A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyon fáj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nagyon fáj. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 23., hétfő

Gondolatnapló - A sámán útja

Pete Gábor felvétele a Mc Naugth üstökösről (Budapest)

V a l a h o l   e g y   l á m p a f é n y n é l
s í r v a   t e l i k   a   t ö r ö t t   é j f é l


Amikor apám meghalt, azon a napon egy üstökös jelent meg a nyugati égbolton, a Mc Naugth (jelentése: a semmi). Szántai Lajos is leírja, hogy Hunyadi János halálakor is megjelent egy üstökös:

 Jön, s elkezdi okítani Hunyadi Jánost. János pedig gyönyörűen felhívja a figyelmét arra, hogy a Mindenható Isten az egekben lakik, s ő azt a Mindenhatót ismeri és nem a teológusok véleményét. És ekkor vagyunk 1456 után, amikor megjelenik, és egész Európa egén látható egy hatalmas üstökös. Menetrend szerint érkezik. Mikor érkezett menetrend szerint ennek az üstökösnek az elődje? Nagy Lajos halálán van, és felbukkan egy üstökös, s mindenki tudja, hogy ez a király halálát jelenti. Ezt követõen pedig Hunyadi János halála elõtt jön az üstökös. Hunyadi a következőket mondja: „„ez az üstökös sok minden jelent"" – figyeljünk az észjárásra és a nagyságrendre, mert egy ilyen égi tünemény felbukkanásakor nagyon sok mindent el szoktak mondani, hogy mi mindent hoz magával, ezeket János is tudja, s a következőket mondja - „„de legfőképpen az én halálomat jelenti""- ennyire van ő az égi pályához odakötve."
/Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok III.rész /

Hunyadi János haláláról Bonfini elődje, Thuróczy János például így írt: „Az égboltozat magas csillagai előre jelezték halálát mert elhunyta előtt egy üstökös jelent meg a magas égen.”
/E.Kovács Péter: Mátyás temetése/

A madarak néha a sötétből felvijjogtak. A sörök pattantak. A barát a nyerő. Hunyorogtam. Kevés a fény. Az élet és a betűk elmosódtak. A folyón P.Mobil hajó és a zöld csillag imbolyog. P.Mobil - Menj tovább YouTube Torokszorító érzés, rocker nosztalgia, hiszen Tunyó sem él már. Kész a levéltár. Sajnálom, hogy így alakult. A Szent Korona volt a téma, de a sámánnal nem jutottunk dűlőre. Én azt mondtam, hogy a korona hátsó részén logikus, ha a másik két arkangyal képe lehetett eredetileg, de ezt az őssámán nem tartotta megoldásnak, mert Uriel és Raffael a két sötét erő és Máriával nem lehettek együtt. Hiába érveltem azzal, hogy a világ is négy cethalon nyugszik és az a fundamentuma. Kivonultam Gazdagrétre, budapesti turistaként pár nappal az sámánok találkozója előtt. Mégelőtte a Gellért-hegyen, azt hitték én vagyok a Krisztus. Az igazság és az írás kettő. Aki az írásokban keresi Istent, nem Istent találja meg, hanem az írásokat. Az igazság nem relativizálható. A morál sem, ezek fundamentumok, még akkor is ha az emancipáció korszakában a relativizálhatóság a fundamentum. Elmagyaráztam, mit jelent számomra az, hogy a bűn ontológiai kategória. Mivel bűn alatt általában a lehetőségek korlátozását értjük, ezért ontológiai kategória a bűn. Az abszolútum szempontjából, lehetőség a végtelen halhatatlanságra való képesség, és a végtelen halandóságra való képesség. Ha Isten nem volna képes meghalni végtelen időre, akkor nem volna Isten. Persze a lehetőség a lehetőség nélküliségre egy nagyon furcsa helyzet, de az abszolutum szempontjából ezt sem lehet kizárni. Mindenesetre az ősanyag mindenképpen a lehetőség, ahogyan azt már Hamvas is kifejtette. Az omnipotencia. A kérdés az, hogy a megnyilvánult, a manifeszt és a megnyilvánulatlan, tehát azon a területen belül, amit az adott lehetőség halmaz határol, feltehetjük-e, hogy bizonyos lehetőségek, nem valósultak meg és ezért rejtettek maradtak a világban. A másik kérdés az, miért erre a világra ébredtünk, és miért nem tudatos bennünk az a világ, amiben a nem manifeszt lehetőségek megvalósulnak. Valójában minden lehetőségnek meg kell valósulnia, kérdés hogy ez az időben vagy az időn kivül történik-e, de nyilván mivel párhuzamos világok vannak, ezért minden megnyilvánulatlan marad, hiszen az egyik világ a másik negációja, vagyos az egyik világban a meg nem valósult lehetőségek egyike egy másik világban megvalósult lehetőség. És természetesen így minden lehetőség megvalósult is és nem is. Lassan hajnalodott, a hideg miatt elővakartam az esőkabátomat, tudtam hogy hiba volt, hogy nem készültem a hideg hajnalra. A napon aztán felmelegedtem, mint egy hüllő. Az állatokat megnéztük, és csodáltuk a kommunikációt. Az ügyeletes szemetes pedig varjakat akart mérgezni, mert szétcsapják a csőrükkel a zsákot. Igen, ez is emberi vonás és megoldás, ha egy egér elrágja jóízüen a Bibliánkat, akor meg kell ölni az egeret. Elértem a mélypontot ismét. Nem maradhatott el ez sem. Ha azt mondom rendkívül csalódott vagyok, akkor ez is kevés mindezt az érzést kifejezni vagy lefejezni. Végtelen fájdalommal tölt el, hogy akik enyhíthetnék és tehetnének, azok elfordulnak és a kegyetlenségben gondolják megtalálni a megoldást az élet-szituációkra. Hatalom adatott nékik, és ezért az ő felelősségük is nagyobb, mint azoké akiket csak sodor a sors. Igen, itt sodródunk. Így vagyunk kint ketten a szigeten. Természetesen nekem a Margitsziget elsősorban őt jelenti, Katit. Bár ezek az emlékek elég halványak és már a fájdalompor is belepte a régi múltat, de sokszor visszatérek hozzá, amikor valami sebesülés ér, akkor ezt az egész történetet, mintegy regressziós hipnózis során felidézem magam elé, és persze logikát keresek ott, ahol nincs. Bár számomra ezért is életem egyik legnagyobb menedéke és misztériuma marad. Fontos tisztázni, hiszen az ő útja innen már Floridába vezetett, ahol szerencsére jól él. Nekünk a sámánnal nem maradt más, mint az élet utolsó morzsáit az asztal alól összekaparni, és látni és láttatni azt, miként lettünk kivégezve, hogyan telt le az időnk és a szamárbőr elfogyott. Álltunk a semmi elszarusodott közepén, mint két három feszület a golgotán, és beszélő szárnyasokat nézünk a reménytelenség ege alatt. Vért nevetni. A nagy szomorúság ideje ez. Az orvul okozott fájdalmaké, még a legvilágosabb napon is, az emberi ösztön sebei, a sötét szenvedés napja alatt sütkérezünk, mint a gyíkok. A rovarok is egynyáriak. Tiszavirág. Halálbolygó.

2011. november 19., szombat

Összefoglaló - Kossuth tér - Hírháttér

Krisna feltárja igazi isteni végtelen lényegét Arjunának /Bhagavad-gítá/
Bár én magam is programként ajánlottam itt a blogon a tüntetést, távol maradtam volna, ha nem kapok egy telefont, hogy Eszter és a HÍRHÁTTÉR is ott van a demonstráción. Így megkésve bár és törve is, hiszen a magánéletem romokban hever, átszáguldottam a városon az utolsó Suzukival. Közben híreket kaptam a netről is, hogy rádioaktív jód izotópok is száguldanak a KFKI mini atomreaktorából, tehát nem csak én az utolsó suzuki vagy sógun forgolódok veszettül, mert nem találom a magyar valóságban a helyemet, a kardomat, mert béke van és látszat. Sem a magánéletben, sem pedig a politikai nézetek palettáján. "hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat".
Közel 10-15 perc alatt értem ki Újpalotáról a Kossuth térre. A tiltakozáson 300-400 ember vett részt velem együtt, és ez a 300-400 ember méltóságteljesen átvonult József Attila szobrához, amelyet a kormány el akar távolítani innen. Furcsa dolog ez, a hajléktalanok ellen vívott szemétháború is és ez a szoborháború is. Vannak a mi szobraink és vannak az ő szobrai is. Az ellenség néha előretol egy szobrot, a szobor egy ideig észrevétlen marad, de aztán hamarosan támadás éri, ilyen például Antall József feje. Egy elszánt gerilla, aki csalódott a rendszerváltásban, minden évben idegrohamot kap, elviszi a fejet és bedobja a Rákos-patakba. Egy őrült az őrült világban. Természetesen nem csak nagyon fáj, hanem szombat lévén, egy hete történt, hogy öngyilkosság közeli tudatállapotba kerültem. Borit várom, de tudom, hogy nem fog jönni, ha jönni fog akkor lesz egy kis enyhülés az életemben, az ember nagyon sokáig képes hitegetnie magát, hiszen nincs más esélye a túlélésre, de minek. Egyébként pont azért közügy a magánügy is, hiszen ettől az áldatlan párkapcsolati konfliktustól nem csak én szenvedek, hanem a legtávolabbi élőlény is a galaxisunkban nem beszélve a közvetlen környezetről, akik azért meglehetősen sok energiát veszítenek és hitet az életben. Ezért minden fájdalomokozás a nihilé,
a párkapcsolati pokol, a csalás, a hazudozás minden élőlényre kihat, még akkor is így van, ha úgy gondoljuk mi vagyunk az egyetlen szenvedő alanya ennek az egésznek. Aki jól jár ezzel, az maximum a dohányipar és az alkohol lobbi, meg a telefontársaságok és az ügyvédek egy része. Ha minden rendben lenne kihalnának az ivók és a kocsmák, nem gyújtana rá senki sem, és nem töltené fel a reménytelen az utolsó erejével a mobilját sem, hogy elérhetetlen és gonosz szerelmét visszaszerezze. Következetesen mondom, mint minden zaklatók lelki és szellemi támogatója, leendő szponzora és királya. A párkapcsolattól elvonatkoztatva egy másik dimenzió a szent fegyverek dimenziója. A Mahábhárata hitvilágában, hiedelmei között ez megtalálható. A módszer is, amit én sokáig következetesen követtem lakto-ovo vegetarianusként maga a vezeklés volt. Sohasem láthattam volna bele a másik kártyalapjaiba egy pillanatra sem, ha lelki érzékenységemet nem fejlesztem a teljes tökéletesség szintjére és nem teszek-e ugyanígy a Gítát olvasva, ha azt mondom, az igazságossághoz való viszonyomat és arányérzéket az igazságossághoz. A szent fegyverek, ha már a sógunt megemlítettem és Julius Evolát is belekeverjük, ő írja a zenbuddhizmussal kapcsolatosan, hogy ha valaki azt mondja ő Buddha, megölhető. Vegyük észre, hogy a Bhagavad-gítában a niskáma karma tanítása szerint, aki önérdek nélkül öl, kötelességét teljesítve, karmáját, az tiszta marad a bűnös cselekedetétől. Itt is arról a jelképes tanról van szó, amely egy ideig elfogadja az adott társadalom jogi és társadalmi viszonyrendszereit, de azok csak
az illúzórikus keretet adják meg a végső megszabaduláshoz, ahol az én üdve és boldogsága már mit sem számít, mert kozmikus távlatokban a végtelen istenség megmutatkozik, mint a Krisztus teste és mint Krisna a végeláthatalan valóság, nincs aki ölne és nincs, aki megölhető volna. Ezeket a szent fegyvereket se képzeljük el úgy, mintha materiálisak lennének, ezek a fegyverek valójában a sziddhik.
A sziddhikhez pedig Siva szent növényén, az indiai kenderen keresztül megy az út és a vegetarianus életmódon. A sziddhik olyan metafizikai létigazságok, amelyek a tudó számára súlyos teherként nehezednek a vállára, olyan tudatállapotok, amelyekben a normális ember egy percig nem tud tudatával benne tartózkodni, viszont az igazság keresőjének
a sziddhik megnyilatkoznak, ők maguk adják oda magukat, szent fegyverként. Ezért fontos, hogy erkölcsi és fizikai tisztaságunkat megőrizzük ebben a sötét korban, igaz, hogy mindez a fanatikussá válás veszélyeivel járhat, de minden cselekedetünket a lelkiismeret mércéjével mérjünk.
Következzen akkor Nikolaus Lenau verse, aki sohasem tagadta magyar identitását sem.

NIKOLAUS LENAU:

NÉZD A FOLYAMOT !

Ha a boldogság elhagyott
És nem tér vissza többé,
Sokáig nézd a folyamot,
Mely zajlik, zúg örökké!

Merőn nézd a lejtő habot,
S majd könnyebben megérted,
Ha mindent, mi üdvöt adott,
Szívedből már kitéptek.

Nézd, nézd szüntelenül tovább,
Míg könny nem fut szemedbe,
S nézd a meleg könnyfátylon át:
A víz hogy' zúg le, messze!

Álom ér s nem emlékezel
A vérző szív sebére,
S a folyammal örvénylik el
A lélek szenvedése