Eduardo Galeano: Százhúsz millió gyermek a viharban

EDUARDO GALEANO                       fotó: anticapitalistes.net

(Részlet a Latin-Amerika nyitott erei című könyvből)

Latin-Amerika lakosságának növekedése semmilyen más földrészhez nem fogható; lakosainak száma fél évszázad alatt megháromszorozódott. Minden percben meghal egy gyermek  éhség vagy betegség következtében, a kétezredik évben azonban  így is  650 millió latin-amerikai  lesz, fele  tizenöt éven aluli:  valóságos időzített bomba. A jelenleg élő 280 millió latin-amerikai közül 50 millió a munkanélküli  illetve  alkalmi munkás, az analfabéták  száma  megközelítőleg  180 millió; a lakosság  fele  egészségtelen  lakóhelyekbe zsúfoltan él. Latin-Amerika  három  legnagyobb piaca  (Argentína, Brazília, Mexikó)  együttesen sem érik el Franciaország vagy Nyugat-Németország fogyasztói kapacitását, bár  három nagyságunk  együttes lakossága messze  fölülmúlja  bármelyik  európai országét. Latin-Amerika  ma  saját lakosainak számára kevesebb élelmiszert  termel, mint  a  második világháború előtt, egy főre eső  exportja pedig  háromszor kevesebb, állandó árak mellett, mint amekkora  az 1929-es világgazdasági válság  előtt volt. Szelvényvagdosó burzsoáziánknak, amely eladta lelkét a Sátánnak olyan pénzért, amely Faustot megszégyenítette volna, és külföldi  gazdái  szempontjából  e  rendszer  persze  rendkívül ésszerű. Mindenki  más számára  azonban annyira  irracionális, hogy  minél  jobban  fejlődik, egyenlőtlenségei, feszültségei  és égető  ellentmondásai annál  erősebbek  lesznek. Még  az  iparosítás is, melyet  megkésve  és  idegen  érdekek szerint  hajtottak végre, s amely békésen megfér a latifundiumok és az egyenlőtlenségi struktúrák mellett, még az iparosítás is a munkanélküliséget növeli, ahelyett, hogy segítene felszámolni azt; egyre terjed a szegénység, a gazd- agság pedig  koncentrálódik ezen  a földrészen, melyen  napról-napra  sokszorozódva, oly sok  kéz hever ölben, munka nélkül: São Paulóban, Buenos Airesben, a fejlődés  privilegizált  pólusain  újabb  és  újabb gyárakat nyitnak meg, munkáskézre viszont egyre kevesebb szükség van. A rendszer nem számolt előre ezzel a kis malőrrel: az ember fölöslegessé válik. És az ember újratermelődik. A szerelem  lelkesen  és előkalkulációk nélkül  újabb egyedeket teremt. Mind  több  és több  ember kerül útszélre, nincs  munka  a földeken, sem a városokban, ahol a gép az úr: a rendszer embereket okád. Az amerikai misszionáriusok fogamzásgátló tablettákat, C-filmeket, pesszáriumokat, óvszereket  és  jelölt  almanachokat  vetnek, de gyermekeket aratnak ; a latin-amerikai gyermekek pedig egyre csak születnek, visszakövetelve természe- tes jogukat, hogy helyük legyen a nap alatt  ezen a gyönyörű földön, mely mindannyiunknak nyújtani tudná mindazt, amit most szinte mind nélkülöznek.

    1968 novemberének  elején Richard Nixon  fennhangon beismerte, hogy  a Szövetség a Haladásért fennállásának 8. évébe lépett, s az  alultápláltság és az élelmiszerhiány Latin-Amerikában mégis súlyos-bodott. Néhány hónappal ezelőtt, áprilisban George W. Ball ezt írta a Life-ban:

A legszegényebb nemzetek elégedetlensége még nem fenyegeti a világot megsemmisüléssel, legalább is az elkövetkező évtizedekben  még nem. Bármily szégyenletes is, de tény, hogy generációk hosszú során át a világ  egyharmada gazdagon, kétharmada  pedig  szegényen élt. S  bármily  igazságtalan, a szegény országok csak korlátozott hatalommal rendelkeznek.

Ball vezette az Egyesült Államok küldöttségét az első genfi Kereskedelmi és Fejlődési Konferencián (UNCTAD), és kilencet  leszavazott  azok  közül  az alapvelvek közül, amelyeket az értekezlet  a gyengén fejlett  országoknak  a  nemzetközi kereskedelemben elfoglalt  előnytelen helyzetén enyhítendő elfogadott. A  nyomor  végezte  pusztítás  Latin-Amerikában  titokban  megy végbe; hangtalanul, csendben,  minden feltűnés nélkül három hirosimai bomba robban fel évente  ezekben  az országokban, akik megszokták, hogy összeszorított fogakkal szenvedjenek. Ez  a  szisztematikus erőszak, amely csöppet sem  a látszat, hanem nagyon is a valóság, egyre nagyobb méreteket ölt: bűntettei nem  a bűnügyi krónikákban, hanem a FAO[1.] statisztikáiban jelennek meg. Ball azt mondja, hogy egyelőre  mindez  még büntetlenül lehetséges, hiszen a szegények  nem robbanthatják ki a harmadik világháborút, az Imperium azonban aggódik : mivel képtelen  megsokszorozni  a  kenyerek  számát, minden  lehetőt  megtesz  a  kenyérpusztítók  számának csökkentése érdekében.

„Harcolsz a szegénység ellen? Ölj meg egy koldust !”

pingálta  a  sátáni  humor  valamelyik  ismeretlen tanítómestere  egy  La Paz-i ház falára. Mert  mi egyebet propagálnak Malthus örökösei, mint hogy meg kell ölni  minden leendő koldust, mielőtt még megszületik ? Robert McNamara, a  Világbank elnöke, aki  régebben  a  Ford elnöke  és  nemzetvédelmi  államtitkár volt,  azt állítja, hogy a demográfiai robbanás a haladás legnagyobb fékezője Latin-Amerikában, majd beje- lenti, hogy  a Világbank prioritást  fog adni a hitelkiutalásokban  azoknak  az országoknak, amelyek terveket dolgoztak ki a születésszabályozásra. Mc Namara sajnálkozva állapítja meg, hogy a szegény emberek 25%-kal kevesebbet gondolkoznak, a Világbank technokratái pedig zümmögtetni kezdik a számí-tógépeket, és  nyakatekert  fejtőröket gyártanak a  meg nem születés előnyeiről: „Ha egy fejlődő ország, amelynek  egy főre eső  évi átlagjövedelme 150$ és 200$ között van, 25 év  alatt  50%-kal  redukálni tudja termékenységét, akkor annak  egy főre eső évi átlagjövedelme  30 év múlva legalább  40%-kal magasabb lesz annál  a  szintnél, melyet  ellenkező esetben  ért volna el, 60 év múlva pedig eléri annak kétszeresét”, bizonygatja az intézmény egyik dokumentuma, Híressé vált Lyndon Johnson egyik mondása:

  „Többet ér 5 dollárt befektetni a népszaporulat ellen, 

mint százat kidobni a gazdaság fejlesztésére.”

Dwight Eisenhower pedig megjövendölte, hogy ha a Föld lakossága  továbbra is  ugyanebben az ütemben nő, akkor nemcsak  a forradalom veszélyének növekedésével kell számolni, hanem azzal is, hogy „az életszínvonal esését vonja maga után minden országban, beleértve a miénket is”.

Az Egyesült Államok határain belül  nem gyötrik a demográfiai robbanás gondjai, de annál inkább aggódik a  családtervezés  sarkalatos  pontjainak  elterjesztéséért  és  bevezetéséért. Nemcsak  a kormánynak, a Rockefeller  és a  Ford Alapítványnak is  lidérces álmai vannak  a harmadik világ felől özönlő gyermek-milliók  sáskafelhőitől. S  bár  Platón  és  Arisztotelész  a  témát  illetően  jóval megelőzte  Malthust  és McNamara-t, mégis, ez a világméretű támadás korunkban nagyon is jól meghatározható szerepet tölt be: a  jövedelem  országok  és  társadalmi osztályok  közötti  nagyon egyenlőtlen elosztását hivatott  igazolni, meg akarja győzni a népeket  arról, hogy a szegénység  a sok  el nem vetélt gyermek következménye, és  meg  akarja  torpedózni  a  tömegmozgalmak  és lázadások  egyre növekvő dühét. Délkelet-Ázsiában a méhen kívüli alkalmatosságok, a bombák és a gépfegyverek versengenek egymással, hogy  meggátolják Vietnam lakosságának növekedését. Latin-Amerikában higénikusabbnak és hatékonyabbnak ígérkezik az anyaméhben végezni  a gerillákkal, mint  a hegyekben vagy  az utcákon. Különféle missziók nők ezreit sterilizálták Amazóniában, annak ellenére, hogy  nincs ennél  ritkábban  lakott vidéke  a világnak. A latin-amerikai országok többségében nincs fölös lakosság, ellenkezőleg: kevés az ember, Brazíliában 38-szor kevesebb  ember  él  egy négyzetkilométeren, mint Belgiumban; Paraguayban  49-szer  kevesebb, mint Angliában; Peruban 32-szer kevesebb, mint Japánban, Haitinek  és  El Salvadornak, Latin-Amerika e két  emberi hangyabolyának  népsűrűsége kisebb, mint Olaszországé. A felhozott  ürügyek  támadásnak  minősülhetnek  az  értelem  ellen;  a  valóságos  indítékok  fellobbantják  a  harag  tüzét. A  végeredmény:  Bolívia,  Brazília,  Chile,  Ecuador,  Paraguay  és  Venezuela  területének  nem  kevesebb  mint  felén egyáltalán nem lakik senki. Egy latin-amerikai  ország  népessége  sem  növekszik azonban olyan lassan, mint Uruguayé, az öregek országáé, és mégis épp Uruguay népét büntette olyan súlyos válság az utóbbi években, amelyhez  talán  még  a pokol  utolsó  köre  sem  fogható. Uruguay  kong  az  ürességtől, holott termékeny földjei elegendő táplálékkal  szolgálhatnának  a  jelenlegi, annyi ínséget szenvedő  lakosságnál  nagyobb számú népesség számára.

forrás:

Gorillák és gitárok (Budapest, 1976. Kozmosz Könyvek 67.-71.o.) Csuday Csaba fordítása

Eduardo Galeano: Latin-Amerika nyitott erei (Budapest, 1976. Magvető Könyvkiadó  11.-16.o.)

───────────
[1.] Food and Agricultural Organisation of the United Nations - az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

EZEN A NAPON

1919. február 20-án

A  Munkanélküliek Központi Bizottsága  a  Pesti Vigadóban  nagygyűlést tartott. A nagygyűlés után innen a tanácshatalom mellett tüntetve a Vörös Ujság szerkesztősége elé vonultak. A tüntetők egy része a  Népszava  székházához ment tiltakozni amiatt, hogy a lap becsmérli a munkanélküliek mozgalmát. A rendőrség ezt használta fel a (kommunistaellenes) provokáció megrendezésére.
    A Népszava szerkesztősége előtt és környékén a tüntetőket nagyszámú karhatalmi készültség várta: a rendőri alakulatok és a polgári védőrség egységei, köztük egy gépfegyveres osztag is. A Nagykörút és a Népszínház utca utca sarkán rendőrkordon állt, de a felvonulókat átengedte. Amikor a tüntetők a Népszínház utcából befordultak a Conti utcába (Ma Tolnai Lajos utca), a  környező  házakban el-rejtett fegyveresek lövöldözni kezdtek, s a Népszínház utca egyik házából  gépfegyvertüzet  nyitottak. A szerkesztőséget őrző rendőrök válaszoltak a tüzelésre. A néhány perces tűzharcban  öt rendőr, egy védőr és két polgári személy vesztette életét, a sebesültek száma meghaladta a nyolcvanat. A kommu- nisták elleni rendőrségi hajszák (kihallgatások és kommunista vezetők letartóztatása - a rendőrségen lefogott Kun Bélát kegyetlenül megverték) szinte azonnal megkezdődtek. [1.]

                                                                        *
           
 „A végső  lökést a  KMP  elleni  rendőri  akcióhoz  két körülmény adta meg. Az  egyiket Archibald Cary Coolidge amerikai ezredes Budapesten tett kijelentései képezték, a másikat egy súlyos incidens szolgáltatta.Coolidge, egy szövetséges misszió élén arra kapott megbízást, hogy szerezzen személyes tapasztalatokat a közép-európai helyzetről. Az amerikai tiszt ennek értelmében bejárta  a  térséget, és Párizsba visszatérve terjedelmes jelentést tett  le  az  asztalra. Többek között  ő  javasolta  a  nyugat-magyarországi megyék átcsatolását Ausztriához, amit az amerikai békedelegáció és maga Wilson elnök azonnal felkarolt. Budapesten Károlyinak és környezetének  azt  tanácsolata, hogy lépjenek
fel határozottan a bolsevik rém ellen. Ha  ez  nem történik meg, a konferencia felhatalmazza Magyar- ország szomszédait az egész ország megszállására, ellenkező esetben viszont Magyarország megkapja a nélkülözött szenet.” [2.]

────────────
Felhasznált szöveg forrásai:
[1.]
A magyar forradalmi munkásmozgalom története
(Budapest, 1976. Kossuth Könyvkiadó 154.o.)







[2.]

Ormos Mária: Világháború és forradalmak 1914-1919
(Budapest, 2003. Kossuth Könyvkiadó Zrt.)

MÁRCIUS 25.: A kapitalizmus áldozatainak napja

A kapitalizmus áldozatainak emléknapjának van egy szellemi atyja, mégpedig ezen sorok írója. Így ez a nap számomra különleges nap, különleges büszkeséget érzek, hiszen hosszas elektronikus levelezés után a Munkáspárt hajlandó volt elfogadni az erre az emléknapra tett javaslatomat. Nem vártam érte semmit, sem dicsőséget, de még annyit sem, hogy valaki esetleg megköszönte volna (a valóság ezesetben is maximálisan igazodott az elvárásaimhoz), az igazság az, hogy én tartozom köszönettel, mert elégedett vagyok azzal, élve Moldova György író frappáns szófordulatával, amivel egy munkáspárti jelöltet biztatott a választások előtt, hogy „legyen kavics a burzsoázia cipőjében !”. Kavicsok lettünk tehát a burzsoázia cipőjében. Tartoznánk annyival az áldozatoknak, hogy név szerint megemlítjük őket, de a legtöbbjük névtelen áldozat és sokak tragédiájáról nem is értesülünk, mert a sajtó és a média kizárólag a burzsoázia osztályuralmának fenntartásában érdekelt, abban tevékeny és arra koncentrál, ami ezt a rendszert erősíti és nem olyan eseményekre és történésekre amelyek elhallgatott kategóriák, mivel a média a pénzt az uralkodó elittől kapja. Konklúzióként azonban állapítsunk meg mindenképpen legalább annyit, hogy Magyarországon jelenleg nincs demokratikus választás, a pártok nem indulnak egyenlő eséllyel és feltételekkel, a kormány pedig nem képviseli a társadalom minden rétegét és szegmensét. Ez a kormány kifejezetten ellenséges a szegényrétegekkel, a munkanélküliekkel, a rokkantakkal és a félig rokkant, munkaképesség-csökkenést szenvedett emberekkel. Ellenséges a civil aktivistákkal és szervezetekkel, a devizahitel-károsultakkal, ellenséges a Quaestor-károsultakkal és ellenséges a hajléktalanokkal is. Magyarország kormánya antiszociális és kirekesztő. Kirekesztő azért, mert az előbb felsorolt embertömeget valójában ellenségként tekinti és nem a nemzet integráns részeként. Antiszociális azért, mert a munkaalapú-társadalom hamis demagógiáját áldozathibáztató hangulatkeltésre használja föl. Magyarország kormánya noha nemzetinek vallja magát, mégis kizárólag a komprador- és nemzeti burzsoáziát képviseli. A rendszerváltás annak idején azon a társadalmi konszenzuson alapult (hazugságon és reményen), hogy a Kádár-szocializmust, a fejlett és jóléti szocialista államot, meg fogjuk tudni haladni. Ez a mai napig nem történt meg, ellenkezőleg: a rendszerváltás folyamatos társadalmi válságot idézett elő és folyamatos pártok által áttematizált társadalmi háborúban élünk. Ilyen helyzetben jelenlegi kormányunk helytáll, új és régi ellenséget találva önmaga számára, és ádáz szélmalom-harcot folytat a Heineken * sörrel, 27 éven át, soha nem a társadalmi és szociális kérdések vannak és voltak napiszinten a napirenden, hanem kizárólag az antikommunista propaganda kapott médiahangsúlyt.



Kapcsolódó oldalak:
A Terror Házát nem érdekli a kapitalizmus áldozatai Népi Front
Teri néni, a 72 éves közellenség YouTube   Hírháttér Multimédia
Meghalt (Nagy Lajosné) Emma néni    Magyar Szociális Fórum
Fagyhalál: a kormány hagyja, hogy emberek tömege haljon bele a nélkülözésbe
A kapitalizmus áldozatainak emléknapján             Szabad Riport
Kilakoltatás Újpalotán (Drégelyvár utca)                       YouTube

TB-terror a szegények ellen - Hírháttér Multimédia riportja a petíciómról

A  48 órás ultimátum lejárt. A Fidesz-kormány semmiféle hajlandóságát nem mutatta, hogy nyilatkozatban kérjen bocsánatot a hajléktalanoktól, az alkotmányos diszkrimináció és kriminalizáció és a munkanélküliektől, az őket sújtó TB-terror miatt.

Kapcsolódó oldalak:
Rendhagyó petícióátadás a Sándor palotában Hh Alsóörsi Hírhatár
Film: TB-terror a szegények ellen - Áder Jánosnak adott át petíciót Hírháttér Multimédia

Petíció-melléklet átadása a Sándor-palotánál

Köztársasági Elnök Úr !

Azzal az állampolgári kéréssel fordulok Áder János úrhoz,
1§ hogy a munkanélkülieket régóta sújtó törvényi TB szabályozást helyezze hatályon kívül,
2§ szólítsa föl a kormányt egy új törvény megalkotására, amelynek alapelve legyen az, hogy minden munkanélküli (nem regisztrált is) anyagi és szociális helyzetétől függetlenül, aki már nem részesül a Munkanélküli Központból folyósított semmilyen járadékban, hogy a TB esedékes havi összege alól teljes mentességet kapjon, 2§ b) vagy a TB járadék maximális összegét "jelképes" 1 000 forintban határozzák meg visszamenőlegesen is.
3§ a munkanélküliekkel szemben foganatosított végrehajtásokat azonnali hatállyal állítsák le
4§ a végrehajtás alá került munkanélküliek helyzetét a törvény előtti status quo szerint rendezzék
5§ a kilakoltatási moratóriumot határozatlan időre hosszabbítsák meg
6§ a börtönön belüli fogvatartottak közötti erőszak megakadályozásáért és a börtönön belüli civilizáltabb fogvatartási körülmények kialakításáért tegyen meg minden szükséges lépést az elfogadható reszocializációért !
7§ helyezze hatályon kívül a hajléktalanokat sújtó alkotmányos kriminalizációt
8§ engedélyezze a késő tavaszi és nyári és kora őszi időszakban a közterület életvitelszerű és szabályozott használatát az arra kijelölt városi zöldterületeken (sátor, menedék építés)
9§ gondoskodjanak a hajléktalanok téli időszak alatti ellátásáról
10§ a kormány 48 órán belül nyilvánosan a sajtón keresztül kérjen bocsánatot a hajléktalanoktól, és a munkanélküliektől, az őket igazságtalanul és méltatlanul sújtó eddigi elégtelen és diszkrimináló törvényi szabályozás miatt és deklarálja a továbbiakban a szociális jószándékát

SoDI 66másodperces videófelvétele az eseményről 

2013.05.28-án 13:30 kor vegye át az eletronikus petíció mellékletét, amely által deklarálom és demonstrálom, hogy minden NAV által munkanélkülieknek kiküldött TB csekk, összetépetik és az ön kezébe fog visszatérni.

Az előzményekben a meg nem engedett hangnemért bocsánatát kérem, jogos felháborodásomat pedig enyhítő körülményként értékelje, ha erre lehetősége adódik.

köszönettel
Kiss Roland magyar állampolgár
utóiratként ezen ultimátum egyetlen szankciója az lesz, ha ezen követelések nem teljesülnek, hogy menedékjogot kérek egy egyelőre meg nem nevezett államtól, és állampolgárságomról már most jelképesen és ideiglenesen lemondok.

fotó: SoDI

Kapcsolódó oldalak:
Munkanélküli TB: Tartarossz átadta a petíciót Áderéknek YouTube user:vagatlan 

Léket kapott a kapitalista propaganda-gépezet - A Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - A Munkáspárt emlékbizottságot állított

Sokan feltették már a kérdést, hogy a magyar kapitalizmusnak nincsenek áldozatai, hiszen a jelen politikusai  például a magát felgyújtó Bauer Sándorról évente megemlékeznek a Nemzeti Múzeum kertjében, ugyanakkor a jelen áldozataiért, az elmúlt 23 év áldozataiért eddig nem tett senki semmit. Tudjuk, hogy egy-egy emléktábla nem fogja visszahozni az életbe az áldozatokat,de a rendszernek vannak áldozatai sajnos: a 83 éves Marika néni, aki miután lakását magára gyújtotta, kiugrott Zsókavár utcai lakásának ötödik emeltéről, őt a kilakoltatásokról elhíresült XV.kerületi Fidesz-KDNP-s polgármester, László Tamás lakoltatta ki. A tegnapi nap az öröm csillagzata alatt telt, amikor rátaláltam a Munkáspárt nyilatkozatára. Évek óta itt a blogon is számtalan esetben hívtam fel a figyelmet, hogy igenis be kellene fejezni azt a burzsoá politizálást, amelyik a múlt rendszer bűneit a jelen kimosására akarja felhasználni. A rendszer eddig nem nézett a tükörbe és menekült mindenféle önvizsgálat elől, a Munkáspárt pedig végre meglépte azt a lépést, amire én már évek óta várok. Véget vetett a politikai farizeuskodásnak, még akkor is, ha nem kapott sajtót, ha látszólag ennek semmi súlya nincsen. De a fal épülni fog, névtelen és névvel ellátott téglák és remélem valahol a fővárosunk közepén, az áldozatok fala. Molnár F. Árpád /Hírháttér Multimédia/ azonnal gyors riportot készített a Munkáspárt titkárával. Régóta harcoltam és küzdöttem ezért, és megértem ezt a napot, még akkor is örömmel tölt el, ha ez a lék a rendszeren nem látható, nem kerül be a mainstream média hírei közé. Május 22-én javasolni fogom, hogy mécsesekkel emlékezzünk meg Filotás Istvánról, ha március 25. napja lett is az emléknap, a Szabadság hidat este 22-én lepjék el a mécsesek és emlékezzünk meg a rendszer áldozatairól, ha már a rendszermosdatók ezt nem teszik meg. Azt gondolom, hogy az ünnepeknek és megemlékezéseknek a ciklikus rend szerint kell hagyományt teremteni. Az első lépések nem látszanak még, talán el is van nyomva ez a hír, de ha egy jól felépített stratégia szerint az emléknapot gondozza valaki, az gyökeret ereszt és megerősödik. Gyors eredmények nem várhatóak, nagy az ellenszél, sok lőpora van a mainstream médiának. Az első kis lépések és a győzelem már megtörtént, a rendszernek most valójában sikerült visszavágni a 23 hazug évért. A politikai bevett farizeuskodások idejének hamar vége lesz és új idők jönnek. Igazából eddig két nap volt jelentős a blog életében a ciklikus világszemlélet szerint, ebből az egyik karácsony, a valós európaiság, a szeretet ünnepe és születésének megünneplése, az egyik alapállás, a másik pedig a költészet napja, valójában két sámánikus pont, József Attila és a jelen világ konfrontációja. Pont erről beszélgettünk a bostoni merénylet kapcsán, hogy az iszlám számára a szeretet kultúrája B. szerint nem létezik, nem tudják azt elfogadni és valamiféle kegyetlenség uralkodik. Így volna ez, ha maga a Korán nem deklarálná azt, hogy a könyv népeit (ahl al-kitáb)  tisztelik és ebbe a kategóriába a zsidók, keresztények és a zoroaszter (párszik) követők is benne vannak. Valójában a politeizmus iránti gyűlöletnek elviekben nagyobbnak kellene lennie az iszlámban, mint a keresztény világ elleni szent harcnak. Afganisztánban példaként a Buddha szobrok rövid életűek voltak.
Holnap a venezuelai nagykövetség előtt 15 óra magasságában szimpátia tüntetés lesz, Anderle Ádám idézi Közép-Amerikáról írott könyvében, hogy " távol Istentől és túl közel az Egyesült Államokhoz". Bolivár aki mellesleg venezuelai volt és konföderációban gondolkodott, már a 19.század elején félt a "kolosszustól". Talán a protestáns etika lappang az USA küldetéstudata és gazdasági expanziója mögött? Mindenesetre a holnapi demonstráció is jól szemlélteti, hogy Közép- és Dél-Amerika viszonya az USA-hoz a mai napig nem rendezett.

Kapcsolódó hírek és oldalak:
Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - Interjú a Munkáspárt titkárával Hh Alsóörsi Hírhatár

Programajánló:
Szolidaritási tüntetés Nicolas Máduro mellett ! BAL-RAD