EZEN A NAPON

1919. február 20-án

A  Munkanélküliek Központi Bizottsága  a  Pesti Vigadóban  nagygyűlést tartott. A nagygyűlés után innen a tanácshatalom mellett tüntetve a Vörös Ujság szerkesztősége elé vonultak. A tüntetők egy része a  Népszava  székházához ment tiltakozni amiatt, hogy a lap becsmérli a munkanélküliek mozgalmát. A rendőrség ezt használta fel a (kommunistaellenes) provokáció megrendezésére.
    A Népszava szerkesztősége előtt és környékén a tüntetőket nagyszámú karhatalmi készültség várta: a rendőri alakulatok és a polgári védőrség egységei, köztük egy gépfegyveres osztag is. A Nagykörút és a Népszínház utca utca sarkán rendőrkordon állt, de a felvonulókat átengedte. Amikor a tüntetők a Népszínház utcából befordultak a Conti utcába (Ma Tolnai Lajos utca), a  környező  házakban el-rejtett fegyveresek lövöldözni kezdtek, s a Népszínház utca egyik házából  gépfegyvertüzet  nyitottak. A szerkesztőséget őrző rendőrök válaszoltak a tüzelésre. A néhány perces tűzharcban  öt rendőr, egy védőr és két polgári személy vesztette életét, a sebesültek száma meghaladta a nyolcvanat. A kommu- nisták elleni rendőrségi hajszák (kihallgatások és kommunista vezetők letartóztatása - a rendőrségen lefogott Kun Bélát kegyetlenül megverték) szinte azonnal megkezdődtek. [1.]

                                                                        *
           
 „A végső  lökést a  KMP  elleni  rendőri  akcióhoz  két körülmény adta meg. Az  egyiket Archibald Cary Coolidge amerikai ezredes Budapesten tett kijelentései képezték, a másikat egy súlyos incidens szolgáltatta.Coolidge, egy szövetséges misszió élén arra kapott megbízást, hogy szerezzen személyes tapasztalatokat a közép-európai helyzetről. Az amerikai tiszt ennek értelmében bejárta  a  térséget, és Párizsba visszatérve terjedelmes jelentést tett  le  az  asztalra. Többek között  ő  javasolta  a  nyugat-magyarországi megyék átcsatolását Ausztriához, amit az amerikai békedelegáció és maga Wilson elnök azonnal felkarolt. Budapesten Károlyinak és környezetének  azt  tanácsolata, hogy lépjenek
fel határozottan a bolsevik rém ellen. Ha  ez  nem történik meg, a konferencia felhatalmazza Magyar- ország szomszédait az egész ország megszállására, ellenkező esetben viszont Magyarország megkapja a nélkülözött szenet.” [2.]

────────────
Felhasznált szöveg forrásai:
[1.]
A magyar forradalmi munkásmozgalom története
(Budapest, 1976. Kossuth Könyvkiadó 154.o.)







[2.]

Ormos Mária: Világháború és forradalmak 1914-1919
(Budapest, 2003. Kossuth Könyvkiadó Zrt.)

MÁRCIUS 25.: A kapitalizmus áldozatainak napja

A kapitalizmus áldozatainak emléknapjának van egy szellemi atyja, mégpedig ezen sorok írója. Így ez a nap számomra különleges nap, különleges büszkeséget érzek, hiszen hosszas elektronikus levelezés után a Munkáspárt hajlandó volt elfogadni az erre az emléknapra tett javaslatomat. Nem vártam érte semmit, sem dicsőséget, de még annyit sem, hogy valaki esetleg megköszönte volna (a valóság ezesetben is maximálisan igazodott az elvárásaimhoz), az igazság az, hogy én tartozom köszönettel, mert elégedett vagyok azzal, élve Moldova György író frappáns szófordulatával, amivel egy munkáspárti jelöltet biztatott a választások előtt, hogy „legyen kavics a burzsoázia cipőjében !”. Kavicsok lettünk tehát a burzsoázia cipőjében. Tartoznánk annyival az áldozatoknak, hogy név szerint megemlítjük őket, de a legtöbbjük névtelen áldozat és sokak tragédiájáról nem is értesülünk, mert a sajtó és a média kizárólag a burzsoázia osztályuralmának fenntartásában érdekelt, abban tevékeny és arra koncentrál, ami ezt a rendszert erősíti és nem olyan eseményekre és történésekre amelyek elhallgatott kategóriák, mivel a média a pénzt az uralkodó elittől kapja. Konklúzióként azonban állapítsunk meg mindenképpen legalább annyit, hogy Magyarországon jelenleg nincs demokratikus választás, a pártok nem indulnak egyenlő eséllyel és feltételekkel, a kormány pedig nem képviseli a társadalom minden rétegét és szegmensét. Ez a kormány kifejezetten ellenséges a szegényrétegekkel, a munkanélküliekkel, a rokkantakkal és a félig rokkant, munkaképesség-csökkenést szenvedett emberekkel. Ellenséges a civil aktivistákkal és szervezetekkel, a devizahitel-károsultakkal, ellenséges a Quaestor-károsultakkal és ellenséges a hajléktalanokkal is. Magyarország kormánya antiszociális és kirekesztő. Kirekesztő azért, mert az előbb felsorolt embertömeget valójában ellenségként tekinti és nem a nemzet integráns részeként. Antiszociális azért, mert a munkaalapú-társadalom hamis demagógiáját áldozathibáztató hangulatkeltésre használja föl. Magyarország kormánya noha nemzetinek vallja magát, mégis kizárólag a komprador- és nemzeti burzsoáziát képviseli. A rendszerváltás annak idején azon a társadalmi konszenzuson alapult (hazugságon és reményen), hogy a Kádár-szocializmust, a fejlett és jóléti szocialista államot, meg fogjuk tudni haladni. Ez a mai napig nem történt meg, ellenkezőleg: a rendszerváltás folyamatos társadalmi válságot idézett elő és folyamatos pártok által áttematizált társadalmi háborúban élünk. Ilyen helyzetben jelenlegi kormányunk helytáll, új és régi ellenséget találva önmaga számára, és ádáz szélmalom-harcot folytat a Heineken * sörrel, 27 éven át, soha nem a társadalmi és szociális kérdések vannak és voltak napiszinten a napirenden, hanem kizárólag az antikommunista propaganda kapott médiahangsúlyt.



Kapcsolódó oldalak:
A Terror Házát nem érdekli a kapitalizmus áldozatai Népi Front
Teri néni, a 72 éves közellenség YouTube   Hírháttér Multimédia
Meghalt (Nagy Lajosné) Emma néni    Magyar Szociális Fórum
Fagyhalál: a kormány hagyja, hogy emberek tömege haljon bele a nélkülözésbe
A kapitalizmus áldozatainak emléknapján             Szabad Riport
Kilakoltatás Újpalotán (Drégelyvár utca)                       YouTube

Léket kapott a kapitalista propaganda-gépezet - A Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - A Munkáspárt emlékbizottságot állított

Sokan feltették már a kérdést, hogy a magyar kapitalizmusnak nincsenek áldozatai, hiszen a jelen politikusai  például a magát felgyújtó Bauer Sándorról évente megemlékeznek a Nemzeti Múzeum kertjében, ugyanakkor a jelen áldozataiért, az elmúlt 23 év áldozataiért eddig nem tett senki semmit. Tudjuk, hogy egy-egy emléktábla nem fogja visszahozni az életbe az áldozatokat,de a rendszernek vannak áldozatai sajnos: a 83 éves Marika néni, aki miután lakását magára gyújtotta, kiugrott Zsókavár utcai lakásának ötödik emeltéről, őt a kilakoltatásokról elhíresült XV.kerületi Fidesz-KDNP-s polgármester, László Tamás lakoltatta ki. A tegnapi nap az öröm csillagzata alatt telt, amikor rátaláltam a Munkáspárt nyilatkozatára. Évek óta itt a blogon is számtalan esetben hívtam fel a figyelmet, hogy igenis be kellene fejezni azt a burzsoá politizálást, amelyik a múlt rendszer bűneit a jelen kimosására akarja felhasználni. A rendszer eddig nem nézett a tükörbe és menekült mindenféle önvizsgálat elől, a Munkáspárt pedig végre meglépte azt a lépést, amire én már évek óta várok. Véget vetett a politikai farizeuskodásnak, még akkor is, ha nem kapott sajtót, ha látszólag ennek semmi súlya nincsen. De a fal épülni fog, névtelen és névvel ellátott téglák és remélem valahol a fővárosunk közepén, az áldozatok fala. Molnár F. Árpád /Hírháttér Multimédia/ azonnal gyors riportot készített a Munkáspárt titkárával. Régóta harcoltam és küzdöttem ezért, és megértem ezt a napot, még akkor is örömmel tölt el, ha ez a lék a rendszeren nem látható, nem kerül be a mainstream média hírei közé. Május 22-én javasolni fogom, hogy mécsesekkel emlékezzünk meg Filotás Istvánról, ha március 25. napja lett is az emléknap, a Szabadság hidat este 22-én lepjék el a mécsesek és emlékezzünk meg a rendszer áldozatairól, ha már a rendszermosdatók ezt nem teszik meg. Azt gondolom, hogy az ünnepeknek és megemlékezéseknek a ciklikus rend szerint kell hagyományt teremteni. Az első lépések nem látszanak még, talán el is van nyomva ez a hír, de ha egy jól felépített stratégia szerint az emléknapot gondozza valaki, az gyökeret ereszt és megerősödik. Gyors eredmények nem várhatóak, nagy az ellenszél, sok lőpora van a mainstream médiának. Az első kis lépések és a győzelem már megtörtént, a rendszernek most valójában sikerült visszavágni a 23 hazug évért. A politikai bevett farizeuskodások idejének hamar vége lesz és új idők jönnek. Igazából eddig két nap volt jelentős a blog életében a ciklikus világszemlélet szerint, ebből az egyik karácsony, a valós európaiság, a szeretet ünnepe és születésének megünneplése, az egyik alapállás, a másik pedig a költészet napja, valójában két sámánikus pont, József Attila és a jelen világ konfrontációja. Pont erről beszélgettünk a bostoni merénylet kapcsán, hogy az iszlám számára a szeretet kultúrája B. szerint nem létezik, nem tudják azt elfogadni és valamiféle kegyetlenség uralkodik. Így volna ez, ha maga a Korán nem deklarálná azt, hogy a könyv népeit (ahl al-kitáb)  tisztelik és ebbe a kategóriába a zsidók, keresztények és a zoroaszter (párszik) követők is benne vannak. Valójában a politeizmus iránti gyűlöletnek elviekben nagyobbnak kellene lennie az iszlámban, mint a keresztény világ elleni szent harcnak. Afganisztánban példaként a Buddha szobrok rövid életűek voltak.
Holnap a venezuelai nagykövetség előtt 15 óra magasságában szimpátia tüntetés lesz, Anderle Ádám idézi Közép-Amerikáról írott könyvében, hogy " távol Istentől és túl közel az Egyesült Államokhoz". Bolivár aki mellesleg venezuelai volt és konföderációban gondolkodott, már a 19.század elején félt a "kolosszustól". Talán a protestáns etika lappang az USA küldetéstudata és gazdasági expanziója mögött? Mindenesetre a holnapi demonstráció is jól szemlélteti, hogy Közép- és Dél-Amerika viszonya az USA-hoz a mai napig nem rendezett.

Kapcsolódó hírek és oldalak:
Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - Interjú a Munkáspárt titkárával Hh Alsóörsi Hírhatár

Programajánló:
Szolidaritási tüntetés Nicolas Máduro mellett ! BAL-RAD