 | ||
| CET - Nehru-part revitalizáció fotó forrás: http://www.artemisiadesign.com |
Elmentem az Írók Boltjába és időközben vállalhatatlanná lett egy-két blogbejegyzés is, de még nem töröltem. Tudom, hogy ebből nézeteltérések lesznek vagy még rosszabb lesz minden, de a kilátástalanság különböző aspektusait végig kell járni. Stáció "ebből vagy te is". A haladék szó azért lényeges, mert ez az amit el tudunk érni, a hatósággal szemben, a halállal szemben, a bírósággal és az adóhatósággal szemben. Egy kis haladék, a szimbólumok nyelvén, akár egy lélegzetvételnyi idő. Megint feltehetnénk a kérdést - mi az élet értelme? Most jöttem haza a Margitszigetről, a 4-es 6-os villamospótlón való utazás felért egy katasztrófával. Mégis érdemes volt tolakodni mindenkinek, mert mögöttünk egy teljesen üres busz jött, "a kombino második része" - jegyzete meg egy utas epésen, nem baj, előbb odaérni két perccel, nem számít hogy az emberek egymásnak felesleges stresszt okoznak, ha egy bizonyos négyzetmérföld/fő arányát elérik. Az ideális népsűrűség számomra az 1fő/1 négyzetmérföld. Nagyon sok energiát és fontos nyomelemeket veszítünk a tolongással járó izzadással . Csak frottőröknek kedvezünk ezzel, zsebeseknek és mazohistáknak, rajtuk kívül mindenki megszívja. De nem a tolongástról akatam írni, hanem egy 2,5 mm hosszúságú és alig látható szárnyas rovarról. Ez a rovar az alkaromba csípett, az alkarom pedig már így is viszketett az erősen klórozott víztől és a napsugaraktól. Nyáron a rovarok a bölcsek bölcse szerint aki a Velencei tónál oktatott engem a világ bölcsességére, nos kibaszott szomjasak. Ilyenkor, amikor kánikula van, még a katicabogár is vért akar inni belőlünk. Azonnal észrevettem a vámpír-rovart és megpróbáltam a hátizsákomba tuszkolni, hogy otthon majd nyugodtabb körülmények között eldumálgassunk arról a pofátlanságról amit már bizonyára elég régóta extrém sportként művel. Szerettem volna riportot is készíteni vele, de elrepült.. Nagyon régen beszélgettem már bogarakkal, rovarokkal. Titán a XII.kerületi Diána lépcsőn például nem nagyon akart a kémléggyel dialógusba keveredni. Talán félt, nem tudjuk, pedig, ha akkor túszul ejti, akkor talán előbbre tartanánk, vagy logikusabb lett volna tényfeltárni a kémlégy kilétét vagy kémlégy voltát. Az amerikaik is ezért kussolnak a rooswell-i ufókról és a boncasztalokról. Hogy mi az a telepatikus narratíva, abba én most nem mennék bele. Annak idején én is folytattam telepatikus párbeszédet egy muslincával, amelyik belepottyantott valami kakiszerűt a pohár rizlingenbe, ami a kisszekrény tetején sárgállott, abba. Megróttam ezért és mint az emberi diplomácia képviselője azonnali békét kötöttem vele, ő pedig ígéretett tett, hogy ő és leszármazottai soha többé nem piszkítanak bele az emberek borába, noha ezzel a cselekményével az emberek szaporodását akarta akadályozni a maga erejével. Az a kis geci rovar is a villamospótlón baszottul belemart a bőrömbe, két kisebb hólyag is keletkezett, először azt hittem hogy a fekete özvegy fajtájú pókról van szó és végre feldobhatom a pacskert végrendelet nélkül, mert nincs vagyonom sem már, lemondtam mindenről. Nagyon hiányosak lehetnek a magyarországi rovarhatározók, ha egyes rovarok életmódját annyira sem figyelik meg, hogy ez a rovar speciel kockázatos manővereket hajt végre zsúfolt hétvégi villamospótló járatokon és strandokról hazautazókra specializálta magát. Amikor Borival a múlt hétvégén szerencsés körülmények között (a rendőrök üldözték -mivel nem igazolta magát - és kapták el a szürke melegítőnadrágos szökött állami gondozottat) a Dzsaváharlál Nehru-parton megtaláltuk a hajnali és állandó Szabadság hídi megtámadóját, arról beszélgettünk, hogy egyre rosszabb lesz. Hogy igazán már a jó irányba nem fognak a történések elmozdulni, nem azért mert most vele ez történt, hanem azért, mert amikor visszaértünk pontosan a támadás helyszínére, akkor ott egy vértócsát találtunk és egy rohammentőt és egy bekötött fejű embert. Vagyis itt most a sorozatos rosszról volt szó, és arról, hogy ez a társadalmi kettészakítottság és a jó és a rossz is nincs jobb szó elpolarizálódott, és igazán nincs jóvátétel, nem fordul a sors jobbra. Az egy külön öröm volt, hogy a CET-et már nem kell megkerülni. A Bakáts tér irányába vettük az irányt, ahol a tartarossz youtube logóját, Ganéshát fedeztem fel egy pincebolton egér/patkány nélkül. Innen is menekülnünk kellett, mert a roló mögött egy démon lakott és szitkozódott a lehúzott roló mögötti általa védett térnek képzelt territóriumáról. Meg tudtam érteni, mert a száznyolcadik india buzit kellett már hallgatnia, hogy milyen kafa is az a logó és mennyivel kiegyensúlyozottabb életet élhetne itt a Bakáts térnél, ha az az indiai bolt nem oda költözik, ahol ő él. Minden rossz tehát ott kezdődött el. Visszatérve egyébként megvásároltam az Írók Boltjában a Magyar Hüperiont. Az üzletet teljesen átalakították. Amikor még volt könyvre pénzem, sokszor és boldogan böngésztem itt, most pedig teljes vagyonegyenlőség pártiként egy fasiszta-tradicionalista kiadványt veszek kikuporgatott aprópénzből, még nejlonzacskót sem adnak hozzá. Bogár László és Vona Gábor egy platformon. Nem igazán akarom Vonát elemezni, arról ír, hogy a fejlődés mítosza egy illúzió és ebben igaza van, én sem szeretem a pozitivistákat. Nézzék meg a Városligetnél az 1956-os emlékművet, noha generációkat jelenít meg az ősapáktól a jelenig, mégis pozitivizmus. Pozitivizmussal a szociális feszültségeket nem lehet elkendőzni, csak ideig-óráig.
Kulturális műsorajánló:
RádióQ beszélgetés Marczinka Csaba költővel [mp3]
