2020. december 18., péntek

CODE - Gentle Science (Matter & Motion mix by CODE) ♫

2020. december 16., szerda

ELTŰNT AZ ÚJPALOTAI REJTÉLYES FÉMOSZLOP

 



A rejtélyes újpalotai fémoszlop 2020. december 16-ra eltűnt, ahogyan a többi "monolittársa" is rendre eltűnik pár nappal azután, hogy a rejtélyes építmény valahol megjelenik. A felvételt még 2020. december 15-én készítettem. Adott a párhuzam a monolit és a 2001: Űrodüsszeia című film között, ezt már sokan felvetették, arra nem tértek ki, hogy az oszlop egy evolúciós ugrásnak a szimbólumaként is értelmezhető, mondhatni egy új korszak kezdetének a jele. A másik kérdés, hogy a híres sci-fi része volt-e valamelyik Naprendszeren túlra küldött üzenet-kapszulának (Pioneer 10-11).  Az külön érdekesség, hogy az újpalotai titokzatos fémoszlop megjelenése egyáltalán nem kapott hírt a köztévében és más csatornákon sem, így érthető, hogy a közelben - az újpalotai  mezős területen - kutyájukat sétáltatók közül sem tudta mindenki, hogy tőle kb 500 méterre egy rejtélyes oszlop állna.


Újpalotai monolit (fotó: tartarossz.blog)




2020. július 9., csütörtök

2020. június 26., péntek

Gondolatnapló - Egy mondat a jelenségekről és a múltról

Városmajor utcai Buddha /fotó: tartarossz.blog/

A   J E L E N S É G E K R Ő L

Egy igazi buddhista az "önént" is jelenségként fogja föl, nem csak mások személyét vagy az általa érzékelt külvilági valóságot. Valójában nem arról van szó, hogy maga a jelenség látszat volna, hanem egy olyan valóság amelynek számunkra emberi fejjel érthető-fölfogható jellege valójában egy vezérfonal, a közös nevezője a jelenségeknek, a lényege, a substantiája: az állandótlanság. Persze vannak állandóbb jelenségek és vannak változóbb jelenségek, az életjelenségek általában gyorsabban változnak - a tiszavirágzás például egy napig tart, az univerzum életkora pedig 13,8 milliárd év - azt viszont nem tudom, hogy miért nem pirosbetűs ünnepnapként ünnepeljük  az univerzum születésnapját! A szolipszizmus (mint filozófiai attitüd) viszonya az énhez megérzésem szerint maga lehetne az arcátlan "buddhizmus" iskolája. A szolipszizmusban az a  szemtelenség, hogy az ember minden jelenséget önmagára vezet vissza, a szolipszizmusban az univerzum és a tiszavirág is mind az én önénemmé alakul. Két alapvető irány vagy alapállás látható az ortodox ind védánta, szánkhja és a heterodox buddhizmusban. Az első alapállás a Cshándógja-upanisadból közismert formula, a "tat tvam aszi" mahávakja. A "tat tvam aszi" tanítása egyszerű. Minden egy közös láthatatlan magból fejlődik ki, a valóság is. Ez a valóság a szemmel nem látható tartományból növi át magát az érzékszerveinkkel már felfogható tartományba. Ez az upanisadok és az advaita védánta tanítása sokban hasonlít a szolipszizmushoz, de nincs önénre vonatkoztatás benne. Azonban mindent egy közös substanciának tulajdonít, nevezzük azt prima materiának, léleknek vagy átmannak. Ez az egyik alapállás. A másik alapállás a lehasítás, ez az amikor az átmant úgy keresi a neofita, hogy "sem nem ez, sem nem az" "neti, neti". Ez az a tudatállapot amelyben példaként mondjuk a jóga ékagrata-pratjahára (érzékek visszavonása az objektívről) jóga-lépcsőfokának elve vagy Buddha dhzsána-meditációjának jellege is érvényesül.
Buddha tanításában ez a reláció a belső jelenségvilághoz való érzelmi kötődés felszámolásának módszertana - a tudat visszavonulása, az ind ortodox irányzatokban pedig az átman-keresés attitüdje. Az arisztotelészi hülémorfizmusban két princípium van: a prima materia és a forma. A szánkjához hasonló hülémorfizmus által a világ jelenségei alapkategóriákba sorolhatóak, az emberi érzékelésünk alapján - utóbbit, hogy ez emberi fontos hangsúlyozni mert egy kavics, egy oroszlán vagy egy ufó teljesen másképp érzékelheti az érzékelhetőt.

A hülémorfizmus szerint/alapján megkülönböztethetünk két princípiumot:
1. élettelen anyagot (formát - érthető szerkezet)
2. prima materia

A formákat, amelyet a jelenségek felvesznek magukra (ezeket nevezhetjük: rész-substanciáknak). A nyelvünk logikai szerkezete is erre a lényegiségre irányul, hogy nem egyedi, hanem általános fogalmaink az elsődlegesek - Nietzsche falevél-hasonlata erről szól, hogy magának a falevél szónak nincs konkretuma, nem konkrét, hanem általános jelenséget határoz meg. Osho szerint, ami változik vagy megváltozhat, az nem lehet valóság - az igazi (isteni) valóságnak ugyanis állandó jellege van.

Konklúzióként lezárhatjuk tehát, hogy noha mi magunk, emberi mivoltunk változó, mulandó fenomén, de az emberiséghez köthető vagy általa létrehozott általános jelenségek ennél állandóbb jelenség-formát hoznak létre - pl. a történelem, a civlizáció, a vallások, a társadalom, államok,
a beszélt nyelvek és nyelvjárások, a szerelem érzése, népek-etnikumok és maga az emberi faj.



Z A R Á N D O K L A T O K   A   M Ú L T B A


Az emberi "szubjektum" számára a legfontosabb tanítás mindezekből az, hogy amikor a múltra visszaemlékezünk - a saját érzéseinket tiszteljük meg általa. A múlthoz való kötődéseket, az elveszített lehetőségeket és magának az életnek a misztériumjátékát. Egy költő vagy pszeudo-költő számára a múlt lényeges és azért lényeges, mert annak a múltnak vannak fragmentumai, emléknyomai és az információ-flow világában egyre több ilyen fragmentumra válunk érzékennyé. Samuel Beckett ír író mondja ki valamelyik idős karakter által a művében, talán a Godotra várva vagy az Előre vaknyugatnak c művében, hogy "nagyon keveset beszéltünk önmagunkról". Ezt akkor nemrég még fiatalon nem értettem, így több mint félévszázad terhével atlaszi vállamon már értem. Minden misztérium és ezért lényeges Horváth Róbert tradicionalista szerző és gondolkodó meglátása, hogy vannak sötét misztériumok, romboló misztériumok ,a világ negatívitásának misztériumai és a napnál is világosabb "apollói", tehát a jó misztériumai. Amikor az ember emlékezik, nem a múltban él (nyilván nem azt jelenti, hogy az ember folyamatosan a saját múltjával legyen elfoglalva, de az sem megoldás, ha egyáltalán nem szakít időt az emlékezésnek), hanem a "szent" múltból merít erőt és egyben meditációs objektumként éli meg a visszaemlékezésben benne rejlő pantha rei vezérelvet. Ez a "szent" múlt.

Téglagyárdűlő - Hajnal a Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakiskolánál
/ fotó: tartarossz (2020)

A szerelem az egyik olyan legjelentősebb "lélek-misztérium", ami ezen személyes zarándoklataimat motiválta és egyben tematizálja. Nullkötetes pszeudó-költőként vagy versalkotó segédmunkásként ezeket a helyszíneket fel is szoktam keresni.  Amiről már írtam a blogon, az egyik "szent emlékhely" a Szeged Dóm terén található Kőrösi Csoma Sándor-emlékmű. Ennek szegedi otttartózkodásom idején különös jelentőséget tulajdonítottam, vallástudomány-szakos hallgatóként mellesleg mi mást is tehettem volna. A másik Kőrösi Csoma Sándor zarándokhelyszín Kőbányán van, a Liget téren, az egykori Zalka Máté téren. Számomra egy régi szerelem emléke is egyben [1.] - hosszú időket várakoztam itt. Szegeden eltöltött időm másik számomra jelentős helyszíne a Tiszavirágzás-szobor. Esti sétáim, különösen a vizsgaidőszakban az Ady tér, Boldogasszony sugárút, Korányi fasor, Dóm tér, Oskola utca Milkó-ház internetezője Bermuda-sokszögben zajlottak. Később jelentőséget kapott a szegedi Szent Borbála szobor is és a Hősök kapujának Szent Borbála freskója is (Aba-Novák Vilmos alkotása) és természetesen az Alsóvárosi Ferences-templom, ahol 2007 decemberében életem talán legemelkedettebb karácsonyi szentmiséjén voltunk.



A  P O L I T I K U M R Ó L

Láthatóan az utóbbi időben depolitizálódtam, ennek fő oka, hogy unom már a "kapzsitalista" pártszínházat. Gumicsontról-gumicsontra jár a nép, a politika népe. Amit Orbán Viktor vagy táskahordozói hivatalosan kimondanak manapság a nép-nemzet nevében - azt valójában nekünk kellene tennünk és kimondanunk, amíg egy politikus mondja ki konklúzióit, addig azt az "összetartozást" nem mi cselekedtük. A verbalitás azonban nem nemzet, sem nép és mégcsak nem is tett, hanem csak propaganda. A nemzetfogalom súlyos változása ez, hogy Benedict Anderson nemzet-definiciós fogalmának fogalmi kritériuma szerint a magyar nemzet és társadalom már nem is eszerinti imaginárius közösségként létezik, hanem csak a politikai verbalitás létszinvonalán. A fogyasztói cellájába vagy túlélési érdekközösségekbe visszavonult és atomizálódott, fragmentált hitét és identitását veszített tömegtársadalom szavai ezek.

───────────
[1.] Lehet, hogy tévesen írtam, hogy a Kőrösi Csoma Sándor-szobor még nem volt itt, ugyanis 1984-ben avatták föl (születésének 200. évfordulóján) - bár azt nem tudom, hogy akkoriban 1987-ben és az 1988-as  évben a jelenlegi formájában már pontosan itt állt-e vagy valamivel arrébb - a végtelenséget szimbolizáló egymásra épülő koncentrikus lépcsőkörök nekem nem ugranak be vagy az emlékezetemből törlődött", másirányú volt a koncentrációm tárgya - az "ezüstpillantás"[2.] az átjárót figyeltem és vártam valakit.
Más források szerint viszont a szobor készült 1984-ben és 1990-ben avatták fel. Egy helytörténet-guru majd tisztázza.

[2.] A "reménytelen", az "egyoldalú szerelem", ha "ezüstpillantásról" beszélünk, akkor akár egy életre meghatározó, belső szakrális élménnyé válhat.  A szufik és az indiai misztikusok az abszolútumhoz, a transzcendenssel való kapcsolatukat sokszor a szerelem érzésével írják le és ebben a metafórában élik át, sőt olyan mítoszok is felbukkannak, ahol a legintenzívebb, tehát az egy életreszóló szerelmi érzés szublimálódik a felismerésben, hogy ez valójában már nem pusztán szerelem, hanem ez a dimenzió a mindenség lelkének (átman) és a természet szimbólikus kommunikációja velünk. Egyszóval nagyon sokat veszít az az ember, aki elveszíti a szerelem emberi dimenzióját és nagyon sokat nyer vissza, amikor ráébred, hogy az egyetemes szeretet határterületének avatott vándorává válik, és végső felismerésként rájön arra is, hogy az elszakadás volt az igazi illúzió, és hogy valójában nincs viszonzatlan pillantás, valójában nincs egyoldalú szerelem, hanem egy szakrális beavatás van az amiben tudtán kívül részesült. Ezért is nem furcsa ez számomra, amikor a nagy költők megéneklik - hiszen mindig valami kozmikus dimenzóbavetülés, távlat jelenik meg ezekben a nagyszerű és csodálatos versekben (Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú  / József Attila: Mikor az uccán átment a kedves / Mihail Eminescu: Kint megremeg a nyárfaág) - ez nem azért van, mert szerelmük egy bálvány volna vagy valami traumatizált idealizálás zajlana - nem, mindez azért van, mert teljes mértékben átélik ennek szakrális jelentőségét és vonatkozásait. Tehát az egyszerre profán és szent emberi tudatállapotot, egyszerre élik meg a "paradicsomból való kiűzetésüket" és kommunikációjukat az őket vigasztaló természet, mint a mindenütt jelenvaló transzcendessel és életmisztériummal.

Kapcsolódó oldalak:
Szatmáry Ildikó  A Lélek művészete: a szerelem, avagy: megpillantás – bensőségesség – beteljesülés 

Ha már a szerelem a témája a posztnak - akkor ennél számomra sorsszerűen megfelelőbb szerzőt nem is találhattam volna a net-óceánon szörfölve, mint a (A Tan Kapuja Egyház 108 alapítója)-nak egyikét. Sajnos úgy látom az írás nincs már fent az oldalon amire reagálok, de a kapitalizmusban megszokott egyfajta jóval nagyobb állandótlanság, ha már a három laksanánál tartunk. Az állandótlanságot azért tekintsük rendszerkritikának, hiszen ez az emberi szenvedés egyik fő oka. Szóval az ezüstpillantás az úgy általában nem kölcsönös, sőt a legritkább esetben kölcsönös. A másik "gyenge" pontja a cikkben a felvetésnek Sigmund Freud élet-halálösztön dichotómiája, ami Freud redukcionizmusa. Freudot általában nem lehet vádolni redukcionizmussal, mint modern kritikusai teszik és állítják ellene, viszont ebben az egy teóriájában sajnos erősen jelen van a következetlenség és a redukcionizmus. Olyan hogy halálösztön valójában nincsen, fogalmi képtelenség. Maga a fogalom, hogy ösztön eleve elválaszthatatlan az élettől. A modern ember egészséges ösztönei is a fajfenntartásra, az önfenntartásra irányulnak és az életbenmaradásra. Az ember társdalmi lény - ahogy Arisztotelész is meghatározza mai napig érvényes definicióval - de nem feltétlenül társas. Fogalmi következetlenségről van szó, de nyilván maga a pusztítás, az agresszió jelen van, sőt szublimálódik már a görög mitológia is félelemetesen jó szimbólikus és misztériumjellegű leírást ad erről, pl  a Pelopsz-mítoszkörben, ami egyben az olimpiák eredetmítosza (sport mint a marsi erők szublimációja) és ezt a két ellenerőt valójában mint Mars (Árész) és Pallasz Athéné küzdelmeként jelenítik meg. Tehát Freud felvetése zseniális helytálló észrevétel, de a fogalom félrevezető és van benne egyfajta redukcionizmus, ami ha kicsit gondolkodunk a témán, hamar elpárolog. A lényeg az, hogy itt ösztön-princípium szintjén egy rész-egész fogalmi reláció volna helyes. Az életösztönt kell természetesen egészként posztulálni (tételezni) és az agressziót pedig ennek rész-jelenségeként.
    A lényeg, hogy részemről nem személyes indíttatású e kritika, ez egy jó írás-vitanyag (arra kiválóan alkalmas, hogy felkeltse az érdeklődést a téma iránt) - de nyilván könyvtárakat lehet megtölteni a szerelem témájával. A másik érdekesség az, hogy a cikk szerzője nem pusztán elméleti dimenzióban, hanem gyakorlati, autentikus spiritualitásban is magasszinten jártas. Ezt még hozzá akartam tenni, mert manapság az információ-flow időszakában mindenféle próféták és ellenpróféták jönnek, ezo-teóriák, összeesküvés-elméletek és gyakorlatok és persze ember legyen a talpán, aki kiigazodna a mostani zűrzavaros helyzetben.



Ha már a prófétáknál tartottunk, ez a video mindenképpen "TOPLISTÁS". Köszönet a szerzőnek, akit manapaság méltánytalan támadások érnek - főként Szent Korona Rádióhoz tartozó ZugTáltos facebook oldalon.

2020. március 13., péntek

PAWN 3.10




A Pawn sakkprogram ezen verzióját sajnos már nem lehet letölteni a netről. Ha találnék linket, ami megcáfolná ezt az állítást, akkor azt mindenképpen meg fogom majd osztani. Más Pawn-verziók, amelyek még elérhetőek pedig ehhez képest sajnos mind grafikailag, mind pedig játékerősségben jóval gyengébbre sikerültek. A számítógépezés fénykorában  Chessmaster 3000 volt a menő és amatőröknek is nagyszerű edzőpartner. Ami erről a mérkőzésről elmondható röviden: a számítógépet láthatóan "megzavarta" a bástya- és futóáldozat. A futó vonalát megnyitottam d2-d4 és e2-e3 gyalogtolással, szerettem volna a b2-b3 gyaloglépést is megtenni, majd a fekete futót behúzni a b2-re, tehát a hosszú oldalra berosálni, de inkább belementem a hadakozásba. mintsem szabályos megnyitást alkalmaztam volna.

2020. február 20., csütörtök

EZEN A NAPON

1919. február 20-án

A  Munkanélküliek Központi Bizottsága  a  Pesti Vigadóban  nagygyűlést tartott. A nagygyűlés után innen a tanácshatalom mellett tüntetve a Vörös Ujság szerkesztősége elé vonultak. A tüntetők egy része a  Népszava  székházához ment tiltakozni amiatt, hogy a lap becsmérli a munkanélküliek mozgalmát. A rendőrség ezt használta fel a (kommunistaellenes) provokáció megrendezésére.
    A Népszava szerkesztősége előtt és környékén a tüntetőket nagyszámú karhatalmi készültség várta: a rendőri alakulatok és a polgári védőrség egységei, köztük egy gépfegyveres osztag is. A Nagykörút és a Népszínház utca utca sarkán rendőrkordon állt, de a felvonulókat átengedte. Amikor a tüntetők a Népszínház utcából befordultak a Conti utcába (Ma Tolnai Lajos utca), a  környező  házakban el-rejtett fegyveresek lövöldözni kezdtek, s a Népszínház utca egyik házából  gépfegyvertüzet  nyitottak. A szerkesztőséget őrző rendőrök válaszoltak a tüzelésre. A néhány perces tűzharcban  öt rendőr, egy védőr és két polgári személy vesztette életét, a sebesültek száma meghaladta a nyolcvanat. A kommu- nisták elleni rendőrségi hajszák (kihallgatások és kommunista vezetők letartóztatása - a rendőrségen lefogott Kun Bélát kegyetlenül megverték) szinte azonnal megkezdődtek. [1.]

                                                                        *
           
 „A végső  lökést a  KMP  elleni  rendőri  akcióhoz  két körülmény adta meg. Az  egyiket Archibald Cary Coolidge amerikai ezredes Budapesten tett kijelentései képezték, a másikat egy súlyos incidens szolgáltatta.Coolidge, egy szövetséges misszió élén arra kapott megbízást, hogy szerezzen személyes tapasztalatokat a közép-európai helyzetről. Az amerikai tiszt ennek értelmében bejárta  a  térséget, és Párizsba visszatérve terjedelmes jelentést tett  le  az  asztalra. Többek között  ő  javasolta  a  nyugat-magyarországi megyék átcsatolását Ausztriához, amit az amerikai békedelegáció és maga Wilson elnök azonnal felkarolt. Budapesten Károlyinak és környezetének  azt  tanácsolata, hogy lépjenek
fel határozottan a bolsevik rém ellen. Ha  ez  nem történik meg, a konferencia felhatalmazza Magyar- ország szomszédait az egész ország megszállására, ellenkező esetben viszont Magyarország megkapja a nélkülözött szenet.” [2.]


────────────
Felhasznált szöveg forrásai:
[1.]
A magyar forradalmi munkásmozgalom története
(Budapest, 1976. Kossuth Könyvkiadó 154.o.)







[2.]
Ormos Mária: Világháború és forradalmak 1914-1919
(Budapest, 2003. Kossuth Könyvkiadó Zrt.)





2020. február 12., szerda

Ji- Csing és a Patkány éve


Surya Binayak  templom - Nepál & Katmandu  (Ganesha patkánya)



Suryabinayak Ganesh Mandír



A napokban valamelyik emberalatti létforma az internet legmélyebb pöcegödréből horkant fel ellenem. Az ilyen felhorkanások azért veszélyesek, mert nincs meg bennük a kellő differenciáltság, magyarul a kifinomult létszemlélet. Kétségtelen tény, hogy valóban fő témáim és érdeklődésem az indiai kultúra, a hindu darshanák, tehát az ind vallási és világnézet áll. Az első amit tisztázni kell, hogy a húsevésről valóban lemondtam, ez nem jelenti azt, hogy a növényi és lakto-ovo vegetárianus étrendnek ne lenne meg a maga lelkiismeretfurdalása. Elég egy növekvő hagyámra ránézni, amelyből még sarjad az életenergia, és máris nem olyan jóízűen fogjuk felszeletelni, sőt mi több szvsz minden vegetarianussal előfordult már az is, hogy ezt  a hagymát elültették, hogy éljen még egy kicsit, ahogy én is ezt tettem. Tehát aki elindul azon az úton, hogy egylátalán nem fogyaszt már húst, csak a kezdeti lépéseket tette meg, ezt követik azon önreflexiók és gondolatok, hogy a növényi világnak miként ártsunk a lehető legkevesebbet. Mindig nagy tisztelettel voltam a dzsaina szerzetesek iránt, akik sokszor a heroikus éhhalált választották legfőbb ideáljuknak, és szerzeteseik a saját hajukat is kitépték, nem simán leborotválták, amikor a világi életről lemondtak. Persze India világa megtanítja nekünk azt is, a négy életszakasz által, hogy noha valóban vannak vagy lehetnek magasztosabb, manapság divatosan spirituális céljaink - mégsem mondhatunk le a világról, hanem az abban való megvalósítás is szent életcél, éppúgy mint a heroikus lemondásé. Visszatérve ha valaki nem fogyasztja a leölt állatok húsát, az nagy valószínűséggel kivágott fenyőfát sem vásárol karácsonykor,  sőt mi több egyáltalán nem biztos, hogy alkalmassá válik mondjuk gondnoki feladatok ellátójának, hiszen egyes vállalatok, uradalmak elvárják, hogy gyomtalanítsunk, hogy gyökerestül tépjünk ki a földből élőnyeket.
A gyökeres élőlények pedig látszólag ugyan nem de nagyon hasonlóak az emberhez, csak nekünk szellemi-gondolati gyökereink  és gyökérszálaink vannak, azzal kapaszkodunk az un. valóságba érzékszerveinknek objektívitása azonban mégis nagyrészt hiten alapul, de ez a hit nem tudatos számunkra, mert állandó kétségek között élni a valóságban - az pengeélen pávatánc! Valóban volt olyan időszak, amikor felhagytam a vegetarianus életmóddal, ez a 11 hónap előzetes letartóztatás (börtön) volt, ahol a zárkatársam beszélt rá, hogy mindenképpen az edzéshez és erőállapotom önvédelmi szempontokból való feljavításához elengedhetetlenül szükséges. Így tehát egy nagyon rövid időre ismét elkezdtem a húsevést, bocsánatot kérve az állat szellemétől - de hamar beláttam, hogy a hústól való tartózkodás , mégha az életemmel is fizetek érte számomra kötelező érvényű. Így már közel 5 éve teljesen húsmentes életmódot élek, ahogy előtte is talán 10-15 éven át, tehát közel 20 év húsmentes táplálkozás van a hátam mögött, de egyáltalán nem egészségügyi szempontok alapján döntöttem ebben a kérdésben. Ezzel természetesen nincsenek feloldva a táplákozás kognitív disszonanciái, mert ez csak az út kezdete, ahogy a Patanjali-féle jógalépcsők közül is az ahimsza csak az első lépések egyike, és hol vagyunk még attól, hogy ahimszát gondolatban, kimondott szóban, és tettekben is megvalósítsuk, főként ilyen harcos időkben, amikor általános a politika-ideológiai és kulturális elnyomás, ahol a gyengébbeket és interneten kiszolgáltatott prédákat, falkákba rendeződött nyominger trollhiénák akarják elpusztítani, és ahol a beteges fehér ember a maga felsőbbrendűnek hitt, de amúgy rendkívül primitív szociáldarwinista legitimációja uralkodik elvként, Uralkodott ez a felsőbbrendűségi komplexus és tévképzet az ausztrál és indián bennszülöttekkel való relációban, ahol állatokként vadászták le ezen embercsoportokat vagy a technikai civilizáció reáltudományainak  hamis felsőbbrendűségében, és a lenézett bölcsészettudományban és vallásban.  Nemiel C Logismord videóiba néhanapján belenézek, mivel én magam is hasonló szemléletű vagyok, de ugyanakkor részemről nagyképűség volna, ha a blogomon folyamatosan ezen - amúgy engem foglalkoztató kérdések vennék át a hatalmat. Eklektikusak a nézeteim, nem élek dogmákon, nem állítom magamról, hogy elhivatott, kiválasztott vagyok - de ugyanakkor azt is állítom, hogy bizonyos tekintetben beavatottja vagyok ennek a világnak és nem a reáltudományok által, hanem mint volt gyakorló pszichonauta -repülési engedély nélkül - vagy mint aki a sámánikus világhoz is közel került azáltal, hogy a közvetlen felmenői között voltak olyanok, akik rendelkeztek ezen sámáni elhivatás egyértelmű jeleivel (fogakkal születés- feles csont). Tehát így a sámánikussal való kapcsolatom is sorsszerű, nemcsak a vallástörténeti kiváncsiság és kutakodás révén. A másik ilyen legitimáció a többszöri beavatottság, amikor sikerült a transzcendenst megszólítani, parajelenségek százai amely hétköznapi tudatunk számára el van zárva, de révületben megközelíthető és valós, pusztító mélységei vannak. Nem vagyok képzett asztrológus sem, vagy olyan aki azt gondolja, mindenképpen és mindent bolygóállással kellene meg magyarázni, mindenesetre a Patkány évének megnyitóját végigkövettem a Buddhista Főiskola előadásában és furcsa ,de többször törölték a hozzászólásaimat. Én magam is dobtam egy kuát a Ji-Csingből, ami igen hasonlított a buddhisták jósjelére. Azt, hogy mi a fene indokolta a törlésemet nem tudom. Én mindenesetre a három majom szimbolúmával válaszoltam. Mivel a szakadékos = víz jele dominált a buddhisták kuájában és mivel Újholdról beszélünk, amit egy Uránusz "kvadrát" támadt a Bikából, így egyértelmű intuicióm volt arról, hogy földrengés lesz a patkány évének kezdetén, ez be is következett - tehát mind a Ji-Csing, mindpedig a buddhisták által vázolt képletből kaptam ezt az intuiciót. Törökországban történt a földmozgás, a Bika jelének szimbolúmát és a török zászló jelképe közötti összefüggést pedig nem kell magyaráznom. Ami még uralta a gondolkodásmódot az számomra az újra megélt Janus-jelkép, hiszen a patkány egyben az új kezdet, az első ahogy január az első hónap az évben, és tudjuk azt, hogy a Janus-kapu háromszor volt bezárva a Római Birodalom történetében
és kétszer Numa Pompilius és egyszer Augustus császár idején. Messze vezetne most arra gondolni, hogy a bezárt kapu a békét jelentette és, hogy a Iamniculum nem része Róma hét dombjának, mintegy nyolcadik és mai képviselője sem más mint Vatikán. Ianus tehát egy nagyon erős és ősi istenség és Jézus születése pont Augustus császár regnálása idejéhez köthető tehát egy olyan időszakhoz, amikor a kapu zárva volt. A kapu elnyel, a háború torka nagy étvágyat jelent, Janus mint a kétarcúság vagy a hindu Agni , a múlt és jövő, cezúra és misztérium.

A Patkány évére én a haladás (csin) jelképét kaptam jósjelként.

35. Haladás (Csin)






A jelben fölül a tűz, alul pedig a föld jele található. A 4. vonal a változó. A Föld a befogadó (Kun), a tűz a Tapadó (Li). Azt írja a JI-Csing: a Föld főlé emelkedő Nap képe ez. Az anyagiasságunk a jóskönyv szerint ha "fényt kap", akkor megvilágosul, és az emberek igazi lényük lényegére ismernek rá, az eredendő jóságukra. A jel óva inti a kérdezőt a harácsolástól és a sötét üzelmektől, tehát mindattól ami az anyagi valóságra való kondicionáltságé és nem az emelkedettségé, az erényé - irreális elképzelések rabjai lehetünk "a mókusugrás ára" - tehát ítélőképességünk próbára tesz minket. A jel jövőképe sem túl vigasztaló, a Lehasítás jele - a körülményekhez való kényszerű alkalmazkodás, a türelem, a sorshelyzet elfogadása (Föld) vagy mint a Hegy: alkalmazkodás, szilárdság nyugalom.


23. Lehasítás  (Po)








Azt továbbra sem kell elmagyaráznom, hogy a sakk  és a Ji-Csing nagyon közel állhat egymáshoz, egyaránt 64 mezőről beszélünk, hogy előbbi feltehetően Zoroaszter - párszik szent könyvének a Zend-Aveszta-nak leszármazása, így könnyen lehet, hogy utóbbi is. "Vallás-antropológiai" magyarázatot is fűztem már hozzá, a felnőtt emberi fogazat számára 32.

Ami a szerencsejátékok tiltását illeti, a tartózkodás tőle, mint hindu-krisnás vallási szokás leginkább talán a csakravartin Judhisthira kockajátékának végzetes kimenetelével magyarázható a Mahábhárata eposzában. Szerényen megjegyzem, ha a csakravartin maga is szerencsejáték-függő volt, akkor mi kis koszos sámánok és pórnép mit is tehetünk, mint vagy tartózkodunk tőle vagy magunk is szenvedélyünkké tesszük, így gyakorolva a sors-empátiát az emberiség mítikus királyával.