VIDÉKI MŰKINCSEK BUDAPESTEN,
A VIDÉKI MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK SZOCIALIZÁLÁSA
Több mint két héttel ezelőtt megkezdett vidéki körútjáról ma tért haza Kentzler Hugó dr., a jeles művészettörténet-tudós. Azzal a megbízással indult el, hogy mint teljes hatalmú megbízott, a vidéki magánosok és jogi személyek tulajdonában levő gyűjteményeket szocializálja, annak az akciónak keretében, amelynek Pogány Kálmán politikai megbízott a vezetője.
Esztergom volt Kentzler dr. első állomása. Ott március 27-30. között a prímási kincstár anyagát leltározta és csomagoltatta, egyebek közt Mátyás király híres kálváriáját, a Szelepcsényi-feszületet, a Francesco Francia niellóival ékes processziós keresztet, számos régi miseruhát, infulát és színe-javát annak a sok drágaságnak, amely legutóbb a koronázási kiállításon volt látható Budapesten. Mindezek az Iparművészeti Múzeumba kerültek már. A prímási képtárt, amelynek rendezése nem ért véget, csak köztulajdonba vette Kentzler dr., egyébként Esztergomban hagyta, ahol a városnak és messze környékének legnevezetesebb látványossága.
Április elején Sopronban járt Kentzler dr. Ott köztulajdonba vette a városi múzeumot, amely részben egyesületi tulajdon is volt eddig, azután pedig Zettel gyáros és az öreg Storno Ferenc gyűjteményét. Zettel gyűjteménye főként őskori és ókori cserepeket és üvegeket tartalmaz, mégpedig magyar földön kiásottakat. Azt a vésett üveget, amely néhány évvel ezelőtt akkora feltűnést keltett, sajnos nem sikerült megtalálni Zettelnél. Storno Ferencnek, a 60-70-es évek sokat foglalkoztatott képrestaurátorának és festőjének gyűjteményéből főként régi bútorokat szállíttatott el Kenztler, továbbá egy fából faragott XV.századi magyar Madonna-szobrot, ónedényeket és egyéb XVI-XVIII.századi iparművészeti tárgyakat.
Kismartonnak az Eszterházy-kastély a nevezetessége. Tele van kincsel, főleg iparművészeti tárggyal. A kastélyt és gyűjteményeit éppen csak megtekintette Kentzler, azután folytatta útját Fraknóvára felé. Onnan elhozta magával az Eszterházy-kincstár jelentékeny részét, XVI-XVIII.századi rendkívül értékes szöveteket: szőnyegeket, skófiumos lótakarókat, két XVI.századi gyönyörű olasz brokáttakarót - mind a kettő óriási méret - gránátkövekkel ékes női ruhákat, gazdag díszű férfiruhákat, általában igen nagyértékű és sok régi ruhát, néhány gyönyörű díszkardot, egy sorozatnyi elefántcsonttal borított kupát, két XVI. századi olasz reneszász érmet, egy XV.századi burgundi márvány Madonna-szobrot, azután tömérdek ötvösművet, köztük a híres Losonczy-féle kupát, egy nagy sorozatnyi XVII.századi ezüst foglalatú agát- és jászpiszedényt és egyebeket.
 |
| Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja (1559) /kép forrása: |
A következő állomás a Vas megyei Nagycsákányban Batthyány Iván kastélya volt. Annak nevezetességei az 1912-i Vas vármegyei kiállításon voltak láthatók Szombathelyen. Köztük van az öregebbik Pieter Brueghelnek Keresztelő János prédikációját ábrázoló nagy és értékes festménye. Brueghelnek az egész országban ez az egyetlen eredeti munkája, s a Szépművészeti Múzeum érzékeny hiányát fogja megszüntetni. A szombathelyi kiállításon szerepelt azután négy életnagyságú bronz mellszobor is, köztük az V.Károlyt ábrázoló XVI., a II.Mátyást ábrázoló XVII.századi munka. Egyikük olasz mű, és mesterük minden valószínűség szerint Leone Leoni. Talált még Kentzler Nagycsákányban két korai (XV.századi) német festményt is. Az egyik az orsójával foglalkozó Máriát ábrázolja, a másik szintén Mária-kép, és nyilván nürnbergi munka. Két Cranach-iskolabeli festményt is elhozott magával Kentzler.
Érdekes, hogy a kincsek felkutatása sehol sem sikerült simán. Esztergomban a kincstár legértékesebb darabjai el voltak falazva, Fraknón ugyanúgy. A kevésbé értékes tárgyak azonban rendben a helyükon voltak. Nagycsákányban Kentzler sehogy sem bírt ráakadni a Brueghel-képre és a négy bronz mellszoborra. A kastély gondnoka végre kivallotta, hogy Batthyány Iván még novemberben a szombathelyi püspökvárba vitette őket. Nosza utánuk. A szombathelyi direktórium mindenben kezére járt a politikai megbízottnak. A püspökvár régiségtárnak nevezett lomkamrájában szerencsésen rá is akadt egy keskeny ládára, mely a Brueghelt rejtegette. Nehezebb volt a szobrokat kinyomozni. Azokat a püspökvár úgynevezett rejtekszobájában bújtatták el. A „rejtekszoba” egyik fele egy mennyezetig érő és könyvekkel sűrűn megrakott nyitott könyvespolc. Az alsó néhány sornyi könyv és a mögötte való deszkafal eltávolítása után a szomszédos helyiségben megtalálták ládákban a szobrokat. Sőt azonfelül egy láda ezüstöt is, Batthyány Iván használati tárgyait, nagyobbrészt bécsi empire-kori ezüstöt.
A vidéki műkincsek összegyűjtésében a Közoktatásügyi Népbiztosságot az a szempont irányítja, hogy csak a centrális múzeumok számára szükséges anyag szállíttassék fel Budapestre. A helyi jelentőségű vagy olyan tárgyakat, melyeknél a budapesti gyűjtemények megfelelő anyaga különb, szintén összegyűjtik, de a vidéki direktóriumok, vagy ahol van olyan, a vidéki múzeumok őrizetére bízzák. Abból az anyagból a vidéknek már meglévő, vagy majd ezután szervezendő múzeumait fogják ellátni. Helyén meghagyta ilyenformán Kentzler dr. a kismartoni kastély Haydn-szobáját, továbbá Wolff Sándor szeszgyárosnak szintén Kismartonban épült múzeumát, amely igen szépen elrendezett őskori gyűjteményt tartalmaz. Wolff Sándor különben is felajánlani készült múzeumát épületestül az államnak.
A vidéki magángyűjteményeknek országos rekvirálása ilyenformán - látnivaló - fontos kulturális célt szolgál. Ami eddig rejtett kincs volt, az ezután nyilvános látni- és okulnivaló lesz. Múzeum-ügyünket egészen új szellem fogja majd átjárni tőle.
Az Ujság. 1919. április 22.
Szöveg forrása:
Kapcsolódó oldalak:
facebook THÜRMER GYULA ELŐADÁSA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL
FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK! ♫
