Wikplayer Playlist ♫
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Freud Sigmund. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Freud Sigmund. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. október 10., csütörtök
Gondolatnapló - A bal és a jobb kéz útjáról
Eljött az ősz. Ez a ködös, őszi atmoszféra most tökéletes inspiráló erővel bír. Én ennél az időszaknál egészségesebb és energikusabb, a világ valódi lényegének megértési lehetőségét is megmutató misztériumjátékot soha nem tapasztaltam az évek során, mindig csak ekkor. Ez az amit nem szabad kihasználatlanul hagyni. Ilyenkor vissza kell indulni a múltba. Olyan időszak ez, amikor a rég elveszettnek hitt lelkek, akik egykor vándorlásunk során a barátaink voltak, most visszatérnek a szívünkbe. Megjelennek nekünk, és itt vannak velünk a magányunkban, számtalan gondolatforma alakjában, ezért nem érezzük az egyedüllétet vagy a privát magányt sem ősszel annyira nyomasztónak. Ilyenkor a világok még átjárhatóak, igazából ez az időszak november-december környékén zárul le. Eszembe jutott ismét az októberi beavatásom, Csorba Simon futvafestő-terapeutával megtett rövid expedíció az OPNI-tól Szentendréig. 1 kerékpár és 1 futó váltva. A végén pedig a jócskán 15 celsius fok alatti Dunában kellett elmerülnöm. Jézust alámeríti Keresztelő Szent János. A hideg víztől meggémberedtek egy pillanatra az izmaim, nem tudtam irányítani magam és elmerültem, mint egy darab tehetetlen kő, majd felbukkantam valahogy, magam sem tudom hogy, talán egy kisebb sodrás hozott vissza, de nem én löktem a felszín fölé magam. Ekkor Simon hangosan kiáltott felém, hogy "Roland, a természet fia vagy". Egy másik beavatás, ami látomás útján is elkísért, jóval korábbi. A hölgyet most nem nevezem meg, de dél-amerikai sámáncsörgőkkel kezdte a rituálét, szintén mintha meg lettem volna kötözve, de most nem a víz-elem által, hanem a hangelem (levegő) által. Vannak olyan sámáncsörgők, amelyeknek a kis kavicskáit az őserdei hangyáktól veszik el és kizárólag csak ilyen alkalmazható és ekkor bír a csörgő természetfeletti erővel. A hangyákkal szemben persze ez elég nagy pimaszság. Azt mondta a védőállataimat akarja megidézni, amikor véget ért a rítus két madárról beszélt, az egyik egy főnix szerű lény volt, a másik egy sólyom. Amikor Láma Ole Nydahl egy előadását meglátogattam, részt vettem az áldás szertartáson. Az áldó eszköz ekkor egy göcsörtös botra hasonlított, és mint írtam a Láma igen sokáig bajlódott velem, mert valami karmikus gubanc lehetett a beavatásom körül. Ez volt a fa-elem. A föld-elem beavatásom akkor történt, amikor bekerültem az előzetes letartóztatásom helyszínére: a börtön, szikla, a kő, és a keménység attribútumai. Ez az élve eltemettetés. Temető és börtön. A jóga helye ez, itt a Bhagavad-Gítá segítségét kértem. Ha fogság, akkor jóga és dévanágari szövegolvasás. A tűz-elem előtt akkor róttam le a tiszteletemet, amikor a buddhista ereklyéket (ringszel) a Maitreya-project keretében a világ miden táján bemutatták, ezt néztem meg Budapesten. Később A.K. Coomaraswamy Hinduizmus és buddhizmus című munkájából kiderült, hogy ugyanazt álmodtam meg, mint amikor Buddha a tűzpapokat legyőzte és követőivé tette. Én eddigi életem során mindig úgy éreztem, hogy soha nem veszítettem el senkit sem, más energia formában hő és napfény vagy a természet tökéletessége révén mindig találkozok azzal a világgal, amelyik nem az emberi nyelven, de végül is kommunikál velünk és halk de észrevétlen szeretetét és gondviselését egyre inkább értetlenül bár de elfogadom. Életem egyik leghosszabb jósálmából már így utólag könnyű dolgom volt a szálakat összekötni. Olyan sötét helyen jártam akkor, hogy "vérzett a fény" és szembesülnöm kellett azzal, hogy láttam azt a bizonyos összezsugorodó lélekmadarat is és egy lánglobot az ajtófélfán. Ezek biztos és később beigazolódott nagyon rossz előjelek voltak. A metamorfózis rémisztő és misztikus, görög mitológiákat idéző látomása volt ez. Ez a sorsszövedék éppoly valóságos erőzónákkal rendelkezik, mint bármely autentikus és működő valóságmodell, él az emberiség kollektív tudattalanjában és nem marad hatókörén kívül a modern jelen sem. Egy teljesen új és pozitív előjel volt ezen értelmezés szerint az a bagoly, amelyik a TIK-et látogatta meg Szegeden, még korábban, amikor Pallas Athéné volt a téma az Auditórium Maximumban, akkor is láttam évekkel ezelőtt, egyik ősét az ablakban. Pont egy dolgozatom volt a témában a szabályozott háború és a marsi háború közötti reláción merengtem, Pelopsz történetéből kiindulva. Pelopsz kocsiversenye egyben előzménye az olimpiai játékoknak is. Ezért a szabályozott háború, és a sport között lineáris a kapcsolat. Ezt persze bele kellett illeszteni Bachofen günaikokratikus-matriarchátus elméletébe is. Ha valami, akkor a klasszika-filológia hatalmas információ mennyisége és emellett pedig archaikus nyelvekkel való élő kapcsolata és a régészet, művészettörténet és vallástudomány határterületén már önmagában véve is felér egy misztériummal. Persze nyilvánvalóan, amikor én a misztérium keresésben, egyfajta tudatállapotban éltem, egyáltalán nem éreztem hibának, hogy a tárgy amivel foglalkozok egyáltalán nem kerül objektív és tudományos távolságba. Ez sajnos azzal járt, hogy tudományos dolgozati nyelvezet helyett, a könnyen jövő és hamar cáfolható felszínes hipotézisek jöttek. Ezzel sem volt baj, hiszen Freud például zseniálisan tudott hipotéziseket felvetni akár a vallás kialakulásának magyarázatával kapcsolatban is. Természetesen én nem gondoltam, hogy Freud redukcionista lett volna, inkább azok voltak azok, akik azt állították, hogy Freud az. Freud valláselgondolásai szerintem inkább hasonlóan az én világlátásomhoz, jelképek. Nem közvetlenül a valóságra reflektáló, objektív elméletek, hanem egyfajta összefüggésekből eredendő fenomenológiai utalások és megértések asszociációi formájában való közlés. Persze, felületes szemlélőnek ez redukcionizmus, de ha a jelképek nyelvén Freud szellemi potenciál, és ezért elkerülhetetlen nem a hatása alá kerülni, tehát és hiszen katalizátor.
A próba és a beavatás az emberi sorsban elkerülhetetlen, amíg az ember újra és újra elérni életének ezen pontjait, akkor addig is a tiszta lelkiismerettel létezni az elsődleges és leginkább éltető elem és irányadó az életünkben. Természetesen van egy ellenerő is, a bűn világa. Mint sokszor leírtam, a bűn ontológiai kategória. Azért mert összefüggésben van a lehetőségek alakulásával. Itt van például a börtön, elveszi a bűnelkövetők szabadságát. Ezt a lehetőségi veszteséget egyfajta edzés mániával vagyis egy másik irányban történő kompenzációval próbálják kiegyenlíteni. Mint korábban kifejtettem és a számkhya filozófiája is tartalmazza Arisztotelészen kívül, hogy az ősanyag alapvető állapota a potencialitás. Érdemes elgondolkodni ezen, hogy egyes tudattágító növények képesek bizonyos tulajdonságainkat is végteleníteni. Az (én) a végtelen lehetőségek birodalmában elbizonytalanodik, mert korlátolt létező és félni kezd. A bűn pedig egy kifordított tudatmódosító is lehetne, hiszen nem ad semmit, de annál többet elvesz az emberektől. Eljutottam odáig, hogy ez a post, most a megtisztulásról fog szólni. A jóga erre különös energiákat mozgósít, a fizikai és külső megtisztulásra, én a sós vízre esküszöm, meg természetesen arra is, hogy megfelelő távolságot tartsunk, ha lehet a tömegcivilizációban másoktól. Ha valaki erőt akar gyűjteni, akkor ilyen szempontból redukálnia kell az emberekkel való érintkezését, a minimálisra. A másik tisztaság pedig az ontológiai, a bűnök és egyéb kártékony mérgek elkerülése. Ez nem azt jelenti, hogy valamiféle magasabbrendű éterikus tisztaság tulajdonosai leszünk, ez azért fontos, hogy a gondolataink is megtisztuljanak. A másik ilyen hatásos tanítás Jézusé, a test a lélek temploma. Ez nem vallásos rajongást jelent, vagy a materializmus kultuszát, hanem azt, hogy bizonyos tekintetben tiszteletben tartjuk a templomot, tisztán nem azért mert üdvöt remélünk bárkitől is, hanem mert ez a legcélszerűbb és legalapvetőbb út, a felismerésekből nyílik meg előttünk. Persze van a másik irány is, az alászállás, amennyire az ember végletekig polarizált lény, nem indulhat el egy irányba, hogy ne keletkezne körülötte ellenerő. További kérdés, hogy fellépni célszerű-e az ellenerő ellen, vagy engedni, hogy az ellenerő hasson rá, elmondhassa mit akar és miért jött.
2012. június 9., szombat
Részletek a valláselmélet tételekből - Vallás és ideológia
Freud és Marx is vigaszt nyújtó, kényelmes illúziónak tekintették a vallást, amelytől el lehet majd köszönni, ha az ember már nem igényli az illúziókat. Egyikük sem tekintette a vallást az emberi társadalom, az emberi élet nélkülözhetetlen, integráns részének. Marx elmélete lényegét tekintve szociológiai és nem pszichológiai elmélet. A vallás Marx szemében alapvetően az osztálytársadalom terméke. Az osztályokra tagozódó társadalmakat az elidegenedés jellemzi. A vallás egyszerre az elidegenedés produktuma és az osztályérdekek kifejeződése. Egyszerre az alsóbb osztályok elnyomásának és manipulálásának az eszköze, valamint az elnyomás elleni tiltakozás kifejező eszköze és az elnyomásba való beletörődés egyik, vigaszt nyújtó formája. Marx úgy gondolta, az osztálytársadalmak előtti korokban az ember a természet kiszolgáltatottja volt, a természetben zajló folyamatokról alig voltak ismeretei, ezért próbált a mágia és a vallás eszközeivel befolyást gyakorolni a természet ismeretlen erőire. Amikor megjelent az osztálytagozódás, az ember ismét olyan helyzetben találta magát, hogy nem volt képes befolyásolni az eseményeket. Az osztálytársadalomban az emberek elidegenülnek és a valóságról misztifikált képet alakítanak ki.
Ludwig Feuerbach helyesen mutatta meg Marx szerint, hogy az Istenek jellemvonásai nem egyebek az emberi jellemvonásoknál, annak projekcióinak tekinthetőek. Marx e gondolat nyomán megállapítja, hogy nem Isten teremtette az embert hasonlatosságára, hanem az ember teremtette Istent az ő saját képére. Feuerbach a vallás okozta elidegenedés tényéből, a világnak egy vallásos, képzelt világra és egy valódira való megkettőzéséből indult ki. Marx szerint azt, hogy a szekuláris alap elválik önmagától és a fellegekben független világként jelenik meg, csak ennek a szekuláris alapnak a kettéhasadt, ellentmondásos voltával magyarázható megfelelően. A vallás kritikája, a vallást létrehozó társadalom kritikája is egyben. Az állam, a társadalom hozza létre a vallást, egy fordított világ-tudatot. mivel maga is fordított világ. A vallás az önmagát még meg nem talált ember vagy önmagát ismét elveszített ember tudata. A vallás nyomorúsága Marxnál, a valós nyomorúság kifejeződése és az ellene való tiltakozás. "A vallás a nép ópiuma". A vallás tehát alapvetően ideológiai jellegű. A vallás tehát pontosan azon körülményeket segít fenntartani (megjegyzés: konzerválni), amelyek létrehozták. Beletörődést sugall ahelyett, hogy a világ megváltoztatásának eszközeit kínálná. A vallás ugyanakkor legitimáló erő. Az uralkodó osztály vallásossága is az elidegenedés terméke. Ezáltal az egyenlőtlenségeket az uralkodó osztály az emberi társadalom szükségszerű velejárójának tekinti. Mivel a vallás társadalmi viszonyok függvénye, csakis e társadalmi viszonyok megszüntetésével szüntethető meg. Tylorhoz, Frazerhez és Freudhoz hasonlóan Marx is úgy vélte, hogy a vallásnak nincs jövője.
V a l l á s k r i t i k a i m e g k ö z e l í t é s e k
Ludwig Feuerbach (1804-1872)
David Friedrich Strauss Das leben Jesu (Jézus élete) című könyvének megjelenése óta (1835-1836) éles vita zajlott a teológusok között a csodáról, Feuerbach e kérdéshez való reflektálással kezdte meg valláskritikai hadjáratát. Nem azért hibáztatja Schleiermachert, mint Hegel, hogy a vallást az érzelem dolgává tette, hanem azért, mert teológiai elfogultsága miatt nem jutott el odáig, hogy álláspontjának szükségszerű konzekvenciáit levonja (következetlenségeit). Schleiermachernek nem volt bátorsága belátni és bevallani, hogyha az érzelem szubjektíve a fő momentum a vallásban, akkor Isten nem más, mint az érzelem lényege.[1.] Feuerbach egyenlőségjelet von a teológia és az antropológia közé. A keresztény Szenháromság -dogma az Én és a Te közötti emberi szeretet kivetítése (projekciója). A vallás szerinte önmagunk megket-tőzése, az ember önmagától való elidegenedésének állapota. "Homo homini Deus" - az embernek kell az ember-Istenné válnia. Isten emberré válásának helyére, az ember Istenné válásának kell kerülnie.
Fő művének A kereszténység lényege (1841) bevezetőjében írja : " a spekulatív vallásfilozófia feláldozza a vallást a filozófiának, a keresztény mitológia (teológia) a filozófiát a vallásnak. Egy lényeges különbség azonban van, amely mindig fennmarad a hit és az ész között: még a hit sem képes nélkülözni a természetes észt. A keresztény vallás vagy keresztény ész különös igazságok, különös előjogok és kiváltságok foglalata vagyis egy különös ész. Az ész szabály, a hit kivétel a szabály alól. A különösség a hit sava-borsa, tartalma miatt is kapcsolódik egy különös történelmi időhöz, egy különös helyhez, névhez.
Az eredendő bűnbe vetett hit hátterében az a természetes gondolat húzódik meg, hogy az ember természettől fogva nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Tehát a vallási igazság hátterében egy általános gondolat rejlik. Ami az eredendő bűnt a hit tárgyává teszi, vallási igazsággá: az a különös, az általános ésszel nem egyező elem. Feuerbach leszögezi: " így ennek az írásnak is az a feladata, hogy bebizonyítsa a vallás természetfeletti misztériumainak egészen egyszerű természetes igazságok szolgálnak alapul ". Másutt:"A teológia már régen antropológiává változott". Kora tudományát is kritikával illeti: "az igazság a tudomány határa", írását a keresztény vallás rejtélyének megfejtéseként értelmezi.
Sigmund Freud (1856-1939)
Freud vallásszemlélete alapvetően redukcionalista. A Totem és tabu (1913), Egy illúzió jövője (1927), Mózes és a monoteizmus (1939), a vallás elméleti, kritikai és eredetével kapcsolatos főbb fejtegetéseit tartalmazó munkái. Az Egy illúzió jövője az egyén, a Totem és tabu a kollektívum vallásosságának eredetére, gyökereire próbál meg rámutatni.
A vallásos elképzelések illúziók, ezen elképzelések és tanítások erejének titka, hogy az emberiség legrégibb, legerősebb vágyainak a teljesülései. A gyermekkori gyámoltalanság érzése keltette, a szeretet által való védelem szükségének igényét, amely igényt az apa elégített ki. Ez a gyámoltalanság érzés egész életünkön át elkísér minket, ez eredményezte, hogy ragaszkodjunk az apa, de mostmár hatalmasabb "apa" létezéséhez. Freud tehát az apakép projekciójaként is értelmezi az Istenben való hitet. A vallásban pedig az emberiség legősibb, beteljesületlen vágyainak kifejeződését és illuzórikus megoldását látja (pl. túlvilági élet, boldogság, igazság, erkölcsi világrend ; az emberi tudásvágy örök kérdéseire is feleletet kap). Az illúziók jellemzője, hogy az emberi vágyakra vezethetőek vissza, e tekintetben hasonlítanak a téveseszmékhez, de különböznek is ezektől. A vallásosság reakciója az emberi esendőségből fakadó tehetetlenségnek, és nem maga a tehetetlenség állapota. A reakció magát az érzést akarja megszüntetni.
"Az erkölcstelenség minden időkben ugyanolyan támaszt talált a vallásban, mint az erkölcs." [2.]
"A kritika kikezdte a vallásos dokumentumok bizonyító erejét, a természettudomány kimutatta téve- déseiket, az összehasonlító tudománynak pedig feltűnt a végzetes hasonlóság, amely az általunk tisztelt vallásos képzetek és a primitív idők és az emberek szellemi termékei között fennáll." [3.]
A gyilkosságok között volt egy, amely súlyos érzelmi reakciót idézett elő, ez pedig az ősapagyilkosság, ennek következménye Freud elgondolása alapján a "ne ölj !" parancs, amely a totemizmusban csak az apa helyettesítőjére szorítkozott. Ez az ősapa volt isten ősi mintaképe, a modell ami alapján a későbbi nemzedékek isten alakját megmintázták. Az ember fejlődése folyamán, bizonyos ösztönigények megjelenése váltja ki a szorongást (reprodukció?), ezeket az ösztön tudatos megjelenési formáit a tudatból eltávolítja, hogy azok ne térhessenek vissza, ez a mechanizmus az elfojtás. A gyermekkori neurózisokat az esetek többségében leküzdik a gyermekek fejlődésük során, különösen a gyermekkori kényszerneurózisoknak a sorsa ez. Freud az emberiséget, mint nagy egységet a gyermekkori kényszerneurózis (mint apotrópaikus jellegű viselkedés? vö.Frazer) analógiájaként értelmezi.
Az emberiség korai szakaszában intellektuálisan nem tudta elfojtani az ösztöneit, kizárólag emóciónálisan fojtotta el. Ezen történelem előtti folyamatok maradványai sokáig tapadtak a kultúrához Freud álláspontja szerint. A vallás az általános emberi kényszerneurózis, amely a gyermekéhez hasonlóan az Ödipusz-komplexumból, az apához való kapcsolatból keletkezett. A hasonlóság alapján Freud azt a konzekvenciát is levonja, hogy a vallástól való elfordulás sorsszerű könyörtelenséggel megy végbe a korszakunkban, és ennek a fejlődési folyamatnak a kellős közepén vagyunk. A kényszerneurózisra jellemző kényszerjelenségek mellett a vallás vágyteljesülési illúziók (motivációs?) rendszerét is tartalmazza, példaként említi a valóság tagadását, amelyre példát csak tudatzavar (amentia) esetén vagy boldog hallucinatórikus zavartságnál találunk.
Mózes és az egyistenhit (1939) c. munkájában Freud, Otto Rank: A hős születésének mítosza című munkájának alapgondolatára támaszkodik és Sir Francis Galton (1822-1911) angol antropológus által kidolgozott módszer alapján egy átlagmondát konstruál.[4.]
──────────────
[1.] Feuerbach: Filozófiai kritikák és alapelvek 186-19-87.o. (Magyar Helikon. 1978)
[2.] Freud Sigmund - Egy illúzió jövője 45.o. (Párbeszéd Kiadó, Budapest 1991)
[3.] ua. 46.o.
[4.] Otto Rank felfedezi, hogy Jézus, Romulus és Remus, Mózes, Karna, Sarrukin, Oedipus történetében van egy alapmotívum. Én pontosan Otto Rank ezen alapmotívuma és logikája alapján feltételeztem, hogy Jézusnak csak nevelőszülei lehettek József és Mária.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Malcolm B. Hamilton: Vallás, ember, társadalom (Budapest, 1998. ADUPRINT)
Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege
Sigmund Freud: Totem és tabu
James G. Frazer: Aranyág
Kapcsolódó oldalak:
Vallás Radikális BAL oldal BLoG
Linkajánló:
Church of God Isten Egyházának Gyülekezetei - Az új világrend
A lelet, legalább is a fénykép alapján én úgy látom, bár nem vagyok tudós, de a Kusán Birodalomhoz köthető kusán jellegű buddha ábrázolás: "a korai buddhista művészetben nem ábrázolták Buddhát ember alakban"(Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 48.o.) Feltételezhetően a kusán Kaniska uralodása alatt szakítottak ezzel a hagyománnyal, Gandhárában és Mathurában is.
Buddhát hercegként ábrázoló szobrot találtak múlt◄◄kor
Címkék:
a nép ópiuma,
Aranyág,
Buddha,
festőművészet,
filozófia,
Frazer,
Freud Sigmund,
Kaniska,
kusán,
Ludwig Feuerbach,
Marx Karl,
Totem és tabu,
valláselmélet,
vallástudomány

