, a jógához való nélkülözhetetlen szabályrendszer és fundamentum; ez a jama és a nijama (yama-niyama).

1. Jama - a jógát elősegítő előírások és szabályok követése:
A) Nemártás (ahimszá)
Karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.
Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-jóga ezen alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész, akkor a britek által is politikailag és vallási értelemben végletesen megoszott,  kettészakadó Indiára is. Meg kell jegyezni Gandhi kapcsán a dzsainizmus ráhatását is, de kezeljük evidenciaként, hogy a jóga-hagyomány praxisa a heterodox és ortodox darshanákat (vallási irányzatokat) is egyaránt áthatja.

B) Ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)
Karmikus következmény:szavainak teremtő ereje lesz.

C) Lopás kerülése (asztéja).
 C1) Dharmásztéjam (a kaszttal, vallással és helyzetével kapcsolatos kötelességek elmulasztása) és
 C2) Dravjásztéjam (a vagyon ellopása) – mindkettő kerülése alkotja az asztéját . [1.]
Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

D) Nemi önmegtartóztatás (brahmacsarja).
Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.
Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrija (harcos)-tradíció és a jóga szorosabb kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

E) Mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigráhá).
Karmikus következmény: megérti születése célját.

Konklúzió:
Kétségtelen tény, hogy az ősi  jógahagyomány kikristályosodott formában, mondhatni (Om Shanti)  az ember tapasztalati tudására is épülve, vallási-hit spekulációk nélkül - teleologikus szellemi-architectura , tehát még egyszer megerősítem (szvsz): nem szorul eszkhatológiai magyarázatra és vallási spekulációra, különösen nem (keresztény) szofisztikára.


Szent Tamás -bazilika (India - Csennai)


─────────────
[1.] A C1-C2 pontok forrása Gauranga Das: Jóga és sámánizmus c. facebook oldala (id. Krishnamacharya-könyvből)

Olvasónapló - Lenin válogatott művei

„A politkai hatalom meghódítása a munkásosztály nagy kötelessége”   Karl Marx

Marx értéktöbblet-elmélete a fundamentuma annak, hogy a kizsákmányolás nem elcsépelt fogalom, hanem az tényszerű és valós. Az uralkodó propaganda úgy magyarázza, hogy ezen eszmék célja nem más, mint: a munkások lázítása és a szándékos felforgatás; a másik részük pedig a proletár-ressentimentet látja bele, magyarul az irigységet (mi más lenne az ember, mint irigy Boros Imre közgazdász szerint is). Hozzá kell tenni a szándékos felforgatás konteója alól a most uralkodó propaganda sem vonhatná ki magát (ha rendelkezne némi logikus önkritikával), hiszen Giuseppe Mazzini Ifjú Itália mozgalma és annak elődje a Carbonari mozgalom szabadkőműves mintát követve szerveződött és ugyanakkor az olaszok nép-nemzeti egységtörekvésének egyik lejelentősebb politikai letéteményese és kifejeződése volt. Azzal sem szívesen dobálóznak a konteógyártó-bajnokok, hogy Kádár János belügyminiszteri rendeletével 1950-ben betiltotta a szabadkőműves páholyokat.
A Marxot ért méltánytalan és ostoba FIDESZ-kritikák soha nem tértek ki arra, és el sem jutottak a felsimerésig, hogy magát a súlyosan elmaradott korszakot hibáztatnák,(hiszen ők maguk is súlyosan elmaradottak) a körülményeket, a környezetet, a gyerekmunkát, amelyben a felszabadító eszme létrejött. Ha nincs rabság, ha nincs elnyomás, ha nincs hatalmi privilégium és kizsákmányolás, ha nincsenek az értelmetlen háborúk - akkor az adekvát válaszreflexió, az eszme sincsen. A munkásosztály emancipációja pedig szükségszerűen bekövetkezett.
Marx és Engels: „A szocializmus az osztályok megszüntetésével az állam megszüntetéséhez vezet" és „Az állam elhal” kijelentéseket, úgy kell értelmezni, hogy az államnak csak addigi speciális és természetesnek vett több évezredes (valójában természetellenes funkciója) vagy megszokott elnyomó funkciója hal el (fáraók versus rabszolgák, földesúr vs jobbágyság), hogy egy kisebbség privilégiumait védje. Vagyis ahogy Engels állítja, az első lépcsőfok az, amikor az állam valójában az egész társadalom képviselőjeként lép fel - ez pedig nem más, mint a termelési eszközök birtokbavétele. A népszerű burzsoá politika mindezt a szocializmust (de Hamvas Béla is) lopásnak tekinti, holott az értéktöbblet marxista elve alapján valójában a kizsákmányolt osztályok által megtermelt és tőlük elidegenített, és velük szembefordított (köztévé és propaganda, kilakoltatások finanszirozása) és számukra addig hozzáférhetetlenné tett javak-privilégiumok vagy misztikusabban megfogalmazva, erők és ezen termelő erőket a szocializmusban a teljes társadalom szolgálatába állítják. Nyilván egy ilyen szocialista állam pszichológiája szerint egyetlen egy állami feladatot lát majd el, erre redukálódik, koncentrálódik  az un. elhaló állam feladata: a szocialista társadalom védelmét. Ezért erősek lesznek a titkosszolgálatok és a hozzá szorosan kapcsolódó honvédelem. Tehát Engels alapján bár az állam elhal, de az nyilván nem hal el, ez az elhalás részleges - az addigi uralkodó kisebbség védelmét nem szolgálja tovább (ezért ellenáll a korrupciónak is). Tehát ettől a cezúrától fogva a teljes társadalmat szolgálja. A demokratikus kapitalizmus, mint kvázi timokratikus kasztrendszer arra a lehetetlen feladatra vállalkozik - hogy azt propagálja magáról valós demokratikus választások útján a többségi társadalom határozza  meg, hogy mi legyen a kormányzási irány. Még abban az esetben is, ha egy imaginárius felső- és felsőközép-réteg alkotná ezt a többségi felhatalmazást, a társadalom perifériájára szorultak, outsiderek, a másként gondolkodók egyáltalán nem kapnak társadalmi képviseletet, és ahogy látjuk a szegényrétegekkel kapcsolatos törvényeket, még el is nyomják az alapvető érdekeiket - vagy olyan határvonalakat húznak, hogy a vándormunkások, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a rokkantak ebben a rendben egyáltalán nem érvényesítheik az érdekeiket - a többségi elnyomás sem demokrácia. Azt is hozzá kell tenni, hogy a termelőeszközök kisajátításával a szocializmusban senkit nem löknek a társadalmi piramis aljára, senkit nem hagynak az út szélén, a kapitalizmus azonban bárkit odalökhet és ezért teljesen jogosak azok a fejlett szociáldemokratikus követelések és törekvések, hogy a működő szociális védőháló nélkülözhetetlen. Hozzá kell tenni, a kapitalizmusban a demokratikus választás nem demokratikus - hiszen a médiatúlsúlyba, és a történelmietlen vagy elfogult szocializmusellenes propagandákba fektett összegek igencsak csillagászatiak. A kapitalizmust szolgáló pártokat pedig a média tolja a hatalomba, a médiá kolosszusát pedig a hatalom irányítja. A mindennapi politikai diskurzusból a kommunista pártok és szövetségek, az outsiderek és valós társadalmi forradalmat és  változást akarók is maximálisan ki vannak zárva! Ha szocializmusban az állam hal el, a kapitalizmusban a társadalom, hiszen a termelési formák jelentik a társadalmi környezetet , a társadalom tükérképét, atomizáltságát és antiszociális jellegét. Zavaros nemzeti- és egyéb pszeudo-ideológiák közé szorított társadalom a szándékosan kiélezett és a politikai szolgálatok által felügyelt és kidolgozott és pénzzel megtámogatott identitás-törésvonalak és konteók és bődületes hazug és történelemhamisító anakornizmusok közepette nem tud összefogni, eklatáns példája ennek a háborúpárti Tisza Istvánnak a felesleges kultusza és a Horthy-idealizáció. A Magyar Tanácsköztársaság haladó jellegének elhallgatása általános tünet. Költői a kérdés: érte-e alkotmányos kritika a Tanácsköztársaságot azért, hogy a rokkantak és munkanélküliek jogainak védelmét, vagy a lakhatást nem tartotta volna a kommunista-néphatalmi rendszer alkotmányos és elsődleges kötelességének? 

Öt év mulasztásainak bűnét huszonnégy óra alatt jóvátenni lehetetlen feladat. A rokkant proletárokkal szemben a burzsoá társadalom annyi jogtalanságot követett el, s annyi gonosz rosszindulatot tanúsított e hosszú idő alatt, hogy a rokkantkérdés rendezése és igazságos megoldása szinte emberfeletti terheket ró azokra, akiknek kötelességévé vált, hogy ezt a kérdést végre valójában rendezzék is.                  

Szamuely Tibor




A jelen helyzetben a proletariátust saját soteriológiai küldetésétől és identitásától akarják megfosztani. Ami Marxot illeti az elcsépelt és gúnyolt  történelmi szükségszerűség a kommunizmus győzelméről, valójában komplikáltabb: nem történeti, hanem közgazdasági alapú - Mellár Tamás számomra sajnos értelmezhetetlen tanulmányában (mivel nem tanultam közgazdaságtant és a komplex képletekből sem értek már) bukkantam arra a közérthető tényre, hogy Marx közgazdasági nézetei jelenleg is tartó és közel nyolcvanéves vitára tekintenek vissza, ez azért érdekes, mert a hivatalos nemzety narancspolitika Marxot már elsöpörte az asztalról és úgy gondolják, hogy Európa egyik fele száguld a marxizmus felé, mert Trierben Marx-szobrot avattak, egyes magukat történésznek vallók (holott csak párttörténészek) pedig értéktelen talmi tanulmányokban hívják fel a Nyugat figyelmét, hogy legyen érzékeny Kelet irányában (önkényuralmi jelképek), amely nyilván súlyos borzalmakat élt át a szocializmus rettenetes belakoltató korszaka alatt. Sőt arról értekezni, hogy a valósan is a társadalom többségét képviselő, vagy ha az uralkodó agymosó propaganda miatt  éppen nem a többséget, abban az esetben is történelmi tény marad, hogy az emberi társadalom szabadságának alapjait, fundamentumát a szocializmus rakta le, amikor valójában a kapitalizmus megtagadta azokat az alkotmányos jogokat, amelyek nélkülözhetetlen próbakövei, előfeltételei az emberi szabadságnak. Ebben áll a kapitalisták hazugsága, amikor szabadságról szónokolnak majd június 16-án. 

Hiába hivatkoztok arra, hogy a kormány az általános akaratnak van alávetve - mindig a kormányok képviselői mondják meg, hogy mit mond az általános akarat.


Benjamin Constant








Ez a fajta nagy szabadság abból fakad, hogy a propagandagépezetet és a hatalmi privilégiumot semmi nem tudja most megrendíteni, főként, hogy folyamatos a fizetett hazugság és az álidentitás sulykolása - Ilyen tekintetben súlytalan a kritika, hiszen a karaván halad, a pénz, paripa és a fegyver náluk van, a kutya meg ugat. Amúgy a fideszesek nemzetfogalmára jellemző, hogy abba még a devizahitel-károsultak sem férnek bele, nem csak a számkivetettek, a lecsúszottak, a munkanélküliek, a deklasszálódott rétegek, de a rendszer károsultjai sem kapnak igazságot - ezt pedig azt jelenti - ez a sorok közötti üzenete "a tőke már bármit megtehet Magyarországon" és mindezt a törvényesség és a társadalmi jóérzés ellenében uszítva. Ezért volt szükség a kormánypártoknak díszburzsujra (Andy Vajna) és díszstrómanra (Mészáros Lőrinc). Az MSZP kivezetése a köztudatból elkezdődött (Népszabadság bedarálása). A mór megtette a kötelességét, a mór mehet (Horn Gyula annyira volt akkoriban kommunista, hogy az Antall József által megkezdett privatizációt töretlenül folytatta és az MSZP elállta a néphatalmi visszarendeződés útját). A politkai burzsujhaszon mindebből, egy újabbat belerúgni a proletárdiktatúrába, tetemrehívás, hazug és legalább ennyire aljadék és hosszú triumfálás, konc a propagandista láncos kutyáknak. A FIDESZ-KDNP-t a kispolgárok uralma jellemzi. A kispolgárokat pedig destruktív és aberrált antiszociális jellemtelenség (munkanélküliek kötelező társadalombiztosítás fizetésére ítélve) - (és nem véletlenül egy népszerű áldozathibáztató kispolgári mondat is cirkulál közszájon: „minek vett fel devizahitelt, amikor senki nem tartott pisztolyt a fejéhez”) - Az interneten terjedő, ostoba Fidesz-bértrollok által alkalmazott Szolzsenyicin hoaxról már nem is beszélve. A liberális individualizmus politkai térhódítása - mivel konzervatív elnyomással könnyen marginalizálható problémákat vetnek fel - méginkább hatalomban tartja az antiszociális tőkés-réteget, amely szocialitást hazudik, holott antiszociális és kispolgári frazeológia, hiszen 10 000 kilakoltatás 3 év alatt mi más lenne, mint súlyos deviancia. Ezért az ellenzék lehetetlensége kvázi szándékos, ezzel fenntartják a Fidesz-uralmat. A valós demokratikus választás pedig valós kockázatot jelentene, de megtanulhattuk 30 év alatt, hogy a kapitalizmus nem szeret kockáztatni, hanem lebonthatatlan hatalmi monopóliumokat épít körénk. A feltörekvő új pártok száját pedig betömi a kampánypénzzel, de a mindennapos politikai-média diskurzusból teljesen kizárja és elszigeteli őket, akárcsak a kommunista és haladó emberi mozgalmakat.