DAL A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL ♫

Olvasónapló - Lenin válogatott művei

„A politkai hatalom meghódítása a munkásosztály nagy kötelessége”   Karl Marx

Marx értéktöbblet-elmélete a fundamentuma annak, hogy a kizsákmányolás nem elcsépelt fogalom, hanem az tényszerű és valós. Az uralkodó propaganda úgy magyarázza, hogy ezen eszmék célja nem más, mint: a munkások lázítása és a szándékos felforgatás; a másik részük pedig a proletár-ressentimentet látja bele, magyarul az irigységet (mi más lenne az ember, mint irigy Boros Imre közgazdász szerint is). Hozzá kell tenni a szándékos felforgatás konteója alól a most uralkodó propaganda sem vonhatná ki magát (ha rendelkezne némi logikus önkritikával), hiszen Giuseppe Mazzini Ifjú Itália mozgalma és annak elődje a Carbonari mozgalom szabadkőműves mintát követve szerveződött és ugyanakkor az olaszok nép-nemzeti egységtörekvésének egyik lejelentősebb politikai letéteményese és kifejeződése volt. Azzal sem szívesen dobálóznak a konteógyártó-bajnokok, hogy Kádár János belügyminiszteri rendeletével 1950-ben betiltotta a szabadkőműves páholyokat.
A Marxot ért méltánytalan és ostoba FIDESZ-kritikák soha nem tértek ki arra, és el sem jutottak a felsimerésig, hogy magát a súlyosan elmaradott korszakot hibáztatnák,(hiszen ők maguk is súlyosan elmaradottak) a körülményeket, a környezetet, a gyerekmunkát, amelyben a felszabadító eszme létrejött. Ha nincs rabság, ha nincs elnyomás, ha nincs hatalmi privilégium és kizsákmányolás, ha nincsenek az értelmetlen háborúk - akkor az adekvát válaszreflexió, az eszme sincsen. A munkásosztály emancipációja pedig szükségszerűen bekövetkezett.
Marx és Engels: „A szocializmus az osztályok megszüntetésével az állam megszüntetéséhez vezet" és „Az állam elhal” kijelentéseket, úgy kell értelmezni, hogy az államnak csak addigi speciális és természetesnek vett több évezredes (valójában természetellenes funkciója) vagy megszokott elnyomó funkciója hal el (fáraók versus rabszolgák, földesúr vs jobbágyság), hogy egy kisebbség privilégiumait védje. Vagyis ahogy Engels állítja, az első lépcsőfok az, amikor az állam valójában az egész társadalom képviselőjeként lép fel - ez pedig nem más, mint a termelési eszközök birtokbavétele. A népszerű burzsoá politika mindezt a szocializmust (de Hamvas Béla is) lopásnak tekinti, holott az értéktöbblet marxista elve alapján valójában a kizsákmányolt osztályok által megtermelt és tőlük elidegenített, és velük szembefordított (köztévé és propaganda, kilakoltatások finanszirozása) és számukra addig hozzáférhetetlenné tett javak-privilégiumok vagy misztikusabban megfogalmazva, erők és ezen termelő erőket a szocializmusban a teljes társadalom szolgálatába állítják. Nyilván egy ilyen szocialista állam pszichológiája szerint egyetlen egy állami feladatot lát majd el, erre redukálódik, koncentrálódik  az un. elhaló állam feladata: a szocialista társadalom védelmét. Ezért erősek lesznek a titkosszolgálatok és a hozzá szorosan kapcsolódó honvédelem. Tehát Engels alapján bár az állam elhal, de az nyilván nem hal el, ez az elhalás részleges - az addigi uralkodó kisebbség védelmét nem szolgálja tovább (ezért ellenáll a korrupciónak is). Tehát ettől a cezúrától fogva a teljes társadalmat szolgálja. A demokratikus kapitalizmus, mint kvázi timokratikus kasztrendszer arra a lehetetlen feladatra vállalkozik - hogy azt propagálja magáról valós demokratikus választások útján a többségi társadalom határozza  meg, hogy mi legyen a kormányzási irány. Még abban az esetben is, ha egy imaginárius felső- és felsőközép-réteg alkotná ezt a többségi felhatalmazást, a társadalom perifériájára szorultak, outsiderek, a másként gondolkodók egyáltalán nem kapnak társadalmi képviseletet, és ahogy látjuk a szegényrétegekkel kapcsolatos törvényeket, még el is nyomják az alapvető érdekeiket - vagy olyan határvonalakat húznak, hogy a vándormunkások, a hajléktalanok, a munkanélküliek, a rokkantak ebben a rendben egyáltalán nem érvényesítheik az érdekeiket - a többségi elnyomás sem demokrácia. Azt is hozzá kell tenni, hogy a termelőeszközök kisajátításával a szocializmusban senkit nem löknek a társadalmi piramis aljára, senkit nem hagynak az út szélén, a kapitalizmus azonban bárkit odalökhet és ezért teljesen jogosak azok a fejlett szociáldemokratikus követelések és törekvések, hogy a működő szociális védőháló nélkülözhetetlen. Hozzá kell tenni, a kapitalizmusban a demokratikus választás nem demokratikus - hiszen a médiatúlsúlyba, és a történelmietlen vagy elfogult szocializmusellenes propagandákba fektett összegek igencsak csillagászatiak. A kapitalizmust szolgáló pártokat pedig a média tolja a hatalomba, a médiá kolosszusát pedig a hatalom irányítja. A mindennapi politikai diskurzusból a kommunista pártok és szövetségek, az outsiderek és valós társadalmi forradalmat és  változást akarók is maximálisan ki vannak zárva! Ha szocializmusban az állam hal el, a kapitalizmusban a társadalom, hiszen a termelési formák jelentik a társadalmi környezetet , a társadalom tükérképét, atomizáltságát és antiszociális jellegét. Zavaros nemzeti- és egyéb pszeudo-ideológiák közé szorított társadalom a szándékosan kiélezett és a politikai szolgálatok által felügyelt és kidolgozott és pénzzel megtámogatott identitás-törésvonalak és konteók és bődületes hazug és történelemhamisító anakornizmusok közepette nem tud összefogni, eklatáns példája ennek a háborúpárti Tisza Istvánnak a felesleges kultusza és a Horthy-idealizáció. A Magyar Tanácsköztársaság haladó jellegének elhallgatása általános tünet. Költői a kérdés: érte-e alkotmányos kritika a Tanácsköztársaságot azért, hogy a rokkantak és munkanélküliek jogainak védelmét, vagy a lakhatást nem tartotta volna a kommunista-néphatalmi rendszer alkotmányos és elsődleges kötelességének? 

Öt év mulasztásainak bűnét huszonnégy óra alatt jóvátenni lehetetlen feladat. A rokkant proletárokkal szemben a burzsoá társadalom annyi jogtalanságot követett el, s annyi gonosz rosszindulatot tanúsított e hosszú idő alatt, hogy a rokkantkérdés rendezése és igazságos megoldása szinte emberfeletti terheket ró azokra, akiknek kötelességévé vált, hogy ezt a kérdést végre valójában rendezzék is.                  

Szamuely Tibor




A jelen helyzetben a proletariátust saját soteriológiai küldetésétől és identitásától akarják megfosztani. Ami Marxot illeti az elcsépelt és gúnyolt  történelmi szükségszerűség a kommunizmus győzelméről, valójában komplikáltabb: nem történeti, hanem közgazdasági alapú - Mellár Tamás számomra sajnos értelmezhetetlen tanulmányában (mivel nem tanultam közgazdaságtant és a komplex képletekből sem értek már) bukkantam arra a közérthető tényre, hogy Marx közgazdasági nézetei jelenleg is tartó és közel nyolcvanéves vitára tekintenek vissza, ez azért érdekes, mert a hivatalos nemzety narancspolitika Marxot már elsöpörte az asztalról és úgy gondolják, hogy Európa egyik fele száguld a marxizmus felé, mert Trierben Marx-szobrot avattak, egyes magukat történésznek vallók (holott csak párttörténészek) pedig értéktelen talmi tanulmányokban hívják fel a Nyugat figyelmét, hogy legyen érzékeny Kelet irányában (önkényuralmi jelképek), amely nyilván súlyos borzalmakat élt át a szocializmus rettenetes belakoltató korszaka alatt. Sőt arról értekezni, hogy a valósan is a társadalom többségét képviselő, vagy ha az uralkodó agymosó propaganda miatt  éppen nem a többséget, abban az esetben is történelmi tény marad, hogy az emberi társadalom szabadságának alapjait, fundamentumát a szocializmus rakta le, amikor valójában a kapitalizmus megtagadta azokat az alkotmányos jogokat, amelyek nélkülözhetetlen próbakövei, előfeltételei az emberi szabadságnak. Ebben áll a kapitalisták hazugsága, amikor szabadságról szónokolnak majd június 16-án. 

Hiába hivatkoztok arra, hogy a kormány az általános akaratnak van alávetve - mindig a kormányok képviselői mondják meg, hogy mit mond az általános akarat.


Benjamin Constant








Ez a fajta nagy szabadság abból fakad, hogy a propagandagépezetet és a hatalmi privilégiumot semmi nem tudja most megrendíteni, főként, hogy folyamatos a fizetett hazugság és az álidentitás sulykolása - Ilyen tekintetben súlytalan a kritika, hiszen a karaván halad, a pénz, paripa és a fegyver náluk van, a kutya meg ugat. Amúgy a fideszesek nemzetfogalmára jellemző, hogy abba még a devizahitel-károsultak sem férnek bele, nem csak a számkivetettek, a lecsúszottak, a munkanélküliek, a deklasszálódott rétegek, de a rendszer károsultjai sem kapnak igazságot - ezt pedig azt jelenti - ez a sorok közötti üzenete "a tőke már bármit megtehet Magyarországon" és mindezt a törvényesség és a társadalmi jóérzés ellenében uszítva. Ezért volt szükség a kormánypártoknak díszburzsujra (Andy Vajna) és díszstrómanra (Mészáros Lőrinc). Az MSZP kivezetése a köztudatból elkezdődött (Népszabadság bedarálása). A mór megtette a kötelességét, a mór mehet (Horn Gyula annyira volt akkoriban kommunista, hogy az Antall József által megkezdett privatizációt töretlenül folytatta és az MSZP elállta a néphatalmi visszarendeződés útját). A politkai burzsujhaszon mindebből, egy újabbat belerúgni a proletárdiktatúrába, tetemrehívás, hazug és legalább ennyire aljadék és hosszú triumfálás, konc a propagandista láncos kutyáknak. A FIDESZ-KDNP-t a kispolgárok uralma jellemzi. A kispolgárokat pedig destruktív és aberrált antiszociális jellemtelenség (munkanélküliek kötelező társadalombiztosítás fizetésére ítélve) - (és nem véletlenül egy népszerű áldozathibáztató kispolgári mondat is cirkulál közszájon: „minek vett fel devizahitelt, amikor senki nem tartott pisztolyt a fejéhez”) - Az interneten terjedő, ostoba Fidesz-bértrollok által alkalmazott Szolzsenyicin hoaxról már nem is beszélve. A liberális individualizmus politkai térhódítása - mivel konzervatív elnyomással könnyen marginalizálható problémákat vetnek fel - méginkább hatalomban tartja az antiszociális tőkés-réteget, amely szocialitást hazudik, holott antiszociális és kispolgári frazeológia, hiszen 10 000 kilakoltatás 3 év alatt mi más lenne, mint súlyos deviancia. Ezért az ellenzék lehetetlensége kvázi szándékos, ezzel fenntartják a Fidesz-uralmat. A valós demokratikus választás pedig valós kockázatot jelentene, de megtanulhattuk 30 év alatt, hogy a kapitalizmus nem szeret kockáztatni, hanem lebonthatatlan hatalmi monopóliumokat épít körénk. A feltörekvő új pártok száját pedig betömi a kampánypénzzel, de a mindennapos politikai-média diskurzusból teljesen kizárja és elszigeteli őket, akárcsak a kommunista és haladó emberi mozgalmakat.

TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 100

VIDÉKI MŰKINCSEK BUDAPESTEN,
A VIDÉKI MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK SZOCIALIZÁLÁSA

    Több mint két héttel ezelőtt megkezdett vidéki körútjáról ma tért haza Kentzler Hugó dr., a jeles művészettörténet-tudós. Azzal a megbízással indult el, hogy mint teljes hatalmú megbízott, a vidéki magánosok és jogi személyek tulajdonában levő gyűjteményeket szocializálja, annak az akciónak keretében, amelynek Pogány Kálmán politikai megbízott a vezetője.
    Esztergom volt Kentzler dr. első állomása. Ott március 27-30. között a prímási kincstár anyagát leltározta és csomagoltatta, egyebek közt Mátyás király híres kálváriáját, a Szelepcsényi-feszületet, a Francesco Francia niellóival ékes processziós keresztet, számos régi miseruhát, infulát és színe-javát annak a sok drágaságnak, amely legutóbb a koronázási kiállításon volt látható Budapesten. Mindezek az Iparművészeti Múzeumba kerültek már. A prímási képtárt, amelynek rendezése nem ért véget, csak köztulajdonba vette Kentzler dr., egyébként Esztergomban hagyta, ahol a városnak és messze környékének legnevezetesebb látványossága.
    Április elején Sopronban járt Kentzler dr. Ott köztulajdonba vette a városi múzeumot, amely részben egyesületi tulajdon is volt eddig, azután pedig Zettel gyáros és az öreg Storno Ferenc gyűjteményét. Zettel gyűjteménye főként őskori és ókori cserepeket és üvegeket tartalmaz, mégpedig magyar földön kiásottakat. Azt a vésett üveget, amely néhány évvel ezelőtt akkora feltűnést keltett, sajnos nem sikerült megtalálni Zettelnél. Storno Ferencnek, a 60-70-es évek sokat foglalkoztatott képrestaurátorának és festőjének gyűjteményéből főként régi bútorokat szállíttatott el Kenztler, továbbá egy fából faragott XV.századi magyar Madonna-szobrot, ónedényeket és egyéb XVI-XVIII.századi iparművészeti tárgyakat.
    Kismartonnak az Eszterházy-kastély a nevezetessége. Tele van kincsel, főleg iparművészeti tárggyal. A kastélyt és gyűjteményeit éppen csak megtekintette Kentzler, azután folytatta útját Fraknóvára felé. Onnan elhozta magával az Eszterházy-kincstár jelentékeny részét, XVI-XVIII.századi rendkívül értékes szöveteket: szőnyegeket, skófiumos lótakarókat, két XVI.századi gyönyörű olasz brokáttakarót - mind a kettő óriási méret - gránátkövekkel ékes női ruhákat, gazdag díszű férfiruhákat, általában igen nagyértékű és sok régi ruhát, néhány gyönyörű díszkardot, egy sorozatnyi elefántcsonttal borított kupát, két XVI. századi olasz reneszász érmet, egy XV.századi burgundi márvány Madonna-szobrot, azután tömérdek ötvösművet, köztük a híres Losonczy-féle kupát, egy nagy sorozatnyi XVII.századi ezüst foglalatú agát- és jászpiszedényt és egyebeket.

Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja (1559)  /kép forrása: 

    A következő állomás a Vas megyei Nagycsákányban Batthyány Iván kastélya volt. Annak nevezetességei az 1912-i Vas vármegyei kiállításon voltak láthatók Szombathelyen. Köztük van az öregebbik Pieter Brueghelnek Keresztelő János prédikációját ábrázoló nagy és értékes festménye. Brueghelnek az egész országban ez az egyetlen eredeti munkája, s a Szépművészeti Múzeum érzékeny hiányát fogja megszüntetni. A szombathelyi kiállításon szerepelt azután négy életnagyságú bronz mellszobor is, köztük az V.Károlyt ábrázoló XVI., a II.Mátyást ábrázoló XVII.századi munka. Egyikük olasz mű, és mesterük minden valószínűség szerint Leone Leoni. Talált még Kentzler Nagycsákányban két korai (XV.századi) német festményt is. Az egyik az orsójával foglalkozó Máriát ábrázolja, a másik szintén Mária-kép, és nyilván nürnbergi munka. Két Cranach-iskolabeli festményt is elhozott magával Kentzler.
    Érdekes, hogy a kincsek felkutatása sehol sem sikerült simán. Esztergomban a kincstár legértékesebb darabjai el voltak falazva, Fraknón ugyanúgy. A kevésbé értékes tárgyak azonban rendben a helyükon voltak. Nagycsákányban Kentzler sehogy sem bírt ráakadni a Brueghel-képre és a négy bronz mellszoborra. A kastély gondnoka végre kivallotta, hogy Batthyány Iván még novemberben a szombathelyi püspökvárba vitette őket. Nosza utánuk. A szombathelyi direktórium mindenben kezére járt a politikai megbízottnak. A püspökvár régiségtárnak nevezett lomkamrájában szerencsésen rá is akadt egy keskeny ládára, mely a Brueghelt rejtegette. Nehezebb volt a szobrokat kinyomozni. Azokat a püspökvár úgynevezett rejtekszobájában bújtatták el. A „rejtekszoba” egyik fele egy mennyezetig érő és könyvekkel sűrűn megrakott nyitott könyvespolc. Az alsó néhány sornyi könyv és a mögötte való deszkafal eltávolítása után a szomszédos helyiségben megtalálták ládákban a szobrokat. Sőt azonfelül egy láda ezüstöt is, Batthyány Iván használati tárgyait, nagyobbrészt bécsi empire-kori ezüstöt.
    A vidéki műkincsek összegyűjtésében a Közoktatásügyi Népbiztosságot az a szempont irányítja, hogy csak a centrális múzeumok számára szükséges anyag szállíttassék fel Budapestre. A helyi jelentőségű  vagy olyan tárgyakat, melyeknél a budapesti gyűjtemények megfelelő anyaga különb, szintén összegyűjtik, de a vidéki direktóriumok, vagy ahol van olyan, a vidéki múzeumok őrizetére bízzák. Abból az anyagból a vidéknek már meglévő, vagy majd ezután szervezendő múzeumait fogják ellátni. Helyén meghagyta ilyenformán Kentzler dr. a kismartoni kastély Haydn-szobáját, továbbá Wolff Sándor szeszgyárosnak szintén Kismartonban épült múzeumát, amely igen szépen elrendezett őskori gyűjteményt tartalmaz. Wolff Sándor különben is felajánlani készült múzeumát épületestül az államnak.
    A vidéki magángyűjteményeknek országos rekvirálása ilyenformán - látnivaló - fontos kulturális célt szolgál. Ami eddig rejtett kincs volt, az ezután nyilvános látni- és okulnivaló lesz. Múzeum-ügyünket egészen új szellem fogja majd átjárni tőle.
    Az Ujság. 1919. április 22.

Szöveg forrása:

In: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája (Budapest, 1959. Gondolat Kiadó id.mű 242-244.o.)








Kapcsolódó oldalak:
facebook            THÜRMER GYULA ELŐADÁSA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL

ÜNNEPELTEK A KOMMUNISTÁK - 100 ÉVE KIÁLTOTTÁK KI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGOT

           IV. PANEL: ARCKÉPEK - A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ARCAI
           FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK! ♫

Kiadható Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képe

Szemelvények a szocializmusból - A Tanácsköztársaságról

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK 99. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

Stromfeld Aurél  /forrás: WikipédiA

„ A hadsereg létszáma május közepére megközelítette  a 150 ezer főt, a  román támadás előtti helyzethez képest megduplázódott, s ennek mintegy egyharmada május 2-án és azt követően lépett a hadseregbe. A főként munkásokból álló új egységek politikai szilárdsága, fegyelmezettsége még az ellenségből is elisme- rést váltott ki. Hamarosan alkalom adódott arra, hogy ezekről  az erényekről bizonyságot adjanak a harcok során is, május második felében ugyanis megindult ─ a  Stromfeld Aurél által javasolt, a Hadügyi Népbiz- tosságon és a Hadsereg-parancsnokságon kidolgozott tervek alapján ─ az ellentámadás.
    Az  első  nagyobb győzelem  Miskolc visszafoglalása  volt, amelyben  kiemelkedő  szerepet játszott a MÁVAG, a  Gazdasági Gépgyár, az  Északi Főműhely, az  Óbudai Hajógyár, a csepeli Weiss Manfréd-gyár egységei és a MÉMOSZ-zászlóalj.
    Miskolc bevétele után a Tisza jobb partját tisztította meg a Vörös Hadsereg, elszakítva egymástól a cseh és a román csapatokat, majd megkezdődött  a dicsőséges északi hadjárat. Május 30-án felszabadult Los- onc, majd Rimaszombat, június 2-án Léva, 3-án Érsekújvár, 6-án  a Vörös Hadsereg bevonult Kassára, Korponára  és  Selmecbányára. Június 7-én elfoglalták  Zólyomot. Tovább folyt  az előrenyomulás Kelet-Szlovákiában. Június 9-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Eperjest, 10-én pedig Rozsnyót.
    Az északi hadjárat mintegy három hétig tartott, s mind az előrenyomulás tempóját, mind a felszabadított területek nagyságát tekintve hadtörténelmünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt. Ezt  a sikert az öntu- datos, politikailag szilárd hadsereg, valamint  Stromfeld Aurél  irányította zseniális hadvezetés szerencsés találkozása és együttműködése vívta ki.”

In: Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend (Budapest, 1978. Móra Ferenc Könyvkiadó - Kossuth Könyvkiadó  id. mű 35.o., 37.o.)

 *

„1919. március 21-én a  Magyar Tanácsköztársaság  kikiáltásával a magyar történelemben először jutott
hatalomra a munkásosztály, a dolgozó nép.

A fiatal proletárállam  már megalakulása napján megindította a harcot a néptömegek nagyfokú kulturális el- maradottságának megszüntetéséért, a szocialista kultúra alapjainak megteremtéséért is.

1918 előtt Magyarországon, a feudális maradványokkal terhelt gazdasági és politikai rendszernek megfele- lően, a népoktatás és művelődés elmaradott, sok vonatkozásban feudális jellegű volt.

Jellemző volt  a  tömegek kulturális elmaradottságára az analfabéták több milliós serege. A kultúra minden területén elnyomták a haladó szellemű tudósokat, írókat, művészeket, pedagógusokat.

Az  értelmiség igen jelentős része: pedagógusok, mérnökök, tudósok, írók, művészek, őszinte lelkesedés- sel fogadták a Tanácsköztársaság kikiáltását, melytől joggal várták megoldatlan követeléseik valóraváltását. Ezért örömmel tették magukévá a proletárdiktatúra, a kommunisták kulturális célkitűzéseit, aktívan részt vettek az intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. Így a tanácskormány művelő- dési programja megvalósításában jelentős értelmiségi rétegekre támaszkodhatott.

Igen szép eredményeket értek el a műkincsek államosításával. Sokszáz, magánkézben volt nagyértékű műalkotás került a nyilvánosság elé.

A Tanácsköztársaság  az emberi kultúrának a múzeumokban felhalmozott kincseit is a tömegek nevelése és az ismeretterjesztés szolgálatába állította.

A Tanácsköztársaság az általános műveltség emelésében igen nagy szerepet szánt a tudományos és a közkönyvtáraknak. Az  elmaradottság megszüntetése érdekében széles könyvtárhálózat kiépítéséhez kezdtek az egész országban.

Az első idevonatkozó intézkedések között találjuk a kézikönyvtárakat meghaladó, őrizet és kezelés nélkül maradt magán és egyesületi könyvtárak és könyvgyűjtemények köztulajdonba vételét.”

In: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája (Budapest, 1959. Gondolat Kiadó id.mű V.-XXIII.o.)







Kapcsolódó oldalak:

Emlékezzünk a Tanácsköztársaságra!

A Tanácsköztársaság alkotmánya (1919) - részlet

                                                                                                                                                

Kiss István (Berény Róbert plakátja alapján) -Tanácsköztársaság-emlékmű (1969)

                                                                             RÉSZLET

                                         A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES                    

                                              TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁBÓL 

                                         A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES                    
                                    TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁNAK ALAPELVEI


                                                                              1. §

    A  Tanácsköztársaságban  a  proletárság  minden  szabadságot, jogot  és  hatalmat  kezébe  vett, abból a célból, hogy megszüntesse  a  kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe  a szocialista termelési  és  társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű ki- zsákmányolás és  mindenfajta osztályuralom  megszüntetésére, és előkészítése annak a társadalmi rend- nek, amely nem ismer osztályokat, és amelyben megszűnik  az  osztályuralom legfőbb eszköze, az állam is.


                                                                              2. §

    A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársasága.
    A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad.
    A munkások, katonák és földművesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a  törvényeket, hajtja azokat
végre és bíráskodik azok megszegői fölött.
    A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi és helyi hatalmat.


                                                                              3. §

    A Tanácsköztársaság szabad népek szabad szövetsége.
    A Tanácsköztársaság külpolitikája  a világforradalom segítségével el akarja érni  a  dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.
    A világháborút előidéző imperializmus helyett  a Tanácsköztársaság  a világ proletárjainak  egyesülését,
szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló hábo- rúnak, a  népek  minden elnyomásának  és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, külö- nösen a titkos diplomáciát elveti.

    A DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA  SZÖVETSÉGES TANÁCSKÖZTÁRSASÁGBAN

                                                                              4. §

    A  Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden ter- melőeszköz, a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet.

                                                                              5. §

    A finánctőke uralma azzal szűnik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztosítóintézetek.

                                                                             6. §

    A  Tanácsköztársaságban  csak annak van helye, aki dolgozik. A  Tanácsköztársaság  elrendeli  az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapítja  a  munkára való jogot. A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el.

                                                  
                                                                             7. §

    A dolgozó tömegek hatalmának biztosítása, a kizsákmányolók hatalma visszaállításának meggátlása érdekében a  Tanácsköztársaság  fölfegyverzi a dolgozókat és lefegyverzi a kizsákmányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege.


                                                                             8. §

    A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilványíthatják, de megszűnt a tőkének az  a hatalma, amellyel  a sajtót a kapitalista gondokodásmód terjesztésének és a  proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt  a  sajtónak  a tőkétől való füg- gése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga  a  munkásságé, és  a  Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen.


                                                                             9. §

    A Tanácsköztársaságban  a  munkásság  gyülekezési szabadsága  teljes. Minden proletárnak  jogában  áll, hogy szabadon gyülkezhessen és fölvonulásokat rendezhessen. A burzsoázia uralmának megtörésé- vel elhárult  a  munkások szabad egyesülési joga útjából minden gát, és  a  Tanácsköztársaság nemcsak megadja  a munkásoknak  és  földműveseknek a legteljesebb egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem egyesülési szabadságuk kifejlesztése és biztosítása céljából minden anyagi  és szellemi támoga- tásban részesíti őket.


                                                                            10. §

    A  Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földművesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít.


                                                                             11. §

    A dolgozók igazi lelkiismeretszabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.


                                                                             12. §

    A  Tanácsköztársaság  a  világ proletárjainak egyesülésének gondolatát hirdeti, és ezért  minden külföldi proletárnak megadja azokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik,  és fölhatalmaz minden  helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosnak nyilváníthassa.
                                                                            

                                                                              13. §

    A  Tanácsköztársaságban  minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van.



                                                                              14. §

    A  Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri  a nemzeti kisebbségek bár-
milyen  elnyomását  és  nyelvük  használatának  bárminő korlátozását. Mindenki  szabadon  használhatja anyanyelvét,  és  minden hatóság köteles  a  Magyarországon  használatos nyelvek bármelyikén kiállított, hozzátartozó beadványt elfogadni, s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni.



   

Hírajánló (10 - 15.hét) - Proletárok versus anakronisták

Proletarszkaja metróállomás Szentpétervár / Proletarskaya Metro Station

HÍREK:            

Kállay Miklós emléktáblát avatott a kormány a Palotanegyedben
Előállítással kezdődött az ünnep YouTube

   Saját magát támadta meg a kormányzati informatikai hálózat?
   Havi félmillióért bérelnek autót Papcsáknak
                          Piti bankrabló csinált viccet Orbán terrorkészültségéből
                          Elzavarták a favágókat a Városligetből YouTube 3:50-től
                          Illés Zoltán VS. Rendőr (REMIX - Magasüket) YouTube 

  Esőben ünnepelt és tüntetett az ország
  Kegyetlen sérüléseket okoztak a brüsszeli szögesbombák
BAL*RAD       „Jobban is mehetett volna”
Népi FRONT        A magyar proletárforradalomra emlékeztünk

Visszafoglalta Palmüra városát a szíriai hadsereg
Három nap alatt csaknem hatezren érkeztek Olaszországba
                                              
SPORTHÍREK:
Nemzeti Sport Gyász: elhunyt Johan Cruyff, az Ajax és a Barcelona holland legendája

                                                           Johan Cruyff dribbling compilation YouTube

Börtönellenes Társaság (BET) híreiből:
Súlyos állapotban van Stadler József hvg.hu
Ez a Deák Ferenc sosem kerülne a húszezresre





Publicisztika & blog:

Tamás Gáspár Miklós: Internacionálé
Gábor György:              A címzetes lateráni kanonok és az alcsútdobozi táltos*
Para-Kovács Imre:       Ötezer éves terv

Molnár F. Árpád:           Mészáros Lőrinc utcába botlottunk. Ki volt a régi és mi a mostani!  
A Mi Időnk                    A Tanácsköztársaság valláspolitikája



Kitekintő (vallás, kultúra és civilizáció):
K a g y l ó k ü r t  Allahábád - Prajág
Sámánok és Entheogének Szent növények (részlet Nevill Drury Sámánizmus c. könyvéből)
Vatikáni Rádió  Hajléktalan Jézus szobor a Vatikánban
e-Jainism:  A 24 dzsaina tirthankara Brief Details of Tirthankaras
Galilei tudományosan megmérte a poklot




Életmód, idegen életformák:
24                           A madarak is mondatokban beszélnek

Huszonöt órát töltött egy fán egy férfi Seattle-ben
El kellett fordítani (90 fokban) egy futballpályát a szomszéd miatt

        Félelmetes! Kutya méretű patkányt találtak


Kapcsolódó oldalak:
Hírajánló ( 05 - 09.hét ) - Borbély József kormányzó elkérte Kövér Lászlótól a parlament kulcsait tartarossz.BLoG

A Magyar Tanácsköztársaság ünnepe - 1919. március 21.

TÖRTÉNELEM IV.
GIMNÁZIUM

Az antant-hatalmak területi követelésének vázlata

 A Vix-jegyzékben követelt demarkációs vonal.


A semleges övezet francia megszállást jelentett elsősorban, és a vasútvonalakat kívánta ellenőrizni többek közt a Szovjetunió elleni intervenció érdekében.



  

14. A Magyarországi Tanácsköztársaság államrendszere, gazdasági, szociális és kulturális politikája

Március 21-én a Magyarországi Szocialista Párt kiáltványban tudatta az ország népével, hogy átvette a hatalmat. A kiáltvány egyúttal helyzetelemzés és program is volt.

„ MINDENKIHEZ!
   Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó többé a nagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani a fejét.
Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.
   Ugyanakkor külpolitikailag is teljes katasztrófa előtt áll a magyar forradalom. A párizsi békekonferencia úgy döntött, hogy Magyarország csaknem egész területét katonailag megszállja, a megszállás vonalait végleges politikai határnak tekinti, és ezzel a forradalmi Magyarország élelmezését és szénellátását végképpen lehetetlenné teszi.
   Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak, a maga megmentésére: a proletárság diktatúrája, a munkások és földműves-szegények uralma.
   A proletárság diktatúrájának döntő alapföltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért a történelmi szükség parancsára teljes egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. E két párt helyett egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiát és asszonyát: a Magyar Szocialista Párt.
   A kormányhatalmat a párt megbízásából Forradalmi Kormányzótanács veszi át. E tanács kötelessége lesz a Munkás, Paraszt- és Katonatanácsok országos kiépítése. A törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja.
   Magyarország Tanácsköztársasággá alalkul. A Forradalmi Kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására.
   Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetekkel hajtja végre.
   Az árdrágítókat, az élelmiszeruzsorásokat, a tömegek éhségének és rongyosságának spekulációs haszonélvezőit irgalmatlan kíméletlenséggel üldözi. Vasfegyelmet követel. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijaira.
   Hatalmas proletárhadsereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja a magyar kapitalistákkal és nagybirtokosokkal szemben csakúgy, mint a román bojárokkal és a cseh burzsoákkal szemben.
   Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal, fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig felszólítja őket, hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányaik gaz rablóhadjáratát a magyar tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre hívja fel Csehország, Románia és Szerbia meg Horvátország munkásait és földmíveseit a burzsoák, a bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen. Felszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, hogy kövessék a magyar munkásság példáját, szakítsanak végleg Párizzsal, szövetkezzenek Moszkvával, állítsák fel a tanácsköztársaságot és fegyverrel a kezükben szálljanak szembe a hódító imperialistákkal. A magyarországi szocialista párt és forradalmi kormányzótanács felismeri, mennyi nehézséggel és áldozattal kell megküzdenie a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a bátor és nagyszerű úton. Háborút kell viselnünk élelmünk és bányáink felszabadításáért, harcot kell vívnunk proletártestvéreink szabadságáért és a magunk létéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton. És mégis rá kell lépnünk és mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializmus világot megváltó ügyét. Minden munkást és földmívest felszólítunk, hogy dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletárhadseregbe, verejtékével vagy vérével áldozzon az eszme diadaláért. Bármi várjon ránk, a szocializmus ügyének győznie kell! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a magyar Tanácsköztársaság!”




A proletariátus  államának  alapja  a tanácsrendszer volt, ezért lett  a neve Tanácsköztársaság. Az új hatalmi szervek működését az április 2-án kiadott ideiglenes alkotmány [1.] szabályozta. Minden faluban, járásban, megyében és városban (Budapesten a kerületekben is) tanácsok alakultak, melyeket alsó szinten közvetlenül választottak, majd a megválasztottakból delegáltak a felsőbb testületekbe. A legfőbb hatalmi szerv a Munkás-, Katona- és Földművestanácsok Országos Gyűlése lett. A végrehajtó hatalmat a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta. Elnöke Garbai Sándor volt. A külügyi népbiztos tisztét - mely akkor a legfontosabb megbízatás volt - Kun Béla töltötte be. Kun Béla tevékenysége azonban jóval túlnőtt ezen a hatáskörön. Valójában ő volt a Tanácsköztársaság vezető politikusa. A tanácsok az ügyek közvetlen intézésére intézőbizottságokat, akkori nevükön direktóriumokat alakítottak. A tanácsrendszer a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom egységén épült fel. 1919. április 7-én országszerte tanácsválasztásokat tartottak, óriási lelkesedéssel és tömeges részvétellel. A régi bíróságokat a tanácsok mellett működő népbíróságok, az ún. forradalmi törvényszékek váltották fel. A régi rendőrség és karhatalom helyett megszervezték a Vörös Őrséget.


A   g a z d a s á g i   é l e t   á t s z e r v e z é s e

Köztulajdonba kerültek az alapvető termelési eszközök: a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemek, valamint a pénzintézetek. Az államosított vállalatok élére hozzáértő termelési biztost neveztek ki (gyakran a régi szakértői gárda valamelyik tagját). Mellette a munkástanácsok gyakorolták az ellenőrzést.
   Szocializálták a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat. A nagybirtokosoktól elvett földet azonban nem osztották szét a szegényparasztok és agrárproletárok között, hanem termelőszövetkezeteket szerveztek belőlük. A szocialista nagyüzem fölénye a kisparaszti gazdálkodással szemben vitathatatlan. A tanácskormány döntése mégis hibás volt, mert figyelmen kívül hagyta a parasztság föld utáni vágyát.
   Az aránytalan és elsietett parasztpolitikának az lett a következménye, hogy a parasztság egy része nem érezte érdekeltnek magát a proletárdiktatúra fenntartásában.


S z o c i á l i s  t ö r v é n y h o z á s

Állami tulajdonba kerültek a lakóházak[2.], és leszállították a lakbéreket. A sokszobás úri lakásokba proletárcsaládokat költöztettek. Bevezették a nyolcórás munkaidőt[3.], és megszüntették a nők alacsonyabb bérezését. Emelték a béreket és a természetbeni juttatásokat. Egységes, minden dolgozóra kiterjedő általános balesetbiztosítást és ingyenes orvosi rendelést vezettek be. Tervezték az öregség, rokkantság és munkanélküliség esetére szóló biztosítás kiépítését és az évi fizetett szabadság bevezetését. Különös gondot fordított a tanácskormány a gyermekekre, megnyitották előttük a zárt  magánparkokat, valamint a Margit-szigetet. Nyári üdülést szerveztek számukra, s a fürdőszobát addig nem is látott proletárgyerekek számára ingyen fürdést rendszeresítettek. Az új tanonctörvény csökkentette a tanoncok munkaidejét és szabályozta foglalkoztatásukat.


K u l t ú r p o l i t i k a

A tanácskormány kultúrpolitikájának két, egymással  szorosan összefüggő alapelve volt. Egyrészt meg kellett törni a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, azaz lehetővé kellett tenni a tanulást és a művelődést mindenki számára, másrészt elő kellett segíteni a haladó eszmék uralkodóvá válását a tudományban és a művészetben.
   A műveltségi monopólium megszüntetését szolgálja a közoktatás átszervezése. Egységes és kötelező nyolcosztályos népiskola létrehozását tervezték. Már a polgári demokratikus kormányzat napirendre tűzte az iskolák államosítását, végrehajtása azonban a Tanácsköztársaságra maradt.
   Felpezsdült a művészeti élet is. Az írók és művészek többsége tevékeny részt vállalt a proletár Magyarország szellemi életének szervezésében. Kiemelkedő alkotások a képzőművészetekben születtek A sorra alakuló művészeti direktóriumokban a magyar szellemi elit sorakozottt fel.

   (Az írói direktóriumban Balázs Béla, Komját Aladár, Kassák Lajos, Bíró Lajos, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Osvát Ernő és mások, a zenei direktóriumban Lukács György, Reinitz Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő. A képzőművészeknél Berény Róbert, Pór Bertalan, Ferenczy Béni. A Proletár Képzőművészeti Műhelyben Uitz Béla, Nemes Lamperth József, és Medgyessy Ferenc tanította a tehetséges munkásfiatalokat)

   A kulturális élet irányítása a magyar munkásmozgalom két legműveltebb teoretikusa, a szociál-demokrata Kunfi Zsigmond és a kommunista Lukács György kezében volt.

PÉNZMINTATERV A 10  KORONÁS ÉRMÉHEZ  /Beck Ö. Fülöp műve/

───────────────
[1.] „ 1. §. A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése, és a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. E cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földművestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre, és bíráskodik azok megszegője felett.” (Részlet az alkotmányból - Jóvérné Szirtes Ágota: TÖRTÉNELEM IV. Gimnázium 42.o.)

 [2.] „ A lakáselosztás igazságos lebonyolítására Központi Lakásbizottság létesült, a lakbéreket leszállították. Nemcsak adminisztratív intézkedések történtek a lakáshelyzet javítására, hiszen az egyik legégetőbb gond volt ez akkor Budapesten. A problémát - távlatokban - olcsó munkáslakások építésével kívánták megoldani, de addig is mintegy százezer budapesti proletárt költöztettek az arisztokraták és tőkések villáiba, nagy lakásaiba, igénybe vették a lezárt üzleteket is.”  
A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE, 1918-1978 - MÍG MEGVALÓSUL GYÖNYÖRŰ KÉPESSÉGÜNK A REND (Budapest, 1980. Móra Ferenc Könyvkiadó) 30.o.

[3.] „ A társadalmi tulajdonba vett javakat mindenütt, szinte kínos pontossággal leltározták, a munkakényszert pedig sok helyen (pl. Aszódon, Kecskeméten, Székesfehérvárott) úgy alkalmazták, hogy a tőkéseket, a földbirtokosokat, a régi államapparátus vezető tisztségviselőit közmunkára rendelték ki.” 
A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE, 1918-1978 - MÍG MEGVALÓSUL GYÖNYÖRŰ KÉPESSÉGÜNK A REND (Budapest, 1980. Móra Ferenc Könyvkiadó) 30.o.