 |
| Eljött, a vízcseppek közé |
Nem látom a párttól az erdőt! ISIS veteránokat keres a BKV jegyellenőrnek. Egy mondat az idegössze-omlásról. A közhangulat a városban, mint vaddisznótúrás és szarvasbőgés után egy széttiport kertváros. Egy mondat az idegösszeomlásról: pár év elejei leszámolás, kilakoltatás télvíz idején, tolakodás tömeg-közlekedés címén és idején és ketrecharc a sporttévén. A TEK-gálán egy közlekedési rendőr hülyére pofozott egy hivatásos kommandóst, vértócsa és K.O. 21 napja nem ittam alkoholt. A Coca-Colás pa- lackokon mert nem üveg, csak palack, fénytörik és kirajzolódik egy jövendő cukorbetegség pszichedé- likus Szibylla-jóslata. A vég palackozott formája már nem riasztó. A vörös és a fekete szín a kollektív tudatalattiban átértelmeződik. Fogyasztható nácizmus. Hitler stilizált képe előbb-utóbb a colán, a neszesszereken, utazótáskákon, blúzokon, tetkókon át egyetemes női divat is lesz, egyszer, ha vége a #metoo-kampánynak. Hitlerről 200 év múlva is mindenki tudni fogja, hogy ki volt, de a helyi kocsmák híres kocsmanautáiról, sarki cipészekről, proletárokról már nem sokat őriz majd meg az írott történelem, most lokálpatriótaként egy helyi, pestújhelyi szakemberről beszélek, aki az élet nagy dolgairól anno és általában lazán csak azzal a kocsmai gondolat-fordulattal nyilatkozott, hogy:
„még egy-két hajvágás és hamarosan vége”
Ahogyan már nem feltétlenül egy, hanem akár két hajvágásnyi hossz is lehet még az élet, úgy egy másik korszakalkotó kijelentés (sőt ilyenek ezek az egy mondatos Illyés Gyula alkotások és parafrázisok is - végtelenített mondatok egy ismerősöm szerint) is végigkísérte az életemet, mert mindig eszembe jut ez is, ez a másik mondat az öreg "rádiósé" volt, aki miatt mellesleg önként vállalt száműzetésként a közeli pincébe költözött le a veje és sokáig, évekig égette a lépcsőház mellett éjjelente a pincevillanyt. Az öreg rádiós spontánul szólt bele a vitánkba - éppen az volt a téma, hogy én önként vonultam be a diliházba és nem bevittek. Ezt az önként bevonulást aztán valóban megszépítette a történelem és az idő, és mindig valamiféle dicsőségként, triumfálásként élt, a dicsőséges bevonulásként a képzeletvilágomban: diadalívek alatt, miként a háborúból és elmeháborúból győztesen diliházba tért vagy hazatért hadaké és diliházól hazatérőké, amúgy a rádiós békés ember volt, nem szólt bele semmibe, rádiót hallgatott éjjel és nappal, de ez egyszer nem tudta megállni, mert a Lipótmező állandó téma volt közöttünk, főként hogy egy-egy pszichiátriai zárójelentővel, költő igazolvánnyal lehetett igazán hatékonyan és autentikusan kilincselni az Írószövetségben. Az öreg panaszolta az OPNI bánásmódot, ami nem véletlen:
„ A Lipóton? Ott nagyon kegyetlenül bánnak az emberrel, ott voltam nyolc hónapig, utána meg egy évig, ott jobbra fönt ”
A "jobbra fönt" egyáltalán nem jelentett semmi jót a gyakorlott Lipótmező-járók számára, függetlenül attól, hogy általában vannak önkényes jobb és bal magyarázók, hogy a jobb a jó és a bal a rossz. Mivel én kétkezes vagyok ebben is kompromisszumra törekedtem. Persze kérdés mi jöhet még Betlehemből, Jeruzsálemből és támad-e új magyar próféta vagy költő a Lipótról? És persze itt ez a cipész is, az egy-két hajvágás után bekövetkező végről. Ezek egy vallásos vagy vallással foglalkozó számára destruktív realista mondatok. Valóban vége?
Vége? És jön a parinirvána és Buddha nem szól többet. Maradnak utána a vitatkozók. Övék a jövő, amíg eldöntik, hogy egy sörösüveget balról vagy jobbról kell-e megkerülni univerzumok törnek ketté, madarak zuhannak alá a párkányokról, és fagyott kisvarjút találok a TIK-nél. A városi legenda szerint a közeli kocsmában sokan végezték el az egyetemet. A kocsmában Háry Jánosok ülnek. Végtelenül kicsik és végtelenül nagyok (minden sziddhi urai) - egyszerre tézisek és antitézisek, pro és kontrák. Belváros: a nyitvahagyott kontinert megtámadja két hajléktalan, az egyikük egy triplacsavarral szaltózik egy romlott szendvics után, a másikuk karja méterekre megnyúlik és egy fél műanyagpohárnyi kávét szürcsöl. A hajnali, fagyos, őszelői fényben, a baktériumos, seborrhoea-s, borvirágos, elszürkült arcukban próbálok valamiféle felcsillanó reményt megkeresni. Itthon eltörlöm a zsarnokságot, a pókhálókat: a hit hiteget, a bizonyosság nem. Tenni kell. A pókokat kihajigálom a lépcsőházba. A költők a rendszerváltás után egyre vékonyabb kötetekben adták ki magukat. Az adóbevallás és a verskötetek is söralátét méretűek lettek. Hajszálvékony a keskeny út, és nehéz, ezért kurva sokan járnak rajta, de a kárhozatba vezet. Az üdvösséget nem adják csak úgy oda bárkinek. A világháló rabjai című költeményt még nem írták meg. A világháló Hamvas szerint nem a történet része. A történés megszűnt létezni. Már csak reflexiók vannak, tettek helyett valami kapitalista, burzsujsusorgás. Egy korty tequilát bedobok én is. Általában sózott szotyolát szoktam vásárolni és szeretek órákon át érdektelen dolgokról pofázni. A sózott szotyola tasakjáról a promót hiányolom, azt a közkézen napraforgó képet, amin Felcsút isteni Maradonája - aki kézzel ütötte be a kétharmadot az angolok kapujába - , és a felcsúti gázszerelő együtt szotyolázik egy idilli Makovecz-stílusú stadionban. Ha volt olyan, hogy organikus építészet, akkor az organikus költészet királya biztosan Juhász Ferenc volt. Megkönnyítette azt, hogy szimultán olvassunk orvosi lexikonokat, verseket, regényeket, napi- és hetilapokat - a környező információkat egyszerűen belesajtolta egy szövegbe. Azon szövegeket, amelyek megtámadták. A szövegben felismerni a támadót, a csendet nem tűrő kérlelhetetlen önmagunk tengelye körül perdülést. Aki nem látott még melaszszeparátort, az nem is ember. A műszaki zseniket már 4 éves korukban felvilágosítják, hogy a vízcsap nem is csap, hanem vízszelep - de milyen nehéz is lenne vízszelepnek, vagy víztolózárnak átnevezni a csapot:
„ A szerelvény lehet csap, szelep vagy tolózár.”
Reményszürcsölőnek gúnyolták a háta mögött. Occam borotvájával megvágtam magam. A skizofrén focista pont ekkor benézett a kórterembe. Ez egy másfajta időszemlélet - nem diszkontinuitás van, hanem ugyanazon hatások, más és rejtett formájában való időnkívülisége és egyszerre hatása. Ezt a mondatot nem értem. Egyszerre hat egy három egy hét és egy tizenöt évvel ezelőtti mondat. A három idő egy. Az idő uraiban is van ilyen vagy hasonló. Amikor a sámánnőtől eljöttem, a rendőr azt mondta: „ menjen a rákba innen” - mit lehet itt tenni, mi az állampolgári kötelesség - a rendőr egy behódoló és megtört cérnahangú és erőtlen motyogásos "igenis kéremet" vár el - mert ez adja a szakmája legitimációját és hosszútűrését is. Ilyenkor az állampolgár általában nem kockáztat. Felméri, hogy a rendőrség ezúttal erősebb nála vagy ha nem is, legalább álcázza, hogy törvénytisztelő nyállampolgár és nyárspolgár és kispolgár. Nyárspolgári pártot alapítok. Magyarországon a wiskhys lesz majd az az első bankrabló, aki majd egy futurista-monumentalista szobrot kap egy OTP főfiók előterében. Ha balliberális ellenzéki lennék, nem hungarocell Orbán-másolatokkal állnék elő, hanem megépítenék Felcsúton egy Húsvét-szigeti szoborkonstellációt a frakció arcaiból. Segélykiáltás a világűrbe. A légicsapás humanitárius cselekedet. Az utolsó csatlós megtörölte mandarinos csápjait, majd a parinirvánába repült. Parinirvána és paradicsom. A paradicsom túl sok vizet tartalmaz. Tálib biztonsági szakértője van az LMP-nek. Ossza Bin Ladin klánjához tartozik. Találtam egy régi Pesti Estet szomorú elmék és emlék. Nem látod a párttól az erdőt! Magyarország addiktológiai paradicsom. Az Együtt külön indul. A Külön együtt. Közösségi portál, ahol nem csak az ismerőseidet jelölheted ismerősnek, hanem az ellenségeidet is ellenségnek, na ésatöbbi variációk. Trollhírek: Imre Kalapis Bibliáját ellopták a Zenta melletti elmegyógyóban. Délvidék visszatér! A kortás költők manapság már nem írnak kávé-szonetteteket, hanem red-bull szonettet írnak. A red-bull és más vezető energiaital átvette a Pegazustól a stafétát, na viszlát a fényben!
