Gondolatnapló - Népszerűtlen teológia

Indián sámán peyote mámorban

Az emberi életünk az örökkévalóság arányaiból tekintve, bizonyára csak egy rövid álom, amit Isten másnapra elfelejt, ha tud felejteni. Isten mint fény talán szétszórta magát a világban, és ez volt a teremtés vagy valójában a manicheus világképek alapja, amiről Hamvas azt írja valahol és valahogy, hogy az önmegtagadás és a teremtés egy. Vagyis ahhoz hogy létrehozz, előbb minden egyes pontot ami vagy fel kell áldoznod. Ez az áldozat a kereszténységben az amikor kenyeret kéne dobnunk a kő helyett, a mi mindennapos bukásunk ez a kenyér kő viszony. Nehezen tudnám elképzelni Jézust, hogy egy farizeust mae gerivel intézzen el. A legnehezebb sorsfeladat, ami el van rejtve az evangéliumban szerintem, az pont ez. Vállalni a hátrányt, vállalni az ostorcsapást és az igazságtalanságot és nem hadakozni tovább a sorssal, vagy azokkal a sorserőkkel akik közönséges emberek formájában jönnek ugyan, de valójában szakrális feladattal, mivel az én világom nem ebből a világból való világ. A kereszténységben sokunk számára ez a neuralgikus pont, ez a fajta feladás. Egy aluljárói prédikáció után a Blahán a neokeresztényeket leköcsögözi egy lumpen. Kérdés beszélni kell-e a kereszténységről és prédikálni, vagy valóban érteni és elmondani az értelmét. A mai aluljáró prédikációk általában megtérés központúak. Taszít, mert nem látható a formája, hogy egy kapun áthaladtál volna, ahol nincs kapu, ott nincs meg a belépésnek egy nagyon mély titka, amit alkalmaznak a modern rózsakeresztesek is, hogy a templomba belépést két eleven őr vigyázza. Nekem erről a Máriaremete jut eszembe, ahol a templomhoz vezető út őreit Mihály és Raffael arkangyal szobra vigyázza. Igazából ez funkcióját veszítette, mert nincs a bent és a kint között semmiféle feszültség. A szentély bárki számára megközelíthető, semmiféle tisztulási rítust nem kell végrehajtani és elmarad a legfontosabb, a mély önmagunkba nézés, hogy méltóak vagyunk-e belépni oda. Fel sem merül a kétség halvány szikrája sem, hogy nem vagyunk méltóak. Így a szent hely igazából Magyarországon és Európában is nagyon lealacsonyodott hozzánk. Buddha tanítása komplex volt, kevesek számára szólt a tan és kétségei voltak, értik-e majd. Nyugat azonban tett egy gesztust, egészen alacsony szintre vitte le a tanítást, aminek szellemi ereje már nem egész embereket ment meg valamiféle káhozattól, hanem csak pár mondatot tisztít meg belőlünk, pár léleksejtet, vagy megfékezi a bűnözőt, aki emiatt két perccel később követi el a bűncselekményt. Nietzsche úgy tud megbocsátani Istennek, hogy az nem létezik, később bevallja, hogy mindez nem komoly gondolat, hanem Stendhalt szerette volna meghaladni, mert elirigyelte tőle a legjobb ateista maximát. Az Észak-amerikai indiánok számára Isten vagy Manitu, ha van egyáltalán általános istenképük, igazából nincs ilyen, de valójában szintén már számukra Isten nem létezik, csak egy valamikor létezett és maradtak bizonyos tárgyak amiben (békepipa talán?) ez az erő, (polinéziai mana fogalom) megmaradt. Ez, ha belegondulunk egy lefokozott manicheus vagy neoplatonikus szemléletmódot takar. Így valójában nem tagadom, hogy hozzám ez a felfogás közel áll, és persze racionális magyarázata az lehet, hogy - Feuerbach a vallás mint különös ész, de nem nélkülözheti a természetes észt és logikát - (gondolata nyomán is) - az élő és a nem élő anyag közötti különbség tudása vetítődött ki talán egyfajta pszeudo-vallási formában. Azt is megfigyelték, hogy az indiánok nem tudnak még most sem a 21.században a modern világhoz asszimilálódni, ennek oka az, hogy a gondolat és hiedelemvilágukban feltételezhetően olyan messzire esnek az európai kultúrkörtől, hogy az valamiképpen áhidalhatatlan és a valóságnak egy olyan szegmensét képviselik, amit mi nem tudunk felfogni.

Összefoglaló - Inkább hallgatok

A blog egyre népszerűtlenebb, és ezzel el is érte a célját. A Börtönellenes Társaság bejegyzés közel 1 kattintást ért el, az is én voltam egy proxyról. Soós József Titán népszerűsége azonban töretlen, azóta is, hogy kényszerű száműzetésben él Brazíliában. Kértem tőle, hogy a brazil utcai vagy a tengerparti fociról készítsen már egy filmet, köztudott, hogy szabadidőm egy jelentős részét töltöttem már el azzal, hogy a focicseleket rendszereztem. Jelenleg ez a hobbim egy kicsit sajnos a háttérbe szorult, de egy brazíliai focifilm biztos inspirált volna arra, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ha focifilm nem is készült el, de Titán döntésében, hogy új országot válasszon menedéknek, méghozzá Brazíliát, ez a pozitívum mindenképpen többrétegű. Az első rétegben az őt bírálóknak figyelmébe ajánlom a Megváltó Krisztus szobrát, ami Brazília jelképévé vált.
Találtam egy nagyon jó blogbejegyzést erről a szoborról: A Megváltó Krisztus szobra - Rio de Janeiró (Virtuális Barangolás BLoG).

A másik pozitivuma az ügynek, hogy Titán rendesen beolvasott az igazságügyi elmeorvos szakértőknek és üzent Sopron város rendőrségének is. Tény azonban az, hogy a legutóbbi Titán-RGL kooprodukcióban készített "tényfeltáró" hangfelvétel láncreakciót indított be. Én ezt a hangfelvételt semmiképpen nem tartom pozitívumnak. A hangfelvétel következményei többek között, hogy Balogh Béla otthonvédő feljelentette becsületsértésért Titánt és RGL-t is. A ma Magyarországán ha egy otthonvédő vagy emberjogvédő csoport alakul, szinte törvényszerű, hogy az támadásnak lesz kitéve. Az ügynöközés, a leügynöközés már-már a természetes és nem feltétlenül a legkonzekvensebb hozzáállás. A másik következetlenség a hangfelvételen az, hogy például a Hírháttértől elvárják, hogy álljon oda egy politikai oldalra, mert ellenkező esetben már hazaárulás, ha nem úgy tesznek. A szubjektum és nem a kollektivum szempontjából azonban én nagyon is üdvösnek tartom a Hírháttér hozzáállását a magyar radikálisok-izraeliták politikai csatározásai konfliktusa közepette is. Én azon az állásponton vagyok, hogy mérlegve téve a tevékenységüket tiszteletben kell tartani,

és ez az alap, és nem feltétlenül kell egyetérteni velük, de  a szubjektum fejlődésének szempontjából én a Hírhátteret nem tartom számon lehúzó erőként, hanem mint korábban írtam egyfajta fékként (az antiszemitizmus ellen). Példaként a Város Mindenkié csoporttól sem várom el, hogy a magyarországi hajléktalanság okát, mondjuk az usa-izraeli nagypolitikában lássa meg. Egy csoportot pontosan az határoz meg, ami meghatározza, ha más ismérveket várunk el egy jogvédő csoporttól, akkor tulajdonképpen a jogvédő csoport függetlenségét támadjuk. Ez az amit a Titán-RGL nem vett figyelembe, nem várható el mindenkitől, hogy ugyanolyan sztereotípiákkal gondolkodjon. Sőt, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, mint én, vagy egy csoport , akkor nem lenne tovább értelme az életemnek sem és önként száműzetésbe vonulnék, mert az unalom végezne velem különös kegyetlenséggel. Más. Miután a világot bejárta a maroknyi ellentüntető "náci" képe és én is közöttük voltam, azért mindjárt szögezzük le, nem vagyok náci.Erről bárki meggyőződhet, ha bejön a szobámba. Nem talál a falon Szálasi vagy Hitler képet, ellenben ha jobbra néz a jobb sarokba, ott megtalálja a vallástudományi kiskönyvtáramat. Ha balra, akkor egy megmentett tibeti papírzászlót, és ha tovább néz balra, akkor három polcon a legnagyobb magyar költők köteteit találja és egy tibeti szélparipát. Én ilyenkor, a nagy nácikeresésben mindig Rózsa-Flóres Eduardo-t idézek, aki marxista apjának magyarázta, hogy a szerb-horvát konfliktusban, most azok a nácik, akiken a vöröscsillag van. Később úgy gondolom, hogy hibázott azzal, hogy Bolíviában nem az őslakosok, hanem a gazdag meszticek oldalára állt. A nemzeti- faji identitás sem mindig meghatározó, hogy egy konfliktusban hova áll az ember, a jó vagy a rossz oldalra, ezért sem árt a nemzeti érzéssel is kritikus szemléletmódot felvenni. Én például itt a blogomon Kertész Ákost először támadtam, majd revideáltam az álláspontomat, és nem érzek haragot a cikkéért. Nem igazán akarok kis pontként gyűlölködő állásponton maradni hosszútávon, de rövid távon sem. A vörös festékes Dániel ügyvéd tevékenységét például azzal is támogattam, hogy gratuláltam neki a facebookon keresztül is és egy blogbejegyzésben elítéltem az Andrássy úti jobbikos zsidózást. Egy ideig vaciláltam a pozitiv és negativ diszkrimináció között, aztán úgy döntöttem, felesleges mindkettő. A lényeg pedig az, hogy igyekszem tiszteletben tartani a vélt ellenoldal tevékenységét, erre kötelez, hogy a Weissenburgi Vecelin lovag leszármazottja vagyok és a nevem is a "Chanson de" Roland.Utóiratként csak annyit tennék még hozzá, hogy a feljelentések szerintem felesleges lépések. Titán is illegitimnak tartja az államot, másrészt az otthonvédők sem szeretik annyira, hogy az állam törvényi védelmére hagyatkozzanak. Úgy gondolom a Koppány Csoportot mostanában a médián keresztül is többször támadták méltánytalanul (TV2, RTL klub), az interneten is konfliktusok voltak (kontra Dabasi Tamás), így Titán-RGL amúgy nem jelentős támadásánál betelt a pohár.

Én a közlési kényszernek tudom be ezt a konfliktust, egy politikusnak például mindenféle kritikát el kell tűrnie és ehhez megfelelő juttatásokat is kap, ugyanez vonatkozik a már ismertté lett személyekre is, akik azonban nehezebben tűrték a kritikát és a gúnyt. Pl a híres blogger, Tomcat esete Macstappancsok éke nevű index. fórumra írogató hölggyel. Aminek aztán verés lett a vége. A SoDi trollok eredete: egy részük ártányológusnak is vallja magát és innen származik, egy törölt index topik Tomcat eladta a lelkét  ahová én is írtam, és elég sokszor, később azonos nevű gúny blogoldallá "fejlődött". A szálak 2006-ig vezetnek, ne zárjuk ki Vejmelka és Külgusz esetleges troll létét sem. Az igazán bölcs az akiről lepereg minden, ki előtt sár és arany egyenlő értékkel bír, miként a dícséret és szidalom is (Bhagavad-Gítá), és túllép az erőszak és a gyűlölet időszakán valahányadik sziszifuszi nekifutásra. Egyébként a feljelentés egy része egy komoly filozófiai problémát (ellentmondást) is felvet. Mivel Balogh Béla becsületsértés miatt tette a feljelentést, ebből az következik, hogy ő alaptalanul lett megvádolva azzal, hogy ügynök (szó szerint tehát állami alkalmazott) Én el tudom képzelni a rendőrök arcán a megrökönyödést a feljelentés láttán, hiszen számukra az állam alkalmazásában lenni nem becsületsértés, hanem egyfajta magas dícsőség. Nem látta valaki a gyöngyháznyelű késemet? Nos? Ámen. Dícsőség Maninak a paraklétosnak, aki a vigasztaló.

Kapcsolódó oldalak:

Soós József nyílt levele Molnár F. Árpádnak mandiner 

Miután megőrült a Mandiner nevű szennylap apostola lett Hírháttér Multimédia

Amikor már a barátok is elárulnak - Marad az igazság YouTube user: Ultimátum AFSZ

Balogh Béla feljelentette Rácz Gábor Lászlót Hírháttér Multimédia

Balogh Béla feljelentést tett Hírháttér Multimédia

Tomcat eladta a lelkét blogspot

SoDI fóruma snecológia

Összefoglaló - Életmódfilozófia és a jógakönyv

Széchenyi kilátó

Ma még szép nap volt, az idő is jó, tegnap pedig erőltetett menetben felkapaszkodtam a Széchenyi kilátóhoz is, az igaz, hogy erőltetett menetről nem lehet szó. Egyedül képtelenség erőltetett menetben haladni. Az erőltetett menet fogalmát és gyakorlatát még Csorba Simon László futvafestő pszichoterapeutától tanultam meg. A sírsászana helyes végrehajtását szintén ő tanította az OPNI-ban. Ő alkalmazta az OPNI-ban, a betegek betegségből való kilábalásához. A futást is úgy tekintette, mint a láb általi gyógyulást, szó szerinti kilábalást. A betegség és egészség fogalmak azóta is változnak. Az én táplálkozásom pedig arra irányul, hogy a legegészségesebb táplálékokat fogyasszam. A legegészségesebb táplálékok, tápanyagok pedig mind afrodiziákumok elgondolásom és tapasztalataim szerint . Túlzás volna kijelenteni, hogy a labdarúgás, vagy a hosszútávfutás az én érrendszeremnek olyan jót tett volna. Annál inkább egészséges mozgás, sőt a legegészségesebb mozgásnak bizonyult például tegnap a Svábhegy megmászása. Talán a futás engem túl nyugodttá tesz, sportszívet csinál és jócskán 60/perc alá viszi a pulzusomat. Ahhoz pedig, hogy jól teljesítsünk fizikálisan és az életben és a szerelemben is, túl alacsony a 60/perc alatti pulzus. A diasztolés vérnyomás is hasonlóan hat, ha túl magas, akkor érdemes légzőgyakorlatokat is beiktatni. Régebben én is eljutottam a félmaratoniig, 27 km volt az, amit egyhuzamban le tudtam kocogni megállás nélkül. Havonta kétszer-háromszor Újpalotától elfutottam Hűvösvölgyig, a Moszkva téri szakaszt szerettem a legjobban, átszlalomozni a tömegen 14 km-rel a lábban. Mindig este kocogtam, esti ember vagyok a mai napig is, ilyenkor mélyülök el a gondolataimba, vetek számot az életemmel, leltározok. Ma is futnék, ha annyira egészségesnek tartanám a futást. Inkább úgy gondolom, hogy túlzott igénybevételnek teszi ki a szervezetet. A teljesítmény mánia még amatőr szinten is rovására mehet az egészségünknek. El kell ismernem, mert nem az én találmányom, hogy a hosszan tartó emelkedőkön való séta a legjótékonyabb hatású a vérkeringésre, kénytelen-kelletlen lépcsőkkel is találkoztam, mert azért mégiscsak a Svábhegyről van szó, de ha lehet a lépcső és emelkedő között választani, én mindig az emelkedőt ajánlanám. Magát a Széchenyi kilátót én azért kedvelem, ha lehet ilyet mondani, mert egy sztúpára hasonlít -  eredetileg a Városligetbe szánták és Ybl Miklós tervezte kút lett volna  A kilátónál megnéztem a felejtés kőpadját, én nevezem így, mert ha erre járok Thészeusz jut róla az eszembe és Heraklész. Thészeusz mítosz és a Fehérló fia mese között látható a hasonlóság. . Thészeusz legyőzi a vasbunkós Periphétészt (magy. Vasgyúró) Aztán a korinthoszi földszorosban bűnözői tevékenységet folytató gonosz Fanyűvő óriást is, a fenyőhajlító Pitüokamptészt. Természetesen megtörténik az alászállás is a mélységekbe, a labirintusban (labrüsz - bárd) Krétán. A görög-magyar párhuzamok okán érdemes lapozgatni Grandpierre K. Endre: Aranykincsek hulltak Hargitára c. könyvét.  Itthon folytattam Feuerstein Yoga Tradíció című könyvének tanulmányozását. Az oldalakkal nehezen haladok, mert lefekvés előtt szoktam lapozgatni, néha ki is jegyzetelek belőle, mert értelmetlennek tartom, ha jegyzetelés nélkül olvasnék el bármit is. Tény az, hogy igazán az első érdekes résznél tartok. A szent őrülteknél. Az előző fejezetben Jézus Magvető példázata villant be, mint párhuzam, mivel a guru-tanítvány viszony nagyon hasonló, a Siva-szanhitá megkülönböztet
4 féle tanítványt Dr. Georg Feuerstein szerint:
- gyenge gyakorlót (mridu)
- közepes (madhya)
- a kivételes (adhimátra)
- a rendkívüli (adhimátratama)
A szent őrültek fegyvere az, hogy megzavarják szokatlan viselkedésükkel a bevett vallási rituálét, ezáltal szerintem egyfajta vallás feletti szemléletmódot hoznak be ezekbe az elmerevült rendszerekbe.
Guru Nának (1469-1539)  गुरु नानक, a szikh vallás alapítója  is egy ilyen szent őrült volt. Nának guru a történet szerint Mekkában nem a szent Kába irányában hajolt le, ezért a felvigyázó ütlegelni kezdte:
- Miféle gyalázat ez? Hogyan fordulhatsz lábbal Isten háza felé?
- Fordítsd hát lábaimat abba az irányba ahol nincs Isten háza! - válaszolta Nának.

Szent őrülteknek tekintik a szufikat, az iszákos bektasi derviseket, akikre nem vonatkozik az iszlám alkohol tilalma, Feuerstein ír Szent Simonról, egy hatodik századi őrült keresztény szerzetesről, aki övére egy döglött kutyát kötött, és úgy ment keresztül a városon, ezzel figyelmeztette a híveket a szeretet és a bölcsességük hiányára. Többek között azt is megtudtam egyetemi jegyzeteim között kutatva, hogy a ramadán állítólag a manicheus böjt átvételéből eredt. Meg kell említenem azt is, hogy a könyv újfent rávilágított egy fontos összefüggésre, hogy azok az emberek, akik szellemi életet élnek, a környezetükre katalizátorként hatnak. Nem kell megszólalniuk sem, hiszen egyfajta energiamezőről van szó.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
Görög regék (Budapest, 1976. Móra Ferenc Könyvkiadó)
India bölcsessége (Budapest, 1994. Gandhi Alapítvány - A Tan Kapuja Buddhista Főiskola)
Dr Georg Feuerstein: Yoga Tradíció I-II. (Budakeszi, 2001. Mandala-Véda Könyvkiadó)