A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sámán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sámán. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 23., hétfő

Hírajánló (37 - 42.hét) - A kapitalizmus disztópia


fotó forrása: MUNKÁSOK ÚJSÁGA

HÍREK:
A MI IDŐNK          2.3 millió londoni él mélynyomorban 
                               Megyeri Ferenc (Hétköznapi Csalódások) az ATV-ben! (+videó) 
                               Kettős mérce! A magyar sajtó tudósítson objektíven a koreai konfliktusról!
Kínai Népköztársaság: Tovább!
               Ágyútűzben (Под огнём - документальная хроника войны)
               Bankcsapda Egyesület - A mai kilakoltatás 2 kisgyerekkel
                               Catalonia Independence Referendum (01/10/2017) - Police brutality
SLEJM                    Terrorizmus Európában 
        1956-os hőst és több kisgyereket dob utcára a feudalista Orbán-kormány
        ...bűnöző Spanyolország, katalán szabadságharc, kilakoltató hóhérok
                               Tamás Gáspár Miklós autoritáriusnak és munkásellenesnek nevezte Macront
 hvg.hu                  Beteg gyermekével együtt lakoltattak ki egy nőt Pécsen
          Megszületett a fideszreál festészet főműve
          Rettegnek a nyugdíjasok, országszerte vadásznak rájuk
         Eltűnnek a magyar gyümölcsök?
         Munkáspárti üdvözlet a kínai pártkongresszusnak
         A Nagy Október eszméje ma is él
     Észak-Korea is Oroszország részeként ismeri el a Krímet
     Az oroszok elleni etnocídiummal vádolta meg Kijevet az Állami Duma
Latin-Amerika Társaság  „Olyannak lenni, mint Che”
A terméketlen Costa Rica-i földet burjánzó erdővé változtatták a narancshéjak



A Börtönellenes Társaság híreiből:
„Örömhírt viszünk a bűnösökhöz” - Porté Takács Ferenc börtönmissziósról                                                 mandiner
Kidobták a Helsinki Bizottságot a börtönökből            24   




Publicisztika & blog (+TV):
Szabadfogás      103.adás  104.adás  105.adás  106.adás  107.adás  108.adás


Bahái Lótusz-templom  (Újdelhi) /fotó: www..bahai.hu


Kitekintő (vallás, történelem, kultúra és civilizáció):
Tenigl-Takács László             A buddhizmus alaptanításai a szent iratok tükrében
Sámánok és Entheogének    Gyógyító és tanító növények - interjú egy perui sámánnal
FALANSZTER                         Az Osztrák-Magyar Monarchia kínai gyarmata
K a g y l ó k ü r t                     Az aranymetszés története    
[o]rigo                                      Helyreállították a palmürai oroszlánszobrot
                      Elhunyt Mészáros István (1930-2017)



Életmód, idegen életformák:
                Nemesmedves - Vasszentmihály Ikarus 250-essel
                Bartos Cs. István birkatrágyát eszik
hvg.hu                    drMáriás: Mészáros Lőrinc boldoggá avatja magát
Ripost                     Életveszély a pesti panelben: csoda, hogy nem szakadt le a betontömb
   Fejszével és botokkal támadtak meg egy családot a IX.kerületben
  




Kapcsolódó oldalak:
Hírajánló (31 - 36.hét) - Agórafóbia  tartarossz.BLoG

2014. június 23., hétfő

Gondolatnapló - A sámán útja

Pete Gábor felvétele a Mc Naugth üstökösről (Budapest)

V a l a h o l   e g y   l á m p a f é n y n é l
s í r v a   t e l i k   a   t ö r ö t t   é j f é l


Amikor apám meghalt, azon a napon egy üstökös jelent meg a nyugati égbolton, a Mc Naugth (jelentése: a semmi). Szántai Lajos is leírja, hogy Hunyadi János halálakor is megjelent egy üstökös:

 Jön, s elkezdi okítani Hunyadi Jánost. János pedig gyönyörűen felhívja a figyelmét arra, hogy a Mindenható Isten az egekben lakik, s ő azt a Mindenhatót ismeri és nem a teológusok véleményét. És ekkor vagyunk 1456 után, amikor megjelenik, és egész Európa egén látható egy hatalmas üstökös. Menetrend szerint érkezik. Mikor érkezett menetrend szerint ennek az üstökösnek az elődje? Nagy Lajos halálán van, és felbukkan egy üstökös, s mindenki tudja, hogy ez a király halálát jelenti. Ezt követõen pedig Hunyadi János halála elõtt jön az üstökös. Hunyadi a következőket mondja: „„ez az üstökös sok minden jelent"" – figyeljünk az észjárásra és a nagyságrendre, mert egy ilyen égi tünemény felbukkanásakor nagyon sok mindent el szoktak mondani, hogy mi mindent hoz magával, ezeket János is tudja, s a következőket mondja - „„de legfőképpen az én halálomat jelenti""- ennyire van ő az égi pályához odakötve."
/Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok III.rész /

Hunyadi János haláláról Bonfini elődje, Thuróczy János például így írt: „Az égboltozat magas csillagai előre jelezték halálát mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen.”
/E.Kovács Péter: Mátyás temetése/

A madarak néha a sötétből felvijjogtak. A sörök pattantak. A barát a nyerő. Hunyorogtam. Kevés a fény. Az élet és a betűk elmosódtak. A folyón P.Mobil hajó és a zöld csillag imbolyog. P.Mobil - Menj tovább YouTube Torokszorító érzés, rocker nosztalgia, hiszen Tunyó sem él már. Kész a levéltár. Sajnálom, hogy így alakult. A Szent Korona volt a téma, de a sámánnal nem jutottunk dűlőre. Én azt mondtam, hogy a korona hátsó részén logikus, ha a másik két arkangyal képe lehetett eredetileg, de ezt az őssámán nem tartotta megoldásnak, mert Uriel és Raffael a két sötét erő és Máriával nem lehettek együtt. Hiába érveltem azzal, hogy a világ is négy cethalon nyugszik és az a fundamentuma. Kivonultam Gazdagrétre, budapesti turistaként pár nappal az sámánok találkozója előtt. Mégelőtte a Gellért-hegyen, azt hitték én vagyok a Krisztus. Az igazság és az írás kettő. Aki az írásokban keresi Istent, nem Istent találja meg, hanem az írásokat. Az igazság nem relativizálható. A morál sem, ezek fundamentumok, még akkor is ha az emancipáció korszakában a relativizálhatóság a fundamentum. Elmagyaráztam, mit jelent számomra az, hogy a bűn ontológiai kategória. Mivel bűn alatt általában a lehetőségek korlátozását értjük, ezért ontológiai kategória a bűn. Az abszolútum szempontjából, lehetőség a végtelen halhatatlanságra való képesség, és a végtelen halandóságra való képesség. Ha Isten nem volna képes meghalni végtelen időre, akkor nem volna Isten. Persze a lehetőség a lehetőség nélküliségre egy nagyon furcsa helyzet, de az abszolutum szempontjából ezt sem lehet kizárni. Mindenesetre az ősanyag mindenképpen a lehetőség, ahogyan azt már Hamvas is kifejtette. Az omnipotencia. A kérdés az, hogy a megnyilvánult, a manifeszt és a megnyilvánulatlan, tehát azon a területen belül, amit az adott lehetőség halmaz határol, feltehetjük-e, hogy bizonyos lehetőségek, nem valósultak meg és ezért rejtettek maradtak a világban. A másik kérdés az, miért erre a világra ébredtünk, és miért nem tudatos bennünk az a világ, amiben a nem manifeszt lehetőségek megvalósulnak. Valójában minden lehetőségnek meg kell valósulnia, kérdés hogy ez az időben vagy az időn kivül történik-e, de nyilván mivel párhuzamos világok vannak, ezért minden megnyilvánulatlan marad, hiszen az egyik világ a másik negációja, vagyos az egyik világban a meg nem valósult lehetőségek egyike egy másik világban megvalósult lehetőség. És természetesen így minden lehetőség megvalósult is és nem is. Lassan hajnalodott, a hideg miatt elővakartam az esőkabátomat, tudtam hogy hiba volt, hogy nem készültem a hideg hajnalra. A napon aztán felmelegedtem, mint egy hüllő. Az állatokat megnéztük, és csodáltuk a kommunikációt. Az ügyeletes szemetes pedig varjakat akart mérgezni, mert szétcsapják a csőrükkel a zsákot. Igen, ez is emberi vonás és megoldás, ha egy egér elrágja jóízüen a Bibliánkat, akor meg kell ölni az egeret. Elértem a mélypontot ismét. Nem maradhatott el ez sem. Ha azt mondom rendkívül csalódott vagyok, akkor ez is kevés mindezt az érzést kifejezni vagy lefejezni. Végtelen fájdalommal tölt el, hogy akik enyhíthetnék és tehetnének, azok elfordulnak és a kegyetlenségben gondolják megtalálni a megoldást az élet-szituációkra. Hatalom adatott nékik, és ezért az ő felelősségük is nagyobb, mint azoké akiket csak sodor a sors. Igen, itt sodródunk. Így vagyunk kint ketten a szigeten. Természetesen nekem a Margitsziget elsősorban őt jelenti, Katit. Bár ezek az emlékek elég halványak és már a fájdalompor is belepte a régi múltat, de sokszor visszatérek hozzá, amikor valami sebesülés ér, akkor ezt az egész történetet, mintegy regressziós hipnózis során felidézem magam elé, és persze logikát keresek ott, ahol nincs. Bár számomra ezért is életem egyik legnagyobb menedéke és misztériuma marad. Fontos tisztázni, hiszen az ő útja innen már Floridába vezetett, ahol szerencsére jól él. Nekünk a sámánnal nem maradt más, mint az élet utolsó morzsáit az asztal alól összekaparni, és látni és láttatni azt, miként lettünk kivégezve, hogyan telt le az időnk és a szamárbőr elfogyott. Álltunk a semmi elszarusodott közepén, mint két három feszület a golgotán, és beszélő szárnyasokat nézünk a reménytelenség ege alatt. Vért nevetni. A nagy szomorúság ideje ez. Az orvul okozott fájdalmaké, még a legvilágosabb napon is, az emberi ösztön sebei, a sötét szenvedés napja alatt sütkérezünk, mint a gyíkok. A rovarok is egynyáriak. Tiszavirág. Halálbolygó.

2014. január 7., kedd

Gondolatnapló - Népszerűtlen teológia

Indián sámán peyote mámorban
Az emberi életünk az örökkévalóság arányaiból tekintve, bizonyára csak egy rövid álom, amit Isten másnapra elfelejt, ha tud felejteni. Isten mint fény talán szétszórta magát a világban, és ez volt a teremtés vagy valójában a manicheus világképek alapja, amiről Hamvas azt írja valahol és valahogy, hogy az önmegtagadás és a teremtés egy. Vagyis ahhoz hogy létrehozz, előbb minden egyes pontot ami vagy fel kell áldoznod. Ez az áldozat a kereszténységben az amikor kenyeret kéne dobnunk a kő helyett, a mi mindennapos bukásunk ez a kenyér kő viszony. Nehezen tudnám elképzelni Jézust, hogy egy farizeust mae gerivel intézzen el. A legnehezebb sorsfeladat, ami el van rejtve az evangéliumban szerintem, az pont ez. Vállalni a hátrányt, vállalni az ostorcsapást és az igazságtalanságot és nem hadakozni tovább a sorssal, vagy azokkal a sorserőkkel akik közönséges emberek formájában jönnek ugyan, de valójában szakrális feladattal, mivel az én világom nem ebből a világból való világ. A kereszténységben sokunk számára ez a neuralgikus pont, ez a fajta feladás. Egy aluljárói prédikáció után a Blahán a neokeresztényeket leköcsögözi egy lumpen. Kérdés beszélni kell-e a kereszténységről és prédikálni, vagy valóban érteni és elmondani az értelmét. A mai aluljáró prédikációk általában megtérés központúak. Taszít, mert nem látható a formája, hogy egy kapun áthaladtál volna, ahol nincs kapu, ott nincs meg a belépésnek egy nagyon mély titka, amit alkalmaznak a modern rózsakeresztesek is, hogy a templomba belépést két eleven őr vigyázza. Nekem erről a Máriaremete jut eszembe, ahol a templomhoz vezető út őreit Mihály és Raffael arkangyal szobra vigyázza. Igazából ez funkcióját veszítette, mert nincs a bent és a kint között semmiféle feszültség. A szentély bárki számára megközelíthető, semmiféle tisztulási rítust nem kell végrehajtani és elmarad a legfontosabb, a mély önmagunkba nézés, hogy méltóak vagyunk-e belépni oda. Fel sem merül a kétség halvány szikrája sem, hogy nem vagyunk méltóak. Így a szent hely igazából Magyarországon és Európában is nagyon lealacsonyodott hozzánk. Buddha tanítása komplex volt, kevesek számára szólt a tan és kétségei voltak, értik-e majd. Nyugat azonban tett egy gesztust, egészen alacsony szintre vitte le a tanítást, aminek szellemi ereje már nem egész embereket ment meg valamiféle káhozattól, hanem csak pár mondatot tisztít meg belőlünk, pár léleksejtet, vagy megfékezi a bűnözőt, aki emiatt két perccel később követi el a bűncselekményt. Nietzsche úgy tud megbocsátani Istennek, hogy az nem létezik, később bevallja, hogy mindez nem komoly gondolat, hanem Stendhalt szerette volna meghaladni, mert elirigyelte tőle a legjobb ateista maximát. Az Észak-amerikai indiánok számára Isten vagy Manitu, ha van egyáltalán általános istenképük, igazából nincs ilyen, de valójában szintén már számukra Isten nem létezik, csak egy valamikor létezett és maradtak bizonyos tárgyak amiben (békepipa talán?) ez az erő, (polinéziai mana fogalom) megmaradt. Ez, ha belegondulunk egy lefokozott manicheus vagy neoplatonikus szemléletmódot takar. Így valójában nem tagadom, hogy hozzám ez a felfogás közel áll, és persze racionális magyarázata az lehet, hogy - Feuerbach a vallás mint különös ész, de nem nélkülözheti a természetes észt és logikát - (gondolata nyomán is) - az élő és a nem élő anyag közötti különbség tudása vetítődött ki talán egyfajta pszeudo-vallási formában. Azt is megfigyelték, hogy az indiánok nem tudnak még most sem a 21.században a modern világhoz asszimilálódni, ennek oka az, hogy a gondolat és hiedelemvilágukban feltételezhetően olyan messzire esnek az európai kultúrkörtől, hogy az valamiképpen áhidalhatatlan és a valóságnak egy olyan szegmensét képviselik, amit mi nem tudunk felfogni.

2013. július 6., szombat

Gondolatolvasó - Előjelek a koncert előtt és után

Koppány csarnok  - fotó forrása: BUDAPEST Lost FotóBLoG
Ma megkaptam a villamoson, a koncert felé utazva a Gubacsi úton , a "munkások elhagyott szent templomai[1]" feletti merengés közben, hogy nincs egy önálló gondolatom, de ha már nincsen, legalább tegyem idézőjelek közé azt amit ő gondolt. Valóban így van, nem tagadom le. De rendszerező típus vagyok. A gondolatok az emberi tudatból eredő és a valóságba kapaszkodó gyökerek. Az sem önálló gondolat, hanem analógia, hogy a rendszerváltás nem valahol egy atom-tengeralattjárón született meg az Északi-sarki tengeren, amikor Ronald Reagan kezet fogott Gorbacsovval [2]. A rendszerváltás akkor kezdődött el, amikor a Bábolnai Környezetbiológiai Központ patkányirtó szocialista brigádjának gépkocsivezetőjeként a Gubacsi úti közértből a kakaós csigámmal elszaladt egy cigánypurdé. Az egész univerzumot ellopta a kis tolvaj, legalább is a morfológiai analógia szerint. Azóta "elteltek az évszázadok [3]" és a környék közbiztonságán egyáltalán nem látszik meg a két hét alatti rendteremtés. A pesterzsébetieket kellene megkérdezni, itt a lakótelepen, hogyan érzik magukat, mi változott az elmúlt 23 év alatt. Aki a Mester utcától a Határ útig villamosozik, annak fel kell készülnie arra, hogy a nyakláncát kitépik a nyakából, ha eddig máshol nem tépték ki és arra is, hogy az "öröm" lányok kint állnak a türelmi zónában és alkalmanként a stricik, ha leszáll az éj ököllel ütik és rúgják őket. Ha kiutat keresünk a kapitalizmus romlott labirintusából, akkor elsőként szögezzük le azt, hogy ez a földi pokol egyben jelkép is. Amikor megléptek a kakaós tekerccsel, kicsit meglepődtem. Harag nem volt bennem, nem éreztem magam áldozatnak, csak baleknak. A mai helyzet az, hogy a Gubacsi dzsumbuj közelében akaratlanul is sötét gondolatok támadnak ránk, mert  az ott élők kilátástalan és bűnözői környezete sajátságos aurát teremt, egy lényt, a hely szellemiségét és ami nem öl meg, és idővel átalakít. Egy hétvégi éjjel átutazva a fővároson, szembesülünk az emberi fajta ragadozó létével és a halálhangulatú csapdáival. Azzal, hogy a kultúra és a civilizáció egy vakolat és máz, ami alatt kizárólag agresszív ösztönlényként létezünk a rendszerváltás utáni világban. Az ember naivul úgy gondolja, a háború az kívülről érkezik. Pedig nem, a háború láthatatlan és hatalmas energiamezőként belepi az adott területet, és eluralkodik fölötte, szellemileg elködösíti a legéberebb tudatú embert is. Belép a mi magánszféránkba, mert a háború,  Isten, megmagyarázhatatlan hatalom. Amikor az ember egyszerre szembesül a szeretettel, az összetartással és a gyűlölettel és a pusztítással, akkor tudja, hogy a két világ között már nem léteznek átjárók, annyira összesűrűsödtek az ellenpólusok. Lehetne mindez békés nosztalgia, egy Prognózis koncerttel, felidézve a 80-as évek Kádár-korszakát is, de "elhagytak bennünket az Istenek [4]". A görög mitológia szerint az igazság Istennője (Diké) valamikor az Aranykor végén vagy a Sötét korszak kezdetén elhagyta a Földet (Szűz csillagkép) látva az emberek erkölcsi lesüllyedését. Úgy gondolom, és minden pátosz nélkül, hogy sokan vannak még, akik őrzik a Temenosz lángját, él bennünk az isteni fény egy töredéke, minket, akik itt még élünk valamennyire, akiket beleráncigáltak sértettként ebbe a rendszerváltásnak nevezett sötét kollektív öngyilkosságba és bűnügybe. Mindannyian tudjuk szerintem, hogy ez a háború szent és a lelkekért zajlik. A békés Buddha ugyanúgy harcol, mint a szamádhiba merült yógi, vagy a hétköznapi ember, csak más eszközökkel. A béke az, amikor a háborúban az ellentétes erők, kiegyenlítődnek. Ha az egyensúly megbillen, minden ember a háború tudatállapotába kerül. Ami bent, az kint.

────────────
[1.]P.B.
[2. és 3. 4.]L.G. sámán