Jóga-vita (Gondolatnapló)

HAMPI - KARNÁTAKA 


 

   A filozófus Ludwig Feuerbach annak idején a vallásról, mint különös észről értekezett, amely különös ész azonban nem nélkülözheti a természetes emberi logikát. Ezt a vallásszociológiában plauzibilitási struktúraként (hihetőségi szerkezet), értelmezési rendszerként határozták meg. Manapság, ha a népszerű keresztény irányzatokat és a jógát kell összehasonlítani, akkor utóbbi szembeötlő, hogy jobban kiállja az ok-okozatiság mércéjét. A kereszténység manapság népszerűbb tanai számára számos olyan előítélet és buktató van, amelynek kognitív disszonanciáit senki nem tudja elkerülni, a logika helyébe pedig áthídaló megoldásként a hit kerül, mint a legvégső argumentum. Látható, hogy eltérőek, tehát mások a követelmények - a "külső burok" egy világvallások, vallások univerzumának tekintetében eltérő, azonban ahogy haladunk a szerzetesség, az aszkézis és a misztika irányába, egyre inkább tapasztalható egyfajta azonosság, de ez az azonosság nem a világi híveknek szól, és a szerzetesi közösség szigorúbb, lemondó életformát követel az emberektől; nyilván ez így van a buddhizmusban is, ahol öt parancsolat vonatkozik a világiakra és tíz parancsolat a szerzetesekre; ilyen szempontból a sokszor fordított vagy fals nézetű buddhizmus is átvette - nevezzük nevén: a "vallási komorság intézményeit". Tehát az aszketikus, misztikus és nem külső, világi vallásosság számára lényegi azonosságok vannak. A hinduknál a lemondás eme kultúrája áthatja az egész társadalmat (csaturvarnáshrama-dharma példaként dr. László András terminusa szerint), ez a fajta heroizmus részben ksatriya-szellemű - annyi különbséggel, hogy  általánosságban a győzelem, az "önlegyőzés jógája" által megy végbe. Tehát a világ itt is egy mulandó káprázat, túlzottan is az - egy félreismert valóság, amelyben a nemtudás (avidzsa-avija), vagy az advaita védántában a hamis érzékelés (adhjásza - adhyása) a csapda vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz az alvás, az ti. hogy nem vagyunk éberek. Hamvas mester nyomán már könnyű dolgunk van újra összefoglalni tanait, hogy a zsidó-keresztény kultúra a bűn fogalmából indult ki, a görög az egészségből, sportból és talán a harmóniából, a római a törvényből és a hódításból no és "nagy" összegzőként a kulturális-vallási integrációból (Puzsér Róbert is megállapítja a hasonlóságot, hogy a vallási piac talán legutoljára az ókori Róma fénykorában volt ilyen sokszínű) amit leginkább pragmatikus okokból végül és egyben ennek a sokszínűségnek hanyatlásaként: a hatalmi legitimációra fordította - tehát a vallás állampolitikai fogalommá lett. Manapság éljük újra azt, hogy miként lesz újfent részévé a vallás az állampolitikának és hogy miként állítják szembe a szocializmus valláspolitikájával, amely már az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idejént feltűnt progresszív alkotmányával, amelyben határozottan deklarálta a vallásszabadságot és egyben az állam és egyház szétválasztását. A görög kultúrára visszatérve megfigyelhető Bachofen nyomán, hogy a sport, az olimpia szakrális eredetét tekintve azt részben a Pelopsz-mondakörhöz kapcsolják, ennek lényege valójában az, hogy a versengés (és itt kapcsolódok vissza napjaink nagy a versengésre, hogy ki legmagyarabb) marsikus (Árész) vagy a maya labdajátékok emberáldozata, tehát kegyetlen férfiverzióját felváltja Pallasz Athéné: a szabályozottság. Az emberiség önreflexiójának és tudatterületének önfelismerő hatásmechanizmusát láthatjuk ebben is megmutatkozni: társadalmi  empátia és emancipáció. Freud nagyot csettintett volna, hiszen a kultúra születése relációban van az emberi ösztönök megzabolázásával és ennek rítusa a sport lett. Ez egy természetes fejlődés eredménye, Pallasz Athéné szimbólikusan győzte le, bár nem teljesen Árészt, és az emberi kultúrában globálisan és erősen reprezentálva jelen van a békés háború: a sport. Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezetője utalt erre, mint olyan mozgásformákra, amelyek nem démonikusak - ha mitológiai értelemben áttekintjük - akkor valójában arról van szó, hogy amiről Németh Sándor beszél, az valójában egy marsikus erőnek a szublimációja - a jóga bizonyos tekintetben ennél magasabb szintet kell képviseljen, hiszen az már nem az átlagembrek, hanem aszkéták tömegsportja - ennek nyilván vannak világi, népszerű és nem evilági hívek által gyakorlott tradicionálisabb formái. A jóga sziddhik közül a legkeresztényibb vitán felül a vízenjárás képessége. A víz elem a kereszténységben az egyik fő szimbólum, olyannyira, hogy még a mandeusok is (János-keresztények) a Közel-Keleten a mai napig gyakorolják a Keresztelő Szent János-féle keresztséget. Az is közhely, hogy Jézus általánosan elterjedt hagyományos ábrázolása (ami a mai Szíria területéről való) rokon vonásokat mutat a jógikkal. Természetesen elmaradhatatlan érv a vitában az is, hogy a Pashupati-pecsételőn ("állatok ura" - Móhendzsó-Daró) látható egy jógapózban ülő alak, így tehát a lótuszülés több ezer éves, Jézus Krisztus előtti hagyomány.

Az egyik legérdekesebb Indus-völgyi lelet, talán Siva előképe? (i.e. 3. évezred)

   Amikor például összehasonlítjuk Patanjali Jóga-szútráit a keresztény tanításokkal, akkor egy mondatban összefoglalhatjuk azt, hogy a jóga-szútrák leglényegibb vezérfonala valójában a pratjahára (pratyahára), az érzékek visszavonása - az az érzék korlátozás a kereszténységben is megvan a böjtben, a „tudati böjtben”: a bűntől való távolságtartásban, a korlátozott keresztény életvitelben - a jógában azonban mindez nem üdvtörténeti, eszkhatológiai kontextus ,de lényegében hasonló tudati-irányelterelés, ha módszertanának lényegét tekintjük. A pratjahára csak az egyik lépcső az arja-astanga jógában, de valójában a jóga egészére igaz. A jóga egy mondatban: az elme lecsendesítése (csitti -vritti-nirodha) pedig a belső csend - a központi idegrendszerünk önkéntes megzabolázása - valójában a kauzális jellegű énünk viszonylagosságának a tudatosítása is - a belső beszéd böjtje - ez a fajta érzékek megzabolázásra tett arany középút már Platón filozófiájában is jelentőséggel bír, a kocsihajtó hasonlatban olvashatunk erről. Az egyiptomi anakhorétákról olvasva, akik a Décius-féle keresztényüldözések elől Szkétisz sivatagába menekültek - szintúgy azt olvashatjuk, hogy akár a jógik, nagyon csinján bántak a saját látomásaikkal, ahogy a jógik számára is elő volt írva íratlan szabályként is, hogy a sziddhiknél ne ragadjanak le, ugyanis a sziddhi nem a végcél, hanem a móksa - hiszen az emberi dimenzió meghaladása, akár aszkézissel, akár böjttel, akár jógával nem azért történt, hogy ezzel öncélú hatalmat gyakoroljanak a világ és embertársaik felett, bár az önkénytelenül is meg fog mutatkozni - hanem inkább azért, hogy erről a "legutolsó kísértésről" is végül le tudjanak mondani (el tudjanak szakadni az utolsó előtti tudatállapottól - amikor a prakriti avyakta és a purusa is avyakta - megnyilvánulatlanban egy. Az egyiptomi keresztény anakhóréták vívódása valójában nagyon hasonló vívódás, csak más kulturális jelképek között történik, így a hallucinációk, látomások a keresztény-hitvilág lényeivel és dichotómiája szerint racionalizálódnak. A hódító kereszténység amikor India területére teleportálta magát portugál hajósok képében, a mai Goa állam területére elvitték az inkvizíciót is magukkal. Amit még fontos megemlíteni az Szent Tamás apostol, aki a legenda szerint Indiában térített és halt meg, emlékét egy templom őrzi a mai Tamil-Nadu államban. Legvégül és nem utolsó sorban, hogy ne maradjon az ok-okozatiság kérdéskörében hiányérzet az olvasóban, Patandzsali jóga-rendszerében tehát nyolc, egymásra logikusan felépülő fokozat/lépcső van - ezek közül az utolsó pont a szamádhi, az első kettő pedig az erkölcsi követelmények, parancsolatok és egyéb, a jógához való nélkülözhetetlen szabályrendszer és fundamentum; ez a jama és a nijama (yama-niyama).

1. Jama - a jógát elősegítő előírások és szabályok követése:
A) Nemártás (ahimszá)
Karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.
Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-jóga ezen alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész, akkor a britek által is politikailag és vallási értelemben végletesen megoszott,  kettészakadó Indiára is. Meg kell jegyezni Gandhi kapcsán a dzsainizmus ráhatását is, de kezeljük evidenciaként, hogy a jóga-hagyomány praxisa a heterodox és ortodox darshanákat (vallási irányzatokat) is egyaránt áthatja.

B) Ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)
Karmikus következmény:szavainak teremtő ereje lesz.

C) Lopás kerülése (asztéja).
 C1) Dharmásztéjam (a kaszttal, vallással és helyzetével kapcsolatos kötelességek elmulasztása) és
 C2) Dravjásztéjam (a vagyon ellopása) – mindkettő kerülése alkotja az asztéját . [1.]
Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

D) Nemi önmegtartóztatás (brahmacsarja).
Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.
Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrija (harcos)-tradíció és a jóga szorosabb kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

E) Mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigráhá).
Karmikus következmény: megérti születése célját.

Konklúzió:
Kétségtelen tény, hogy az ősi  jógahagyomány kikristályosodott formában, mondhatni (Om Shanti)  az ember tapasztalati tudására is épülve, vallási-hit spekulációk nélkül - teleologikus szellemi-architectura , tehát még egyszer megerősítem (szvsz): nem szorul eszkhatológiai magyarázatra és vallási spekulációra, különösen nem (keresztény) szofisztikára.


Szent Tamás -bazilika (India - Csennai)


─────────────
[1.] A C1-C2 pontok forrása Gauranga Das: Jóga és sámánizmus c. facebook oldala (id. Krishnamacharya-könyvből)

A negyedik varna védelmében - Robert Owen, Karl Marx

A képen Siva és Párvatí idősebb fia, az elefántfejű Ganésa látható. Akadályok elhárítójaként tisztelik leginkább, diákok, írástudók védelmezője, bölcsesség, a bőség, a tudomány és a képességek Istene. Hordozó állata az egér, amely a legnagyobb akadályon is át tudja magát rágni.

Nézetkülönbségeim a tradícióval

Egy beszélgetés margójára.(Szent Korona Rádió videó)

Dr. Baranyi Tibor Imre és más szintén tradíciót valló hívek, sőt Vona Gábor a jobbik elnöke is úgy látja, a jobboldalnak szellemi harcot is kell folytatnia. Természetesen, mint a tartarossz blog szerzője elismeréssel adózok minden ilyen metafizikai, szellemi kísérletnek. Igazából azonban nem vagyok híve annak, hogy dogmává lett nézetek rabjaként hitvallásomat tegyem, mivel egy nemzetmentő mozgalom akkor lehet erős, ha soknézetű, de az alapvető célokban egyetért, ezért politikai tévedés az egyetemes emberi tradíciót kizárólagosítani. Egyetértek abban Baranyi Tibor Imrével, sőt kifejezetten az egész beszélgetés legjobb és legmarkánsabb szellemi meglátásának tartom azt,hogy a bizonyos halálerők, olyan területekre is betévedtek, ahol eddig nem sok keresnivalójuk volt. Az is igaz, hogy ezek az emberalatti erők és influenciák valójában automatizmusukban nem csak a humánumot, de az ember feletti tartományokat is megsemmisítendőnek tekintik, olyan magasabb szerveződési emberi szinteket is, mint magyarság, a nemzetek, az élőlények, a bolygónk. Olyan megvalósítandó eszményeket, mint szerelem, barátság, örök hűség, hazaszeretet és bátorság mind felmorzsolják a pokol erői. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy Hamvas szerint a Temenosz lángját már csak a költő őrzi. A helyzet azóta rosszabb lett, tudjuk hogy ma költőnek lenni sem feltétlenül jelenti a Temenosz lángjának őrzését is egyetemben. Egyre több költő fordított már hátat ennek a szentélynek, aranykori eszméket rúgdosva fel maguk körül, ez az amire már Hamvas figyelmeztetett a művészetben megjelenő romlásra, Rimbaud részeg hajójára. Erre a végzetes züllött bolyongásra, amit sokan a költői hivatással tévesen értelmezve velejáró édes kötelességnek éreznek. Tehát nem feltétlenül arra kell ebben az esetben, gondolnunk hogy a nevében postmodern stílus átvette volna a hatalmat. Az aranykor bármely stílusban kifejezheti önmagát, bármely stílusban megjelenítheti magát a valóság számára, így a stíluskérdés maximálisan elhanyagolható. Az azonban nem hanyagolható el, hogy a kortárs költészet lassan egyenértékű lesz a zülléssel és a részeg bolyongással. De még ebben a részeg, kilátástalan erkölcsileg lenullázott világban is, bármennyire is követi Rimbaudot, Baudelaire-t életmódjában egy költő, mégis kénytelen kelletlen az őt elragadó szellem vagy dzsinn akaratának alávetnie magát. Hamvas írja, hogy a jelenkor költészete és a költészet nem más, mint az emberiség teljes bűnének a magunkra vétele. A költő egy olyan univerzum, amely az összes bűnt magára vette, ezért számára a számkivetettség megbocsájtható, az átkozottság pedig szinte előny. Ahogyan Ács József írja saját írásairól, hogy esély a kegyelemre. Valóban nagy gondolat, amit Baranyi Tibor Imre megosztott a hallgatóságával, a kultúrán keresztül való visszatérést az ember primordiális állapotába. Igen, a kultúra és főként a költészet az extázisokon a katartikus ön és világfelismeréseken keresztül valós kapukat nyit meg. Minden erre fogékony lélek tudja, hogy valós utakon, ezerfelől, de látva a végső célt, a küzdelmet nem adja fel. Nem más a tét, mint emberségünk őrzése, a nemzetünk fennmaradása. A harc, ami elkezdődött Ardzsuna és Krisna párbeszédével mind a mai napig tart. A helyes cselekvésről és a bukott világban az egyetlen kivezető útról a niskáma karma tanításában találkozunk ebben a páratlanul nemes költeményben, a Bhagavad-gítában. A bukás teljes légköre, atmoszférája kitapintható abban, ahogyan Karna, a Nap fia éjszaka
érzi az erő meggyengülését, de Durjódhana születésének baljós jelei is, a sakálvonyítások, mind mind a Kali-yuga sötét jelei. A sötét kor ami a Mahábhárata nagy csatájával kezdődött még nem ért véget. Zajlik, pártoskodók támadnak, saját tisztelt tanítóik elpusztítandó ellenségek lesznek,
minden feláldoztatik a hatalomért ! Az emberek közötti egyenlőség eszméje is. Elég ha csak Sankara megvilágosodására gondolunk, belebotlik egy utcaseprőbe és a kaszttörvények miatt ki akarja kerülni, az utcaseprő megfeddi, hogyan akarja a végső valóságokat megismerni, ha egy ilyen egyszerű próbán elbukik.

A képen F.Engels és Karl Marx, a negyedik varna, a munkásosztály szakrális könyvének (védájának) a Kommunista Kiáltvány-nak a megalkotója.








Az amit a tradicionalisták elkövetnek az egyetemes aranykor nézettel szemben ennél egy fokozattal még rosszabb is, ők ugyanis nem csak a csandálákkal szemben elfogultak, de a negyedik rendet és annak felszabadító munkás eszmeiségét pl. Marx és Engels vagy akár Robert Owen elképzeléseit teljes mértékben történeti felforgatásnak vélik.


A képen Robert Owen aki több száz évvel előzte meg a korát és a XXI. századot, találmányával az un. gazdasági egységekkel, a paralelogrammákkal valóságosan is felszámolta volna a gyilkos kapitalizmus által okozott nincstelenséget. Az angol parlamentarizmus és a genetikailag eltorzult politikai képviselők már akkor is erkölcsi nívójuknak megfelelően keresztbe tettek minden jó szándékú javaslatának.


Az aranykor, tehát egyeseknek távoli időkről szóló mese , másoknak alapvető vallási vagy világnézete, valós heroikus erkölcsi erőt sugárzó kulturális alapbázisa.
Visszatérve a tradíciót vallók nézeteihez természetesen nem értek egyet azzal, hogy Freud kártékony lett volna (a "lélektan", mint modern tudomány vele van oppozícióban), sőt tagadom, hogy Marx, aki megalapozta a 4.rend uralmának ideológiai hátterét, bármiféle felbujtással lenne okolható, és abban is vannak nézetkülönbségek, hogy én nem degradálom a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavát sem. Az egyenlőség, a testvériség és a szabadság az aranykor hármas jelszava, függetlenül attól, hogy a feminista mozgalmak, hogyan értelmezik félre vagy hogy egyeseknek és sokaknak a szabadság szabad bűnözést jelent és az egyenlőtlenség moráltalan eszközét. A végső alapvetés pedig az, hogy az egyén számára ma mindenhol ellenségek vannak, minden bokorban az ő egzisztenciáját támadják. Minden áremelés, banki manipuláció, kilakoltatás, hajléktalan lét az ember ellen irányul. Ez a normális élethez való jog aláásása. Az emberi élettér minimum szükséges és biztosítandó, Kádár alatt nem érte támadás legalább ezt, de azóta tovább zajlott az involúció. Visszatérve a bolygó vagy egyes nemzetek rossz karmáját sokan gondolták úgy - Gandhi, Krsnások - , hogy az állatokkal való bánásmód okozza legfőképp. Civilizációnk teljes mértékben az állati szenvedésre, az állatvilág teljes halálig való kegyetlen teljes kivéreztetésére irányul, többször felhívtam már a figyelmet a maghéjas gyümölcsök fogyasztására, mint az egyetlen nem ártó táplálkozási módra: hogyan is gondolhatná magát bárki is az aranykorban csirkeszárny vagy sertés szalonna majszolgatása közben.
Hamvas Bélában is akkor csalódtak fiatalabb tanítványai, amikor a mester okfejtése közben nemes egyszerűséggel szétlapított az arcán egy szúnyogot. Hát igen, európaiságunk itt kezdődik, jó lenne megszabadulni azoktól a nézetektől, hogy széttapossuk a lapáttal kertünkben a vakondot, az egérnek mérget szórunk. Nem vagyunk privilegizált állapotban, az ember semmi, semmibb még az egérnél is.


Zeneajánló a cikkhez:
Test Department - Total State Machine



Linkajánló:
A kis én és a nagy Én (tradicionalista írás)
Baranyi Tibor Imre írásai
Test Department - Az ipar művészei

Előadás ajánló:
Baranyi Tibor Imre (Magyar Sziget)

Könyvajánló:

Sankara - Vivekachundamani