Konsztantyin Fjodorovics Juon - Moszkva iparvárosa reggel

TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 100

VIDÉKI MŰKINCSEK BUDAPESTEN,
A VIDÉKI MAGÁNGYŰJTEMÉNYEK SZOCIALIZÁLÁSA

    Több mint két héttel ezelőtt megkezdett vidéki körútjáról ma tért haza Kentzler Hugó dr., a jeles művészettörténet-tudós. Azzal a megbízással indult el, hogy mint teljes hatalmú megbízott, a vidéki magánosok és jogi személyek tulajdonában levő gyűjteményeket szocializálja, annak az akciónak keretében, amelynek Pogány Kálmán politikai megbízott a vezetője.
    Esztergom volt Kentzler dr. első állomása. Ott március 27-30. között a prímási kincstár anyagát leltározta és csomagoltatta, egyebek közt Mátyás király híres kálváriáját, a Szelepcsényi-feszületet, a Francesco Francia niellóival ékes processziós keresztet, számos régi miseruhát, infulát és színe-javát annak a sok drágaságnak, amely legutóbb a koronázási kiállításon volt látható Budapesten. Mindezek az Iparművészeti Múzeumba kerültek már. A prímási képtárt, amelynek rendezése nem ért véget, csak köztulajdonba vette Kentzler dr., egyébként Esztergomban hagyta, ahol a városnak és messze környékének legnevezetesebb látványossága.
    Április elején Sopronban járt Kentzler dr. Ott köztulajdonba vette a városi múzeumot, amely részben egyesületi tulajdon is volt eddig, azután pedig Zettel gyáros és az öreg Storno Ferenc gyűjteményét. Zettel gyűjteménye főként őskori és ókori cserepeket és üvegeket tartalmaz, mégpedig magyar földön kiásottakat. Azt a vésett üveget, amely néhány évvel ezelőtt akkora feltűnést keltett, sajnos nem sikerült megtalálni Zettelnél. Storno Ferencnek, a 60-70-es évek sokat foglalkoztatott képrestaurátorának és festőjének gyűjteményéből főként régi bútorokat szállíttatott el Kenztler, továbbá egy fából faragott XV.századi magyar Madonna-szobrot, ónedényeket és egyéb XVI-XVIII.századi iparművészeti tárgyakat.
    Kismartonnak az Eszterházy-kastély a nevezetessége. Tele van kincsel, főleg iparművészeti tárggyal. A kastélyt és gyűjteményeit éppen csak megtekintette Kentzler, azután folytatta útját Fraknóvára felé. Onnan elhozta magával az Eszterházy-kincstár jelentékeny részét, XVI-XVIII.századi rendkívül értékes szöveteket: szőnyegeket, skófiumos lótakarókat, két XVI.századi gyönyörű olasz brokáttakarót - mind a kettő óriási méret - gránátkövekkel ékes női ruhákat, gazdag díszű férfiruhákat, általában igen nagyértékű és sok régi ruhát, néhány gyönyörű díszkardot, egy sorozatnyi elefántcsonttal borított kupát, két XVI. századi olasz reneszász érmet, egy XV.századi burgundi márvány Madonna-szobrot, azután tömérdek ötvösművet, köztük a híres Losonczy-féle kupát, egy nagy sorozatnyi XVII.századi ezüst foglalatú agát- és jászpiszedényt és egyebeket.

Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja (1559)  /kép forrása: 

    A következő állomás a Vas megyei Nagycsákányban Batthyány Iván kastélya volt. Annak nevezetességei az 1912-i Vas vármegyei kiállításon voltak láthatók Szombathelyen. Köztük van az öregebbik Pieter Brueghelnek Keresztelő János prédikációját ábrázoló nagy és értékes festménye. Brueghelnek az egész országban ez az egyetlen eredeti munkája, s a Szépművészeti Múzeum érzékeny hiányát fogja megszüntetni. A szombathelyi kiállításon szerepelt azután négy életnagyságú bronz mellszobor is, köztük az V.Károlyt ábrázoló XVI., a II.Mátyást ábrázoló XVII.századi munka. Egyikük olasz mű, és mesterük minden valószínűség szerint Leone Leoni. Talált még Kentzler Nagycsákányban két korai (XV.századi) német festményt is. Az egyik az orsójával foglalkozó Máriát ábrázolja, a másik szintén Mária-kép, és nyilván nürnbergi munka. Két Cranach-iskolabeli festményt is elhozott magával Kentzler.
    Érdekes, hogy a kincsek felkutatása sehol sem sikerült simán. Esztergomban a kincstár legértékesebb darabjai el voltak falazva, Fraknón ugyanúgy. A kevésbé értékes tárgyak azonban rendben a helyükon voltak. Nagycsákányban Kentzler sehogy sem bírt ráakadni a Brueghel-képre és a négy bronz mellszoborra. A kastély gondnoka végre kivallotta, hogy Batthyány Iván még novemberben a szombathelyi püspökvárba vitette őket. Nosza utánuk. A szombathelyi direktórium mindenben kezére járt a politikai megbízottnak. A püspökvár régiségtárnak nevezett lomkamrájában szerencsésen rá is akadt egy keskeny ládára, mely a Brueghelt rejtegette. Nehezebb volt a szobrokat kinyomozni. Azokat a püspökvár úgynevezett rejtekszobájában bújtatták el. A „rejtekszoba” egyik fele egy mennyezetig érő és könyvekkel sűrűn megrakott nyitott könyvespolc. Az alsó néhány sornyi könyv és a mögötte való deszkafal eltávolítása után a szomszédos helyiségben megtalálták ládákban a szobrokat. Sőt azonfelül egy láda ezüstöt is, Batthyány Iván használati tárgyait, nagyobbrészt bécsi empire-kori ezüstöt.
    A vidéki műkincsek összegyűjtésében a Közoktatásügyi Népbiztosságot az a szempont irányítja, hogy csak a centrális múzeumok számára szükséges anyag szállíttassék fel Budapestre. A helyi jelentőségű  vagy olyan tárgyakat, melyeknél a budapesti gyűjtemények megfelelő anyaga különb, szintén összegyűjtik, de a vidéki direktóriumok, vagy ahol van olyan, a vidéki múzeumok őrizetére bízzák. Abból az anyagból a vidéknek már meglévő, vagy majd ezután szervezendő múzeumait fogják ellátni. Helyén meghagyta ilyenformán Kentzler dr. a kismartoni kastély Haydn-szobáját, továbbá Wolff Sándor szeszgyárosnak szintén Kismartonban épült múzeumát, amely igen szépen elrendezett őskori gyűjteményt tartalmaz. Wolff Sándor különben is felajánlani készült múzeumát épületestül az államnak.
    A vidéki magángyűjteményeknek országos rekvirálása ilyenformán - látnivaló - fontos kulturális célt szolgál. Ami eddig rejtett kincs volt, az ezután nyilvános látni- és okulnivaló lesz. Múzeum-ügyünket egészen új szellem fogja majd átjárni tőle.
    Az Ujság. 1919. április 22.

Szöveg forrása:

In: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája (Budapest, 1959. Gondolat Kiadó id.mű 242-244.o.)








Kapcsolódó oldalak:
facebook            THÜRMER GYULA ELŐADÁSA A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL

ÜNNEPELTEK A KOMMUNISTÁK - 100 ÉVE KIÁLTOTTÁK KI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGOT

           IV. PANEL: ARCKÉPEK - A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ARCAI
           FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK! ♫

Kiadható Pieter Bruegel Keresztelő Szent János prédikációja című képe

Orosz János - Új középkor IV. (1983)

Sass Brunner Erzsébet - Trimurti (1934)

Sass Brunner Erzsébet : Trimurti - Shiva (1934)  /forrás

Kapcsolódó oldalak:
Selvarajan Yesudian: A remete (1992) tartarossz.blog
Csontváry Kosztka Tivadar: Tavasznyílás Mosztárban (1903) tartarossz.blog
Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma tartarossz.blog
Konsztantyin Fjodrovics Juon: Új bolygó tartarossz.blog

Selvarajan Yesudian - A remete (1992)

Csontváry Kosztka Tivadar - Baalbek

Csontváry Kosztka Tivadar - Tavasznyílás Mosztárban

Kapcsolódó oldalak:
Csontváry Kosztka Tivadar: Marokkói tanító (1908) tartarossz.blog
Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma tartarossz.blog
Pablo Picasso: Guernica tartarossz.blog
Konsztantyin Fjodrovics Juon: Új bolygó tartarossz.blog

Konsztantyin Fjodorovics Juon - Új bolygó

Részletek a valláselmélet tételekből - Vallás és ideológia

Gulácsy Lajos - Az ópiumszívó álma

 Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak (vers)

Freud és Marx is vigaszt nyújtó, kényelmes illúziónak tekintették a vallást, amelytől el lehet majd köszönni, ha az ember már nem igényli az illúziókat. Egyikük sem tekintette a vallást az emberi társadalom, az emberi élet nélkülözhetetlen, integráns részének. Marx elmélete lényegét tekintve szociológiai és nem pszichológiai elmélet. A vallás Marx szemében alapvetően az osztálytársadalom terméke. Az osztályokra tagozódó társadalmakat az elidegenedés jellemzi. A vallás egyszerre az elidegenedés produktuma és az osztályérdekek kifejeződése. Egyszerre az alsóbb osztályok elnyomásának és manipulálásának az eszköze, valamint az elnyomás elleni tiltakozás kifejező eszköze és az elnyomásba való beletörődés egyik, vigaszt nyújtó formája. Marx úgy gondolta, az osztálytársadalmak előtti korokban az ember a természet kiszolgáltatottja volt, a természetben zajló folyamatokról alig voltak ismeretei, ezért próbált a mágia és a vallás eszközeivel befolyást gyakorolni a természet ismeretlen erőire. Amikor megjelent az osztálytagozódás, az ember ismét olyan helyzetben találta magát, hogy nem volt képes befolyásolni az eseményeket. Az osztálytársadalomban az emberek elidegenülnek és a valóságról misztifikált képet alakítanak ki.
Ludwig Feuerbach helyesen mutatta meg Marx szerint, hogy az Istenek jellemvonásai nem egyebek az emberi jellemvonásoknál, annak projekcióinak tekinthetőek. Marx e gondolat nyomán megállapítja, hogy nem Isten teremtette az embert hasonlatosságára, hanem az ember teremtette Istent az ő saját képére. Feuerbach a vallás okozta elidegenedés tényéből, a világnak egy vallásos, képzelt világra és egy valódira való megkettőzéséből indult ki. Marx szerint azt, hogy a szekuláris alap elválik önmagától és a fellegekben független világként jelenik meg, csak ennek a szekuláris alapnak a kettéhasadt, ellentmondásos voltával magyarázható megfelelően. A vallás kritikája, a vallást létrehozó társadalom kritikája is egyben. Az állam, a társadalom hozza létre a vallást, egy fordított világ-tudatot. mivel maga is fordított világ. A vallás az önmagát még meg nem talált ember vagy önmagát ismét elveszített ember tudata. A vallás nyomorúsága Marxnál, a valós nyomorúság kifejeződése és az ellene való tiltakozás. "A vallás a nép ópiuma". A vallás tehát alapvetően ideológiai jellegű. A vallás tehát pontosan azon körülményeket segít fenntartani (megjegyzés: konzerválni), amelyek létrehozták. Beletörődést sugall ahelyett, hogy a világ megváltoztatásának eszközeit kínálná. A vallás ugyanakkor legitimáló erő. Az uralkodó osztály vallásossága is az elidegenedés terméke. Ezáltal  az egyenlőtlenségeket az uralkodó osztály az emberi társadalom szükségszerű velejárójának tekinti. Mivel a vallás társadalmi viszonyok függvénye, csakis e társadalmi viszonyok megszüntetésével szüntethető meg. Tylorhoz, Frazerhez és Freudhoz hasonlóan Marx is úgy vélte, hogy a vallásnak nincs jövője.


V a l l á s k r i t i k a i   m e g k ö z e l í t é s e k


Ludwig Feuerbach (1804-1872)


David Friedrich Strauss Das leben Jesu (Jézus élete) című könyvének megjelenése óta (1835-1836) éles vita zajlott a teológusok között a csodáról, Feuerbach e kérdéshez való reflektálással kezdte meg valláskritikai hadjáratát. Nem azért hibáztatja Schleiermachert, mint Hegel, hogy a vallást az érzelem dolgává tette, hanem azért, mert teológiai elfogultsága miatt nem jutott el odáig, hogy álláspontjának szükségszerű konzekvenciáit levonja (következetlenségeit). Schleiermachernek nem volt bátorsága belátni és bevallani, hogyha az érzelem szubjektíve a fő momentum a vallásban, akkor Isten nem más, mint az érzelem lényege.[1.]  Feuerbach egyenlőségjelet von a teológia és az antropológia közé. A keresztény Szenháromság -dogma az Én és a Te közötti emberi szeretet kivetítése (projekciója). A vallás szerinte önmagunk megket-tőzése, az ember önmagától való elidegenedésének állapota. "Homo homini Deus" - az embernek kell az ember-Istenné válnia. Isten emberré válásának helyére, az ember Istenné válásának kell kerülnie.
Fő művének A kereszténység lényege (1841) bevezetőjében írja : " a spekulatív vallásfilozófia feláldozza a vallást a filozófiának, a keresztény mitológia (teológia) a filozófiát a vallásnak.  Egy lényeges különbség azonban van, amely mindig fennmarad a hit és az ész között: még a hit sem képes nélkülözni a természetes észt. A keresztény vallás vagy keresztény ész különös igazságok, különös előjogok és kiváltságok foglalata vagyis egy különös ész. Az ész szabály, a hit kivétel a szabály alól. A különösség a hit sava-borsa, tartalma miatt is kapcsolódik egy különös történelmi időhöz, egy különös helyhez, névhez.
Az eredendő bűnbe vetett hit hátterében az a természetes gondolat húzódik meg, hogy az ember természettől fogva nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Tehát a vallási igazság hátterében egy általános gondolat rejlik. Ami az eredendő bűnt a hit tárgyává teszi, vallási igazsággá: az a különös, az általános ésszel nem egyező elem. Feuerbach leszögezi: " így ennek az írásnak is az a feladata, hogy bebizonyítsa a vallás természetfeletti misztériumainak egészen egyszerű természetes igazságok szolgálnak alapul ". Másutt:"A teológia már régen antropológiává változott". Kora tudományát is kritikával illeti: "az igazság a tudomány határa", írását a keresztény vallás rejtélyének megfejtéseként értelmezi.


Sigmund Freud (1856-1939)

Freud vallásszemlélete alapvetően redukcionalista. A Totem és tabu (1913), Egy illúzió jövője (1927), Mózes és a monoteizmus (1939), a vallás elméleti, kritikai és eredetével kapcsolatos főbb fejtegetéseit tartalmazó munkái. Az Egy illúzió jövője az egyén, a Totem és tabu a kollektívum vallásosságának eredetére, gyökereire próbál meg rámutatni.
A vallásos elképzelések illúziók, ezen elképzelések és tanítások erejének titka, hogy az emberiség legrégibb, legerősebb vágyainak a teljesülései. A gyermekkori gyámoltalanság érzése keltette, a szeretet által való védelem szükségének igényét, amely igényt az apa elégített ki. Ez a gyámoltalanság érzés egész életünkön át elkísér minket, ez eredményezte, hogy ragaszkodjunk az apa, de mostmár hatalmasabb "apa" létezéséhez. Freud tehát az apakép projekciójaként is értelmezi az Istenben való hitet. A vallásban pedig az emberiség legősibb, beteljesületlen vágyainak kifejeződését és illuzórikus megoldását látja (pl. túlvilági élet, boldogság, igazság, erkölcsi világrend ; az emberi tudásvágy örök kérdéseire is feleletet kap). Az illúziók jellemzője, hogy az emberi vágyakra vezethetőek vissza, e tekintetben hasonlítanak a téveseszmékhez, de különböznek is ezektől. A vallásosság reakciója az emberi esendőségből fakadó tehetetlenségnek, és nem maga a tehetetlenség állapota. A reakció magát az érzést akarja megszüntetni.
"Az erkölcstelenség minden időkben ugyanolyan támaszt talált a vallásban, mint az erkölcs." [2.]
"A kritika kikezdte a vallásos dokumentumok bizonyító erejét, a természettudomány kimutatta téve- déseiket, az összehasonlító tudománynak pedig feltűnt a végzetes hasonlóság, amely az általunk tisztelt vallásos képzetek és a primitív idők és az emberek szellemi termékei között fennáll." [3.]
A gyilkosságok között volt egy, amely súlyos érzelmi reakciót idézett elő, ez pedig az ősapagyilkosság, ennek következménye Freud elgondolása alapján a "ne ölj !" parancs, amely a totemizmusban csak az apa helyettesítőjére szorítkozott. Ez az ősapa volt isten ősi mintaképe, a modell ami alapján a későbbi nemzedékek isten alakját megmintázták. Az ember fejlődése folyamán, bizonyos ösztönigények megjelenése váltja ki a szorongást (reprodukció?), ezeket az ösztön tudatos megjelenési formáit a tudatból eltávolítja, hogy azok ne térhessenek vissza, ez a mechanizmus az elfojtás. A gyermekkori neurózisokat az esetek többségében leküzdik a gyermekek fejlődésük során, különösen a gyermekkori kényszerneurózisoknak a sorsa ez. Freud az emberiséget, mint nagy egységet a gyermekkori kényszerneurózis (mint apotrópaikus jellegű viselkedés? vö.Frazer) analógiájaként értelmezi.
Az emberiség korai szakaszában intellektuálisan nem tudta elfojtani az ösztöneit, kizárólag emóciónálisan fojtotta el. Ezen történelem előtti folyamatok maradványai sokáig tapadtak a kultúrához Freud álláspontja szerint. A vallás az általános emberi kényszerneurózis, amely a gyermekéhez hasonlóan az Ödipusz-komplexumból, az apához való kapcsolatból keletkezett. A hasonlóság alapján Freud azt a konzekvenciát is levonja, hogy a vallástól való elfordulás sorsszerű könyörtelenséggel megy végbe a korszakunkban, és ennek a fejlődési folyamatnak a kellős közepén vagyunk. A kényszerneurózisra jellemző kényszerjelenségek mellett a vallás vágyteljesülési illúziók (motivációs?) rendszerét is tartalmazza, példaként említi a valóság tagadását, amelyre példát csak tudatzavar (amentia) esetén vagy boldog hallucinatórikus zavartságnál találunk.
Mózes és az egyistenhit (1939) c. munkájában Freud, Otto Rank: A hős születésének mítosza című munkájának alapgondolatára támaszkodik és Sir Francis Galton (1822-1911) angol antropológus által kidolgozott módszer alapján egy átlagmondát konstruál.[4.] 

──────────────
[1.] Feuerbach: Filozófiai kritikák és alapelvek 186-19-87.o. (Magyar Helikon. 1978)
[2.] Freud Sigmund - Egy illúzió jövője 45.o. (Párbeszéd Kiadó, Budapest 1991)
[3.] ua. 46.o.
[4.] Otto Rank felfedezi, hogy Jézus, Romulus és Remus, Mózes, Karna, Sarrukin, Oedipus történetében van egy alapmotívum. Én pontosan Otto Rank ezen alapmotívuma és logikája alapján feltételeztem, hogy Jézusnak csak nevelőszülei lehettek József és Mária.


Felhasznált és ajánlott irodalom:
Malcolm B. Hamilton: Vallás, ember, társadalom (Budapest, 1998. ADUPRINT)
Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege
Sigmund Freud: Totem és tabu
James G. Frazer: Aranyág

Kapcsolódó oldalak:
Vallás Radikális BAL oldal BLoG


Linkajánló:
Church of God Isten Egyházának Gyülekezetei - Az új világrend

A lelet, legalább is a fénykép alapján én úgy látom, bár nem vagyok tudós, de a Kusán Birodalomhoz köthető kusán jellegű buddha ábrázolás: "a korai buddhista művészetben nem ábrázolták Buddhát ember alakban"(Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 48.o.) Feltételezhetően a kusán Kaniska uralodása alatt szakítottak ezzel a hagyománnyal, Gandhárában és Mathurában is. 
Buddhát hercegként ábrázoló szobrot találtak múlt◄◄kor

Guernica baszk kisváros bombázása 75 éve történt - 1937. április 26-án

Pablo Picasso - Guernica

Kapcsolódó oldalak:

Csendben emlékeztek Guernica bombázására (múlt◄kor történelmi portál)
Guernica bombázása  (WikipédiA)