 |
| Siva isten szent növénye |
A sötét kor legfőbb hindu vallásmitológiából vett jellemzője az, hogy mindenhol pártoskodókat látunk. Ezt Jézus úgy fogalmazta meg, hogy az ember ellenségévé válik az embernek. Rokon a rokonnak és rokon a nem annyira rokonnak. Baloldali a jobboldalinak. Nő a férfinak. Vannak elválaszthatatlan barátok és életük végéig kitartó barátságok is. A barátság teljes mértékben az aranykor ideáját valósítja meg. Nagy mítoszok szólnak a barátságról: Gilgames és Enkidu, hogy a legnagyobbat említsem. Ha az életemet végig követem rájövök, hogy igazán nincsenek barátaim. Voltak, de valamilyen bukás következtében vagy érdek megszűnésének következtében ezek elmúltak, vagy ellenséggé váltak és úgy múltak el. Az ellenséggé válás a barátság megszüntetésének a leghatékonyabb eszköze. Tulajdonképpen egyedül vagyok. Az egyedüllét mindig is lényem királyi középpontja volt. Egy nyugodt energiamező. Vár, ahová vissza lehet vonulni. Egy börtönben és a hajléktalan embertől is pontosan ezt veszik el. Az utolsó menedéket. Az utolsó menedék úgy van berendezve, ahogyan azt uralkodója a legszabadabb akaratából teszi. Ne engedjük kiszorítani magunkat otthonunkból, talán egészségügyi szempontok alapján sem, és ne engedjük oda be az illetékteleneket, még rokonokat sem, mert megbetegszünk. A városról akartam beszélni ma. A városról, amelyik tolong, amelyik alatt csatornarendszerek futnak, párhuzamos patkányok. A bűnös városról, ahol koncentrálva van jelen a bűn, Kareen Armstrong vallástörténész fejtette föl ezt a gondolatkört a
Mítoszok rövid története c. könyvében. Egy városban az emberi faj sokféle alakját figyelhetjük meg. Ez engem arra predesztinál, hogy önmagamat, amíg elérek a Mammut II. ig. állandóan változó folyamatnak fogjam föl. Van az életnek egy szála, amit énnek neveznek és van egy másik szála amit felejtésnek. Azért becsülöm a barátaimat, mert ők általában mentorok is egyben. El kell ismernem ismételten, hogy foglalkoztat az a gondolat, hogy az ősanyagot mint terminust azonosítsam a memóriával. A mindenható emlékezetében a világ örök, - ez sem a saját gondolatom. Osho azt tanítja a Bhagavad-Gítá alapján, hogy ami elmúlik az nem örök. De nem csak hogy evidens, hogy nem örök, de valójában nem is létezik. A halhatatlanság kérdéskörében a potencialitás, a minden lehetőséget magába foglaló mag, középpont, ősanyag. Ezért az elmúlásra való képesség, egy olyan képesség, amelyik része a végtelen lehetőségeknek és amely lehetőség nélkül maga a végtelen nem lehetne végtelen. Ezért
Osho állítása a halhatatlanságról téves. Minden valódi létező és a már nem létező is, vagyis bármi lehet, bármi megtörténhet és csak azért nem történik meg, mert valójában már maga az is amilyen világban élünk fantazmagória lenne, ha egy másik világban élnénk és rálátásunk lehetne. Visszatérve a régi hindu-buddhista "vitához",
a buddhizmus tanai szerint nincs semmi állandó, a hinduizmus tanai szerint pedig az atman állandó, vagyis
minden állandó, csak nem ismerjük föl. Ami közös, hogy mindig is úgy volt, csak nem ismertük föl, ha felismerjük, akkor megszabadulunk.
Kérdés, hogy mitől szabadulunk, szerintem ha bármit is felismerünk csak egy téves felismeréstől szabadulunk. De ki ismer fel- és mit? Ilyenkor amikor nem alszom ki magamat, nem tudok írni. Szólhatna egy blog bármiről, a tejivásról is, a vitaminokról, nőkről, de én mazochista alkat vagyok és próbálom magam átrágni Yoga Tradíció I-II Georg Feuerstein, ha jól írom, rosszul írtam egyébként elsőre. A
halhatatlanságról halandóként értekezni, ez sokakat fel fog háborítani. Tudom, hogy megköveznek érte. Bele mehetnénk százzal frontálisan egy éti csigába is. Vagy kielemezhetnénk a Cegléden történt eseményeket is, de nincs energiám, erőm mostanában ahhoz, hogy ezen agyaljak. Sokan aggódnak a nemzet sorsáért, kollektív érzés él bennük, megtisztelem őket. De én kevésbé aggódok a nemzetért, mivel az az aggódás már az utódoknak szól és akinek nincs utódja az nem igazán értheti meg azokat akik a nemzetért aggódnak, mert ők az utódaikat féltik. Nekem nincs jövőm és múltam sem. A pillanatnyi létben sem látom, és találom meg azt, aminek értelme volna. "Az élők csak vakációzó holtak."
Éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy megint emberölés történt, mert Budapest mindig jelzi, ha valami rossz van a levegőben. A megérzésem beigazolódott. Lefekszem aludni vagy cigizek, mert tényleg nem tudok már írni. Teljes csőd. Ma a kocsiban ülve, az utolsó suzukiban és a fertőtlenítése után egy kicsit egyedül maradtam. A merengés bűnébe estem, elgondolkodtam, hogy mi az ami elégedetté tenne. Kutyáimon figyeltem meg, hogy pár nappal vagy akár héttel a haláluk előtt, rejtélyes módon merengeni kezdenek, mint a költők. Minden jelre felfigyelnek, mindent megértenek és távoznak, lelkük a napba száll. Így a kegyetlen világ világnézeti magyarázatában sokkal közelebb áll hozzám hihetőségében a perzsa, Zoroasztriánus világkép, a pársziké. Számukra a világ ciklusokra van felosztva és a mi világunkat tulajdonképpen egy másik erő, amit ők Ahrimánnak neveznek megtámadta. Az ember persze szereti megmagyarázni azt amit nem ért. Tehát kettős teremtés volt, amit a világ relatíve szépsége és harmóniája is jelez. Meg a sötét oldala is. A kereszténység és a zsidó vallás ezt elintézi azzal, hogy bukás történt az Édenkertben. Az én világképem a fiatalkori kender fogyasztásból alakult ki. Van aki vitatkozott velem azon, hogy az nem a valóság volt. De, az a valóság egy olyan valóság volt, amit a normális elme nem tud kontrollálni. És a két világ közötti átjáró létezik. Ha nem így volna, miért szólalt meg az Isten kora reggel a plexus-szolaris csakrából, az én hangomon? Hogyan voltam én képes arra, a porszem halandó, hogy válaszra kényszerítsem az univerzum urát? És mindehhez vadkendert kellett szippantanom és ez már másnap volt, már addigra nem voltam a hatása alatt. Tehát ügyelt arra is, hogy ne a saját hallucinációmnak véljem a hangját, megvárta amíg józan tudatállapotba kerülök. Nagyon erős gondolatkoncentrációt küldtem felé a sámán növény hatása alatt, mert akkor is a teremtésen meditáltam és azon, hogy miért teremtett virágokat az Isten. És válaszolt: azt mondta:
semmi közöm hozzá. Az egy külön tanulmányt és kutatást megérne, hogy miért a
plexus-solarison (
manipura-csakra) keresztül támadott meg és váratlanul, mert békésen pihentem volna a felébredésem után. Ráadásul mielőtt megszólalt volna, erős hullámok ráztak meg. Egy közeli ismerősöm a kender révületében egy kiskutyát látott, és nem volt kutyája és három nappal utána a kutya megjelent nála és ő a gazdája lett. Fontos üzenet ez a bejegyzés azoknak, akik lebecsülik a kender mágikus erejét.
A szkítákról feljegyezték, hogy kendertől révültek [1.]. Vannak akik felületesen csak kábítószerezést látnak valamiben, ami nem az. A fű nem kábítószer, A fű egy mágikus növény és ezért veszélyes is, nem ártalmatlan és cseppet sem szórakozás. Véleményem szerint képes olyan hatalmat adni, ami felülírhatja a valóságot, de közvetlenül a megsemmisüléssel is fenyeget..
Halálos veszély füvet szívni. Egy rejtélyes világban élünk és morzsáink vannak csak, hogy megközelítsük. Van aki a tudományon keresztül próbálja meg, mert szerencsésebb alkat azoknál és okosabb is, mint akik a kenderre kényszerülnek. De ne becsüljük le az utóbbiak tapasztalatait sem a valóságról.
Kapcsolódó oldalak:
Balaton - A fény közepe a sötétség kapujában Hajnallétra BLoG
Ayahuasca.hu
A kender eredetmondája Rastafari Live Forever
Az oldal "a hazai pszichonauta társadalom gyűjtőhelye..."
DAATH2 Magyar Pszichedelikus Közösség
──────────────
[1] Hérodotosz görög történetíró az időszámításunk kezdete előtti 5.
század elején feljegyezte, hogy a szkíták kendert szívtak a temetési szertartás
részeként. A nomád szkíták ezt a szokást meghonosították más törzseknél is,
például a trákoknál. (forrás: Mítosz, mágia, medicina )
