Dr. Artner Annamária (közgazdász, a Milton Friedman Egyetem oktatója)
Szanyi Tibor (volt EP-képviselő)
Schiffer András (jogász, ügyvéd, politikus, az LMP egyik alapítója)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializmus. Összes bejegyzés megjelenítése
2026. május 3., vasárnap
2026. január 7., szerda
Szemelvények a szocializmusból - Kádár János vita-összefoglalója az MSZMP XIII.kongresszusán (részlet)
Társadalmunk létbiztonságot teremtett
.jpg)
(szöveg forrása: Látóhatár 1985. június - 98-99.o.)
Különösen nem kell olyan tapintatosnak lenni, amikor a társadalmi rendszerek összehasonlításáról van szó, és a mi viszonyainkat a legfejlettebb tőkés országok bizonyos eredményeivel mérik össze. Ezt persze meg lehet tenni, de ne felejtsék el, hogy a legfejlettebb kapitalista országoknak bizony nagy a gazdasági erejük, ott hatalmas méretű tőkekoncentráció megy végbe, és a gazdasági életet a határok felett átnyúló, nagy nemzetközi monopóliumok uralják. A pénznek pedig megvan az a természete, hogy oda gyűlik, ahol sok van belőle. A legfejlettebb kapitalista ország óriási idegen tőkét vont magához, még saját tőkés partnereitől is, és kemény adót fizettet kamatok formájában az egész világgal. Ebből persze tudnak produkálni egyet és mást. Ha ezt a békés emberi élet fejlesztésére fordítaná, még nem is kifogásolnám. Ha összehasonlítják a két társadalmi rendszer viszonyait, ne felejtsék el azt sem, hogy lakosságunk most már ismeri a világot. A múlt évben 5 millió 440 ezer magyar utazott külföldre, különféle társadalmi rendszerű országokba. Lassan igaz, hogy háromszor örülnek a külföldi útnak: egyszer, mikor elkészülnek, másodszor, mikor ott vannak és harmadszor, mikor hazajönnek. S mind gyakrabban harmadszor örülnek a legjobban.
A kapitalizmus lényegéhez tartozik, hogy ── miközben egyik-másik technikai vívmánya okkal kelt elismerést ── van egy olyan kísérőjelensége, amely akár csökken, akár egy helyben topog, akár növekszik a termelés, mindig jelen van, s ez a munkanélküliség. Aztán amikor megcsodálják egy fejlett kapitalista ország valamely világvárosát, ahol a központban a neonok még éjfélkor is szinte nappali világosságot árasztanak, menjenek el ennek a fénynek a határára, és nézzék meg, hogy ott mi van. Meg fogják látni a kábítószertől szenvedő, emberformájú kísérteteket és a legsötétebb nyomort. Mert ez még a legfejlettebb kapitalista országokban is megtalálható.
Nálunk sok a panasz, az igény ── itt is lehetett belőlük hallani bőven, és ez helyes ──, de azért az emberek alapvető létbiztonságát a szocialista rendszer biztosítja. Itt a munkanélküliség nem fenyegeti az embereket, itt nincs létbizonytalanság, mint a kapitalizmusban. Aki dolgozni akar, itt munkát talál, és megél. És olyan elveszett lények, akikből a kapitalista országokban százezrek, milliók tengődnek, Magyarországon nincsenek ! Itt megvannak az intézmények és fórumok, amelyek a bajban levő emberen mindig tudnak s akarnak segíteni, és segítenek is.
(szöveg forrása: Látóhatár 1985. június - 98-99.o.)
2024. július 1., hétfő
2023. november 4., szombat
2019. április 22., hétfő
TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 100
VIDÉKI MŰKINCSEK BUDAPESTEN,
A VIDÉKI MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK SZOCIALIZÁLÁSA
Több mint két héttel ezelőtt megkezdett vidéki körútjáról ma tért haza Kentzler Hugó dr., a jeles művészettörténet-tudós. Azzal a megbízással indult el, hogy mint teljes hatalmú megbízott, a vidéki magánosok és jogi személyek tulajdonában levő gyűjteményeket szocializálja, annak az akciónak keretében, amelynek Pogány Kálmán politikai megbízott a vezetője.
Esztergom volt Kentzler dr. első állomása. Ott március 27-30. között a prímási kincstár anyagát leltározta és csomagoltatta, egyebek közt Mátyás király híres kálváriáját, a Szelepcsényi-feszületet, a Francesco Francia niellóival ékes processziós keresztet, számos régi miseruhát, infulát és színe-javát annak a sok drágaságnak, amely legutóbb a koronázási kiállításon volt látható Budapesten. Mindezek az Iparművészeti Múzeumba kerültek már. A prímási képtárt, amelynek rendezése nem ért véget, csak köztulajdonba vette Kentzler dr., egyébként Esztergomban hagyta, ahol a városnak és messze környékének legnevezetesebb látványossága.
Április elején Sopronban járt Kentzler dr. Ott köztulajdonba vette a városi múzeumot, amely részben egyesületi tulajdon is volt eddig, azután pedig Zettel gyáros és az öreg Storno Ferenc gyűjteményét. Zettel gyűjteménye főként őskori és ókori cserepeket és üvegeket tartalmaz, mégpedig magyar földön kiásottakat. Azt a vésett üveget, amely néhány évvel ezelőtt akkora feltűnést keltett, sajnos nem sikerült megtalálni Zettelnél. Storno Ferencnek, a 60-70-es évek sokat foglalkoztatott képrestaurátorának és festőjének gyűjteményéből főként régi bútorokat szállíttatott el Kenztler, továbbá egy fából faragott XV.századi magyar Madonna-szobrot, ónedényeket és egyéb XVI-XVIII.századi iparművészeti tárgyakat.
Kismartonnak az Eszterházy-kastély a nevezetessége. Tele van kincsel, főleg iparművészeti tárggyal. A kastélyt és gyűjteményeit éppen csak megtekintette Kentzler, azután folytatta útját Fraknóvára felé. Onnan elhozta magával az Eszterházy-kincstár jelentékeny részét, XVI-XVIII.századi rendkívül értékes szöveteket: szőnyegeket, skófiumos lótakarókat, két XVI.századi gyönyörű olasz brokáttakarót - mind a kettő óriási méret - gránátkövekkel ékes női ruhákat, gazdag díszű férfiruhákat, általában igen nagyértékű és sok régi ruhát, néhány gyönyörű díszkardot, egy sorozatnyi elefántcsonttal borított kupát, két XVI. századi olasz reneszász érmet, egy XV.századi burgundi márvány Madonna-szobrot, azután tömérdek ötvösművet, köztük a híres Losonczy-féle kupát, egy nagy sorozatnyi XVII.századi ezüst foglalatú agát- és jászpiszedényt és egyebeket.
 |
| Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja (1559) /kép forrása: |
A következő állomás a Vas megyei Nagycsákányban Batthyány Iván kastélya volt. Annak nevezetességei az 1912-i Vas vármegyei kiállításon voltak láthatók Szombathelyen. Köztük van az öregebbik Pieter Brueghelnek Keresztelő János prédikációját ábrázoló nagy és értékes festménye. Brueghelnek az egész országban ez az egyetlen eredeti munkája, s a Szépművészeti Múzeum érzékeny hiányát fogja megszüntetni. A szombathelyi kiállításon szerepelt azután négy életnagyságú bronz mellszobor is, köztük az V.Károlyt ábrázoló XVI., a II.Mátyást ábrázoló XVII.századi munka. Egyikük olasz mű, és mesterük minden valószínűség szerint Leone Leoni. Talált még Kentzler Nagycsákányban két korai (XV.századi) német festményt is. Az egyik az orsójával foglalkozó Máriát ábrázolja, a másik szintén Mária-kép, és nyilván nürnbergi munka. Két Cranach-iskolabeli festményt is elhozott magával Kentzler.
Érdekes, hogy a kincsek felkutatása sehol sem sikerült simán. Esztergomban a kincstár legértékesebb darabjai el voltak falazva, Fraknón ugyanúgy. A kevésbé értékes tárgyak azonban rendben a helyükon voltak. Nagycsákányban Kentzler sehogy sem bírt ráakadni a Brueghel-képre és a négy bronz mellszoborra. A kastély gondnoka végre kivallotta, hogy Batthyány Iván még novemberben a szombathelyi püspökvárba vitette őket. Nosza utánuk. A szombathelyi direktórium mindenben kezére járt a politikai megbízottnak. A püspökvár régiségtárnak nevezett lomkamrájában szerencsésen rá is akadt egy keskeny ládára, mely a Brueghelt rejtegette. Nehezebb volt a szobrokat kinyomozni. Azokat a püspökvár úgynevezett rejtekszobájában bújtatták el. A „rejtekszoba” egyik fele egy mennyezetig érő és könyvekkel sűrűn megrakott nyitott könyvespolc. Az alsó néhány sornyi könyv és a mögötte való deszkafal eltávolítása után a szomszédos helyiségben megtalálták ládákban a szobrokat. Sőt azonfelül egy láda ezüstöt is, Batthyány Iván használati tárgyait, nagyobbrészt bécsi empire-kori ezüstöt.
A vidéki műkincsek összegyűjtésében a Közoktatásügyi Népbiztosságot az a szempont irányítja, hogy csak a centrális múzeumok számára szükséges anyag szállíttassék fel Budapestre. A helyi jelentőségű vagy olyan tárgyakat, melyeknél a budapesti gyűjtemények megfelelő anyaga különb, szintén összegyűjtik, de a vidéki direktóriumok, vagy ahol van olyan, a vidéki múzeumok őrizetére bízzák. Abból az anyagból a vidéknek már meglévő, vagy majd ezután szervezendő múzeumait fogják ellátni. Helyén meghagyta ilyenformán Kentzler dr. a kismartoni kastély Haydn-szobáját, továbbá Wolff Sándor szeszgyárosnak szintén Kismartonban épült múzeumát, amely igen szépen elrendezett őskori gyűjteményt tartalmaz. Wolff Sándor különben is felajánlani készült múzeumát épületestül az államnak.
A vidéki magángyűjteményeknek országos rekvirálása ilyenformán - látnivaló - fontos kulturális célt szolgál. Ami eddig rejtett kincs volt, az ezután nyilvános látni- és okulnivaló lesz. Múzeum-ügyünket egészen új szellem fogja majd átjárni tőle.
Az Ujság. 1919. április 22.
Szöveg forrása:
Kapcsolódó oldalak:
facebook THÜRMER GYULA ELŐADÁSA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL
FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK! ♫
2018. május 20., vasárnap
2018. március 21., szerda
Szemelvények a szocializmusból - A Tanácsköztársaságról
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK 99. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
 |
| Stromfeld Aurél /forrás: WikipédiA |
„ A hadsereg létszáma május közepére megközelítette a 150 ezer főt, a román támadás előtti helyzethez képest megduplázódott, s ennek mintegy egyharmada május 2-án és azt követően lépett a hadseregbe. A főként munkásokból álló új egységek politikai szilárdsága, fegyelmezettsége még az ellenségből is elisme- rést váltott ki. Hamarosan alkalom adódott arra, hogy ezekről az erényekről bizonyságot adjanak a harcok során is, május második felében ugyanis megindult ─ a Stromfeld Aurél által javasolt, a Hadügyi Népbiz- tosságon és a Hadsereg-parancsnokságon kidolgozott tervek alapján ─ az ellentámadás.
Az első nagyobb győzelem Miskolc visszafoglalása volt, amelyben kiemelkedő szerepet játszott a MÁVAG, a Gazdasági Gépgyár, az Északi Főműhely, az Óbudai Hajógyár, a csepeli Weiss Manfréd-gyár egységei és a MÉMOSZ-zászlóalj.
Miskolc bevétele után a Tisza jobb partját tisztította meg a Vörös Hadsereg, elszakítva egymástól a cseh és a román csapatokat, majd megkezdődött a dicsőséges északi hadjárat. Május 30-án felszabadult Los- onc, majd Rimaszombat, június 2-án Léva, 3-án Érsekújvár, 6-án a Vörös Hadsereg bevonult Kassára, Korponára és Selmecbányára. Június 7-én elfoglalták Zólyomot. Tovább folyt az előrenyomulás Kelet-Szlovákiában. Június 9-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Eperjest, 10-én pedig Rozsnyót.
Az északi hadjárat mintegy három hétig tartott, s mind az előrenyomulás tempóját, mind a felszabadított területek nagyságát tekintve hadtörténelmünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt. Ezt a sikert az öntu- datos, politikailag szilárd hadsereg, valamint Stromfeld Aurél irányította zseniális hadvezetés szerencsés találkozása és együttműködése vívta ki.”
*
„1919. március 21-én a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával a magyar történelemben először jutotthatalomra a munkásosztály, a dolgozó nép.
A fiatal proletárállam már megalakulása napján megindította a harcot a néptömegek nagyfokú kulturális el- maradottságának megszüntetéséért, a szocialista kultúra alapjainak megteremtéséért is.
1918 előtt Magyarországon, a feudális maradványokkal terhelt gazdasági és politikai rendszernek megfele- lően, a népoktatás és művelődés elmaradott, sok vonatkozásban feudális jellegű volt.
Jellemző volt a tömegek kulturális elmaradottságára az analfabéták több milliós serege. A kultúra minden területén elnyomták a haladó szellemű tudósokat, írókat, művészeket, pedagógusokat.
Az értelmiség igen jelentős része: pedagógusok, mérnökök, tudósok, írók, művészek, őszinte lelkesedés- sel fogadták a Tanácsköztársaság kikiáltását, melytől joggal várták megoldatlan követeléseik valóraváltását. Ezért örömmel tették magukévá a proletárdiktatúra, a kommunisták kulturális célkitűzéseit, aktívan részt vettek az intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. Így a tanácskormány művelő- dési programja megvalósításában jelentős értelmiségi rétegekre támaszkodhatott.
Igen szép eredményeket értek el a műkincsek államosításával. Sokszáz, magánkézben volt nagyértékű műalkotás került a nyilvánosság elé.
A Tanácsköztársaság az emberi kultúrának a múzeumokban felhalmozott kincseit is a tömegek nevelése és az ismeretterjesztés szolgálatába állította.
A Tanácsköztársaság az általános műveltség emelésében igen nagy szerepet szánt a tudományos és a közkönyvtáraknak. Az elmaradottság megszüntetése érdekében széles könyvtárhálózat kiépítéséhez kezdtek az egész országban.
Az első idevonatkozó intézkedések között találjuk a kézikönyvtárakat meghaladó, őrizet és kezelés nélkül maradt magán és egyesületi könyvtárak és könyvgyűjtemények köztulajdonba vételét.”
Kapcsolódó oldalak:
2017. március 21., kedd
A Tanácsköztársaság alkotmánya (1919) - részlet
 |
| Kiss István (Berény Róbert plakátja alapján) -Tanácsköztársaság-emlékmű (1969) |
RÉSZLET
A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES
TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁBÓL
A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES
TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁNAK ALAPELVEI
1. §
A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű ki- zsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére, és előkészítése annak a társadalmi rend- nek, amely nem ismer osztályokat, és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam is.
2. §
A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársasága.
A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad.
A munkások, katonák és földművesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat
végre és bíráskodik azok megszegői fölött.
A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi és helyi hatalmat.
3. §
A Tanácsköztársaság szabad népek szabad szövetsége.
A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.
A világháborút előidéző imperializmus helyett a Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülését,
szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló hábo- rúnak, a népek minden elnyomásának és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, külö- nösen a titkos diplomáciát elveti.
A DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELESSÉGEI A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES TANÁCSKÖZTÁRSASÁGBAN
4. §
A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden ter- melőeszköz, a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet.
5. §
A finánctőke uralma azzal szűnik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztosítóintézetek.
6. §
A Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik. A Tanácsköztársaság elrendeli az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapítja a munkára való jogot. A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el.
7. §
A dolgozó tömegek hatalmának biztosítása, a kizsákmányolók hatalma visszaállításának meggátlása érdekében a Tanácsköztársaság fölfegyverzi a dolgozókat és lefegyverzi a kizsákmányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege.
8. §
A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilványíthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondokodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való füg- gése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen.
9. §
A Tanácsköztársaságban a munkásság gyülekezési szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyülkezhessen és fölvonulásokat rendezhessen. A burzsoázia uralmának megtörésé- vel elhárult a munkások szabad egyesülési joga útjából minden gát, és a Tanácsköztársaság nemcsak megadja a munkásoknak és földműveseknek a legteljesebb egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem egyesülési szabadságuk kifejlesztése és biztosítása céljából minden anyagi és szellemi támoga- tásban részesíti őket.
10. §
A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földművesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít.
11. §
A dolgozók igazi lelkiismeretszabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.
12. §
A Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülésének gondolatát hirdeti, és ezért minden külföldi proletárnak megadja azokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik, és fölhatalmaz minden helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosnak nyilváníthassa.
13. §
A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van.
14. §
A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bár-
milyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét, és minden hatóság köteles a Magyarországon használatos nyelvek bármelyikén kiállított, hozzátartozó beadványt elfogadni, s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni.