Zene playlist ♫
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers mindenkinek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers mindenkinek. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. április 11., péntek
VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR
Címkék:
1988,
a költészet napján,
A mindennapi dolgok versei,
Apor Elemér,
Eger,
kedvenc versek,
Mindenütt téged kerestelek,
Rimaszombat,
Vers,
vers mindenkinek,
versek
2024. március 10., vasárnap
2023. június 9., péntek
2021. október 26., kedd
2020. június 28., vasárnap
2019. április 10., szerda
Vers mindenkinek – Gyóni Géza
| Sopron, Orsolya tér 1. A Gyóni-ház /fotó |
A béke jön, – már mehetek.
Bajtársak, Isten veletek.
Felhőlovam nyergelve áll –
Ne féljetek, ne szóljatok,
Ott leszek én a kapunál.
Hol fenyves-árnyas zuhatag
Medrében annyi vér szakadt:
Kárpát kemény szikláinál,
Tarajos, íves hegy gerincén
Felhőlovam büszkén megáll.
Ki megáldottam mentüket,
Bajtársak, kell hogy ott legyek
S köszöntsem, ha behajtanak
Az ős Kapun, a szent Kapun
A diadalmas hadakat.
Kárpát véres lejtőiről
A napsütött dombokra föl
Már menjenek, már menjenek,
Kik oly soká látták sötétnek
A véghetetlen, kék eget.
Mely annyi holt testet takar:
Legyen végső e diadal.
S a vérrel vont határokon
Békés népekkel jó rokon
S boldog legyen már a magyar!
Vérnek ágyából mely kikél,
Áldott legyen már a kenyér,
És annyi mártír-sír felett
Süssön fel édes, szent napod
Munka, Békesség, Szeretet!
(Krasznojarszk, 1917. VI. 13.)
Kapcsolódó oldalak:
Gyóni Géza: Ady Endrének
Sopron Anno A súlyosan sérült Gyóni-ház
WikipédiA Gyóni Géza
Hétköznapi Csalódások - Gyóni Géza: Csak egy éjszakára
2019. február 14., csütörtök
Vers mindenkinek - Tandori Dezső
Paper Star
Egy kis labda emlékére,
mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban
Egy kis labda emlékére,
mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban
Paper Star, te, kutyánknak
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,
ég-játéka a távol
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,
varjak szerteriadnak,
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek
csalképként, tovacsaptuk
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:
Paper Star, te, ki Szpéró
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,
lónév ihlete, Csillag,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,
vagy ha az őszi esőknek
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,
már csak a város, a fények,
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét
épp nem bánja a parki
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád
emlék ködnek, a padra
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.
Kapcsolódó oldalak és forrás:
Tandori Dezső: Paper Star
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.
Kapcsolódó oldalak és forrás:
Tandori Dezső: Paper Star
2017. augusztus 9., szerda
Vers mindenkinek - Mao Ce-tung
Pejtajho
I.
Zápor zuhog észak felett,
tajték csapkodja az eget,
túl Csinghuángon kis csónak lebeg.
A tenger végtelen, semmit se lát a szem.
Hova tart, ki mondhatja meg?
II.
Ezer évnél is több lehet,
hogy Vej császár nyergeltetett
s keletre jött, emléke leng a Csiesö felett.
Ma is úgy zúg a zordon őszi szél -
de mások lettek már az emberek.
Kapcsolódó oldalak:
Mao Ce-tung versei Terebess Ázsia E-Tár
2017. április 11., kedd
Vers mindenkinek - Devecseri Gábor
Erdő
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdő jutott belém:
a születő halálnak tudata.
Sok ágbogával, árnyával növekszik;
s én hordozom - ha nem tetszik, ha tetszik -.
Nem szarv, maszk, lópata,
kívülről leső rém ez a tudat:
erdő a szivem égboltja alatt;
susog szelíden, mert hálás nekem:
egy levele sem sarjad nélkülem.
Kapcsolódó oldalak:
Zenés vers / vers ► playlist [43 vers] ♫ YouTube
![]() |
| Devecseri Gábor |
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdő jutott belém:
a születő halálnak tudata.
Sok ágbogával, árnyával növekszik;
s én hordozom - ha nem tetszik, ha tetszik -.
Nem szarv, maszk, lópata,
kívülről leső rém ez a tudat:
erdő a szivem égboltja alatt;
susog szelíden, mert hálás nekem:
egy levele sem sarjad nélkülem.
Kapcsolódó oldalak:
Zenés vers / vers ► playlist [43 vers] ♫ YouTube
2016. szeptember 21., szerda
Vers mindenkinek - Csoóri Sándor
Földközelben
De jó, hogy lent maradtam.
orgonák, füvek egyszinten veletek,
eljár ide a szél közétek,
eljár az eső.
Talán már gép lettem volna rég,
ha följebb török,
farsangi műmosoly a felhők alatt,
madárban súlyos mélabú.
De jó, hogy lent maradtam:
a bozontos pünkösdirózsák között
Balassit látom kiterítve,
megalvadt vérét hangyák nyargalják körül.
Jó lovak, jó vitézek, jó halálok,
újra és újra elvérző őseim,
itt, földközelben,
még az emlékezet is hatalmasabb.
De jó, hogy lent maradtam:
az életem itt el nem avulhat soha,
szeret engem a por, a földi árnyék,
a hant hűsében zenélő bogár.
Kapcsolódó oldalak:
Csoóri Sándor │Petőfi Irodalmi Múzeum
![]() |
| Csoóri Sándor / fotó: PIM |
De jó, hogy lent maradtam.
orgonák, füvek egyszinten veletek,
eljár ide a szél közétek,
eljár az eső.
Talán már gép lettem volna rég,
ha följebb török,
farsangi műmosoly a felhők alatt,
madárban súlyos mélabú.
De jó, hogy lent maradtam:
a bozontos pünkösdirózsák között
Balassit látom kiterítve,
megalvadt vérét hangyák nyargalják körül.
Jó lovak, jó vitézek, jó halálok,
újra és újra elvérző őseim,
itt, földközelben,
még az emlékezet is hatalmasabb.
De jó, hogy lent maradtam:
az életem itt el nem avulhat soha,
szeret engem a por, a földi árnyék,
a hant hűsében zenélő bogár.
Kapcsolódó oldalak:
Csoóri Sándor │Petőfi Irodalmi Múzeum
2016. április 11., hétfő
Vers mindenkinek - Csukás István
JANUÁR LEKOCOG A LÉPCSŐN
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csuszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
Kapcsolódó oldalak:
Vers mindenkinek - Zenés vers (YouTube playlist) ♫ tartarossz.blog
Kávészünet - József Attila: Mikor az uccán átment a kedves YouTube
Süsü - Mi vagyunk a zsoldosok YouTube
![]() |
| Csukás István |
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csuszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
Kapcsolódó oldalak:
Vers mindenkinek - Zenés vers (YouTube playlist) ♫ tartarossz.blog
Kávészünet - József Attila: Mikor az uccán átment a kedves YouTube
Süsü - Mi vagyunk a zsoldosok YouTube
2016. február 8., hétfő
Vers mindenkinek - Polner Zoltán
KÜLÖNÖS ALKONYAT
A táj révülete ez az alkony
a rézhomlokú ég alatt.
A folyónál, mint ősi sámán,
fehér kost áldoz a nap.
Varázsló szertartás. Mezők, füvek
ékírása a csend falán.
Madárjósok hiedelmeként
rebben fel a délután.
Táltos idő: az ájtatos fényben
por és fülledt homály ragyog
s öklüket rázva zúdulnak le
töltésről a pipacsok.
Könyvajánló:
Polner Zoltán: Szigorú vallomás (Szeged, 1962. Tiszatáj-Magvető)
![]() |
| Polner Zoltán |
A táj révülete ez az alkony
a rézhomlokú ég alatt.
A folyónál, mint ősi sámán,
fehér kost áldoz a nap.
Varázsló szertartás. Mezők, füvek
ékírása a csend falán.
Madárjósok hiedelmeként
rebben fel a délután.
Táltos idő: az ájtatos fényben
por és fülledt homály ragyog
s öklüket rázva zúdulnak le
töltésről a pipacsok.
Könyvajánló:
Polner Zoltán: Szigorú vallomás (Szeged, 1962. Tiszatáj-Magvető)
2016. január 1., péntek
Vers mindenkinek - Szergej Jeszenyin
A kutya
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
Ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
S amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett,
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
Kapcsolódó oldalak:
Képes Géza (1909-1989)
Költő - műfordító - kutató
Szergej Jeszenyin: Micsoda éj!
December 13. BLoG
Szergej Jeszenyin válogatott versei
MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár
Szergej Alexandrovics Jeszenyin (1895-1925)
WikipédiA
![]() |
| Сергей Александрович Есенин |
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
Ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
S amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett,
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
Kapcsolódó oldalak:
Képes Géza (1909-1989)
Költő - műfordító - kutató
Szergej Jeszenyin: Micsoda éj!
December 13. BLoG
Szergej Jeszenyin válogatott versei
MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár
Szergej Alexandrovics Jeszenyin (1895-1925)
WikipédiA
2015. december 7., hétfő
Vers mindenkinek - Juhász Ferenc
Karácsonyi ének József Attila sírjánál
Cseppkőbarlang a téli éj.
Lihegő és hatalmas
cseppkő-fogsorú szájüreg.
Szikrázó kristály-farkas.
Milliárd cseppkő-tű-foga
villog és sziporkázik.
Kálcit-virágok árnyéka
között a jég csírázik.
A dér szorongva visszanéz
a hegyes csillagokra,
kinő az éj barlangfalán
sok alabástrom-csokra
Nyafog a denevér-sötét
nagyfülű bársony-fürtje.
Kristály-farkasfej vicsorog
az emberfaj-ezüstre.
Majd lágy részeket is kitép
a zöld állkapocs-tüske,
lágyékot és gégét kimar,
szőrt és tollat kiköpve.
Kiszakítja a mindenség
hónalját is morogva,
s elömlik füstölve a vér,
az űrben szétzuhogva.
A dolgok üveg-élete
ropog a farkas-szájban.
A tyúkganéj, a lóganéj
virít fehér ruhában.
A zöld, krokodil-bőrű sár
kék csonttá zsugorodva
salétrom-taréjjal sziszeg,
nem vár a szánalomra.
A kék holtak sisteregnek
a föld nyirok-levében,
csont-népek buborékzanak
a bolygó fém-tüzében.
Az élő mind zugot keres:
csikó, tehén, szelíd vad.
Kukac, bogár, béka, madár
a gyémánt-kürtre hallgat.
A férfi lámpát gyújt, a nő
égitest-almot terít,
s várják a zordon angyalok
csikorgó fagy-lépteit.
Kalácsot rágcsál a világ,
iszik, kinek van bora,
áttetszik csontoddal a sír,
mint röntgen-kép-koponya.
Én könnyeidre gondolok
és szeretnék zokogni.
A próféta-emberiség
már nem tud, csak makogni ?
Mint páncél-vértet fölveszem
elszakadt halott-inged.
Halál ellen haláloddal
védem meg a hitünket.
Állok a tél üveg-vértű
lovai közt keményen,
jég-lándzsák, kristály-lovasok
oltanák ki vad fényem.
És mint jégtövis-koronát,
izzó arany-abroncsom:
a fejemre-font éjszakát,
a csillagos űrt hordom.
Cseppkőbarlang a téli éj.
Lihegő és hatalmas
cseppkő-fogsorú szájüreg.
Szikrázó kristály-farkas.
Milliárd cseppkő-tű-foga
villog és sziporkázik.
Kálcit-virágok árnyéka
között a jég csírázik.
A dér szorongva visszanéz
a hegyes csillagokra,
kinő az éj barlangfalán
sok alabástrom-csokra
Nyafog a denevér-sötét
nagyfülű bársony-fürtje.
Kristály-farkasfej vicsorog
az emberfaj-ezüstre.
Majd lágy részeket is kitép
a zöld állkapocs-tüske,
lágyékot és gégét kimar,
szőrt és tollat kiköpve.
Kiszakítja a mindenség
hónalját is morogva,
s elömlik füstölve a vér,
az űrben szétzuhogva.
A dolgok üveg-élete
ropog a farkas-szájban.
A tyúkganéj, a lóganéj
virít fehér ruhában.
A zöld, krokodil-bőrű sár
kék csonttá zsugorodva
salétrom-taréjjal sziszeg,
nem vár a szánalomra.
A kék holtak sisteregnek
a föld nyirok-levében,
csont-népek buborékzanak
a bolygó fém-tüzében.
Az élő mind zugot keres:
csikó, tehén, szelíd vad.
Kukac, bogár, béka, madár
a gyémánt-kürtre hallgat.
A férfi lámpát gyújt, a nő
égitest-almot terít,
s várják a zordon angyalok
csikorgó fagy-lépteit.
Kalácsot rágcsál a világ,
iszik, kinek van bora,
áttetszik csontoddal a sír,
mint röntgen-kép-koponya.
Én könnyeidre gondolok
és szeretnék zokogni.
A próféta-emberiség
már nem tud, csak makogni ?
Mint páncél-vértet fölveszem
elszakadt halott-inged.
Halál ellen haláloddal
védem meg a hitünket.
Állok a tél üveg-vértű
lovai közt keményen,
jég-lándzsák, kristály-lovasok
oltanák ki vad fényem.
És mint jégtövis-koronát,
izzó arany-abroncsom:
a fejemre-font éjszakát,
a csillagos űrt hordom.
2015. június 30., kedd
M.CS. - Az utolsó donyecki partizán
A z u t o l s ó d o n y e c k i p a r t i z á n
Sok amuri partizán!"
(Amuri partizánok dala)
keletről semmi erősítés!
Állunk külső gyártelep mögött,
arcunk gyújtja rakéta s napfény...
Utolsó kalasnyikov, végső
tárak töltényei jönnek:
utána már nem marad erő
távoltartásra -- szóródni kell!
(Marad a bújkálás, ha szétszór
maffiakormány kommandós
és zsoldos csürhéje -- akkor
elrejt a mocsár és iharos!)
2014 augusztus
M.Cs.
2014. április 11., péntek
Vers mindenkinek - Sértő Kálmán: A HALOTT JÓZSEF ATTILÁHOZ
![]() |
| Sértő Kálmán (1910-1941) |
Sorsodnak vége, vége, vége,
Ölel a Föld, a tiszta béke,
A gyorsvonat elé ugrottál,
Bolond és egyben okos voltál...
Itt hagytad a szemét világot,
Ki mindig vert és sose áldott,
Nagyobb voltál, mint száz miniszter,
Ma már elhiszik, elhiszik, el...
Kopottan jártál és éheztél,
Belül már korán elvéreztél,
Írtad a verset, a virágot,
Zsugori sorsod gyilka bántott...
Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél,
Kimúltál, az égre felhulltál,
Csak emlék már, hogy köztünk voltál.
Korán kellett itt Néked győzni,
Maradozókat megelőzni,
Kincses verseket olcsón adni,
És bús önszántadból meghalni...
Rohant a vonat, zakatolva,
Te elé ugrottál, bomolva,
Cikkeztek Rólad, eltemettek,
Emlékeden mások kerestek...
Csak emlék már, hogy köztünk voltál,
Aki az égre felhullottál,
Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél...
Aranykenyér. 1939
2014. március 19., szerda
Vers mindenkinek - József Attila: ÓH SZÍV! NYUGODJ!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
1928 VÉGE
forrás: József Attila összes költeménye Magyar Elektronikus Könyvtár
2013. április 11., csütörtök
Vers mindenkinek - Bella István
![]() |
| fotó: Irodalmi Jelen |
Soványodtak a csillagok testemben,
a fényesség lehamvadt rólam,
csontig-meztelen, fagyokra estem,
s elmerültem, didergő kő, a tóban.
És úgy éltem, mint az ágrólszakadt,
mint a halálról lemetszett.
Négyágú-kés járt bordáim alatt,
emberpróbáló kín növesztett,
de kibírtam. Nem volt könyörület.
Gyémánt karcolta agyam, a világ,
s az emberek szemébe üvegezett.
Most ablak vagyok, végtelenbe tárt
fényességük, a lelkiismeret.
2012. január 29., vasárnap
Vers mindenkinek - Metz Tibor
börtönlevél blues
amíg van kéróm
neked is van helyed
lé kerül bárhonnan?
tudod mint a tied
itt ragyog kéken
karomon a neved
egész éjjel
ó a hideg éjjel
sírva nézem
a fényképedet.
Könyvajánló:
Metz Tibor: Mantrák (1994. - megjelent a Mahir Observer Médiafigyelő Kft. támogatásával)
amíg van kéróm
neked is van helyed
lé kerül bárhonnan?
tudod mint a tied
itt ragyog kéken
karomon a neved
egész éjjel
ó a hideg éjjel
sírva nézem
a fényképedet.
Könyvajánló:
Metz Tibor: Mantrák (1994. - megjelent a Mahir Observer Médiafigyelő Kft. támogatásával)
Vers mindenkinek - Metz Tibor
moszkva tér
csak egy vérízű buborékokkal teli hamburgert
ettem a moszkva tér virágszirmoktól hangos
olajosan érinthetetlen tócsáiban állva
fagyöngy és fröccsillat meghatóan zavaros
keverékében mellettem fátyolos levegő ajtók
nyíltak melyeken átázott haj és télikabát tömbök
suhantak át esernyők üres fekete félgömbjei
táskák szatyrok léptek ütemesen ringó
szürke hullámaiban elmerülve
a metró aranysárga kapuján ekkor kilépett ő
aki most is csupán varázslatos arc és
szemfesték volt balatonszerű hajzat villámló száj
szonett ruhában vékony ceruzával megrajzolt
ragyogó körvonal
mely élesen elkülönítette fensőbbrendűen ápolt
lényét a mögötte terjengő hétköznapi valóságtól
figyeltem csípőjének arany hegedű alakját ahogyan
ütemesen dong ring a párás levegő puderfoltjaiban
legyintve egy gyufaszál merengő vérvörös
ködébe hajoltam
Metz Tibor 1967. augusztus 27-én született Budapesten. Az általános iskolát lakóhelyén, Gyálon végezte, első versei is itt jelentek meg, az iskolaújságban. A gimnáziumot Ócsán kezdte el, de nem fejezte be. Tizenhét éves, amikor az ELTE-n megjelenő Egyetemi Lapok verseket közöl tőle. A sorkatonai szolgálat után egy ideig, mint ahogy korábban is, bevonulása előtt, könyvesbolti eladóként dolgozik. Később ez a biztos állása is megszűnik, és Tibor sokféle munkakört kipróbál. Az irodalommal, mellyel még tizenévesen eljegyezte magát, egy pillanatra sem szakad meg a kapcsolata: könyvtárakba jár, autodidakta módon képezi magát, és keresi a hasonló érdeklődésűek társaságát. Többször is olvashatóak versei az Amnézia Árnyalat című időszakos kiadványban, ahol először használja anyakönyvezett neve helyett, mely Hackspacher Tibor, a jóval egyszerűbb hangzású Metz Tibor nevet. Jóllehet itt-ott jelennek meg még versei ( a helyi újságban, a Kávéházi című egyetemi diáklapban), költészete, mely a BEAT-nek egy sajátos, az avantgarde-ban és a klasszikus magyar költészetben gyökeredző változata, most először válik egy tágabb olvasói kör számára hozzáférhetővé.
Ez a kötet a Mantrák címet viseli, jelezve, hogy Tibor mantráknak tartja verseit, mágikus szövegeknek, melyek az olvasót hozzásegítik egy más (szebb) tudati állapot eléréséhez. A kötet válogatás az eddigi versekből, java részük itt olvasható először.
(forrás: Dóka Péter utószó Metz Tibor Mantrák c. kötetéhez - 1994)
Önkéntelen a párhuzam, de Metz Tibor Moszkva tér című verse leginkább Allen Ginsberg korszakmeghatározó és nem méltatlanul híres Üvöltés című versét juttatja eszembe. Az ami egy amerikainak Ginsbergtől az Üvöltés, az egy magyarnak Metz Tibortól a Moszkva tér című vers kellene hogy legyen. Metz Tibor BEAT költészete nem feltétlenül követi Ginsberg stílusát, annál jóval szűkebb, zártabb összefüggésrendszerekből bontakoznak ki a művei, míg Ginsberg kvázi politikai, vagy általánosabb szenvedés történetet jelenít meg, emberiség, generációs távlatokban, addig Metz Tibor alapvetően líraibb költészete sokkal szubjektívabb , ősibb és meditatívabb világot ébreszt fel bennünk. Ő az a generáció, akikre az indiánok világa, az amerikai bennszülöttek tragédiája sokkal intenzívebben hatott. Olyannyira, hogy egy közös barátunkat megkérte, vagy kierőszakolta, kihasználva és látva a modern technika és az internet feltételeit, hogy nyomtassa már ki neki újonnan vett nyomtatójával Vörös Felhőt. A végeredmény az lett, hogy végül annyi indiánt nyomtattunk neki, hogy kifogyott a vörös festék az újonnan vásárolt nyomtatóban. Indián történelemben szinte mindent tudott, Crazy Horse-ról, Ülő Bikáról és a többi nagy indián vezéralakról. Mostanában visszavonultabban él Gyálon, az évek alatt nem sokat változott, de az írást, amiben igen tehetséges volt sajnos abbahagyta, nem különben a rajzai és a fafaragványai is sajátos stílusban készültek. A mantrák című kötet sajnos egyáltalán nem keltette fel a kultur-köz figyelmét, bár Tibor lelkesen berontott az Írók Boltjába is ahol egy példánnyal megtisztelte Konrád György írót, aki tömören csak annyit reagált a történtekre: "hogy fiatalember igyon kevesebbet". Annak idején a HOLMI szerkesztőségétől mondvacsinált ürüggyel eltanácsolták, mondván neki Páskándi Géza, hogy Tibor jegyezze meg: „nincsenek ezüstsirályok". Még ha igaza is lett volna Páskándi Gézának, bár nem volt: Ezüstsirály (WikiPédia.hu) akkor is azt kellene mondanom, hogy a Mantrák, ami Metz Tibor egyetlen verses kötete, mindenképpen jóval több figyelmet érdemelne. Nem véletlen, hogy az akkor induló Amnézia Árnyalatba ("irodalmi fanzin") Ács József , aki ma már meghatározó kortárs költő, és szintén az a generáció mint Tibor , az 1993/5 számba három Metz Tibor verset is beszerkesztett .>>>

Címkék:
Ács József,
Amnézia Árnyalat,
beat költészet,
Crazy Horse,
Ginsberg,
Gyál,
kedvenc versek,
konrád györgy,
Metz Tibor,
Moszkva tér,
Páskándi Géza,
rajzom fölött,
vers mindenkinek













