YUNGANG BARLANGTEMPLOMOK - KÍNAI BUDDHIZMUS

Gondolatnapló - Egy mondat a jelenségekről és a múltról

Városmajor utcai Buddha /fotó: tartarossz.blog/

A   J E L E N S É G E K R Ő L

Egy igazi buddhista az "önént" is jelenségként fogja föl, nem csak mások személyét vagy az általa érzékelt külvilági valóságot. Valójában nem arról van szó, hogy maga a jelenség látszat volna, hanem egy olyan valóság amelynek számunkra emberi fejjel érthető-fölfogható jellege valójában egy vezérfonal, a közös nevezője a jelenségeknek, a lényege, a substantiája: az állandótlanság. Persze vannak állandóbb jelenségek és vannak változóbb jelenségek, az életjelenségek általában gyorsabban változnak - a tiszavirágzás például egy napig tart, az univerzum életkora pedig 13,8 milliárd év - azt viszont nem tudom, hogy miért nem pirosbetűs ünnepnapként ünnepeljük  az univerzum születésnapját! A szolipszizmus (mint filozófiai attitüd) viszonya az énhez megérzésem szerint maga lehetne az arcátlan "buddhizmus" iskolája. A szolipszizmusban az a  szemtelenség, hogy az ember minden jelenséget önmagára vezet vissza, a szolipszizmusban az univerzum és a tiszavirág is mind az én önénemmé alakul. Két alapvető irány vagy alapállás látható az ortodox ind védánta, szánkhja és a heterodox buddhizmusban. Az első alapállás a Cshándógja-upanisadból közismert formula, a "tat tvam aszi" mahávakja. A "tat tvam aszi" tanítása egyszerű. Minden egy közös láthatatlan magból fejlődik ki, a valóság is. Ez a valóság a szemmel nem látható tartományból növi át magát az érzékszerveinkkel már felfogható tartományba. Ez az upanisadok és az advaita védánta tanítása sokban hasonlít a szolipszizmushoz, de nincs önénre vonatkoztatás benne. Azonban mindent egy közös substanciának tulajdonít, nevezzük azt prima materiának, léleknek vagy átmannak. Ez az egyik alapállás. A másik alapállás a lehasítás, ez az amikor az átmant úgy keresi a neofita, hogy "sem nem ez, sem nem az" "neti, neti". Ez az a tudatállapot amelyben példaként mondjuk a jóga ékagrata-pratjahára (érzékek visszavonása az objektívről) jóga-lépcsőfokának elve vagy Buddha dhzsána-meditációjának jellege is érvényesül.
Buddha tanításában ez a reláció a belső jelenségvilághoz való érzelmi kötődés felszámolásának módszertana - a tudat visszavonulása, az ind ortodox irányzatokban pedig az átman-keresés attitüdje. Az arisztotelészi hülémorfizmusban két princípium van: a prima materia és a forma. A szánkjához hasonló hülémorfizmus által a világ jelenségei alapkategóriákba sorolhatóak, az emberi érzékelésünk alapján - utóbbit, hogy ez emberi fontos hangsúlyozni mert egy kavics, egy oroszlán vagy egy ufó teljesen másképp érzékelheti az érzékelhetőt.

A hülémorfizmus szerint/alapján megkülönböztethetünk két princípiumot:
1. élettelen anyagot (formát - érthető szerkezet)
2. prima materia

A formákat, amelyet a jelenségek felvesznek magukra (ezeket nevezhetjük: rész-substanciáknak). A nyelvünk logikai szerkezete is erre a lényegiségre irányul, hogy nem egyedi, hanem általános fogalmaink az elsődlegesek - Nietzsche falevél-hasonlata erről szól, hogy magának a falevél szónak nincs konkretuma, nem konkrét, hanem általános jelenséget határoz meg. Osho szerint, ami változik vagy megváltozhat, az nem lehet valóság - az igazi (isteni) valóságnak ugyanis állandó jellege van.

Konklúzióként lezárhatjuk tehát, hogy noha mi magunk, emberi mivoltunk változó, mulandó fenomén, de az emberiséghez köthető vagy általa létrehozott általános jelenségek ennél állandóbb jelenség-formát hoznak létre - pl. a történelem, a civlizáció, a vallások, a társadalom, államok,
a beszélt nyelvek és nyelvjárások, a szerelem érzése, népek-etnikumok és maga az emberi faj.



Z A R Á N D O K L A T O K   A   M Ú L T B A


Az emberi "szubjektum" számára a legfontosabb tanítás mindezekből az, hogy amikor a múltra visszaemlékezünk - a saját érzéseinket tiszteljük meg általa. A múlthoz való kötődéseket, az elveszített lehetőségeket és magának az életnek a misztériumjátékát. Egy költő vagy pszeudo-költő számára a múlt lényeges és azért lényeges, mert annak a múltnak vannak fragmentumai, emléknyomai és az információ-flow világában egyre több ilyen fragmentumra válunk érzékennyé. Samuel Beckett ír író mondja ki valamelyik idős karakter által a művében, talán a Godotra várva vagy az Előre vaknyugatnak c művében, hogy "nagyon keveset beszéltünk önmagunkról". Ezt akkor nemrég még fiatalon nem értettem, így több mint félévszázad terhével atlaszi vállamon már értem. Minden misztérium és ezért lényeges Horváth Róbert tradicionalista szerző és gondolkodó meglátása, hogy vannak sötét misztériumok, romboló misztériumok ,a világ negatívitásának misztériumai és a napnál is világosabb "apollói", tehát a jó misztériumai. Amikor az ember emlékezik, nem a múltban él (nyilván nem azt jelenti, hogy az ember folyamatosan a saját múltjával legyen elfoglalva, de az sem megoldás, ha egyáltalán nem szakít időt az emlékezésnek), hanem a "szent" múltból merít erőt és egyben meditációs objektumként éli meg a visszaemlékezésben benne rejlő pantha rei vezérelvet. Ez a "szent" múlt.

Téglagyárdűlő - Hajnal a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakiskolánál
/ fotó: tartarossz (2020)

A szerelem az egyik olyan legjelentősebb "lélek-misztérium", ami ezen személyes zarándoklataimat motiválta és egyben tematizálja. Nullkötetes pszeudó-költőként vagy versalkotó segédmunkásként ezeket a helyszíneket fel is szoktam keresni.  Amiről már írtam a blogon, az egyik "szent emlékhely" a Szeged Dóm terén található Kőrösi Csoma Sándor-emlékmű. Ennek szegedi otttartózkodásom idején különös jelentőséget tulajdonítottam, vallástudomány-szakos hallgatóként mellesleg mi mást is tehettem volna. A másik Kőrösi Csoma Sándor zarándokhelyszín Kőbányán van, a Liget téren, az egykori Zalka Máté téren. Számomra egy régi szerelem emléke is egyben [1.] - hosszú időket várakoztam itt. Szegeden eltöltött időm másik számomra jelentős helyszíne a Tiszavirágzás-szobor. Esti sétáim, különösen a vizsgaidőszakban az Ady tér, Boldogasszony sugárút, Korányi fasor, Dóm tér, Oskola utca Milkó-ház internetezője Bermuda-sokszögben zajlottak. Később jelentőséget kapott a szegedi Szent Borbála szobor is és a Hősök kapujának Szent Borbála freskója is (Aba-Novák Vilmos alkotása) és természetesen az Alsóvárosi Ferences-templom, ahol 2007 decemberében életem talán legemelkedettebb karácsonyi szentmiséjén voltunk.



A  P O L I T I K U M R Ó L

Láthatóan az utóbbi időben depolitizálódtam, ennek fő oka, hogy unom már a "kapzsitalista" pártszínházat. Gumicsontról-gumicsontra jár a nép, a politika népe. Amit Orbán Viktor vagy táskahordozói hivatalosan kimondanak manapság a nép-nemzet nevében - azt valójában nekünk kellene tennünk és kimondanunk, amíg egy politikus mondja ki konklúzióit, addig azt az "összetartozást" nem mi cselekedtük. A verbalitás azonban nem nemzet, sem nép és mégcsak nem is tett, hanem csak propaganda. A nemzetfogalom súlyos változása ez, hogy Benedict Anderson nemzet-definiciós fogalmának fogalmi kritériuma szerint a magyar nemzet és társadalom már nem is eszerinti imaginárius közösségként létezik, hanem csak a politikai verbalitás létszinvonalán. A fogyasztói cellájába vagy túlélési érdekközösségekbe visszavonult és atomizálódott, fragmentált hitét és identitását veszített tömegtársadalom szavai ezek.

───────────
[1.] Lehet, hogy tévesen írtam, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-szobor még nem volt itt, ugyanis 1984-ben avatták föl (születésének 200. évfordulóján) - bár azt nem tudom, hogy akkoriban 1987-ben és az 1988-as  évben a jelenlegi formájában már pontosan itt állt-e vagy valamivel arrébb - a végtelenséget szimbolizáló egymásra épülő koncentrikus lépcsőkörök nekem nem ugranak be vagy az emlékezetemből törlődött", másirányú volt a koncentrációm tárgya - az "ezüstpillantás"[2.] az átjárót figyeltem és vártam valakit.
Más források szerint viszont a szobor készült 1984-ben és 1990-ben avatták fel. Egy helytörténet-guru majd tisztázza.

[2.] A "reménytelen", az "egyoldalú szerelem", ha "ezüstpillantásról" beszélünk, akkor akár egy életre meghatározó, belső szakrális élménnyé válhat.  A szufik és az indiai misztikusok az abszolútumhoz, a transzcendenssel való kapcsolatukat sokszor a szerelem érzésével írják le és ebben a metafórában élik át, sőt olyan mítoszok is felbukkannak, ahol a legintenzívebb, tehát az egy életreszóló szerelmi érzés szublimálódik a felismerésben, hogy ez valójában már nem pusztán szerelem, hanem ez a dimenzió a mindenség lelkének (átman) és a természet szimbólikus kommunikációja velünk. Egyszóval nagyon sokat veszít az az ember, aki elveszíti a szerelem emberi dimenzióját és nagyon sokat nyer vissza, amikor ráébred, hogy az egyetemes szeretet határterületének avatott vándorává válik, és végső felismerésként rájön arra is, hogy az elszakadás volt az igazi illúzió, és hogy valójában nincs viszonzatlan pillantás, valójában nincs egyoldalú szerelem, hanem egy szakrális beavatás van az amiben tudtán kívül részesült. Ezért is nem furcsa ez számomra, amikor a nagy költők megéneklik - hiszen mindig valami kozmikus dimenzóbavetülés, távlat jelenik meg ezekben a nagyszerű és csodálatos versekben (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú  / József Attila: Mikor az uccán átment a kedves / Mihail Eminescu: Kint megremeg a nyárfaág) - ez nem azért van, mert szerelmük egy bálvány volna vagy valami traumatizált idealizálás zajlana - nem, mindez azért van, mert teljes mértékben átélik ennek szakrális jelentőségét és vonatkozásait. Tehát az egyszerre profán és szent emberi tudatállapotot, egyszerre élik meg a "paradicsomból való kiűzetésüket" és kommunikációjukat az őket vigasztaló természet, mint a mindenütt jelenvaló transzcendessel és életmisztériummal.

Kapcsolódó oldalak:

Szatmáry Ildikó  A Lélek művészete: a szerelem, avagy: megpillantás – bensőségesség – beteljesülés 

Ha már a szerelem a témája a posztnak - akkor ennél számomra sorsszerűen megfelelőbb szerzőt nem is találhattam volna a net-óceánon szörfölve, mint a (A Tan Kapuja Egyház 108 alapítója)-nak egyikét. Sajnos úgy látom az írás nincs már fent az oldalon amire reagálok, de a kapitalizmusban megszokott egyfajta jóval nagyobb állandótlanság, ha már a három laksanánál tartunk. Az állandótlanságot azért tekintsük rendszerkritikának, hiszen ez az emberi szenvedés egyik fő oka. Szóval az ezüstpillantás az úgy általában nem kölcsönös, sőt a legritkább esetben kölcsönös. A másik "gyenge" pontja a cikkben a felvetésnek Sigmund Freud élet-halálösztön dichotómiája, ami Freud redukcionizmusa. Freudot általában nem lehet vádolni redukcionizmussal, mint modern kritikusai teszik és állítják ellene, viszont ebben az egy teóriájában sajnos erősen jelen van a következetlenség és a redukcionizmus. Olyan hogy halálösztön valójában nincsen, fogalmi képtelenség. Maga a fogalom, hogy ösztön eleve elválaszthatatlan az élettől. A modern ember egészséges ösztönei is a fajfenntartásra, az önfenntartásra irányulnak és az életbenmaradásra. Az ember társdalmi lény - ahogy Arisztotelész is meghatározza mai napig érvényes definicióval - de nem feltétlenül társas. Fogalmi következetlenségről van szó, de nyilván maga a pusztítás, az agresszió jelen van, sőt szublimálódik már a görög mitológia is félelemetesen jó szimbólikus és misztériumjellegű leírást ad erről, pl  a Pelopsz-mítoszkörben, ami egyben az olimpiák eredetmítosza (sport mint a marsi erők szublimációja) és ezt a két ellenerőt valójában mint Mars (Árész) és Pallasz Athéné küzdelmeként jelenítik meg. Tehát Freud felvetése zseniális helytálló észrevétel, de a fogalom félrevezető és van benne egyfajta redukcionizmus, ami ha kicsit gondolkodunk a témán, hamar elpárolog. A lényeg az, hogy itt ösztön-princípium szintjén egy rész-egész fogalmi reláció volna helyes. Az életösztönt kell természetesen egészként posztulálni (tételezni) és az agressziót pedig ennek rész-jelenségeként.
    A lényeg, hogy részemről nem személyes indíttatású e kritika, ez egy jó írás-vitanyag (arra kiválóan alkalmas, hogy felkeltse az érdeklődést a téma iránt) - de nyilván könyvtárakat lehet megtölteni a szerelem témájával. A másik érdekesség az, hogy a cikk szerzője nem pusztán elméleti dimenzióban, hanem gyakorlati, autentikus spiritualitásban is magasszinten jártas. Ezt még hozzá akartam tenni, mert manapság az információ-flow időszakában mindenféle próféták és ellenpróféták jönnek, ezo-teóriák, összeesküvés-elméletek és gyakorlatok és persze ember legyen a talpán, aki kiigazodna a mostani zűrzavaros helyzetben.



Ha már a prófétáknál tartottunk, ez a video mindenképpen "TOPLISTÁS". Köszönet a szerzőnek, akit manapaság méltánytalan támadások érnek - főként Szent Korona Rádióhoz tartozó ZugTáltos facebook oldalon.

Sibi király és a galamb (iniciatikus történet)

Sibi király a saját húsából hasít ki
(Kolozsvári György illusztrációja)

Egykor régen Buddha Sibi király alakjában született újjá. Sibi bölcsen kormányozta országát, alattvalói békében és büntetés nélkül éltek, olyannyira, hogy uralkodásának huszonötezer év alatt a pokol is feleslegessé vált.
Egy napon az istenek ki akarták próbálni, vajon méltó-e Sibi király az elkövetkezendő tökéletességre. Ezért Indra isten felvette egy sólyom alakját, és üldözni kezdett egy fiatal hófehér galambot. A galamb kétségbeesetten menekült kegyetlen hóhéra elől. A király, aki éppen vadászni volt, nagy részvéttel kísérte a galamb vergődését. Végül a kicsiny madár, más kiutat nem találván, a király hímzett köpenye alá menekült, és rémülten pihegni kezdett megmentője keblén.
- Ne félj semmitől - biztatta a  király - , ne félj, szép madárkám! Én megmentek minden élőt, aki védelmemet keresi, még ha királyságomat vagy akár életemet is fel kell áldoznom érte.
A sólyom meghallotta beszédét, és szaván fogta:
- Ez a galamb az én eledelem. Milyen jogon vonod el tőlem a zsákmányt, melyért teljes erőmmel megközdöttem? Miért avatkozol be az ég madarainak perlekedésébe? Ha védelmedbe veszed a galambot, gondolj rám is! Éhen fogok pusztulni, ha elrejted előlem jogos zsákmányomat. De ha mindenáron meg akarod menteni, adj érte saját húsodból annyit, amennyi a galamb súlya.
- Igazat beszélsz! - kiáltott a király. - Hozzatok mérleget!
A szolgák előhozták, s a király az egyik serpenyőbe a galambot helyezte, a másikba meg a saját combjából leszelt húst vetette. A királyné, a nemes kíséret és a harcosok fájdalmas siránkozásba törtek ki a király példátlan tette láttán.
    De a galamb igen súlyos volt, s a király egyre szabdalta a húst combjáról, karjáról, melléről. Már csupán a csontjai maradtak meg, s végül maga is kénytelen volt felállni a mérleg serpenyőjére.
    Ekkor a magasból mennyei zene áradt, s a felhők között megjelentek az istenek. A földre illatos virágeső hullott, és beborította a király testét. Sibi pedig szebben és fiatalabban lépett ki a virághalomból, mint amilyen annak előtte volt. Indra a sólyomból visszaváltozott, és teljes fenségében jelent meg a király előtt.
- Nincs nálad nemesebb szívű és jóságosabb lény a földön. Tudd meg, hogy egykor Buddha alakjában fogsz újraszületni.

Szöveg forrása: Román József - Mítoszok könyve (Budapest, 1963. Gondolat: 275-277.o.)

Sibi-dzsátaka  /fotó forrása: WikipédiA: Sibi-Jataka 

Kapcsolódó oldalak:
Gaál Balázs Sibi király és a galamb: egy üldözött madár nyomában PDF
WikipédiA   Adzsantai barlangtemplomok 



Kapcsolódó irodalom és forrás (Bibliografia):
Schmidt József A szanszkrit irodalom története (1995. Pallos Kiadó) vö. 104.o.
Mesefolyamok óceánja - Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból (Budapest, 1982. Európa Kiadó) vö. I.kötet: Az önmagát megsütő galamb 340-350.o.)

Filozófiatörténet - Thomas Hobbes (1588-1679) - 2.rész

Thomas Hobbes /in.: baroque.it

 MARX KÁROLY KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM
────────────────────────────────────


           Heller Ágnes előadása 1954. november 27-én 

                               

                                         H o b b e s

    Hobbes anyagfelfogása két irányban mutat: egyrészt a materializmus következetessé tétele irányában, szemben  Bacon-nel  is, másrészt  a  materializmusnak  következetesen  mechanikussá  tétele  irányába, megint szemben Bacon-nel. Ez  a  rendkívüli mechanizmus azután olyan kérdéseket tett Hobbes számára teljesen megoldhatatlanná, amelyeket egy kis dialektikával könnyen meg lehetett volna oldani. Hobbes szá- mára megoldhatatlan kérdés a következő: ha egy hajót megépítünk és 10 év múlva kicseréljük a kéményét, 20 év múlva  a tatját, 21 év múlva  a farját, 30 év múlva  a kajütjeit, és így tovább és végül egy darabka sem marad a hajóból, amint azt 40 évvel azelőtt megépítették, akkor lehet-e beszélni ugyanarról a hajóról? Vagy egy egyszerűbb példa:  ha egy csecsemőből  60 éves ember lesz, az ugyanaz az ember-e vagy  nem?[1.] Ezek  a  kérdések tökéletesen megoldhatatlanok Hobbes számára, nem tudja elképzelni, megmagyarázni ezeket  a  kérdéseket, mert szerinte az anyag tulajdonságaiból folyóan lehetetlen, hogy valami ugyanaz és más is legyen egyszerre és így akarva-akaratlan mégis kénytelen bizonyos idealista engedményeket tenni, éppen  a  mechanizmusból következően. A kérdést  úgy oldja meg, hogy  a csecsemő  és a  férfi egészen más, mert hiszen  anyagi részei  mások, ellenben  - mivel valami azonosságnak  mégis csak  kell  bennük lennie - azt mondja, hogy bizonyos, az agyból kiválasztódó szellemek, lelkek tartják fenn az azonosságot a különbségben. Miután, mint következetes mechanikus gondolkodó, magában  az  anyagban képtelen volt a különbségek azonosságának  kérdését  felvetni, ezért kénytelen  az  idealizmusnak engedményeket  tenni. Különben  igen érdekes  a filozófia történetében, hogy  a következetesen mechanikus materialisták  mindig kénytelenek az idealizmusnak engedményeket tenni. Az, hogy  Hobbes  és általában  e kornak  polgári filo-
zófiája mechanikus materialista, természetesen  elsősorban  a  természettudományos mechanizálódásá-
ból következik, de  egyedül  ebből levezetni  nem lehet. A mechanikus világfelfogás kétségkívül összefűző- dik  a  feltörekvő polgárságnak  azzal  az  illúziójával, amely mereven állítja  szembe  a  polgári társadalom  igazát minden korábbi osztály és társadalom nem-igazával, különösen a feudalizmus szörnyűségeivel, te- hát amely merev ellentétet konstruált a  « nagyszerű » polgári társadalom és a  « szörnyű » feudális társa- dalom között.
    Ennek  a kapitalizmus fejlődésébe vetett pátosznak egyik következménye a mechanikus világszemlélet, mert ha  az  én társadalmi szemléletemnek  az alapja  egy merev, egymást  kizáró ellentét, a  jónak  és  a rossznak az ellentéte, akkor hajlamos leszek egész világnézetemet a mechanikus koncepciónak alávetni. Így voltak hajlamosak abban a korban nem tovább gondolkozni a természettudományban a mechanikánál, éppen, mert osztályhelyzetüknél fogva is szükségletük volt a mechanisztikus világkép. Ezért nem csodála- tos, hogy éppen azok a gondolkodók, akik már ebben  a korszakban kezdték balról bírálni  a  kapitalizmust, mint például Rousseau, sokkal nagyobb érzéket mutattak  a kérdések dialektikus megragadásához is. Ez is mutatja, hogy a mechanika és a dialektika közötti ellentmondásnak a maga idejében megvolt a társadal- mi oka, alapja  is. Ezért  nem  véletlen, hogy  a  materializmus, amely  a  feltörekvő polgárság világnézete, csak azért is, mert  a  feltörekvő polgárság világnézete, a mechanizmussal kapcsolódott szükségszerűen össze, akkor is, ha helyenként bizonyos dialektikus elemek ezekben a filozófiai rendszerekben is megtalál- hatók.
    Hobbesnak filozófiájáról még annyit, hogy  ő is, mint  Descartes, igen nagy szerepet tulajdonít a mecha- nikának és a geometriának. Tudják, hogy Hobbes  az  euklidesi geometria  elolvasását élete egyik legna- gyobb eseményének tartotta és ő is igyekezett filozófiáját geometriai exaktsággal kifejteni. Persze, abszurd dolog filozófiai kérdéseket geometriai exaktsággal kifejteni, mert  a filozófia nemcsak mennyiségi viszonyo- kat tükröz vissza, mint a geometria, hanem sokkal bonyolultabb minőségi jelenségeket. Az, hogy Hobbes a geometriát tekintette  az exaktság és  a tudomány mintaképének, szintén azt mutatja, hogy az egész való- ságot visszavezethetőnek tartotta mennyiségi viszonyokra, amelyeket a geometria kifejezhet.
    Rátérek Hobbes társadalmi nézeteire, amelyek legalább olyan fontosak, mint természettudományos né- zetei, mert az egész újkori  társadalom-filozófiára  központi hatású volt. Hobbes az abszolút monarchiának
híve volt  és társadalom-filozófiájának kiindulópontja az abszolút monarchia igazolása. Hobbes azt állította, hogy az emberek régen  egy teljesen kaotikus, anarchikus  társadalmi állapotban éltek  ahol - mint kifejezte magát  - homo homini lupus (az ember embernek farkasa), az egyik ember arra törekedett, hogy a mási- két elrabolja, minden ember gyűlölte egymást, mint az állatvilágban, állati harc alakult ki az emberi társada-lomban is. Híres hobbesi kifejezés  bellum omnium contra omnes (mindenki harca mindenki ellen). Most azonban - mondta Hobbes - az embereknek eszükbe jutott a gondolat: nem lehetne-e jobban élni. Rájöttek arra, hogy  élhetnének egymással békességben is, ha lemondanának  u.n. természetjogukról, az az  arról, hogy mindenki csinálhat, amit akar. Összeültek tehát a régi társadalom emberei és társadalmi szerződést kötöttek egymással, amelyben  a társadalom minden egyes tagja lemondott a veleszületett természetjogá- ról  és azt  egyetlen emberre, az  állam  szuverén  képviselőjére, a királyra ruházta. A királynak tehát millió- szoros természetjoga van, mert minden ember  a királyra ruházta át  a maga természetjogát. A király tény- leg azt tehet, amit akar, mert szerződésileg  minden ember  megbízta ezzel. Az egyes emberek most már nem tehetik azt, amit akarnak, hanem csak azt, amit  a király akar, akire  ráruházták természetjogukat. Így alakult ki Hobbes szerint a polgári társadalom, az  a társadalom, amely lehetőséget ad az ember számára békés életmódjának kialakítására, amelynek tehát szükségszerűen a feje az abszolút uralkodó, mert szer- ződésileg az uralkodó kapta meg  minden ember  természetjogát. Felvetődik  Hobbes számára  a  kérdés: van-e joga az egyes embernek arra, hogy  a  társadalmi szerződést megszegje? Hobbes azt feleli, hogy a társadalmi szerződés felbonthatatlan, csak egyetlen eset van, amikor jogosult az egyes embernek a szer- ződéssel szembeni cselekvése: ha önéletét akarja megmenteni az abszolút monarchiával szemben, tehát ha az uralkodó az életére tör, akkor joga van felbontani a szerződést. Azonban csak az egyes embereknek van joguk ilyen esetben is felbontani a szerződést, szembe fordulni az uralkodóval, népeknek, tömegeknek kollektíven felbontani  a  szerződést  nem lehet. Ez annyit jelent, hogy  a  szerződéselmélettel  azt  igazolja Hobbes, hogy helytelen volt  a  Cromwell-féle forradalom, mert felbontott  egy szerződést, amelyet  nem  lehet felbontani, lenyakazott  egy uralkodót, akit  nem lehetett volna  lenyakazni. Hobbes szerződés-elméle- tével nyíltan kiállt az abszolút monarchia szentsége mellett és a forradalom ellen is.
    A  társadalmi szerződés-elmélet azonban  nem  emiatt  érdekes elsősorban, hanem  amiatt, ahogyan Hobbes a szerződés előtti  társadalmi állapotokat  leírja. Marx helyesen állapította meg, hogy Hobbes saját korának kapitalista viszonyait, amikor  az  ember valóban farkasa  az embernek, amikor mindenki harca fo- lyik mindenki ellen, vetítette  vissza  a  történelemelőtti időkbe, hogy  a  hobbesi  történelemelőtti idők  rajza zseniális tükröződése  a Hobbes korabeli kapitalizmus viszonyainak. Döntően fontos ez azért, mert ennek a társadalomnak a rajzában fejti ki Hobbes  az önzés, az egoizmus elméletét, amelynek az egész későbbi polgári társadalmi és erkölcsi elméletekre hatása van. Hobbes azt mondja, hogy a régi társadalmi korszak- ban minden ember  a  saját önzését követte. Saját önzésének követése  éppen azért, mert nem volt állam, mindig más emberek önzése ellen irányult és ezért értelmetlen volt. Mióta van állam  és van uralkodó, azó- ta is minden ember saját önzését követi, minden ember  született egoista, de éppen azért, mert van állam, minden embernek veleszületett egoizmusa  végső soron magának az államnak javát fogja szolgálni, tehát spontánul kövesse minden ember  saját érdekét, fütyüljön mindenki másra, mert azzal, hogy spontánul sa- ját érdekét követi, az egész társadalom, az egész állam érdekét fogja követni.
    Ez a burzsoá egoizmus-elméletnek első kifejtése, amely kétségkívül reálisan tükrözi  a kapitalista társa- dalom status quo-ját, ahol  a tőkések valóban saját egyéni gazdasági érdekeik követésekor spontánul vég- ső soron, szinte a hátuk mögött képviselték saját osztályérdekeiket. Az osztályérdek mint egy eredő jelenik meg az egyéni érdekek követése mögött. Persze, Hobbes  egoizmus-elmélete olyan burzsoáziának az el- mélete, amely nem készül forradalomra, csak gazdasági hatalmat akar  és nem politikait. Amennyiben po- litikai érdek kerül előtérbe, akkor kétségkívül módosítani kell azon a hobbesi elméleten, hogy minden ember saját hasznát követve, csak arra gondolva spontánul az egész érdekében fog hatni, hiszen mindenki tudja, -  még egy burzsoá számára is kétségtelen tény  -  hogy  az  osztály politikai érdekét követve nagyon sok- szor még bizonyos egyéni érdekről is  le kell mondani. Ha az osztály érdeke háború folytatása, akkor néha egyes burzsoá saját gazdasági helyzetéből veszít is, ha osztályának érdeke ezt vagy azt kivánja.
    Biztosan tudják, hogy  Adam Smith  teljes egészében ökonómiai alapjává tette  a hobbesi önzéselméle- tét. Etikájában ugyan elveti, de  közgazdaságtani alapelvévé teszi  az  önzéselméletet, abból indul ki, hogy minden ember saját hasznát keresi  és  ez végső soron  az  egész hasznára van. Itt megint arról van szó, hogy Hobbes egy évszázaddal korábban kifejtett egy tételt, amit a szaktudomány később tükrözött.
    Hobbes önzéselméletét rendkívül heves vita követte az angol közvéleményben és úgyszólván évszáza- dokon keresztül folyt a vita az  egoizmus és az  altruizmus elmélete között. Mindkettő ebben a formában kétségkívül burzsoá elv, a burzsoázia tudatának tükröződése a filozófiában, de meg kell mondani, hogy az altruizmus szemforgató elv volt, tagadta  a burzsoá társadalom ellentmondásait, míg az egoizmus elve ő- szinte kifejeződése volt annak, hogy az ellentmondások tényleg megvannak a polgári társadalomban, en- nek ellenére az egoizmus-elv a polgári társadalom igenlése volt.
   A hobbesi egoizmus elméletet  Mandeville  fejlesztette tovább és bővítette ki  «Történet a méhekről»  című költeményében és a költeményhez fűződő elvi magyarázatokban. Különben  Mandeville-t  «kávéházi Hobbesnek» nevezték, mert kávéházakban népszerűsítette az elvont hobbesi gondolatmenetet.







─────────────
[1.] A buddhizmus általános és alapfelfogása szerint nem létezik valós Én (ego) és nincsen atman sem. A jelenség- világ  egy kauzális (ok-okozati) univerzum, és az ember is része ennek, így az emberi Én is kauzális -Én. A szánkhja ind ortodox darsana (iskola) szerint a jelenségvilág a "prakriti tánca" és a "prakriti-énnel"  való téves önazonosítás kö- vetkeztében különböző fokozatokban mutatkozik meg  az emberi érzékek számára, sőt  az ember és  az emberi érzé- kek, az érzékelés is prakriti, minden manifeszt  és  nem manifeszt, de elgondolt  jelenség  és lehetőségi lét és annak abszolút omnipotens formája, ami szintén nem azonos a purusával, az én független princípiumával.
    Arisztotelész ontológiai felfogása *szerint, a jelenség anyag és forma, itt esetünkben a forma princípiuma vagyis kissé platonikusabban a hajó ideája az amit az ember megvalósít a hajó kijavításával, kicserélésével, megépítésével az idea nem változik, vagy állandóbb, mint az anyag.
* Turay leírja, hogy az élőlény elveszíti a formáját, amikor elpusztul. A következetes hülemorfizmus alapján, ami nem csak arisztotelészi, hanem  szánkhja alapú is, fel kell tenni, hogy  az  élőlény  nem csak  a formáját veszíti el, hanem ami lényegesebb: az anyag ontológiai princípiumát, ami valójában  a  lehetőségi lét. Ennek alapján  az élettelen anyag nem más, mint puszta forma - lehetőségi lét nélkül, így a szánkhja és Arisztotelész hülemorfizmusa az élő anyagra vo- natkozó észrevétel. Fontos kiigazítani, hogy az anyag, mint princípium Arisztotelésznél és az ind szánkhja irányzatban (avjakta) vagy Hamvas Béla nézeteiben is a prima materia, a nem manifeszt teremtő omnipotencialitás.



Kapcsolódó oldalak:
Filozófiatörténet - Thomas Hobbes (1588-1679) - 1.rész   tartarossz.blog

Buddhizmus - A nem mahajána iskolák

Buddha-szobor földet tanúságul hívó kéztartásban

HÍNAJÁNA ►                         1. SZTHAVIRAVÁDIN - 2. MAHÁSZANGHIKA
                                                             PÁTALIPUTRAI ZSINAT (I.E. 308)                                                   

1.1. SZAMMITÍJA (PUDGALAVÁDIN)    1.2 SZARVÁSZTIVÁDIN   1.3 VIBHADZSJAVÁDIN
                                                                 1.2.1  VAIBHÁSIKA           1.3.1 MAHISÁSZIKA
                                                                 1.2.2  SZAUTRÁNTIKA     1.3.2 THÉRAVÁDIN




Mahászanghika iskola

A mahászanghika iskola, Buddha parinirvánája után megközelítőleg 100 évvel (97) tartott Pátaliputrai zsinaton (i.e. 308) szakadt el a szthaviravádin iskolától (lásd  Mahadéva öt tétele  az arhattal kapcso- latos vita volt feltehetően a szakadás oka). Az iskolát, mind kánonjuk nagy részét elpuszította a középkori muszlim invázió.
Elterjedése: főként Magadhában, ezen belül pedig különösen Pátaliputrában, de megtalálható volt még Mathurában is (i.e. 120) - erről feliratos bizonyíték tanúskodik. Később Dél-Indiában terjed el, a Guntur-övezetben (Amarávatí, Nágárdzsunakonda, Dzsaggajapéta). Az iskolának saját kánonja és számos al- szektája alakult ki.
Tantétele:  fő tantételük a Lókóttaraváda, a „Világfeletti” Buddha tantétele volt. Lokottara = „ami e világon túl van”. Buddha teljességgel mentes volt az evilági élet tisztátalanságaitól. A lókóttaraváda vagyis a világ feletti Buddha tana először a mahászanghika művekben, a Mahávasztuban (i.e. 2.század) és a Lókán-uvartana-szútrában jelenik meg (bár hasonló jelentésű kijelentések találhatóak a Páli Kánonban, pl. az Árijaparijészana-szuttában Buddha azt állítja magáról, hogy ő „szennyezetlen minden dolgok között”). A tantétel fejlődésére valószínűleg igen nagy hatással lehetett a Dzsátakák megjelenése (születésregék), ez a népszerű irodalmi műfaj Buddha előző életeit mesélte el.
    Noha  a modern théraváda tanítások  nem ezt mondják, fontos  hangsúlyozni, hogy  Buddhát soha- sem tekintették pusztán emberi lénynek, leírják hogy rendelkezett a (mahápurusa) a  „nagy ember”  32 nagyobb és 80  kisebb  jelével. Buddha tagadta, hogy ember  vagy  isten lett volna, de tudunk  kimagasló mágikus képességeiről is. A korai szövegekben a lokottara kifejezés az Árja-Szangha tagjaira és  a nir- vánára vonatkozott és a laukika - „világi” vagy „meg nem szabadult” kifejezéssel szembeállítva alkalmaz- ták. A világon túli  vagy világ-feletti természet tanát  erősíti, hogy négyféle születési módot különböztettek meg:
- 1. spontán születés
- 2. anyaméhben való születés
- 3. tojásból való születés
- 4. nedvességből
A spontán születés - ahogyan Buddha megszületett - a születés  legnemesebbik fajtája, ez  a dévák, az istenek kiváltsága. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez  egyfajta  deifikációs folyamat  lenne, hiszen az istenek éppúgy kiszolgáltatottak  a keletkezésnek és  az  elmúlásnak, mint az emberek  és az élőlények. Ez  a tanítás érthetően  egyfelől  Buddha szellemi  rangjának megnövekedésével járt, másfelől viszont  az arhat tekintélyének csökkenésével járhatott. A  mahászanghika  egyes  aliskolái  a  dharma-súnjata [1.] tanát vallották, amely a későbbiekben nagy jelentőséggel bírt mind az Abhidarma, mind a ma- hájána  szempontjából. A  másik újító jellegű  tanítás  Buddha bódhiszattvai pályafutásainak  leírása  volt.
Ezek szerint Buddha, mielőtt Gautama Sziddhárthaként megkezdte utolsó életét tíz bhúmit - szintet járt be egymás után (ez az út mások számára is járható). Ezeket  a bhúmikat hosszasan ecsetelik a Mahá- vasztuban, s később ezeket alkalmazták - bár más formában - a mahájánában.


Szthaviravádin iskola és a théravádin iskola

Mivel  a  páli théra szó  a szanszkrit  szthavira  megfelelője, így  a nyugati vallástörténészek  sokáig  azt hitték, hogy  a  két iskola azonos. Azonban  Asóka idejére  már  a szthaviravádin iskola  három részre szakadt. Később a vibhadzsjavádin iskola is kettévált: a mahísászika iskola Délkelet-Indiában honoso- dott meg, a théravádin pedig  Srí Lankán vetette meg  a  lábát, amikor  Asóka fia Mahinda odalátogatott. A  théravádin iskola  különleges jelentőségének oka  az, hogy  ez az  iskola őrizte meg  az egyetlen ere- deti nyelven fennmaradt  buddhista kánont. Ez a nyelv  a páli. A théravádin iskola alapvetően  megőrizte a szthaviravádin iskola alapvető tanításait, jellemzőit és az egyetlen máig fennmaradt nem mahájána iskola.
Tantétele: Buddha közönséges ember volt, akiből  Buddha (arhat) lett. Az arhatok minden szempontból tökéletesek, nem  eshetnek vissza  a közönséges ember  szintjére  és ugyanazt az állapotot valósították meg mint Buddha. Buddha  és  az  arhatok  között  tehát  nincs  lényegi különbség. Ennek ellentmondani látszik kánonjukban található példa: ti. jelenleg csak  egy bódhiszattva van, Maitréja (Maitreya), aki jelen- leg a Tusita égben („mennyországban”) tartózkodik  és akkor fog az emberi világban  megszületni, ami- kor a Dharma kihal. Mint a vibhadzsjavádin alszektájára (vibhadzsja szó felosztást, analízist jelent) a thé- ravádin iskolára is jellemző az elméleti analízisre, különösen a dhammák tanulmányozására, elemzésére fektetett hangsúly. V. századi skolasztikus Buddhagósza művei, (különösen a Viszuddhi-magga) egyes meditációs gyakorlatokat (brahmá-vihára), tantételeket igyekszik kizárni, olyanokat amelyek szerinte nem férnek össze az általa előnyben részesítettektől. Ennek alapján  egyes kanonikus szövegrészekhez deg- radáló megjegyzéseket fűztek. Az ösvény számukra  egyfajta  „józan belátás” (pragmatikusabb), amelyet analitikus meditációval lehet bejárni.


Pudgalavádin (szammitíja) iskola

Doktrinális  nézetletérés  alapján jött létre  a  szthaviravádin iskolán belül az  i.e. 3. században, és az i.sz. 9-10. századig maradt fenn. Tanítójuk Vátsziputra (az iskolát vátszíputrijának, később szammitíjának ne- vezték).
Elterjedése:  az i.sz. 7.században, a  nem  mahajána  szerzetesek többségét  ők  alkották  (forrás: kínai
zarándokok).
Tanításuk:  A fennmaradt négy hiteles Abhidharma  típusú mű alapján 16 olyan különleges tantételük volt, amely  a többi iskolától megkülönböztette őket. Buddha  anátman tana (tri laksana) elgondolásuk szerint csak hétköznapi értelemben  helytálló, mivel  mégis  van  egy személy = Pudgala (ez  heves ellenkezést váltott ki a többi iskola részéről). Ez  a  személy  valós létező (szubsztrátum=jelenséget hordozó lényeg), amely biztosítja az újjászületések között  a  folytonosságot, az emlékezést, valamint  a  jelenben, múltban végrehajtott szándékos cselekedetek (karman) későbbi beérését, megtapasztalását. A pudgala sem nem azonos a szkandhákkal, sem nem különbözik tőlük, nincs bennük, sem rajtuk kívül.

Az öt szkandha (upádánaskandhas):

1. anyag, forma vagy testiség (rúpa)
2. érzés, érzelem (védaná)
3. érzékelés         (szamdnyá) 
4. diszpozíciók (szamszkárasz)
5. tudat, percepció (vidnyána)

A pudgálát csak a buddhák képesek érzékelni. A pudgála nem átman és mégis ez az ami a tudatnak az ént adja, ami cselekszik és viseli a cselekedetek következményeit is.


Szarvásztivádin iskola

A  szthaviravádin iskola  már  Asóka  idején  (i.e. 265-238 körül)  három részre szakadt, tehát egy újabb egyházszakadás következményeként és ennek egyik új irányzataként jött létre a szarvásztivádin iskola (az i.e. 3.század folyamán), az nem tisztázott, hogy ez a III.buddhista zsinat, vagy esetleg Asóka Gandhárába küldött missziójának a következménye-e.
Elterjedtsége:  Északnyugat-Indiában korán  megvetette a lábát. A  IV. zsinatot  Kaniska pártfogása alatt tartották, ekkor 500 szarvásztivádin szerzetes gyűlt össze, hogy rögzítsék a kánont és összeállítsák a vib- hásáknak nevezett kommentárokat. Ettől kezdve  ez volt  az  elterjedt, uralkodó iskola  Észak- és  Észak-nyugat-Indiában legalább  egy évezreden  keresztül; és  mivel Kasmírban, Közép-Ázsiában is elterjed, a szarvásztivádinok tanai voltak azok, amelyek először Kínába eljutottak.
TAN:  1. A mahászanghikához hasonlóan az arhatok abszolút sátuszát megkérdőjelezik.
           2. A dharmák tana [2.]. A dharmák a létezés oszthatatlan elemei, pillanatnyiak, de ugyanakkor a há- rom időben (múlt /jelen/ jövő) léteznek (innen a nevük: sarvastiváda = sarvam asti  „minden létezik”).

Az idő múlása  ►  az egyes dharmák mozgása  egyik modalitásból  a másik modalitásba (múltat, jelent és jövőt modalitásnak kell tekinteni), amit  a megfelelő feltételek kényszerítenek ki. Ha  pl. egy múltbéli tett már nem létezik, de  annak „lenyomata”,  - tehát dharmái még léteznek -  az kihat  a későbbiekre. Ez  a tantétel magyarázatot ad  az emlékezésre (dharma ►  a dolgok ugyan már nem léteznek, vagy nem úgy léteznek, mint amikor léteztek, de a dharmák még mindig léteznek).
          3. Az Oltalomért folyamodás kritikája: Buddha Ékkővet nem lehet a tanítások összességével azono-sítani, mert akkor megegyezne a Dharma ékkővel. Azt vallották és tanították, hogy a Buddha Ékkő azokból a tiszta dharmákból áll, amelyek  a megvilágosodott lényt  alkotják (A Buddha tudásából  és szkandháiból), ez fontos előzménye a mahájána Buddhával kapcsolatos tantételeinek.
         4. A HAT TÖKÉLETESSÉG ÖSVÉNYE:
4.1 Adakozás
(forradalmi tett  a hindu viszonyokat tekintve, ahol  az éhezőknek, koldusoknak  nem  adakozott senki sem, csak a szerzeteseknek)
4.2 Az erkölcsösség
4.3 A türelem
4.4 Az erőfeszítés
4.5 A meditáció
4.6 A bölcsesség gyakorlásából áll

    A szarvásztivádin iskolából  további aliskolák jöttek létre: a vaibhásika iskola  és a szautrántika iskola. A vaibhásika az egyre terjedelmesebbé váló vibhásákat  (kommentárokat) helyezte előtérbe, amelyek az i.sz. 2. század körül keletkeztek a szarvásztivádinok köreiben. Mivel igen erős hangsúlyt fektettek az Abhi- dharmára (tan magyarázata), ezért az iskola a korai buddhista skolasztika mintaképe lett.


Szautrántika iskola

A szauitrántika  a  vaibhásikák skolasztikus  és  abhidharmikus tendenciája elleni reakciót képviselték, aho- gyan  a nevük  is  sugallja:  a  „szútrákkal végződő” . Számukra  a  Kánon, a második  kanonikus gyűjte-ménnyel véget is ér. A legnagyobb szautrántika  filozófus Vasubandhu írt  egy  alapvető  értekezést (Abhi-dharmamóksa-bhásjá) amelyben ismerteti a vaibhásika tanokat és egyúttal pontról-pontra kritizálja is azo- kat. A vaibhásika nézet szerint  a nirvána dharmája különbözik a többitől, nem bír múlttal, jelennel, jövővel - októl független  (aszamkrita)  dharma. A szautrántika tagadja, hogy a nirvána dharmája aszamkrita dhar- ma lenne. A nirvána szerintük a dharmák nem-manifesztálódása. A vaibhásikák szerint a dharmák szá- ma végtelen, de 75 kategóriába sorolhatóak. A szautrántika lecsökkentette  a  dharmák számát, a dharma elgondolásuk szerint  csak pillanatnyi léttel rendelkezik. A szarvásztivádin iskola háromidejű dharmáját is tagadták, tehát tagadták, hogy  a dharmák modalitásban és minden időben léteznek (múlt, jelen, jövő). A dharma a szautrántika iskola tanítása szerint csak (ksanikával)  pillanatnyi léttel rendelkezik ► ez ahhoz a filozófiai állásponthoz vezetett, hogy egy tárgy közvetlen érzékelése nem lehetséges. A tudati képek szük- ségszerűen késésben vannak magukhoz  a pillanatnyi tárgyakhoz és érzékszervekhez képest (tudatikép= tárgy+érzék kapcsolata - megjegyzés: ugyanakkor a tudati kép valójában többlet információ, hiszen rend- elkezik az adott tárgy szubsztanciájával is, ami  a tudati tárgy  és  az arról való tudás bekapcsolódása a tudatba).
    A karman problematikájára a szautrántika  a három idejű dharmák elméletével szemben azt vallja, hogy a tettek áthatják, átitatják az ember tudatfolyamatát  és  ily módon determinálják, hogy mi lesz a következ- ményük. A nehézségek, ami ebből  a  nézetből  adódott, arra késztették őket, hogy kifejlesszék a magvak (bidzsák) elméletét. Egy mag, amit az ember cselekedetével elvet, az kicsírázik, majd a megfelelő gyümöl- csöt meghozza. A szautrántikához közelálló iskola az un. bahusrutija, a Szatjasziddhisásztra című érte- kezésben olvasható, hogy a  „ múlt és a jövő: nem valóságosak, csak  a  dharmák jelen állapota a létező - mintha valóságos volna. Minden dharma létező és egyben nemlétező, mivel a dharmák valóságos állapota az állandó változás, hiszen eltűnnek abban a pillanatban, amikor keletkeznek”. A lét nem más eszerint te- hát, mint pillanatnyi tudatállapotok egymásutánja, innen csak egy lépés ama megállapításig, amely szerint a lét illúzió (ez a mahájána tanításban már megjelenő felfogás).








──────────────
[1.] dharma-súnjatá: a világban nicsenek valós dolgok, de kétféle üresség van a lokottaraváda (mahászanghiká eredetű iskola) tanai szerint, az egyik az én üressége (súnjatá), a másik pedig a dharma-súnjatá: a jelenségek üressége.
[2.] dharma jelentése: dharmáknak nevezik azokat a szubsztanciákat, amelyek nem bonthatóak tovább. Alapelemei egy tapasztalható és egy azon túli világnak. Tulajdonképpen lételemek. A dharma-tan áthatja a buddhizmust, legfőképpen a hínajána irányzatot.



Felhaszált irodalom és forrás:

Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története         (Corvina, 1997. Budapest)    

 Hetényi Ernő: Buddhizmus a buddhológia tükrében (Laude Kiadó, 1989. Debrecen)








Letölthető EBOOK:
Buddhista eszmetörténet PDF

Kapcsolódó oldalak:
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész)  tartarossz.BLoG

Buddha tanításai - A TŰZBESZÉD [Mahávagga I.21.]

Buddha, a föld tanúságul hívásának kéztartásában (kép forrása: thailandforvisitors.com)

Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mindannyian remeték voltak.
Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában.
Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban, szerzetesek ?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra ; a születés, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül, szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások, lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra ; a születés, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás [...].
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés [...].
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés [...].
Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok [...].
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól. elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].
Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindenezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: "Megszabadultam", s felismeri. hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.



Forrás: Buddha beszédei (Budapest, 1989. Helikon Kiadó)

Kapcsolódó oldalak:
Mudrák - Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest BLoG
A harcos útja - a yóga (1.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (2.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
A védikus kozmogóniáról tartarossz.BLoG
Szentek, bölcsek, misztikusok - Srí Rámakrisna Paramahansza tartarossz.BLoG

Gondolatnapló - A káosz közepén

Fogaskerekű

Tautológia persze, de ha pszichologizálni szeretnék a rendezett tudatállapotból mostanra egészen eljutottam a káoszig. Mindez az asztalomon elhelyezkedő mosatlan poharak és bögrék geometriai elhelyezkedéséből is következik, történetesen az, hogy: van én. 1 nappal ezelőtt minden elcsendesedett, 365 napja nem ébredtem ennyire kipihenten, most olyan erőszaknak tűnik néha az alvás, mintha én erőltetném. A káosz azért alakult ki, mert sokféle akarat van "érvényben" vagy sokféle látszólag különböző, egymást nem erősítő cél. Így volt ez a Balogh Béla (az otthonvédő Koppány csoport vezetője) szervezte "a devizások gyászmenete" elnevezésű tüntetésen is, egyet kivéve: a célt. Engem leginkább ezen a demonstráción Gonda László néptribün beszéde YouTube "rettentett meg" egy pillanatra, amikor kitért Alföldi Róbert most bemutatott darabjára is: "Alföldi a sátán lelkéből táplálkozik..." (bár ez a mondat ebben a formájában valójában itt nem hangzott el, - facebook forrás). Nekem, mint volt szegedi vallástudomány szakos bölcsészhallgatónak (József Attila és felvett nevem Karma Dordzse is az volt) lenne vitatkozásom ezzel is. Gonda egyébként nagyon jó stílusban beszélt, gyakorlott és jó szónokként és nem vitatom azt sem, hogy 2006-ban betöltött vezető szerepéért kijár neki a respekt. Az is tényező, hogy mindez a Gyurcsány villa előtt hangzott el, ezért hatásában valami radikálisabb kijelentésnek is el kellett hangoznia. Az is más kérdés, hogy én ebben is azt az áthidalhatatlan valóságot látom, amikor csoportok és emberek is különféle nézetek és befolyások rabjaiként, ideológiai láncokba bilincselve foglalnak el harci állást és ebben mindig erős nyomatékot kap az, amiről már írtam, a másik oldal démonizálása. Három olyan fő irány van talán ami ezzel szemben nem annyira duális, megosztó, nem kettős irány. Vegyük a hindu Trimurti-t (Brahma, Visnu, Siva), a keresztény Szentháromságot, a sámánizmus alsó, középső és felső világát, vagy a buddhizmus világait: a poklot, a préták (örökké éhes szellemdémonok) birodalmát, az állatok világát és az emberekét majd az félistenekét és istenekét, ezek a buddhizmusban mondhatni mind-mind a büntetés-végrehajtás (karma) tudatállapotai. Aztán vehetjük a legfölsőbb tudatállapotot amit nem lehet fölsőnek nevezni, a nirvánát vagy szamádhit. Ehhez az egészhez adalékanyagként pedig Baranyi Tibor Imre (A magyarság szellemi küldetése) vagy Pap Gábor elgondolásait a magyarság nomád lelkületéről, és természetesen a sámánnal való beszélgetéseim konklúzióját, amikor is egy álmom szerint Próteuszként (alakváltó - sámán analógia) menekültem, és egy buddhista szentkép alatt találtam menedéket üldözőim elöl. Vagyis ilyen szellemi (gondolkodásbéli) előzmények után tegyük hozzá, hogy a színház szakralitása, misztériumjátéka az ősidőkbe nyúlik vissza, vagyis itt nem pusztán szimbólumaiban egy modern világ jelenik meg, hanem háttérben egy nagyon is ősi, de újraismételt tragédia és dráma zajlik, de valójában rítus. Ennek a rituálénak a vallási és misztérium jellege háttérbe szorult, bizonyos tekintetben deszakralizálttá és modernné vált, de mégis megőrzött valamit belőle. A művészet maradt a történeti kereszténység folyamatos hanyatlásával szemben Európában az egyetlen olyan szakrális rítus és tevékenység, amit a hétköznapok demokratikus nyomora nem rántott még teljesen magával a káosz birodalmába. A költő, az író, a festő, a színész = az alkotó, mint sokszor legautentikusabb és legoutsiderebb jelenség képes az egész színjátékot egészen más, madárperspektívából szemlélni. Így van ez, hogy ma Magyarország legtehetségesebb költői száraz zsömléken tengődnek ismeretlen szakralizált térben és időben, és azon filozófálnak, hogy "miért Kosztolányi Dezsőről és miért nem inkább gazdasági szakemberekről, Csányi Sándorokról és Lázár Jánosokról vagy Gyurcsány Ferencekről neveznek el utcákat, tereket és miért róluk, művészekről, amikor ott vannak a siker bálványai". Ha már ezért a gondolatért, hát érdemes volt felkapaszkodnunk a Fogaskerekűn is túli, túlvilági területre, ahol a legrejtettebb gazdagok élnek, ahol hájasodnak Orbánok és Csányik és bújdosnak itt végeláthatatlan és sötét horizontok mögött emésztve és rágva, morzsolva népüket a semmi szélén. Ezért is volt érdekes látvány egy-két államilag kitenyésztett TEK-es proteinmalac[1.] gyilkos tekintetét keresztezni, megnézni egészen közelről a börtön után az állam egy újabb aspektusát itt, az Orbán ház környékén. Csak egy szomszéd néni járt fel-alá idegesen a Cinege utcában; régi időket idézett az, hogy álig felfegyverkezett fegyveresek kérték el talán a padlása kulcsát. Jelen volt itt minden ami groteszk. Egy népét valójában érinthetetlennek lenéző miniszterelnök, OTP vezér, mind-aki ebben a rendszerben fél és retteg (tőlünk), ahogyan azt nagyon precízen József Attila is megfogalmazta. Egyébként az OTP elnök-vezérigazgató házánál már szitkok, átkok elkeseredett hangok és fekete zászlók kavalkádja volt és ha Balogh Béla úr nem hozta volna magával a csótányirtót, akkor egészen kemény és szörnyű rítussá változott volna minden, persze nem kérdéses ez is, hogy a legsötétebb népnyomorító alakok ellen kvázi minden eszköz, tett és frazeológia megengedett. Így a fekete zászlós vonulás jelentős része nem a megemlékezéssé vált, hanem a jogos haragé tüntetés "mágiáé", legalább is a szubjektum, a tudat szerint. Így egy nagyon nehéz kettősség lépett fel a gyűlölni és közben megemlékezni esete, aminek inkább a megemlékezés látta kárát. Mindenképpen javasolnám a megemlékezés menetét, a valódi csöndes gyászmenetet és mécsesek gyújtását, mindenhol hiszen a lelkiismeret felébresztésének ez a legjobb rituáléja. Tény az, hogy a Regnum Marianumnál, a mécsesgyújtással és a Miatyánkkal a tüntetés harag oldala is feloldásra került és köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek érte, hogy mindez a feloldás egy emlékfával is megvalósult.
Visszatérve Alföldi Istvánjában mellesleg elhangzott egy óminózus mondat is: "akinek nincs semmije, az annyit is ér", Én persze mindezt egy szent kórussal mondattam volna ki, de a nép (lázadók) és a felső vezetők közötti távolságot kiemelte a legegyszerűbb megjelenítés, a magasságbéli különbség is. A szent könyveknél is természetes szokás (a szikh Ádi Granth, buddhista szent iratok, Ji-Csing), hogy a könyv az ember fölött van. Alföldi darabjában a rendőr, az ügyész, az állam, a hatalom helyettesíti a szent könyv tiszteletét, ez már a profanizált és kikényszerített, európaiságba ágyazott konkvisztádor vagy rabló és bűnöző tekintélye, nem szakralizált közvetítő erővel, felhatalmazott isteni módon, hanem kizárólag primer módokon hat, a megtévesztés és az erőszak nyelvén.

────────────
[1] A proteinmalac kifejezés T.B.P. várakozó-fagyöngy fantázia-álnevű kortárs költőtől származik

Kapcsolódó oldalak és egyéb hírek:
Gyűjtés Balogh Béla (Koppány Csoport vezetőjének) börtönbüntetése ellen  Hírháttér Multimédia
Csótányirtóval fújtak be Csányi Sándor házába [O]rigo
Devizahiteles gyászmenet 13/12 (mécsesgyújtás az áldozatokért) YouTube user: MMO19440319
Gyászmenet a devizahitelesekért Magyar Hírlap Online
Devizahitelek: két javaslat van metrOpol
Bankgyalázás, bankplakátolás YouTube user: 66masodperc /SoDI/  2013.08.27
Maroknyi devizahiteles zavarta a Nagykörút forgalmát [O]rigo
Idős házaspár kilakoltatása Révfülöpön YouTube user: 66masodperc /SoDI/  2013.08.26
Egy kíméletlen kilakoltatás vége Veol.hu
Otthontalanul: egy börönddel és a kutyával tették utcára a révfülöpi idős házaspárt Pannon Média
A TEK arroganciája határtalan TASZ

"A fény közepe a sötétség kapujában" - (Balaton)

Siva isten szent növénye

A sötét kor legfőbb hindu vallásmitológiából vett jellemzője az, hogy mindenhol pártoskodókat látunk. Ezt Jézus úgy fogalmazta meg, hogy az ember ellenségévé válik az embernek. Rokon a rokonnak és rokon a nem annyira rokonnak. Baloldali a jobboldalinak. Nő a férfinak. Vannak elválaszthatatlan barátok és életük végéig kitartó barátságok is. A barátság teljes mértékben az aranykor ideáját valósítja meg. Nagy mítoszok szólnak a barátságról: Gilgames és Enkidu, hogy a legnagyobbat említsem. Ha az életemet végig követem rájövök, hogy igazán nincsenek barátaim. Voltak, de valamilyen bukás következtében vagy érdek megszűnésének következtében ezek elmúltak, vagy ellenséggé váltak és úgy múltak el. Az ellenséggé válás a barátság megszüntetésének a leghatékonyabb eszköze. Tulajdonképpen egyedül vagyok. Az egyedüllét mindig is lényem királyi középpontja volt. Egy nyugodt energiamező. Vár, ahová vissza lehet vonulni. Egy börtönben és a hajléktalan embertől is pontosan ezt veszik el. Az utolsó menedéket. Az utolsó menedék úgy van berendezve, ahogyan azt uralkodója a legszabadabb akaratából teszi. Ne engedjük kiszorítani magunkat otthonunkból, talán egészségügyi szempontok alapján sem, és ne engedjük oda be az illetékteleneket, még rokonokat sem, mert megbetegszünk. A városról akartam beszélni ma. A városról, amelyik tolong, amelyik alatt csatornarendszerek futnak, párhuzamos patkányok. A bűnös városról, ahol koncentrálva van jelen a bűn, Kareen Armstrong  vallástörténész fejtette föl ezt a gondolatkört a Mítoszok rövid története c. könyvében. Egy városban az emberi faj sokféle alakját figyelhetjük meg. Ez engem arra predesztinál, hogy önmagamat, amíg elérek a Mammut II. ig. állandóan változó folyamatnak fogjam föl. Van az életnek egy szála, amit énnek neveznek és van egy másik szála amit felejtésnek. Azért becsülöm a barátaimat, mert ők általában mentorok is egyben. El kell ismernem ismételten, hogy foglalkoztat az a gondolat, hogy az ősanyagot mint terminust azonosítsam a memóriával. A mindenható emlékezetében a világ örök, - ez sem a saját gondolatom. Osho azt tanítja a Bhagavad-Gítá alapján, hogy ami elmúlik az nem örök. De nem csak hogy evidens, hogy nem örök, de valójában nem is létezik. A halhatatlanság kérdéskörében a potencialitás, a minden lehetőséget magába foglaló mag, középpont, ősanyag. Ezért az elmúlásra való képesség, egy olyan képesség, amelyik része a végtelen lehetőségeknek és amely lehetőség nélkül maga a végtelen nem lehetne végtelen. Ezért Osho állítása a halhatatlanságról téves. Minden valódi létező és a már nem létező is, vagyis bármi lehet, bármi megtörténhet és csak azért nem történik meg, mert valójában már maga az is amilyen világban élünk fantazmagória lenne, ha egy másik világban élnénk és rálátásunk lehetne. Visszatérve a régi hindu-buddhista "vitához", a buddhizmus tanai szerint nincs semmi állandó, a hinduizmus tanai szerint pedig az atman állandó, vagyis minden állandó, csak nem ismerjük föl. Ami közös, hogy mindig is úgy volt, csak nem ismertük föl, ha felismerjük, akkor megszabadulunk. Kérdés, hogy mitől szabadulunk, szerintem ha bármit is felismerünk csak egy téves felismeréstől szabadulunk. De ki ismer fel- és mit? Ilyenkor amikor nem alszom ki magamat, nem tudok írni. Szólhatna egy blog bármiről, a tejivásról is, a vitaminokról, nőkről, de én mazochista alkat vagyok és próbálom magam átrágni Yoga Tradíció I-II Georg Feuerstein, ha jól írom, rosszul írtam egyébként elsőre. A halhatatlanságról halandóként értekezni, ez sokakat fel fog háborítani. Tudom, hogy megköveznek érte. Bele mehetnénk százzal frontálisan egy éti csigába is. Vagy kielemezhetnénk a Cegléden történt eseményeket is, de nincs energiám, erőm mostanában ahhoz, hogy ezen agyaljak. Sokan aggódnak a nemzet sorsáért, kollektív érzés él bennük, megtisztelem őket. De én kevésbé aggódok a nemzetért, mivel az az aggódás már az utódoknak szól és akinek nincs utódja az nem igazán értheti meg azokat akik a nemzetért aggódnak, mert ők az utódaikat féltik. Nekem nincs jövőm és múltam sem. A pillanatnyi létben sem látom, és találom meg azt, aminek értelme volna. "Az élők csak vakációzó holtak."
Éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy megint emberölés történt, mert Budapest mindig jelzi, ha valami rossz van a levegőben. A megérzésem beigazolódott.  Lefekszem aludni vagy cigizek, mert tényleg nem tudok már írni. Teljes csőd. Ma a kocsiban ülve, az utolsó suzukiban és a fertőtlenítése után egy kicsit egyedül maradtam. A merengés bűnébe estem, elgondolkodtam, hogy mi az ami elégedetté tenne. Kutyáimon figyeltem meg, hogy pár nappal vagy akár héttel a haláluk előtt, rejtélyes módon merengeni kezdenek, mint a költők. Minden jelre felfigyelnek, mindent megértenek és távoznak, lelkük a napba száll. Így a kegyetlen világ világnézeti magyarázatában sokkal közelebb áll hozzám hihetőségében a perzsa, Zoroasztriánus világkép, a pársziké. Számukra a világ ciklusokra van felosztva és a mi világunkat tulajdonképpen egy másik erő, amit ők Ahrimánnak neveznek megtámadta. Az ember persze szereti megmagyarázni azt amit nem ért. Tehát kettős teremtés volt, amit a világ relatíve szépsége és harmóniája is jelez. Meg a sötét oldala is. A kereszténység és a zsidó vallás ezt elintézi azzal, hogy bukás történt az Édenkertben. Az én világképem a fiatalkori kender fogyasztásból alakult ki. Van aki vitatkozott velem azon, hogy az nem a valóság volt. De, az a valóság egy olyan valóság volt, amit a normális elme nem tud kontrollálni. És a két világ közötti átjáró létezik. Ha nem így volna, miért szólalt meg az Isten kora reggel a plexus-szolaris csakrából, az én hangomon? Hogyan voltam én képes arra, a porszem halandó, hogy válaszra kényszerítsem az univerzum urát? És mindehhez vadkendert kellett szippantanom és ez már másnap volt, már addigra nem voltam a hatása alatt. Tehát ügyelt arra is, hogy ne a saját hallucinációmnak véljem a hangját, megvárta amíg józan tudatállapotba kerülök. Nagyon erős gondolatkoncentrációt küldtem felé a sámán növény hatása alatt, mert akkor is a teremtésen meditáltam és azon, hogy miért teremtett virágokat az Isten. És válaszolt: azt mondta: semmi közöm hozzá. Az egy külön tanulmányt és kutatást megérne, hogy miért a plexus-solarison (manipura-csakra) keresztül támadott meg és váratlanul, mert békésen pihentem volna a felébredésem után. Ráadásul mielőtt megszólalt volna, erős hullámok ráztak meg. Egy közeli ismerősöm a kender révületében egy kiskutyát látott, és nem volt kutyája és három nappal utána a kutya megjelent nála és ő a gazdája lett. Fontos üzenet ez a bejegyzés azoknak, akik lebecsülik a kender mágikus erejét.A szkítákról feljegyezték, hogy kendertől révültek [1.]. Vannak akik felületesen csak kábítószerezést látnak valamiben, ami nem az. A fű nem kábítószer, A fű egy mágikus növény és ezért veszélyes is, nem ártalmatlan  és cseppet sem szórakozás. Véleményem szerint képes olyan hatalmat adni, ami felülírhatja a valóságot, de közvetlenül a megsemmisüléssel is fenyeget.. Halálos veszély füvet szívni. Egy rejtélyes világban élünk és morzsáink vannak csak, hogy megközelítsük. Van aki a tudományon keresztül próbálja meg, mert szerencsésebb alkat azoknál és okosabb is, mint akik a kenderre kényszerülnek. De ne becsüljük le az utóbbiak tapasztalatait sem a valóságról.

Kapcsolódó oldalak:
Balaton - A fény közepe a sötétség kapujában Hajnallétra BLoG
Ayahuasca.hu 

A kender eredetmondája Rastafari Live Forever
Az oldal "a hazai pszichonauta társadalom gyűjtőhelye..."
DAATH2  Magyar Pszichedelikus Közösség

──────────────
[1]  Hérodotosz görög történetíró az időszámításunk kezdete előtti 5. század elején feljegyezte, hogy a szkíták kendert szívtak a temetési szertartás részeként. A nomád szkíták ezt a szokást meghonosították más törzseknél is, például a trákoknál. (forrás: Mítosz, mágia, medicina )

A blog szerzője kérdezi önmagától - 5.nap

"És lőn este és lőn reggel, ötödik nap" (1MÓZ 1,23)

A vasfüggöny egy általam levágott darabja (Nemesmedves), akkor még
a szabadságot, a reményt is jelképezte, ma már a gyarmatosító rendszerváltás és a reménytelenség krónikájának része lett.

Egy kép többet elmond ezer szónál. Végül is választ kaptam. Köszönöm. Maga a Hírháttér által említett levelező lista, főként F.Eszternek köszönhetően nem volt haszontalan, mivel ő alapvetően keresztényi álláspontot képviselt, így minden gond nélkül segítette az LMP-seket a várban a sátras tiltakozásnál, ahol is Schmitt Pál lemondását várták. A sátorozók a Hunhír téves
leliberálisozásával ellentétben, nem voltak annyira azonos világnézetűek, csak egy dologban értettek egyet, hogy mondjon le Schmitt Pál.
A félreértések elkerülése végett azért kijelenthetem minden szerénység nélkül, hogy nem én vagyok az erkölcsös, hanem a meditatív, szemlélődő életmód következtében van rálátásom
olyan kérdésekre, amelyekre a ma politikailag megosztott, törésvonalak mentén hadakozóknak nem is lehet. Az, hogy bizonyos tekintetben ennek a felismerőjévé váltam, ahhoz bizony el kellett olvasnom a Mahábhárata eposzát, természetesen magyarul. Peter Brook több órás filmje a Mahábhárata pedig megvilágosodás, el sem hinné az ember, hogy nem egy indiai rendezte. Hasonló élményt csak Andrej Tarkovszkij orosz rendező Stanislaw Lem sci-fi író könyve alapján a Solaris.
Tény az, hogy a Hírháttér fék, legalább is egy szemlélődő ember számára, ahogy ők írták rólam.
A testünk, a lelkünk a csatatér, a kuruksetrai csatamező. Korunk a pártoskodásé. A sötét kor pedig úgy következett be, az volt a fő jele, hogy egy igaz ember hazudott a Mahábhárata mítosza szerint. A kérdés az, hogy visszatérhetünk e az igazmondással az aranykorba?
Egy kicsit megdöbbentem, amikor a Hírháttéren magamról olvashattam, a levél eredetileg nem volt a széles publikum elé tárva, de ha már így alakult bizonyára így kellett történnie. A tiszaeszlári vérvád jobbikos felemlegetése miatt már amúgy is eső előtti hangyabollyá változott a politikai élet. Most bizonyára bocsánatkéréssel tartozom, ha valakit megsértettem, hiszen mint írtam pro és kontra a vérváddal kapcsolatban érvelni nem lehet, ez szakemberek és nem politikusok és bloggerek kompetenciája. Mivel csak a változás örök, ezért bárkit akit megbántottam korábbi írásaimban, attól most bocsánatot kérek. Próteusznak lenni, kvázi sámánnak, nem más szerintem mint a meggyőződés nélküliség. Abból következtetni, hogy én melyik oldalon állok politikailag, szinte lehetetlenség. Ezért is döbbentem meg, amikor a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása mellett kiálló fotós törölte azt a youtube kommentemet, hogy én speciel bele is egyeznék a szovjet emlékmű eltávolításába, ha az Ronald Reagan szobrának lefűrészelésével járna. A magukat nemzetinek képzelők tehát továbbra is rögeszmésen függőek szeretnének maradni? Nietzsche írta: a meggyőződések börtönök. Hamvas szerint az elveket nevessük ki.
Nyilvánvalóan azért nekem jóval könnyebb terhet kell cipelnem. A mindennapos gladiátorharc az én mindennapjaimat nem keseríti közvetlenül. A semmittevés pedig nem tesz gondtalanná egyes nézetek szerint, hanem könnyen filozófus válik az emberből úgy, hogy észre sem veszi. Ezért fontos prevencióként az elhelyezkedés. Ha már tárgyalás előtt vagyunk, 1956-ban a Széna téren súlyosan megsebesült nagybátyám külön kérésére nem dolgozok, bár a közelben a Magyar Országos Levéltárban megpályáztam egy állást, így a bevásárlást és egyéb ügyeket ebédidőben és közvetlenül munka után el tudtam volna intézni a Budai várból. Természetesen nem vettek fel. A másik ok, hogy mivel börtönnel vagyok fenyegetve, ezért a köztes időt igyekeztem úgy felhasználni, hogy hobbimnak, a gondolkodásnak is áldozhassak és rákészülhessek a börtönre is. Így egyáltalán nem irigylésre méltó az, hogy nem kelek fel reggel 6-kor és nem indulok munkába, mivel a jelen szituációt szenvedéscsökkentésnek nevezhetjük a pokol előtt. A blog eredetileg előzetes letartóztatásom alatti a sors tengerén azon 14 hajótöröttnek állított emléket, akik tagjai voltak a Gyorskocsi utca 510-es zárkának. A zárka egy kis mennyország volt, a pokol közepén.
Az 1989-es UFÓ invázió idején határőr sorkatona voltam, gkv. Nagyon sok németet segítettünk át a határon abban az időben ingyen és bérmentve, és kockáztatva a futkosót is. Ilyen szempontból is izgalmas volt az osztrák határvidék. Történelem volt a vasfüggöny, más néven az elektromos jelzőrendszer felszámolása, az NDK-s roham és az 1989-es UFÓ jelenségek. Visszatérve pedig az eredeti vonalhoz, a lényeg, hogy már 1989-ben volt nálam egy kis könyv, útitársként a nemesmedvesi erdőben, határőrségem idején. Hetényi Ernő: Buddhizmus a buddhológia tükrében. Az embernek vannak ereklyéi, akkor az 1990-ben Szentgotthárdon vásárolt Kossuth címer, és a vasfüggöny egy általam levágott darabja. Ha most választhatnék börtön és száműzetés között, bizonyára az utóbbit választanám. India, amúgy is régi célom és talán a punjabi szikhek befogadnának, ott még létezik a menedékjog ókori formája és természetesen el akarok jutni a nemrég elhunyt Sai Baba ashramjába, Puttapartiba, a Prashanti Nilayamba (a béke lakhelye). A nővédő szervezetek, az államterror mindezt meg akarják akadályozni, nekik mindenképp az a fontos, hogy a börtönben igazságtalanul ugyan és aránytalan büntetésül , de kiverjék a szememet, a fogaimat vagy összevarrják a szájamat, de sajnos nem tehetnek semmit, mert bármikor elindulhatok keletnek.

Linkajánló(a blogról írták):
Az 1989-es UFÓ-szemtanú(Hírháttér Multimédia)