Game over. Végéhez közeledik egy korszak, és az életem egy szakasza most véget fog érni, hogy egy méginkább bonyodalmasabb és fájdalmasabb és kilátástalan pokol-szakasz bekövetkezzhessen. Jelképesen el kell búcsúznom egy fontos helyszíntől, és ez a bonyodalomnak az egyik végét is jelentheti, de minden vég egyben új kezdet is. Hiányozni fognak a zaklatónak a legtöbbet jelentő fájdalomjelző eszközök, a csengőgombok és az ajtórács, mert az zörög és éjjel méginkább zörög, ha belerúgsz akkor zörög a leginkább. Ez mérhetetlen fájdalom, hogy mostmár az sem kizárt, hogy komoly akadályok nélkül nem "zaklathatom" a barátnőmet és komoly kockázat, a sebesülés kockázata és a reménytelen és szaporodásra és nem szaporodásra ítélt állatok megsebesülnek és meghalnak a szaporodás sötét útvesztőiben. Ez az evolúció, ebből vagy te is (József Attila parafrázis). El kell búcsúznom az ablaktól, amin keresztül algopyrinhez jutottam, miközben fájt a hátam, az ablaktól, amelyik azt mondja, most menj, mert kijön a rendőrség, a kapualjtól, ahol a neves fideszes tüdőgyógyásszal dulakodtam a rendőrség akkori állítása szerint, miközben utamba állt és egyáltalán nem dulakodtam vele, csak a barátnőm dobálta ki a könyveit és próbáltam megmenteni ettől a szemét entrópiától a kurva világot. Aztán összetört minden, hiszen már gyerekkoromban is sokszor megfordultam itt, a környéken. a Makarenkó 3. szám alatt lakott az egyik anyai nagybátyám és Olga néni, ahol a kakaólevest ittam, és alkonyat volt, és hiányozni fog a tél és a nyár, a darazsak, amikor vártam hosszú perceken és órákon át, a
Pesti László főkertész által futtatott legendás vadszőlő felett merengve. Zümmögés, ebből vagy te is, tat tvam aszi. Hiányozni fognak a történetben az őrült hajnali intermezzók is, a futvafestő terapeutával, akit régóta ismerek és az utcában lakik a Csorba Simon László, aki hajnali álldogálásom oka felől érdeklődött és azonnal pszichiátriára akart invitálni. Emlékszem azt mondtam neki, a mire vársz itt a fagyban és hóban kérdésre, hogy "várom, hogy a barátnőm józan esze megjöjjön". Azt felelte, "hogy előbb az én józan eszemnek kellene, megjönnie". Nehéz szívvel szakadok el ettől a háztól, amelynek lépcsőin és éjszakáján zseblámpás rendőrök kerestek, miközben én az árnyékban vagy padláson és jól fűtött pincében lapultam és nem talált meg a magyar rendőrség, hiábavaló volt. Hányszor hallottam azt a szót itt, álljon meg! Rendőrség, nyissa ki azonnal kaput és bizony nem nyitottam ki, hanem kiröhögtem őket gúnyosan és átugrottam a 10.szám felé a drótokon át az átjáróházba és elmenekültem a rendőrök elől, sőt sokszor még meg is néztem őket, ahogy szánalmasan vergődnek, hogy bejussanak a házba és csengetik fel a lakókat, kalimpálva hadonászva, miközben én már rég árkon-bokron túl vagyok.
Tat tvam aszi - rendőr vagy te is Svetaketú ! Köszönöm neked is Betty, hogy sokszor segítettél nekem, amikor zord idők jártak és hogy mellettem voltál a bíróságon. Milyen szomorúvá tesz minden, az egész ügyből a "lakók szakítanak nagyot", mert vélik, hogy megszabadulnak tőlem. Bár az utóbbi időben mióta felfüggesztettek, nem történt semmi. Béke volt és nem veszekedtünk, a rendőrség is kimaradt a héjanászból és a lakókkal pedig mindig is udvarias voltam egy-két extrém esettől eltekintve, amikor nem lehettem az. Irigylem a lakás új tulajdonosát, és sajnálom, hogy nem én vagyok az, mert akkor nem kellene a barátnőmnek elszakadnia attól a háztól, ahol született és ez óriási és kimondhatatlan lelki felfordulással jár. Nem tudom pontosan mikortól laktak itt az ősök, de még a felszabadító ruszkik törték össze azt a bejárati ajtónál lévő márványt is és már akkor itt éltek a felmenők, ebben a tradicionális arisztokrata házban. Még Kocsis Máté-ék is írtak a 100 éves házról, a Palotanegyedben (2102. június VI.évfolyam 1.szám) A szubjektív világ most megint meginog és megváltozik, túl nagyot fordul és nagyon valószerűtlenné válik, visszafordíthatatlan és fájdalmas hallucinációvá és így volt ez hat évvel ezelőtt is,
az üstökös megjelenésének idején, és hat év telt el és egy újabb "halál" jött. Ezért gondoltam mindig, hogy az ember tudati értelemben fa. A tudat, a gyökereit ereszti a valóságba és abba kapaszkodik, akkor is ha csend veszi körül és méginkább amikor jön a vihar. Nem szeretem ezt a napot és nem akarok emlékezni rá. Sokszor vártam a lépcsőházban is, vagy Bettynél idegeskedtem és cigiztem fent és emlékszem nyugodt percek, órák is voltak, a meditatív várakozásé. Minden múlttá válik és csak a változás örök és persze, ami változhat az nem az.
Kapcsolódó oldalak:
100 éves házak - Budapest, VIII.ker. Horánszky utca 12. i ndafotó
Tamás Gáspár Miklós: Internacionálé 
Galilei tudományosan megmérte a poklot 
