Gondolatnapló - Poloskabúcsúztató post

Fotó forrása: Magyar Kártevőirtók Országos Szövetsége

Egy mezei poloskával kevesebb. Csend van. Zöld fény. Világklasszis volt pedig. Nem volt zöld, inkább „barbár"-zöld tank-zöld, pontosan olyan színe volt mint a basilianoi kisváros pályaudvarának várójában zengő olasz poloskáké. Igen, most azokról a "meta"-poloskákról van szó, amelyek éjjel terrorizáltak minket és emiatt nem is csöveztünk a pályaudvaron, hanem az utolsó suzukiban próbáltam meg én is elaludni. Persze azok háromszor nagyobbak voltak a közép-kelet európai példányoknál, több a napfény a mediterraneumban és a táplálék. A kaszás stílszerűen a kaszáspók bősz alakját felvéve végzett vele. Leszakított póknyál tekereg,  a párkány felől alkonyi fények. Bogártest a szemetesben. Nem rezeg többet. Oszáma bin Láden a hullámsírban. Marad a méreg. Béke van. A kitinpáncél sem óv a haláltól. Átfúrják a rideg csápok, a fúriák a szent oldalát is. Gonosz világban éltél. Hárman maradtatok a hibuszkusz levelek között. Szentháromság sugárút, Szeged. Túlélitek ezt a telet. A led égő nem égeti meg az apró rovarokat és bogarakat, nem okoz negatív karmát. Ezért a led égő használata ajánlott nekünk éjjel virrasztó baglyoknak és harcos élőlény védőknek szintúgy. Valamire való verset egyébként is csak hajnal 2 óra körül lehet lekopogni. Reggel reménytelen minden morze-jel. A csend Osho szerint a legfontosabb. A karma-szakértők pedig úgy vélekednek, hogy a máglyahalálban pusztult rovar vagy bogár szelleme a kollektív tudattalanból bármikor újra támadhat, sőt leginkább akkor, amikor egyáltlán nem számítunk rá, és az igazak álmát aludnánk délig és ekkor az orvul kopogtató-csörtető postások alakjában jelenik meg a bogár bosszúja. Tehát a régi bölcsességnél a nép observationál nincs jobb:  „Ne ölj !” mert „ Aki kardot ránt, kard által vész" és aki csáprágóval támad csáprágóval hal - vállalj felelősséget a mezei poloskák sorsáért is. Véget kell vetni annak a magyar mentalitásnak, vagy mentális nemzeti betegségnek, hogy a poloskát leütjük,az egereket megmérgezzük mert megízlelte a ropogós szent bibliánkat és a vakondot agyoncsapjuk pusztán szankcióként, mert elrágta a kerti növények gyökerét. Békén kell hagyni a vakondot, mivel minden élőlénynek egyedi sorsa és isteni küldetése van és azért is mert a vakond Jézus Krisztus leghűbb tanítványa és jóval magasabbrendűbb szerveződése az élő anyagnak nálunk, hitvány embereknél. Ajánlott olvasmány Békés Pál: A bogárnak mindegy. Nem olvastam még én sem, csak a Lakótelepi mítoszokat a szerzőtől.
Csapágyas vagy öcsi? A mezei poloska légi-navigációja az értő természetfigyelők véleménye szerint sem mondható tökéletesnek, ezért egyre ritkább az, amikor a végzet lámpa alakját felvéve sikerrel okozná a bogár végzetét. A bogárfaj él. Pár pentaméterrel odább: fákra suhantak a fényes idők. Könnyű kilégzés. Nem lehet lelkiismeretfurdalás nélkül még hagymát sem falni, főként ha a szemed előtt történik meg az élet-csoda és látod, kihajott a növényből már az életsarja, pedig se föld, se fény csak életakarat. Vakfonál. Kérdés, hogyan bánunk ezzel az életakarattal. A szikhek legnagyobb mártír-hőse és harcosa Baba Dip Singh is, amikor egy afgán karddal levágta a fejét, azt a hóna alá csapta a legenda szerint és amíg volt szusz volt benne élet kaszabolt és harcolt a feje nélkül is, rettenetes, majd az Amritszári Szent-tónál lehanyatlott és halta a hősi halált. Életenergia-meditáció. Az élő anyag feletti meditáció. Emancipált nők lázadása, én már csak egy kávét kérek. Nem eszek ma hagymát. Lenyalom a sót a tányérról és lefekszek. Egyedül vagyok és este van, ilyenkor nem püffedt az arcom, más ilyenkor a májával birkózik egy kocsmában. Tudom, hogy böjtölni kéne. Török a basa. Zsírcivilizáció a miénk. Jönnek a vélemény terroristák, jönnek a telecomtól, senki se pisszen. Spiró György parafrázis persze, nesztek hogy az. Írtam egy Illyés Gyula parafrázist is, a vers címe: Hol szakítás van. Már mindent megírtak, azoknak a legrosszabb akik késve érkeznek, ők nem kalandozhatnak az aranygyapjú-díjért. Azoknak is rossz, akik későn serdülnek, őket elnyomják a gyermekzsarnokok, a saját korosztály. Vigyázni kell a ragadozóval, fogamzásgátló tabelttákkal, a szaporodással is pusztítja a többi élőlényt, falafel? felfalafel? Ha én hír volnék, mindig hír maradnék vagy ellenkező fanatizmus, Kányádi Sándor "fán füttyentő rigónak". Rigók zakatolnak, harcolnak és ölnek egy rigóért a sitten Sándorházán, és az origóért is harc folyik, Jézus és a Sátán el akarják érni az archimédészi pontot, ami nincs. Nem leszünk harmat. Isten veled szent poloska. Találkozunk a Sztüxnél, 4 fényév múlva.

A felejtés és a memória óceán - Túlpart teóriák

Szent Kristóf szobra (forrás:www.budapest-foto.hu)

Borús reggel van. Még a lakótelepi emberek is visszahúzódtak a betonkéreg alá. A konténerek kiláncolva, és jönnek a kukások, várjuk a tavaszt. Pár hajléktalan Prométheusz tudatosabb a többieknél és tudja mikor van nyitva errefelé a konténer. A háttérben az Európai Unió himnusza. A szokás egy időben biztos megtartó erejű volt az emberiség számára. Reggeli este, vacsora délben, ha akad kuka. A hagyományőrzőknek is vannak szokásai, sőt csak azokból állnak, nekem nincsenek szokásaim, ezért nem tudok leszokni semmiről sem, a kiszámíthatatlansághoz pedig ez is hozzátartozik. Rendszertelenül élek egy olyan helyen, ahol látszólag minden van. A káosz egyébként hozzásegít ahhoz, hogy ne találjak vissza egyetlen kezdeti ponthoz sem, amíg levetem űrruhámat. Sokszor érzékelem valójában azt, hogy nincs semmi, csak egy álomszerű és megfoghatatlanul tovaúszó valósághalmaz, aminek részeként napról napra elgyengülök, nem találva kiutat a labirintusból. A felmerülő vallási és világnézeti magyarázatok nem adnak választ semmire, a hit pedig csak kérdőjelekből áll. Az erőforrások lemerülőben, a beletörődés pedig uralkodóban. Nem köt le egyetlen könyv sem, az unalom pedig megemészt, igazából az unalom az a pont, amikor az ember még a reményt is elveszíti. Egy ideig "le föl ugrándozok" a rám szabott ketrecemben, aztán elfáradok. Igazából a teória, a kiszabaduláshoz már létezik, és a fantázia szintjén valóban megvalósítható az élőlényeknek nem ártó táplálkozás, a gyümölcsevés, de mivel következetesen ezt sem valósítom meg ezért továbbra is a cukor és az elhízás marad a végső vár, az öregek végső vára. Az öregedés folyamatát is nagyszerűen tanulmányozhatom magamon, az ősz halánték, a táska a szem alatt, majd a 43-44 éves kor körül képződő toka, bár a sorrend más. Tény az, hogy mind a rendszert tekintve, mind önmagamat sajnos az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, vagy valójában tényleg vissza lehetne lépni egyes múltban megélt valóságokba, de kizárólag hallucinogének segítségével utazva. Az ember a buddhizmus tanítása szerint nem állandó, hanem folyamat ok-okozat. Hozzám a hindu felfogás áll közelebb, márpedig az, hogy létezik egy örök centrum az emberben, ami kívül esik a látszat világán és ezt valahogy fel lehet ismerni. Mindenesetre a világban való létezésemet ez a nem létező centrum határozta meg. Osho paradoxon közeli megállapítása, hogy ami elmúlhat, az nem is volt valóságos. Mindenesetre a fiatalság és az öregség határpontján számomra egyértelmű, hogy az egyik jellemző a mozgás. A mozgásban pedig a lehetőségek felkutatásáért való mozgás búvik meg és nem valami rendszeresen irányított tevékenység, mint pl. a sport. Ez a mozgás teleológiája. A másik tényező a memória, ez már nem annyira profán, hiszen ha ez tökéletesen egzisztálna az emberben, akkor egy fajta relatív halhatatlanságot már átélhetnénk. A hallucinogének nélkül a mai ember számára ez a "sport" szinte reménytelen, velük pedig elég veszélyes kirándulás. Úgy gondolom, hogy a tudatunkból csak az múlik el, amit elfelejtünk és visszaidézhetetlenül törlődik és az életünk során ez a nagyon nagy mennyiségű információ elveszik, és rá kell döbbennünk, hogy a jelenen kívül szinte semmink sincs[1.]. A memória pedig lehetne akár az ősanyag is, bár inkább jelképesen behelyettesíthetőleg vagy annak valamiféle párhuzama, de inkább csak ez is a képesség része. Az emberben mindenesetre ez az emlékező rész meglehetősen korlátozva van. Ahogy haladunk a civilizációs fejlődésben egyre inkább nélkülözzük, papírcetlik, internetes fórumok, egy csomó a szalvétán, és bejegyzések helyettesítik. A végén pedig a valóság akár úgy is megváltozhatna, hogy észre sem vesszük. Olyan szinten, hogy egyes elemek eltűnhetnek a környezetünkből anélkül, hogy bennünk benyomást keltenének. Ha intelligens besurranó tolvaj lennék, azon gondolkodnék, hogy mit vihetnék el úgy, hogy a tulajdonosa nem is emlékezne rá, a valóság pedig folyamatosan meglop minket, legalább is az emlékezetünket bizonyára. A túlpart teóriák közül rám leginkább a Szent Kristóf legenda hatott, ebben a történetben még a pogányság és kereszténység metszéspontjában ez az iniciatikus (beavató) jellegű történet állt, de mint Jankovics Marcell írja sajnos csak 1968-ig, a II. vatikáni zsinatig.

─────────────
[1] Hölderlin amikor megőrült, még arra sem emlékezett, hogy a saját költeményeit ő írta volna.

"A fény közepe a sötétség kapujában" - (Balaton)

Siva isten szent növénye

A sötét kor legfőbb hindu vallásmitológiából vett jellemzője az, hogy mindenhol pártoskodókat látunk. Ezt Jézus úgy fogalmazta meg, hogy az ember ellenségévé válik az embernek. Rokon a rokonnak és rokon a nem annyira rokonnak. Baloldali a jobboldalinak. Nő a férfinak. Vannak elválaszthatatlan barátok és életük végéig kitartó barátságok is. A barátság teljes mértékben az aranykor ideáját valósítja meg. Nagy mítoszok szólnak a barátságról: Gilgames és Enkidu, hogy a legnagyobbat említsem. Ha az életemet végig követem rájövök, hogy igazán nincsenek barátaim. Voltak, de valamilyen bukás következtében vagy érdek megszűnésének következtében ezek elmúltak, vagy ellenséggé váltak és úgy múltak el. Az ellenséggé válás a barátság megszüntetésének a leghatékonyabb eszköze. Tulajdonképpen egyedül vagyok. Az egyedüllét mindig is lényem királyi középpontja volt. Egy nyugodt energiamező. Vár, ahová vissza lehet vonulni. Egy börtönben és a hajléktalan embertől is pontosan ezt veszik el. Az utolsó menedéket. Az utolsó menedék úgy van berendezve, ahogyan azt uralkodója a legszabadabb akaratából teszi. Ne engedjük kiszorítani magunkat otthonunkból, talán egészségügyi szempontok alapján sem, és ne engedjük oda be az illetékteleneket, még rokonokat sem, mert megbetegszünk. A városról akartam beszélni ma. A városról, amelyik tolong, amelyik alatt csatornarendszerek futnak, párhuzamos patkányok. A bűnös városról, ahol koncentrálva van jelen a bűn, Kareen Armstrong  vallástörténész fejtette föl ezt a gondolatkört a Mítoszok rövid története c. könyvében. Egy városban az emberi faj sokféle alakját figyelhetjük meg. Ez engem arra predesztinál, hogy önmagamat, amíg elérek a Mammut II. ig. állandóan változó folyamatnak fogjam föl. Van az életnek egy szála, amit énnek neveznek és van egy másik szála amit felejtésnek. Azért becsülöm a barátaimat, mert ők általában mentorok is egyben. El kell ismernem ismételten, hogy foglalkoztat az a gondolat, hogy az ősanyagot mint terminust azonosítsam a memóriával. A mindenható emlékezetében a világ örök, - ez sem a saját gondolatom. Osho azt tanítja a Bhagavad-Gítá alapján, hogy ami elmúlik az nem örök. De nem csak hogy evidens, hogy nem örök, de valójában nem is létezik. A halhatatlanság kérdéskörében a potencialitás, a minden lehetőséget magába foglaló mag, középpont, ősanyag. Ezért az elmúlásra való képesség, egy olyan képesség, amelyik része a végtelen lehetőségeknek és amely lehetőség nélkül maga a végtelen nem lehetne végtelen. Ezért Osho állítása a halhatatlanságról téves. Minden valódi létező és a már nem létező is, vagyis bármi lehet, bármi megtörténhet és csak azért nem történik meg, mert valójában már maga az is amilyen világban élünk fantazmagória lenne, ha egy másik világban élnénk és rálátásunk lehetne. Visszatérve a régi hindu-buddhista "vitához", a buddhizmus tanai szerint nincs semmi állandó, a hinduizmus tanai szerint pedig az atman állandó, vagyis minden állandó, csak nem ismerjük föl. Ami közös, hogy mindig is úgy volt, csak nem ismertük föl, ha felismerjük, akkor megszabadulunk. Kérdés, hogy mitől szabadulunk, szerintem ha bármit is felismerünk csak egy téves felismeréstől szabadulunk. De ki ismer fel- és mit? Ilyenkor amikor nem alszom ki magamat, nem tudok írni. Szólhatna egy blog bármiről, a tejivásról is, a vitaminokról, nőkről, de én mazochista alkat vagyok és próbálom magam átrágni Yoga Tradíció I-II Georg Feuerstein, ha jól írom, rosszul írtam egyébként elsőre. A halhatatlanságról halandóként értekezni, ez sokakat fel fog háborítani. Tudom, hogy megköveznek érte. Bele mehetnénk százzal frontálisan egy éti csigába is. Vagy kielemezhetnénk a Cegléden történt eseményeket is, de nincs energiám, erőm mostanában ahhoz, hogy ezen agyaljak. Sokan aggódnak a nemzet sorsáért, kollektív érzés él bennük, megtisztelem őket. De én kevésbé aggódok a nemzetért, mivel az az aggódás már az utódoknak szól és akinek nincs utódja az nem igazán értheti meg azokat akik a nemzetért aggódnak, mert ők az utódaikat féltik. Nekem nincs jövőm és múltam sem. A pillanatnyi létben sem látom, és találom meg azt, aminek értelme volna. "Az élők csak vakációzó holtak."
Éppen tegnap gondolkodtam azon, hogy megint emberölés történt, mert Budapest mindig jelzi, ha valami rossz van a levegőben. A megérzésem beigazolódott.  Lefekszem aludni vagy cigizek, mert tényleg nem tudok már írni. Teljes csőd. Ma a kocsiban ülve, az utolsó suzukiban és a fertőtlenítése után egy kicsit egyedül maradtam. A merengés bűnébe estem, elgondolkodtam, hogy mi az ami elégedetté tenne. Kutyáimon figyeltem meg, hogy pár nappal vagy akár héttel a haláluk előtt, rejtélyes módon merengeni kezdenek, mint a költők. Minden jelre felfigyelnek, mindent megértenek és távoznak, lelkük a napba száll. Így a kegyetlen világ világnézeti magyarázatában sokkal közelebb áll hozzám hihetőségében a perzsa, Zoroasztriánus világkép, a pársziké. Számukra a világ ciklusokra van felosztva és a mi világunkat tulajdonképpen egy másik erő, amit ők Ahrimánnak neveznek megtámadta. Az ember persze szereti megmagyarázni azt amit nem ért. Tehát kettős teremtés volt, amit a világ relatíve szépsége és harmóniája is jelez. Meg a sötét oldala is. A kereszténység és a zsidó vallás ezt elintézi azzal, hogy bukás történt az Édenkertben. Az én világképem a fiatalkori kender fogyasztásból alakult ki. Van aki vitatkozott velem azon, hogy az nem a valóság volt. De, az a valóság egy olyan valóság volt, amit a normális elme nem tud kontrollálni. És a két világ közötti átjáró létezik. Ha nem így volna, miért szólalt meg az Isten kora reggel a plexus-szolaris csakrából, az én hangomon? Hogyan voltam én képes arra, a porszem halandó, hogy válaszra kényszerítsem az univerzum urát? És mindehhez vadkendert kellett szippantanom és ez már másnap volt, már addigra nem voltam a hatása alatt. Tehát ügyelt arra is, hogy ne a saját hallucinációmnak véljem a hangját, megvárta amíg józan tudatállapotba kerülök. Nagyon erős gondolatkoncentrációt küldtem felé a sámán növény hatása alatt, mert akkor is a teremtésen meditáltam és azon, hogy miért teremtett virágokat az Isten. És válaszolt: azt mondta: semmi közöm hozzá. Az egy külön tanulmányt és kutatást megérne, hogy miért a plexus-solarison (manipura-csakra) keresztül támadott meg és váratlanul, mert békésen pihentem volna a felébredésem után. Ráadásul mielőtt megszólalt volna, erős hullámok ráztak meg. Egy közeli ismerősöm a kender révületében egy kiskutyát látott, és nem volt kutyája és három nappal utána a kutya megjelent nála és ő a gazdája lett. Fontos üzenet ez a bejegyzés azoknak, akik lebecsülik a kender mágikus erejét.A szkítákról feljegyezték, hogy kendertől révültek [1.]. Vannak akik felületesen csak kábítószerezést látnak valamiben, ami nem az. A fű nem kábítószer, A fű egy mágikus növény és ezért veszélyes is, nem ártalmatlan  és cseppet sem szórakozás. Véleményem szerint képes olyan hatalmat adni, ami felülírhatja a valóságot, de közvetlenül a megsemmisüléssel is fenyeget.. Halálos veszély füvet szívni. Egy rejtélyes világban élünk és morzsáink vannak csak, hogy megközelítsük. Van aki a tudományon keresztül próbálja meg, mert szerencsésebb alkat azoknál és okosabb is, mint akik a kenderre kényszerülnek. De ne becsüljük le az utóbbiak tapasztalatait sem a valóságról.

Kapcsolódó oldalak:
Balaton - A fény közepe a sötétség kapujában Hajnallétra BLoG
Ayahuasca.hu 

A kender eredetmondája Rastafari Live Forever
Az oldal "a hazai pszichonauta társadalom gyűjtőhelye..."
DAATH2  Magyar Pszichedelikus Közösség

──────────────
[1]  Hérodotosz görög történetíró az időszámításunk kezdete előtti 5. század elején feljegyezte, hogy a szkíták kendert szívtak a temetési szertartás részeként. A nomád szkíták ezt a szokást meghonosították más törzseknél is, például a trákoknál. (forrás: Mítosz, mágia, medicina )

Idézetek a szent könyvekből - Bhagavad-Gítá és Osho

" Az igazság látnokai arra jutottak,

hogy a nem-valós számára nincsen állandóság,

míg az örökkévaló számára nincsen változás."

                                                                                               Bhagavad-Gítá

Az idézet Osho: Háború és béke című könyvének 289.oldalán található és azzal folytatódik, hogy megkülönböztet a Bhagavad-Gítá tanítása nem változó lelket és mulandó testet. Ezt azért nem idéztem tovább, mert ez a fajta dualizmus, elég egyszerű tanítás és részben azért Platóntól kezdve a keresztény teológiáig találkozhatunk hasonló elgondolásokkal. Ennek káros volta csupán az, hogy az un. testi való megkülönböztetik a lelki valótól. Káros volta ennek a gondolatnak a kettőződés az egy helyett. Ezeket a gondolatokat lehet egyszerűen úgy értelmezni, hogy a test mulandó és a lélek halhatatlan. Itt azonban nyilvánvalóan nem erről lehet szó. Magáról a halhatatlanságról kell elgondolkodnunk, a maga számunkra ismeretlen és félelmetes ismerős voltában. Nem testről van szó, hanem tudatról. Ha tudatról van szó, akkor az emberi tudat lehetséges két alap tudat állapotáról. A halhatatlanság tudatállapotáról és a halandóság tudatállapotairól. A halhatatlanság ilyen szempontból kívül esik az időn. A halhatatlanság bármelyik időben tud létezni, de csak a halandóság által. A változás nélküli tudatállapotban nincs megtermékenyítő erő. Ha nem változik semmi, ha lényünk minden pillanatában bármit megtehet, akkor számára a halandóság is, csak egy a sok variáció közül. Ontológiai szempontok alapján az emberi tudatban, vagy énben csak akkor rejlenek lehetőségek, ha azok az időben megvalósulnak, tudati szinten és cselekedetben is megnyilvánulnak. Tehát vitatkozom a Bhagavad-Gíta tanítással, abban van a legfőbb különbség, hogy ami nem változik, az nincs és csak az létezik, ami mozgásban van, ami állandóan átalakul, az ami sohasem tud önmagává válni, mert örök misztérium még önmaga számára is. Szerintem végzetes hiba a halhatatlanságot, az örökkévalóságot egy olyan tudatállapotban keresni, ahol nincs változás. Buddha is azt mondja, hogy ok-okozatiság van, és nincs örök atman a nirvánában sincs. Ha ez így van, örökkévalóságunk valóban létezik, azáltal, hogy nincs énünk, azáltal, hogy ok-okozat vagyunk, azáltal pont, hogy ki vagyunk téve az időnek, ami nem más, mint a lehetőségek megnyilvánulásának manifesztuma. És mivel valójában nincs ami elpusztulhatna, ezért nem pusztulhat el, az ami nincs. És mi nincs? Az nincs, amiről leginkább gondoljuk, hogy van, hogy létezik, ez az Én érzet. Arról van szó, hogy az, aminek nincsenek önmagából kiinduló lehetőségei, az tulajdonképpen nem él. A lehetőség, mint Arisztotelész ontológiája és a hindu ortodox szánkhya filozófiája is kifejti. Potencialitás más szóval. Hamvas terminusában ez a Prima Materia. A szánkhya filozófiájában ez a prakriti és a purusa kapcsolódásának első lépcsőfoka. Ez azért érdekes, mert annak, ami nem változik, annak nincsenek lehetőségei sem. Az élet maga a lehetőség. A lehetőségeken belül természetesen kell lennie olyan lehetőségnek is, hogy nincsenek lehetőségei végtelen hosszú ideig. Aztán eljutunk a bármi lehet tudatállapotáig. Kérdés az, hogy melyik lehetőséget tartjuk fenn a magunk számára. Vegyük példának a macska esetét, amikor nagyon nagy sötétség volt a lelkem mélyén, el voltam választva a kegyelem lehetőségétől. Egyszerűen találkoztam egy kismacskával. És úgy léptem szándékosan, hogy visszatereljem őt a számára biztonságos területre. Abban a pillanatban, ahogyan ezt a lépést megléptem, a sötétség, a rettegés a lelkem mélyén elmúlt. Magyarán arról van szó, hogy bizonyos lépéseink bűnnek számítanak, valójában egyféleképpen cselekedünk igazságosan és végtelen mínusz egyféleképp hamisan. Tehát misztérium, hogy minden változik, de nincs ami változna. Paradoxon, de fel kell vetni a nemlétezésre való képesség lehetőségét is a halhatatlanság szempontjából. A bűn ontológiai szempontok alapján a saját lehetőségeink bővítésével és mások lehetőségeinek korlátozásából is adódhat például egy tolvajlás esetén.
"Ebben a szútrában Krisna azt mondja, hogy az, ami létezik, és mindig is létezni fog, és nem tud nem-létezővé válni, az a valós"Osho 
A halhatatlanság kérdéskörét körüljárva, a végtelen lehetőségek birodalmát, ahol minden létezik, és ahol véget is érnek az összeesküvés-elméletek. A félelem általában az, hogy egy elvre redukáljuk le a körülöttünk élő és létező valóságot. Azt kérdezzük a valóságtól, hogy mi van, ha így van? Ebben az esetben, a tudatunk választ egyet a végtelen lehetőségek közül - mivel a képzet és képzelet világunk valójában érzékeli a halhatatlanságot és sorsát és megerősítéseit arra redukálja le és azt a lehetőséget éli meg. Én azt gondolom, hogy mindenféle halhatatlansági paradoxont félre tehetünk, mert amit Krisna kijelent, és Osho megmagyaráz, már túl is lép ezeken, mert ott kizárólag már a teremtő abszolútum iránti ősbizalomról szól.

Linkajánló:
Sri Chinmoyban (1931-2007) sokan látták meg a bódhiszattvát, a bódhiszattva ideál megtestesülését. Amely ideál hindu formája, amit a Mahábhárata mítoszában Judhisthira is megvalósított, vagy aki mindezt az indiai történelemben tette: Asóka, akit szintén a chakravartin jelzővel tiszteltek.
Tarr Bence László: Buddhizmus - Bódhiszattva Tarr Daniel Cyberguru
Halmos Antal: India & Nepál Magyar Elektronikus Könyvtár
Krisna és Arjuna Sri Chinmoy inspiráció
Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok Heti bölcsességek

Káosz és depresszió kör

Proton időközben előkerült az első februári enyhülésre, elektront hetek óta nem találom, nem könnyű elcsatangoló poloskákra felügyelni és ráadásul a táplálékukról is gondoskodni kell. Csak bízhatunk abban, hogy az emberrel való hosszan tartó téli kényszeralbérlet nem viseli meg túlzottan ezeket a nagyszerű élőlényeket.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy betérek a halottak országába. - Egy kortárs költő jóhiszemű tévhitében élt sokáig a tudat, hogy a rézgálic egy énekesmadár fajta volna.- Végül aztán úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök és nem zavarom meg a G köreit. Így hát hazajöttem és szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem veszítettem a TIPPMIXEN. Megint csak le kell írnom a szintén madaras vagy verebes író Tandori Dezső frappáns megfogalmazását: a megnyerhető veszteség címmel. Súlyos másfél hetes nyeretlenségi széria szakadt meg és ha egy kicsit több pénzem lenne és bátorságom is, akkor már
egészen más színben látnám a világot. Eltaláltam a V.Guimaraes-Benfica és a Basel-Bayern München mérkőzést is. Biztos voltam a Napoli sikerében a Chelsea ellen és mégsem sikerült komolyabb nyereményt zsebre raknom. Kis pénz, kis foci. A totózást is szüneteltetem, bár egy kulcs kidolgozásra vár, az idő halad és igazán nem jutok A-ból a B-pontba. Persze amíg terveim vannak, addig még viszonylag nem is annyira kilátástalan ez a helyzet, bár mondom egyre inkább valószerűtlennek találom ezt a vidéket és nem tudom, hogy mi az oka. Talán ezért is jutnak eszembe olyan baromságok, mint a köpködő Trebitsch (az igazi?), mert szórakoztatom magamat. Van időm azzal foglalkozni, hogy a MÁV szakszervezeti helyiségben ugyanolyan mintájú szocreál függöny lóg, mint amilyen mintájú tapétánk akkor volt, amikor Kádár alatt ideköltöztünk 1975-ben erre a nagyszerű lakótelepre - hogy aztán kalákában a szekta tagjai Jézus nevében lecseréljék a tapétát. Ezek a pszeudó közösségek is összeomlottak és nagyon sok rom van most körülöttünk az országban, és magyarokként persze megbélyegeznek, hogy örök elégedetlenek maradunk, akiknek nem jó az, hogy nem jó. Azt, hogy így negyven után ki miben tudós, vagy miben hisz, azért megkérdezném. Látott már eleget a szem és őszül is már a halánték. Hibák, betegségek, bűnök és számtalan újrakezdés, tiszta lappal vagy anélkül a semmiért. A napokban Oshot is tovább olvastam, még mindig a Háború és Béke és természetesen még mindig a kritika. Az a téma, hogy Krisna valós történelmi személy-e és Arjunával való párbeszéde a csata előtt valószínűtlenül nagyon hosszú ideig zajlott, úgy gondolom, hogy teljesen lényegtelen kérdés és nem szorul semmiféle magyarázatra. A Bhagavad-Gítá a hinduk bibliája egy rendszerező mű, a benne szereplő személyek a tanítás szempontjából jelképesek és sokkal inkább szimbólumok, mint valós személyiségek. A mítoszban sohasem a közvetlenül zajló történés a lényegi momentum, hanem a mögötte felsejlő valóság és az, hogy részben rekonstruálható az a gondolkodásmód, ami az akkori embert jellemezte. Persze mindenkit más-más pontja érint leginkább, én azok közé tartozom, akik a valóságot összeesküvés elméletként értelmezik és mindig feltételeznek egy a valóságnál is sokkal pokolibb és borzasztóbb összefüggéshalmazt, amit csak gigászokkal operáló költői és mitikus képekkel, sárkányokkal, élettel és halállal, Minotaurusszal lehet körülírni és megérteni, a puszta leírása a pokloknak egyáltalán nem segít semmit. A szavakkal ki nem mondható meghaladja az emberi értelmet, ezért a mítosznak van egy olyan funkciója, hogy olyan valóságot jelenít meg, amiről igazán szavakkal nem lehet már megnyilatkozni. Oshonak tehát én igazat adok abban, hogy a Gítá nem spirituális mű, mivel olyan mű nem létezik. Ezt is azonban én csak jelképként értelmezem, és nem dogmaként. Osho tanításához használja fel azt, hogy létezik magasabb fokozata a valóságoknak. A mítosz és a művészet azonban képes spirituálisan hatni. Ha itt és most pusztán arra degradálódna a vita, hogy Krisna valós személy volt-e vagy Arjuna, sokkal inkább arra a tényre kell koncentrálni, hogy nekünk ez a nagyszerű vallással és mítosszal átitatott magasztos mű mit üzen és hogyan segít nekünk elszakadni vagy kizökkenni a saját hétköznapi tudatunkból és felmelekedni vagy alászállni a valóság valós misztériumáig. A mindenkori ember, ezt a Bhagavad-Gítá katalizációja általi hétköznapi, de mély és nemes kalandot, katarzist és tudást mindenképpen át kell , hogy élje. A Gítá bizonyára olyan, mint egy tiszta hófödte hegycsúcs, vagy fennsík. Akiben pedig egy csepp valós emberi értelemben vett nemesi vér is csörgedez, az bizonyára értékelni fogja India legnépszerűbb könyvét. És innen pedig csak egy lépés, hogy már az is érdekelni kezdi, hogy mások mit írtak és mit gondoltak a Magasztos Szózatáról. Osho könyve mindenképpen fontos és eligazító olvasmány ebben a kategóriában.

Mivel töltöttem az időt ? - letöltéssel

Knósszosz: bikaszarv szimbólumok épületdíszként

A youtube új dizájnja egyáltalán nem tetszik. Az sem tetszik, hogy hamarosan koldusbotra fogok jutni, aminek egyetlen előnye az, (ami merő képzelgés és szánalmas idealizmus)hogy parivrájakaként tudok talán létezni, ezáltal eleget téve a csatur-varnásrama dharma törvényének és a negyedik életszakasznak, noha egyik életszakaszban sem teljesítettem semmit - ezért valószínűleg halálom után préta válik belőlem. Elvándorlásom okairól alábbi bejegyzésekben is elméleteket lehet gyártani, bár bizonyára nem ez a fő kérdés Magyarországon, hogy egy 43 éves férfi, miért fogja átlépni a zöldhatárt és az ehhez kapcsolódó konteók sem. Arról is írhatnék esszé jellegű bejegyzést, hogy a barátnőm miért nem keres egész hétvégén vagy melyek azok a hivatkozási pontjai, amelyek nem fedik a valóságot, általában minden szava hazugság és ürügy ürügy, mert újabban a modern "szerelmi" koitális háromszögek és egyéb hasonló komplex megcsalási geometriai ábrák magyarázatai nagyon is egyszerűek - a hitvány hülyeség, hogy alliteráljon. Ehhez nem kell elsajátítanunk az euklidészi és nem euklidészi geometria alapjait sem, bár valóban kell egyfajta geometriai érzék mindenhez, ehhez is és némi gyakorlati és szellemi impotencia is. Nem mosolygunk a pokolban. A bácsi halott. Így karácsony előtt tehát magamra - a magamra az nem egy viagra klón - hagyatva mivel is tudnám elütni az időt. Nézegethetném a csaló pornográfiát, vagy meditálhatnék a frigid nők ketrecén az autóbuszon, esetleg megfejthetném a heteroszexualitás háttér okait. Olvashatnék Schopenhauert, Nietzschét, hallgathatnék Beethovent. Lemehetnék a térre, ősz halántékkal és egy focilabdával. Ennek a sajátos labirintusnak, ami én vagyok és amiben vergődve élek, annyiban sajátos a jellege, hogy nincsenek kivezető útjai.
Nem nősültem meg, így el sem váltam. Szerettem volna gyereket is, de a mindenkori nő jobban szerette Moldovától az abortusz szigeteket, mint engem. Vagy termékenységi vitaminok helyett fogamzásgátló tabletta függő volt. Általában semmilyen akadályt nem gördítettem a reprodukció elé, így feltehetően hiába az egykor Adoniszi külső (talán volt ilyen 20-38 éves korom között), még ez is kevésnek bizonyult. Te magad vagy az akadály - mondták a nők. Akkor mi marad a huszonegyedik századi spártainak? Itt ül egy számítógép előtt és üti a billentyűket - már maga a billentyű ütögetés is némi agyferdítő hermafroditizmus, nem jár izommunkával, nem súlyos vasgerelyeket hajítok és nem verekszem össze az utcán a garázda Minotaurusszal. Ahogyan Ács József költő fogalmazta mindentelmondón a városi izomzatról egy versében: városlakó vagy, renyhe izomzat. A héroszok ideje lejárt, a belső heroizmusról is lemondtam, mert a mellékhatása a halál. Túl vagyok 2006 óta egy megvilágosodáson, Oson sem vették észre, hogy már megvilágosodott, rajtam sem látszik. A hosszútávfutó magányossága sem vonz, mert a hosszútávfutó sohasem magányos. Igen, egy időben valóban azzal töltöttem az időt, hogy félmaratonikat futottam, egy hónapban talán kétszer,de minimum egyszer tettem ilyen emberiség ellenes cselekedetet, mert az ágyban nem tudtam teljesíteni, akkoriban is nagyon nagy nőhiány volt valakik miatt. Hogy ezek kik voltak, azt csak a hülye nők tudják, engem kurvára nem érdekel. Átverekedtem magam a városon ,szlalomoztam és ugrabugráltam a Moszkva téren a járókelők között olyan este 10 körül, mindezt a programot megterveztem, tehát a bűncselekményt előre kitervelten hajtottam végre, térképpel ennyiben hasonlítottam csak Hitler Adolfhoz, hogy én is sokat merengtem a térképek fölött, mert Újpalotától futottam el Hűvösvölgyig, vonalzóval számoltam a kilométereket. Talán annyiban is, hogy Hitlerünknek is mérleg volt az ascendense és bika jegyű volt. Egyébként ez valóban igaz rám, képes vagyok napokig nézegetni várostérképeket. Ez persze a labirintus analógiák miatt fontos. Így jutunk el Krétára, a spanyol és a baszk és a krétai bikakultuszhoz is. A labrüszhöz, ahonnan etimológiailag is eredeztetik a labirintus szót és a héroszokhoz, mint például Thézeuszhoz. A 14 asztrológiai jegyhez 12 +2 beavató jegy Kígyótartó=Ophiuscus=Aesculapius és az Orion csillagkép. Összefoglalva tehát ez a blogbejegyzés a bika csillagjegy védelmében született, átívelt a görögségen, a görög-magyar, baszk-római-pireneusi-krétai hitvilágon és szokásrenden.
Egyébként Hitler azért jutott eszembe, mert a minap testvéremnek referálnia kellett a kórházban, ezen én is átestem 2009-ben, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte pszichiátriai bevizsgálásomat - ennek egyetlen hátránya az volt, hogy állandóan kórház kerítést kellett másznom, hogy visszaérjek a kórházi ágyba estére. A referálás, igazán nem is akarnék én senki emberfiát és nőjét sem untatni de annyiból áll, hogy a környék összes fellelhető pszichiátere pszichómókusa összegyűlik, öregek, bölcsek és hú fiatal, nagyon csinos doktornők is. Olyan csinos doktornők, hogy hipnózis nélkül is minden előírt gyógyszert beveszel és együttműködsz az államapparátussal is, noha eddig tusakodtál velük. Jó állampolgár leszel, törvénytisztelő és nem renitenskedsz tovább. Tehát adott a tölgyfa asztal, az ország összes pszichiátere egy helyen, ennél ideálisabb merényletet ki sem lehet találni. Beosonsz fehér köpennyel és a bombával,kibiztosítod a ketyerét és lezárod a harmadik világháborút. Nem is tudom hogyan jutottam el végül is a bombához. Unom már, hogy akármiről is írok bejegyzést, mindig ez a vége. Nem a bombáról akartam írni, hanem arról, hogy bemegy a szerencsétlen beteg, ott ezek az orvosok körülveszik és kérdezősködnek tőle, úgy érzi magát ott delikvensünk, mint az a bogár akit az a megtiszteltetés ér az utolsó ítélet előtt, mielőtt éterrel bealtatva, tartósítva és gombostűvel átszúrva a kitinpáncél, hogy ama nagy bogárgyűjtemény része lesz, majd kimegy, és a háta mögött konzultálva bizony megállapítják róla, hogy nem normális. Egy kézlegyintéssel és legyógyszerezik. Vannak ilyen közhelyek, hogy az OPNI bezárt, hát el kell árulnom egy nagy titkot, karácsonykor csak a legelesettebbek maradnak bent a pszichiátrián. Akit lehet, azt elengednek. Így boldog-boldogtalan kiszabadul és sokan a piromániások közül is. Ekkor Jézus a tőle jobbra állókhoz szólott. A molyszárnyas kisisten.

Karácsonyi ezokönyvek és Osho (dezsavű és pdf formátumban):
Letölthető DjVu könyvek
Osho minden mennyiségben

Összefoglaló - Börtön helyett lakhatást - Olvasónapló

Ezúttal szerintem a Város Mindenkié Csoport mellé lőtt a IX.kerület Aszódi utca 18 szám alatt létesülő hajléktalanszálló elleni tiltakozással. Valóban, ha megnyitnak egy ilyen intézményt, az még akkor is fontos lépés, ha ott a jogvédők véleménye szerint börtönszálló épül. Igen, valóban jó meglátás az, hogy miért nem a szociális miniszter megy oda és miért a belügy, persze senki nem állítja és én sem, hogy ez nem probléma, hogy itt szimplán egy szociális kérdést kezelnek belügyként. Egyébként olyan szempontból belügy, hogyha nem is a belügyminiszternek, de a katasztrófa-védelem vezetőinek kellett volna a helyszínen járniuk, mert mint írtam, a hajléktalanság nem kriminalizálandó probléma, hanem társadalmi katasztrófahelyzet
A legtöbb hajléktalan saját véleménye szerint azért nem megy a szállóra, mert ott meglopják.
Az is igaz, ha itt megnyitnak 176 férőhelyet, ettől még a 30 000 hajléktalanra is télen csak 3176 hely fog jutni. Ezért nem kellett volna ledózerolni a faházaikat, kalyibáikat és az újpalotai kiserdőből elűzni őket, sem pedig zuglóból. Ez a tendencia most télen sajnos folytatódik csepelen.
Visszatérve a gondolatszálhoz pedig azt tudom mondani, hogy a börtönszálló, ahol valóban lesz előállító helyiség még mindig a kisebbik rossz, hiszen a valós börtönbe kerülésnél pl előzetes letartóztatás mégiscsak jobb az, ha csak kvázi börtönbe kerülnek, itt azért a szabadságukat bizonyos mértékben meg is őrízhetik, hiszen így még indokolatlan agresszió nem érheti őket annyira sűrűn. Az is igaz viszont, hogy ez a fajta fideszes hozzáállás tarthatatlan, mert magával a kriminalizációval, olyan embereket bélyegeznek meg és sodornak az öngyilkosság szélére, akik már amúgy is a szakadék szélén állnak. Nekik kell nem csak az öngyilkossággal, hanem nyugodt pillanataikban is amikor életvitelszerűen tartózkodnak az utcán, a rendőrbakancsokkal is szembenézniük. Tehát ilyenkor Tarlós úr felesleges az a kenetteljes beszéd, hogy önök kizárólag azt szeretnék elérni, hogy ne fagyjanak meg az utcán a hajléktalanok. Elsődleges volt az, hogy önök kriminlizálták a hajléktalanságot, tehát az amúgy is a társadalom perifériájára szorult embereket további megfélemlítéseknek vetették alá a humanizmus nevében és aztán mint ahogyan Hamvas Béla írta a stílusról, mint valami halat önök kifogták valahonnan azt az ötletet, Heuréka élményt, hogy ezzel jé pont azt érjük el, hogy ne fagyjanak meg az utcán. Ha valósan is a hajléktalanok problémáira reagálnának, akkor a csepeli kunyhókat most nem ledózerolnák, hanem egy építész tervei alapján segítenének az ott élő kolóniának. Egyszerű dolgokban, alternativ energiaellátás (korszerű szélerőművek), villámhárítók, erdei hajléktalan közösségi ház létrehozása, sintértelep helyett macska és kutyatáp adományozása stb.

Olvasónapló

Több szempontból bevált az, hogy Oshót elkezdtem olvasgatni mostanában , igaz nem olyan nagy intezitással, de valóban olyan információkhoz lehet jutni általa Indiáról és közben fejlődni is szellemi értelemben, amit én rendkívül hasznosnak és érdekesnek látok, hasznosnak az életminőségünk javítása szempontjából, érdekesnek mint az alábbi kis történet vagy történelmi momentum is mutatja.
Osho életrajzi könyvében - Egy provokatív misztikus önéletrajza 275.o. - tegnap arról a megdöbbentő tényről olvastam, hogy Mahatma Gandhi a korábban mohamedánok által is szétrombolt Khadjuraho megmaradt 30 templomának legfontosabb díszeit, a szerelmet és a szent koituszt ábrázoló szobrait sárral akarta beborítani. Egy Rabindranath Tagore (Thákúr bengáliul) nevű bengáli misztikus költő akadályozta meg ezt a politikai indíttatású ostobaságot.
Tudni kell, hogy Tagore apja az a Débéndranáth Tagór, akinek vezetésével újjáalakult a korábban 1828-ban a hinduk által kereszténynek kiközösített és a keresztények által hindunak
tartott Rám Móhan Raj, akinek értekezése a Jézus tanítása - Útmutató a békéhez és a boldogsághoz címmel igencsak megosztotta és felkavarta a kedélyeket, akit a keresztény misszionáriusok Jézus hinduizálásával vádoltak meg. Ez a szervezet a Brahmo Szabha (Brahmá gyülekezete), a Tagór által megreformált Brahmó Szamádzs mozgalom. Rám Móhan Raj nevéhez fűződik a szati (özvegyégetés) szokásának betiltása.
Mára a korábban jelentős politikai és vallási mozgalom ketté szakadt és csak elenyésző követője maradt.
Khadjurahoval kapcsolatosan a jelenlegi indiai társadalom és a szexualitás viszonyairól is egy érdekesség:
"Hogyan viseli el a mai indiai társadalom, amely még a csókot sem tűri el a mozivásznon,..." (India - Panoráma Útikönyvek 259.o.)


Az őshagyomány, a végső felismerés és megvilágosodás és annak lefokozott formájaként a vallásnak, mint történetiségnek és a szexus komplex összefüggéseire már Hamvas Béla is odafigyelt. Szerinte a vallás a szexus megtagadásánál kezdődik, de a megvilágosodásról is hasonló véleményt fogalmazott meg. Mindenképpen kulcspontja a vallásnak, és beavatásnak és
végül a megvilágosodásnak is. A vallás és szexus összefüggéseiben Osho teljes mértékben kompetens és eligazít minket a helyes látásmód kérdésében egyfajta tantrát és antivallásosságot is képviselve. Szerinte a romlás vagy helyesebben probléma már a dzsainizmussal, a buddhizmussal és később a kereszténységgel , tehát a cölibátussal már elindult. Valójában ha a hinduk 4 életszakaszát szemléljük, akkor a szexusról való lemondás ebben az értelmezésben csak abban a természetes korban kezdődik, amikor már családot alapított és a gyerekei is már felnőttek. Ez az élet szakasz, a harmadik életszakasz a vánaprasztha(1). Van a szexus elfojtásának azonban egy másik, militáns módja is. A yóga szerint ugyanis a rendkívüli önmegtartóztatás hallatlan nagy bátorságot ad. Ez megint csak ksatriya vonása a yógának. Mint korábbi bejegyzésemben írtam, a yóga ksatriya vonásai mellett, ekkor más életszakaszokban is érvényes, de valójában legfőképpen a 3.-4. életszakaszra irányul(2).

────────────
(1) vánaprasztha ashrama- az erdőlakó, az élet harmadik szakasza. A férfi, ha van felesége vele együtt elhagyja otthonát és a közeli erdőkben telepedik le.
(2) szannyásza ashrama - A férfi utolsó életszakaszában lemond mindenéről (tudtommal a feleségét is elhagyja) koldusként zarándokol a szent helyek között, amíg meg nem hal.

Linkajánló:
Satyananda Yoga Alapítvány - Magyarország

Felhasznált irodalom:
Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó,2001)
Osho: Egy provokatív misztikus önéletrajza (Amrita Kiadó, 2005)
India - Panoráma útikönyvek