 |
| Thomas Hobbes /in.: baroque.it |
────────────────────────────────────
Heller Ágnes előadása 1954. november 27-én
H o b b e s
Hobbes anyagfelfogása két irányban mutat: egyrészt a materializmus következetessé tétele irányában, szemben Bacon-nel is, másrészt a materializmusnak következetesen mechanikussá tétele irányába, megint szemben Bacon-nel. Ez a rendkívüli mechanizmus azután olyan kérdéseket tett Hobbes számára teljesen megoldhatatlanná, amelyeket egy kis dialektikával könnyen meg lehetett volna oldani. Hobbes szá- mára megoldhatatlan kérdés a következő: ha egy hajót megépítünk és 10 év múlva kicseréljük a kéményét, 20 év múlva a tatját, 21 év múlva a farját, 30 év múlva a kajütjeit, és így tovább és végül egy darabka sem marad a hajóból, amint azt 40 évvel azelőtt megépítették, akkor lehet-e beszélni ugyanarról a hajóról? Vagy egy egyszerűbb példa: ha egy csecsemőből 60 éves ember lesz, az ugyanaz az ember-e vagy nem?[1.] Ezek a kérdések tökéletesen megoldhatatlanok Hobbes számára, nem tudja elképzelni, megmagyarázni ezeket a kérdéseket, mert szerinte az anyag tulajdonságaiból folyóan lehetetlen, hogy valami ugyanaz és más is legyen egyszerre és így akarva-akaratlan mégis kénytelen bizonyos idealista engedményeket tenni, éppen a mechanizmusból következően. A kérdést úgy oldja meg, hogy a csecsemő és a férfi egészen más, mert hiszen anyagi részei mások, ellenben - mivel valami azonosságnak mégis csak kell bennük lennie - azt mondja, hogy bizonyos, az agyból kiválasztódó szellemek, lelkek tartják fenn az azonosságot a különbségben. Miután, mint következetes mechanikus gondolkodó, magában az anyagban képtelen volt a különbségek azonosságának kérdését felvetni, ezért kénytelen az idealizmusnak engedményeket tenni. Különben igen érdekes a filozófia történetében, hogy a következetesen mechanikus materialisták mindig kénytelenek az idealizmusnak engedményeket tenni. Az, hogy Hobbes és általában e kornak polgári filo-
zófiája mechanikus materialista, természetesen elsősorban a természettudományos mechanizálódásá-
ból következik, de egyedül ebből levezetni nem lehet. A mechanikus világfelfogás kétségkívül összefűző- dik a feltörekvő polgárságnak azzal az illúziójával, amely mereven állítja szembe a polgári társadalom igazát minden korábbi osztály és társadalom nem-igazával, különösen a feudalizmus szörnyűségeivel, te- hát amely merev ellentétet konstruált a « nagyszerű » polgári társadalom és a « szörnyű » feudális társa- dalom között.
Ennek a kapitalizmus fejlődésébe vetett pátosznak egyik következménye a mechanikus világszemlélet, mert ha az én társadalmi szemléletemnek az alapja egy merev, egymást kizáró ellentét, a jónak és a rossznak az ellentéte, akkor hajlamos leszek egész világnézetemet a mechanikus koncepciónak alávetni. Így voltak hajlamosak abban a korban nem tovább gondolkozni a természettudományban a mechanikánál, éppen, mert osztályhelyzetüknél fogva is szükségletük volt a mechanisztikus világkép. Ezért nem csodála- tos, hogy éppen azok a gondolkodók, akik már ebben a korszakban kezdték balról bírálni a kapitalizmust, mint például Rousseau, sokkal nagyobb érzéket mutattak a kérdések dialektikus megragadásához is. Ez is mutatja, hogy a mechanika és a dialektika közötti ellentmondásnak a maga idejében megvolt a társadal- mi oka, alapja is. Ezért nem véletlen, hogy a materializmus, amely a feltörekvő polgárság világnézete, csak azért is, mert a feltörekvő polgárság világnézete, a mechanizmussal kapcsolódott szükségszerűen össze, akkor is, ha helyenként bizonyos dialektikus elemek ezekben a filozófiai rendszerekben is megtalál- hatók.
Hobbesnak filozófiájáról még annyit, hogy ő is, mint Descartes, igen nagy szerepet tulajdonít a mecha- nikának és a geometriának. Tudják, hogy Hobbes az euklidesi geometria elolvasását élete egyik legna- gyobb eseményének tartotta és ő is igyekezett filozófiáját geometriai exaktsággal kifejteni. Persze, abszurd dolog filozófiai kérdéseket geometriai exaktsággal kifejteni, mert a filozófia nemcsak mennyiségi viszonyo- kat tükröz vissza, mint a geometria, hanem sokkal bonyolultabb minőségi jelenségeket. Az, hogy Hobbes a geometriát tekintette az exaktság és a tudomány mintaképének, szintén azt mutatja, hogy az egész való- ságot visszavezethetőnek tartotta mennyiségi viszonyokra, amelyeket a geometria kifejezhet.
Rátérek Hobbes társadalmi nézeteire, amelyek legalább olyan fontosak, mint természettudományos né- zetei, mert az egész újkori társadalom-filozófiára központi hatású volt. Hobbes az abszolút monarchiának
híve volt és társadalom-filozófiájának kiindulópontja az abszolút monarchia igazolása. Hobbes azt állította, hogy az emberek régen egy teljesen kaotikus, anarchikus társadalmi állapotban éltek ahol - mint kifejezte magát - homo homini lupus (az ember embernek farkasa), az egyik ember arra törekedett, hogy a mási- két elrabolja, minden ember gyűlölte egymást, mint az állatvilágban, állati harc alakult ki az emberi társada-lomban is. Híres hobbesi kifejezés bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki ellen). Most azonban - mondta Hobbes - az embereknek eszükbe jutott a gondolat: nem lehetne-e jobban élni. Rájöttek arra, hogy élhetnének egymással békességben is, ha lemondanának u.n. természetjogukról, az az arról, hogy mindenki csinálhat, amit akar. Összeültek tehát a régi társadalom emberei és társadalmi szerződést kötöttek egymással, amelyben a társadalom minden egyes tagja lemondott a veleszületett természetjogá- ról és azt egyetlen emberre, az állam szuverén képviselőjére, a királyra ruházta. A királynak tehát millió- szoros természetjoga van, mert minden ember a királyra ruházta át a maga természetjogát. A király tény- leg azt tehet, amit akar, mert szerződésileg minden ember megbízta ezzel. Az egyes emberek most már nem tehetik azt, amit akarnak, hanem csak azt, amit a király akar, akire ráruházták természetjogukat. Így alakult ki Hobbes szerint a polgári társadalom, az a társadalom, amely lehetőséget ad az ember számára békés életmódjának kialakítására, amelynek tehát szükségszerűen a feje az abszolút uralkodó, mert szer- ződésileg az uralkodó kapta meg minden ember természetjogát. Felvetődik Hobbes számára a kérdés: van-e joga az egyes embernek arra, hogy a társadalmi szerződést megszegje? Hobbes azt feleli, hogy a társadalmi szerződés felbonthatatlan, csak egyetlen eset van, amikor jogosult az egyes embernek a szer- ződéssel szembeni cselekvése: ha önéletét akarja megmenteni az abszolút monarchiával szemben, tehát ha az uralkodó az életére tör, akkor joga van felbontani a szerződést. Azonban csak az egyes embereknek van joguk ilyen esetben is felbontani a szerződést, szembe fordulni az uralkodóval, népeknek, tömegeknek kollektíven felbontani a szerződést nem lehet. Ez annyit jelent, hogy a szerződéselmélettel azt igazolja Hobbes, hogy helytelen volt a Cromwell-féle forradalom, mert felbontott egy szerződést, amelyet nem lehet felbontani, lenyakazott egy uralkodót, akit nem lehetett volna lenyakazni. Hobbes szerződés-elméle- tével nyíltan kiállt az abszolút monarchia szentsége mellett és a forradalom ellen is.
A társadalmi szerződés-elmélet azonban nem emiatt érdekes elsősorban, hanem amiatt, ahogyan Hobbes a szerződés előtti társadalmi állapotokat leírja. Marx helyesen állapította meg, hogy Hobbes saját korának kapitalista viszonyait, amikor az ember valóban farkasa az embernek, amikor mindenki harca fo- lyik mindenki ellen, vetítette vissza a történelemelőtti időkbe, hogy a hobbesi történelemelőtti idők rajza zseniális tükröződése a Hobbes korabeli kapitalizmus viszonyainak. Döntően fontos ez azért, mert ennek a társadalomnak a rajzában fejti ki Hobbes az önzés, az egoizmus elméletét, amelynek az egész későbbi polgári társadalmi és erkölcsi elméletekre hatása van. Hobbes azt mondja, hogy a régi társadalmi korszak- ban minden ember a saját önzését követte. Saját önzésének követése éppen azért, mert nem volt állam, mindig más emberek önzése ellen irányult és ezért értelmetlen volt. Mióta van állam és van uralkodó, azó- ta is minden ember saját önzését követi, minden ember született egoista, de éppen azért, mert van állam, minden embernek veleszületett egoizmusa végső soron magának az államnak javát fogja szolgálni, tehát spontánul kövesse minden ember saját érdekét, fütyüljön mindenki másra, mert azzal, hogy spontánul sa- ját érdekét követi, az egész társadalom, az egész állam érdekét fogja követni.
Ez a burzsoá egoizmus-elméletnek első kifejtése, amely kétségkívül reálisan tükrözi a kapitalista társa- dalom status quo-ját, ahol a tőkések valóban saját egyéni gazdasági érdekeik követésekor spontánul vég- ső soron, szinte a hátuk mögött képviselték saját osztályérdekeiket. Az osztályérdek mint egy eredő jelenik meg az egyéni érdekek követése mögött. Persze, Hobbes egoizmus-elmélete olyan burzsoáziának az el- mélete, amely nem készül forradalomra, csak gazdasági hatalmat akar és nem politikait. Amennyiben po- litikai érdek kerül előtérbe, akkor kétségkívül módosítani kell azon a hobbesi elméleten, hogy minden ember saját hasznát követve, csak arra gondolva spontánul az egész érdekében fog hatni, hiszen mindenki tudja, - még egy burzsoá számára is kétségtelen tény - hogy az osztály politikai érdekét követve nagyon sok- szor még bizonyos egyéni érdekről is le kell mondani. Ha az osztály érdeke háború folytatása, akkor néha egyes burzsoá saját gazdasági helyzetéből veszít is, ha osztályának érdeke ezt vagy azt kivánja.
Biztosan tudják, hogy Adam Smith teljes egészében ökonómiai alapjává tette a hobbesi önzéselméle- tét. Etikájában ugyan elveti, de közgazdaságtani alapelvévé teszi az önzéselméletet, abból indul ki, hogy minden ember saját hasznát keresi és ez végső soron az egész hasznára van. Itt megint arról van szó, hogy Hobbes egy évszázaddal korábban kifejtett egy tételt, amit a szaktudomány később tükrözött.
Hobbes önzéselméletét rendkívül heves vita követte az angol közvéleményben és úgyszólván évszáza- dokon keresztül folyt a vita az egoizmus és az altruizmus elmélete között. Mindkettő ebben a formában kétségkívül burzsoá elv, a burzsoázia tudatának tükröződése a filozófiában, de meg kell mondani, hogy az altruizmus szemforgató elv volt, tagadta a burzsoá társadalom ellentmondásait, míg az egoizmus elve ő- szinte kifejeződése volt annak, hogy az ellentmondások tényleg megvannak a polgári társadalomban, en- nek ellenére az egoizmus-elv a polgári társadalom igenlése volt.
A hobbesi egoizmus elméletet Mandeville fejlesztette tovább és bővítette ki «Történet a méhekről» című költeményében és a költeményhez fűződő elvi magyarázatokban. Különben Mandeville-t «kávéházi Hobbesnek» nevezték, mert kávéházakban népszerűsítette az elvont hobbesi gondolatmenetet.
─────────────
[1.] A buddhizmus általános és alapfelfogása szerint nem létezik valós Én (ego) és nincsen atman sem. A jelenség- világ egy kauzális (ok-okozati) univerzum, és az ember is része ennek, így az emberi Én is kauzális -Én. A szánkhja ind ortodox darsana (iskola) szerint a jelenségvilág a "prakriti tánca" és a "prakriti-énnel" való téves önazonosítás kö- vetkeztében különböző fokozatokban mutatkozik meg az emberi érzékek számára, sőt az ember és az emberi érzé- kek, az érzékelés is prakriti, minden manifeszt és nem manifeszt, de elgondolt jelenség és lehetőségi lét és annak abszolút omnipotens formája, ami szintén nem azonos a purusával, az én független princípiumával.
Arisztotelész ontológiai felfogása *szerint, a jelenség anyag és forma, itt esetünkben a forma princípiuma vagyis kissé platonikusabban a hajó ideája az amit az ember megvalósít a hajó kijavításával, kicserélésével, megépítésével az idea nem változik, vagy állandóbb, mint az anyag.
* Turay leírja, hogy az élőlény elveszíti a formáját, amikor elpusztul. A következetes hülemorfizmus alapján, ami nem csak arisztotelészi, hanem szánkhja alapú is, fel kell tenni, hogy az élőlény nem csak a formáját veszíti el, hanem ami lényegesebb: az anyag ontológiai princípiumát, ami valójában a lehetőségi lét. Ennek alapján az élettelen anyag nem más, mint puszta forma - lehetőségi lét nélkül, így a szánkhja és Arisztotelész hülemorfizmusa az élő anyagra vo- natkozó észrevétel. Fontos kiigazítani, hogy az anyag, mint princípium Arisztotelésznél és az ind szánkhja irányzatban (avjakta) vagy Hamvas Béla nézeteiben is a prima materia, a nem manifeszt teremtő omnipotencialitás.
Kapcsolódó oldalak:
Filozófiatörténet - Thomas Hobbes (1588-1679) - 1.rész tartarossz.blog
