A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunizmus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunizmus. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 8., kedd

Választás 2014 - Az antiszociális erők 4 évig biztosan hatalmon maradnak

Mafi (magasfigyelő) fotó forrása:milstory.BLoG

A rendszerváltás pillanatától egészen mostanáig fokozatosan változott pokollá körülöttem minden. Tisztán emlékszem még arra a napra, amikor Kádár János meghalt. Nyár volt, verőfényben csillogott a nemesmedvesi táj. A lenti kocsmára kitűzték a magyar zászlót. A határőr laktanyán fekete zászlót lobogtatott  a nyári szellő. Ebéd utáni csend volt. Egykori jelen. Rendszerváltás volt mindenhol. Nem csak a kocsmában, ahová az erdészek, favágók és a három helyi lakos járt és mi határőrök. A könyvesboltokban is, a laktanyán kívüli világ változásnak indult. Ezt gépkocsivezetőként tisztán láttam, bár a határőrség még nem állt át hivatalosan, sőt harckészültségbe is helyeztek minket, de mindez a fegyelem megőrzése miatt volt, és nem azért, mert a szembenállást akarták erősíteni a kint és bent között. Akkor láttam először Orbán Viktort a tévében, a Hősök terén. Az volt az a beszéd, ahonnan elindult a pályafutása és ahová mindig visszatér a mítosz szerint. A politikai tisztünk még meg is jegyezte némi gúnnyal. "ez nem is élt akkor, abban az időben". Aztán a kazánház egyre népszerűbb lett, elkezdtek lángolni a párttagságik és a könyvtárunk is. Bármennyire is ellenzéki voltam akkoriban, megmentettem Marx és Engels műveit a tűzhaláltól. A tisztek már látták a bizonytalan új világot és pánikszerű alkoholizmus hatalmasodott el rajtuk. Nem szerették a bajtárs szót, de puccsra és zendülésre egyikük sem gondolt a hirtelen megváltozott rendben. Igazság szerint a kantinban, amikor néztük az Orbán-beszédet, nem maradt abból semmi emlékezetes a számomra, egy mondatára sem tudok ma visszaemlékezni. Úgy látszik, a hazuságot és a célok szentesíti az eszköz elve alá rendelt, megszerkesztett mondatokat hamar elfelejti az emberi szervezet. Dergecz hadnagy szavaira viszont jobban visszaemlékezek, mint Orbán Viktor beszédére vagy bármilyen más akkori politkai beszédre. Rábafüzes határában kérdezte meg tőlem, "hogy mi lesz velük?", és a földművelő parasztasszonyokra mutatott, a kérdése közben, akik serényen dolgoztak a kusza zöld növények között, talán paradicsom ültetvényt kapáltak. Valós aggodalom volt ez, éreztem, és őszintén azt feleltem - nem tudom. Úgy éreztem aztán, hogy ez a rövid tanítás valójában emberré tett, rendíthetetlen Munkáspárt szavazóvá az évek során. A rendszerváltás utáni első lelkesedés után, már a taxisok blokádja mellé áltam, egyre inkább éreztem azt a kontrasztot, amit a hadnagy példázata megjelenített. De nem volt már visszaút a régi világba, az Antall kormányból sem, talán ez a blokád volt az utolsó remény erre. Az azóta eltelt évek pedig egyre alantasabb  arcát mutatták meg a magyar kapitalizmusnak, a magyar rendszerváltó pokolnak. Ma már minden propagandává silányult, a világ modernebb lett, egy része gazdagabb és persze jóval embertelenebb. A béke korszaka végetért 1989-ben. Azóta háborúban él a magyar társadalom, és emberidegen, embertelen politikai nézetek és osztályellentétek között. Orbán személyisége szemlélteti legjobban azt, hogy a kapitalizmusban egyedül csak a siker számít. Mindegy, ha nem egyenes úton jutsz hozzá, ha pénzt paripát és fegyvert is kapsz bőségesen, még akkor is sokat kell hazudnod a fizetett újságíró sleppednek és sok gyűlöletet kell szítanod egy régi, letűnt de minden politikai bűne ellenére az ember számára jóval ártalmatlanabb és élhetőbb aranykori világ ellen. Nem sokáig maradtam a rendszerváltás híve, az addig soha nem látott nyomor és az elkeseredett munkanélküliek, és az önégetéssel a rendszer ellen tiltakozók ritka de extrém esetei hamar meggyőztek arról, hogy ezidáig tévúton jártam és a tőkés visszarendeződésben pár évvel a rendszerváltás után már semmi jót nem találtam. A 90-es évek vége felé a Tabánban véletlenül két hajléktalannal hozott össze a sors. Valahogy a Keleti pályaudvar  nagytermi várójába jutottunk el, és ott döbbenetes látvány fogadott, ezrével votlak, hemzsegtek a hajéktalanok. Ilyen méretű szegénységgel eddigi életem során még nem találkoztam, a szemem nem ehhez a nyomorhoz szokott, hiszen egészen 20 éves koromig nem nagyon láttam szegény embert sem. Ez a rendszer engem egyetlen egy dologra megtanított, hogy soha nem fogadjam el, és hogy ne tekintsem soha legitimnek. A Szegeden eltöltött idő sem volt haszontalan, a keleti filozófiák és a vallásalapítók tanulmányozása során egy egészen másfajta szellemiséggel találkoztam, ennek a szellemiségnek egy részét simán be lehetett illeszteni abba a világnézetembe, ami szerint éltem. Nem véletlen az sem, hogy a szocializmus alatt Magyarorságon virágzott a Buddhizmus, elsősorban dr. Hetényi Ernőnek köszönhetően. A boddhiszatva ideál és az interperszonális etika ugyanazt mondja ki, mint a Mahábhárata végén Judhisthira. A felelősséget mindenkiért. A boddhiszatva felelősséget vállal embertársaiért, hogy addig nem lép be a végső kapun, amíg minden lény fel nem szabadult az őt megkötő erők alól.
Magyarország helyzete ezzel a választási eredménnyel végleg megpecsételődött. 2 millió antiszociális  tahó és politikailag aberrált barom arra szavazott, hogy beteg és idős embereket rendőri erők bevetésével dobjon majd ki az utcára az önkormányzat. Mert, hogy folytatódnak a kilakoltatások, a hajléktalanok kunyhóinak a lerombolásai, a munkanélküliek elleni kötelező tb miatti pitiáner NAV-végrehajtások és nem oldódik meg a deviza-ügy sem arra már most mérget lehet venni. Nem lesz szociális alkotmányunk. Minden a rendszerbe torzult tőkés kaszt eltorzult szemlélete és beteges szájaíze szerint alakul majd. Naponta halljuk majd a komcsizást, naponta rúgnak bele majd a régi rendszerbe, ahogy eddig is tették a tahó pártpolitológusok és párttörténészek. Leépítik a baloldalt is, mert a tőkéseknek, nincs szüksége valójában a baloldalra, csak az átmenet időszakáig volt szükség rájuk.

2012. december 6., csütörtök

Összefoglaló - Politikai karanténra várva - nő a szegénység, kövérednek a burzsujok

Néhány elmebeteg nyomoronc életű SoDI troll átlépte a tűréshatárt és rászabadult a facebookra. Elkezdődött a burzsujok lázadása a szegényebb rétegek és a lúzerek ellen. Armageddon. Qss YouTube. Most például lehetne számukra frappáns válasz az is, hogy előkeresem és scannelem nekik, hogy papírom van arról, hogy az IQ-m 133. Valamelyik cipősdobozban biztos megtalálnám. Az sem lényegtelen, hogy ez a bíróságon súlyosbító körülmény a bitóhoz. Amúgy pedig nem az IQ hanem az EQ számít és annak tekintetében is igen jó értéket mértek. Elkeserítő lehet nyomoroncként szembesülniük olyan tényekkel, hogy előfordulhat, hogy valaki még intelligensebb is náluk és nem az ő oldalukon áll. Erre csak azt tudom mondani válaszként, hogy a valóság nem olyan, mint amilyennek szeretné látni egy-egy degenerált retard.
Ceausescu a román államadósságot lenullázta, Romániában ezért nem hivatkozhatnak arra, hogy a szocializmus alatt felvett kölcsönök vezettek idáig. Elég a burzsuj hazugságokból. Románia 2012.
Amúgy meg nem érdekel a nagy politika sem, hogy éppen mi zajlik, lesz-e politikai karantén vagy sem. Kérdés az, hogy a földön fekvő hajléktalan a Déli pályaudvarnál érzékeli-e majd azt, hogy a Jobbik politikai karanténba lesz bezárva. A válasz egyszerű, bizonyára kurvára nem fog érzékelni ebből semmit. A világ hömpölyög tovább jól megszokott medrében és elsodorja a gyengéket és elnyeli a holtakat. A nirvána pedig várat még magára. A legtöbb náci arra hivatkozik, mielőtt a fajgyűlölet rakétáit begyújtja, hogy neki vannak zsidó és cigány ismerősei. Kérdés, hogy a világ fajokra és alfajokra oszlik, vagy egység van. Én például ismertem három mezei poloskát és nem a hét szamuráj című filmben láttam őket, mert a hét szamurájban nincsenek mezei poloskák. Basilianóban, a magyar mezei poloskához képest a pályaudvaron kétszer nagyobb poloskák repkedtek. Titán ügyet sem vetett rájuk, pedig azért annyit megállapíthatott volna, hogy Olaszországban, Szaturnusz földjén még a poloskák is kövérebbek. A hajléktalan átfordult a Déli pályaudvar fala felé, a falafelesnél. A hideg betekeredik mostmár a metró mélyére is. Máv biztonságiak őrzik a vasúti várót a felszivárgó hajléktalanoktól. Láthatóan nincs jövő, mert papírforma volt a Pescara meccs is. Feladtam mindent, a tippmixet és a sárga csekket is. Várom a nagy nyereményt, "puskatuson a kezem", mint Boldogh Dezső versében, amikor engem várt és én valóban mentem. Szenegál akkor csúcson volt még a labdarúgásban. Ezért kerestem föl éjjel 12-kor, hogy megkédezzem tőle Szenegálnak szurkolsz-e ? A perköltség kifizetve, egy fog ára az államé lett. A magyar ezt úgy szokta mondani, költse patikára a bírói testület. A kurucon olvastam, hogy "jó estét, jó szúrkálást". Honnan kezdődik az amitől el kellene határolódnom. Melyik alfaj vállalható még? A poloskákkal semmi bajom, és láthatóan a kormánynak sincs baja velük,. poloska ellenes pogromok még nincsenek, sem alkotmány ellenes poloska szabályozó törvények, hogy hol repülhet a poloska és hol nem.  A konyhaablaknál konyak. Viszont van a karate nevű irtószer, "Vászontáskára" - köszönt el Tandori Dezső hivatásos galambgyűlölő író. Most, hogy bejárta a világsajtót egy maroknyi náciról készült film vagy kép a Nagy Imre szobornál, mostmár nincs visszaút. Náci lettem, nem turista. Belenéztem a nagy vonulók arcába. És látám nemzedékem legnagyobbjait a rettegőket és gyűlölkődöket. Az elhatárolódókat. 22 éve mást sem csinálnak, mint elhatárolódnak. Csak egy éjszakára küldjétek már el őket, a rettegőket és gyűlölködőket. Schiffer András megint megmondta, hogy amíg nincs baloldali válasz a szociális kérdésekre, addig a szélsőjobbé ez a terület. Én speciel pontosan Kounalakis miatt nem kedvelem az LMP-t, még akkor is, ha néha fejentalálják a jancsiszöget. Azért nincs erre baloldali válasz, mert a kommunista ideológiát már az agyagba döngölték. Egyetlen yenki és burzsuj sem érezte volna itt magát biztonságban, mint hal az akváriumban (sajnos nem a szatyorban), ha nincs megfelelő kommunizmus elleni propaganda Így még az is, aki eddig kommunista érzelmű volt, lett inkább nemzeti érzelmű, hogy azon keresztül talán érvényesítse a baloldali nacionalizmus hármas jelszavát (szabadság, egyenlőség,testvériség). A Granma még várat magára. Sötét van. Egyetlen ponton kell áttörni, a hinduk ezt tanítják. Blanqui is ezt vallotta. Azok akik összefogtak most a Jobbik ellen, mindig is hiteltelenek maradnak a számomra. Sok kínkeserűség van bennem, hogy ezek pofázmányát voltam kénytelen a tévén keresztül 22 éven át és még tovább elviselni. Józsa Péter Pál royalista főszerkesztő írta egykoron a rendszerváltás első hajnala után, amikor sokunknak még a bilibe lógott a kezünk, a liberalizmus és a szellemi homoszexualitás összefüggéseiben: együtt kell élni ezekkel, együtt a lapostetűvel? Nem is nézek tévét, csak az utóbbi időben, és csak azért, mert érzékelem, hogy verbálisan a legutóbbi beszédek túl jól voltak megszerkesztve, nem szeretnék lemaradni a sátánok retorikai képességeinek fejlődéséről. Szomorodni. Nyomorodni. Lesz egy határ, amikor a politikai beszéd túlfejlődik majd, aránytalanságaitól vízfejűvé válik. Onnan kezdve a síri csendvé lesz a főszerep. A Pollard-ügyről pedig hallgat a média, hogy valóban van nemzetbiztonsági kockázata a kettős állampolgárságnak. Valóban lenne, ha volna itt nemzet. Homogén EU és NATO massza van. Meghatározott és elfogad(ta)ott társadalmi normák. Van demokratikus meg nem demokratikus. Csak utóbbi létezik, előbbi csak egyfajta konszenzus révén, lepárolták a fogalmat, mint a pálinkát. Nem lehet hozzátenni sem elvenni belőle. Van és kész és mi vagyunk a demokraták, a sikeresek, a koldusrugdosó burzsujok, a Lázári Jánosok, a Harris Dwightok, a Simori Andrások. A senkik. Haláltánc.


* Jehova antitanúi tegnap háromszor is kopogtattak az ajtón, valami Aludjatok c. pornográf kiadványt szorongattak. Figyelmeztettek, hogy ne figyeljek oda az idők jeleire, mert Isten fia úgyis visszajön, hanem továbbra is folytassam istentelen életemet.

Kapcsolódó oldalak:
Woolsey: Pollard eleget ült már Amerikai Népszava