A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hold. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hold. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 21., hétfő

Gondolatnapló - Arisztokratizmusok





„Nem volt megállapodás a magyarokkal. Rákényszerítettük őket, hogy fogadják a menekülteket, 
úgy, hogy odaküldtük az embereket, és továbbra is ezt fogjuk tenni”
Zoran Milanović horvát miniszterelnök

C-Terv
Zoran Milanović C-terve az volt, hogy a menekülteket nem gyűjtik össze, hanem szélnek eresztik a magyar határ irányában.

„A határok lezárása autista cselekedet és elfogadhatatlan”
Bogdan Aurescu román külügyminiszter

„Ne aggodalmaskodjatok mit egyetek-igyatok, az égi madaraknak is van söre”
(tajgi evangéliuma 2:24 vers)

Az európai civilizáció fennmaradásáért aggodalmaskodó, és hadakozó rettenthetetlen vélményvezér
Puzsér Róbert még a saját facebook oldalán sem süllyed le a nép közé, nem érvel és nem vitázik, nem szeretne csupán egy alattomos, hátulról ledöfő komment lenni a sok közül, ezért inkább postot ír, kinyilatkoztat és nem reflektál; csak hallgat. Ez egyértelműen az antidemokratikus, a húsevő, a marcangoló, a kíméletlen ragadozó jellemre vall, az iszapból figyelő krokodil-szem amitől rettegnek Afrika-szerte, ezért nem csak valahol antiszociális, hanem az egyéni kiválóságba vetett őrült hit fölényes magatartása és a szociáldarwinista unott sztár-arisztokratizmus attitüdje, „ám legyen”. Fernando Pessoa portugál költő és gondolkodó nézetei valahol és valamiben hasonlóak is ezzel a sunyi állásponttal, Pessoa például támadta a Háromszázak céljait, negatív színben állítva be egy titkos társaság nemes célját -amiről mit se tudhatott- és féltette az európai civilizációt ettől a céltől és ugyanakkor a nemzeti érzésnek sem volt feltétlenül nagy híve, hanem inkább olyan kvázi arisztokrata szemlélet jelllemezte, amely aspektus az osztályok, varnák, kasztok, dzsátik kialakulásának törvényszerűségein, miértjein soha nem is gondolkodott, hanem kétség nélkül elfogadta azt, kész tényként; megkövülve, ez a legkártékonyabb "gorgó"-nézete Pessoának, hogy a római jellegű államigazgatást, büntető- és polgári jogot Európa egyik tartó-oszlopának, pillérének gondolta. És ez ma már sajnos közhely és közhelyes alapja és ideológiai legitimációja is lett valahol az állami igazságügyi kegyetlenkedéseknek, a vérívó szörnynek, a Koránnal most meghorzsolt büdös fenevadnak. A tömeggel való szembenállás, a mai politikában sem szembenállás, csak agitáció, hatalom felette az agitáció által. Ez valójában nem párbeszéd, egyáltalán nem demokratikus dialógus, nem az, hiszen a hatalom elidegenedett a néptől, és csak a politikai propaganda nyelvezetén érintkezik vele, úgy hogy a fizetett párt- és bérsajtón át valójában drasztikusan áttematizálja a társadalmi és politikai valóságot, hátterében a leggazdagabbak a legparanoidabbak utasítgató tanácsaival és számonkérő kövéredők lobbijával, ez a tőkés rendszer legfőbb és legvisszataszítóbb jellemzője, a látható sötétség a timokrácia mellett, az elidegenedés, a rendszer melletti folytatólagosan elkövetett üres és agresszív agitáció és propaganda. Friedrich Nietzsche haragvó gondolta volt csupán az, hogy a kereszténység elpusztította volna Rómát, sajnos nem így van, Róma él és virul, ahogyan azt több államilag prostitucióra kényszerült boldog újságíró és tudós és jogász és jogtudós és tudós-jogász is nagy örömmel fejtegette a médiában - mostanában ama nagyérdeműnek a nagy migráns-válság okán, és valljuk be tulajdonképpen, hogy a kormány, az állam, a lehető legtermészetesebb és fősodratú mainstream humanista álláspont helyett, alattomosan fertőző sajtó-váladékot bocsájt ki közénk, idegengyűlöletet és ön- és korrupt burzsoá-osztályérdekből gyűlöletet szít a menekültek ellen és saját privilegizált osztályának érdekét ráadásul  a mi érdekükként állítja be, és merészeli így beállítani. Ezért különösebben ebben az országban nem kell szólni pro és kontra sem és kategórizálni sem az emberi faj kártékony formáit, mivel a gerinctelenek rendje hemzseg a politikában, egy kapitalizmussal 25 éven át hatékonyan elembertelenített, nem pusztán szekularizált, gyülölködő álnemzetállamban, amely állami rendszer léte evolúciós zsákutca.
A római jogrendszer az ember egyedfejlődésének a legfőbb gátja, az igazságtalan és gyilkos megtorlásokon alapuló büntetőjogi rendszer, a léte több mint sátánizmus, és ezért kizárólag a privilegizált rétegek a felelősek, ezen személyiségeknek a deformáltsága nyilatkozik meg a politika szócsövén át, mind a büntetőjog §-an keresztül és a pszichiátriai, olykor vegyi kasztrálásra irányuló gyógyszer-terrorból is. Ennél nácibb rendszer nem létezik, nem is értem a pengés-drótbajusz miatti felháborodást, hiszen Orbánnak a BV rabjai (nem a remény rabjai!) elkészítenék szívesen azt is, amit a Magyar Narancs megálmodott a szájtetőre billenés nélküli stabil drótbajuszt és mi több követeljük, hogy Orbán Viktor ennek a bajusznak a prototípusát, ami „déli-határzár bajuszként” most meghatároztatott, sajtótájékoztatóin hordassa is, sőt legyen külön bajusz-őrség is, legyen az is. Miután a bajuszt sikerül népszerűsíteni, akkor megkezdődhet a sorozatgyártás is, a kapitalizmusban nincs az a szar amit ne lehetne eladni, egyszerűen csak érezze a szomszéd, hogy a drótbajusz nélkül nem teljes az élete. Így aztán van árutermelés is, az más kérdés, hogy ez mint a határzárak is, történelmi kacatnak bizonyulnak, az idő vasfoga elrágja, neki ez drótpempő. Én magam téptem egy szálat a vasfüggönyből, dicső határőrségem alatt, már akkor is alaptalanul vádoltak meg, hogy el akarnám adni. Rossz az aki rosszra gondol, és a legrosszabb az aki a legrosszabbra gondol, de egy szerencsénk van, hogy nincs legrosszabb, ugyanis a rossznál mindig felfedeznek egy méginkább rosszat a legnagyobb tudósok, akik kisebbek mint egy kvark. Ugyanez a dimenzió út az, amit az állítólagos katárok is vallottak, hogy van egy Démiurgosz, amelyik tökéletlen lényeket hozott erre a világra, és valójában az általa víztükörben látott Isten tükörképét másolta le, mivel úgy gondolta, ha külsőleg látottat megalkotja az elegendő a tökéletes teremtéshez. A fény vagy bölcsesség valahogy belekeveredett az anyagi teremtésbe, talán azért mert itt egy nélkülözhetetlen elvről beszélnük; nos Sankara, a nagy hindu vallásreformer maga is azt feltételezi,  ha maga a teremtő tökéletes, akkor nincs is szüksége a teremtésre, tehát ez egy érv amelett, hogy a demiurgosz a teremtőnk. Persze ilyenkor a legszkeptikusabbak felteszik a következő kérdést, hogy honnan a fenéből került elő a tökéletlen teremtő. Nem tudom, én ezt a témát egy növer vágással lezárom. És utoljára felhívom a szétszórt figyelmet, hogy amint a bűn Szent Ágostonnál ontológiai kategória, lásd „léthiány", úgy a lehetőségi lét, amely minden lehetőséget önmagába foglal, az a szellemi mag, amiből a mi világunk kihajtott, az maga Isten. A látható, a láthatatlanból. Alfa és Omega. A végállapot, teljesen megfosztva lenni a hatalomtól, amikor semmink nincs, ez látszólag egy testi folyamat, az öregedés, valójában azonban szellemi művelet, az idő múlása = elveszített viaskodás az angyallal, a harc amiben mi Jákobok vagyunk. Bizonyára előbb vergődnék zöldágra, ha valami reáltudomány logikája mentén rendszerezném a valóságot, azonban ha minden kérdésünkre választ is kapunk, annak a súlynak a terhét is el kell tudni viselni. Időt és szót is kár vesztegetni a bevándorlással kapcsolatos politikai megnyilvánulásokra, ez nekem és a tarkaszárnyú mezei pocoknak sem létkérdés. Ki kell számoltatni matematikusokkal, hogy Magyarország alapterületén összesen hány átlagtérfogatú migráns fér el, ez a térfogatalapú számítás lehetne például az európai bevándorlási kvóta alapja is, mellesleg jegyzem itt meg, a miheztartás véget, meg azért, hogy senki ne nagyon tegezzen le. Pár hód is képes természeti katasztrófát okozni, Magyarország elárasztása pedig az egyik burkolt célom, tudom, hogy ez hazaárulás, de a hódok másként gondolják, ha belakhatják a területeket és gátakat rághatnak maguknak. A víz-elem (szakadékos = a víz és a derűs = tó Ji-Csing) ma túlzottan is dominált a gondolataimban, a folyékonyság létén ma még nem meditáltam, ezért visszavonulok és meditációm tárgya a víztükör lesz a mai napon, és annak Ji-Csing ,vagyis az orákulum vonatkozásai. Isten veletek.


Eltitkolt hírek a bevándorlásról:
Kiszivárgott a kormány idegen nyilvántartása
Spontán öngyulladással kezdődött a migránsok dimenzióváltása
Galaktikus izotópokkal bombázzák a déli határzárat

F i g y e l e m ! 
A bevándorlók közül sokan klónozott, humanoid reptiliánok !
Helyzetjelentés a Naprendszerről  A felemelkedés elkezdődött BLoG

2014. január 21., kedd

Gondolatnapló - Labirintus

Hamvas Béla értelmezésében a labirintus: "az irreális absztrakciók közötti bolyongásról" és "a lét negatívumáról" tanúskodik (Scientia Sacra).

A labirintus: " ősi, egyetemes, archetipikus szimbólum. A profánból a szentbe, a világközéphez
vezető út...  Az antik görög és római házak mozaikjain lévő labirintusok védelmi funkciót láttak el,
az ellenséges hatalmakat és a gonosz szellemeket tartották távol...
"
(Szimbólumtár)



Knósszosz (Kréta)


A   Thézeusz mítoszban Ariadné fonala kézenfekvő, hogy szoláris jellegű, ugyanakkor filozófiai értelmezésben a labirintus és  a fonál kapcsolata, az a jelkép amely akár az arisztotelészi ontológiának is a pontos megfelelője lehet, így a fonál: a forma, a megvalósult lehetőség, amely a platóni ideával azonosítható, a labirintus pedig a meg nem nyilvánult lehetőség jelképe, az anyag mint szubsztancia, a prima materia, pedig mint az isteni omnipotencia jelképe.
A labirintus is felfogható fonalként, és így két fonál az ami alkotja a létezőket. A caduceus két kígyója
(fehér és fekete ) vagy a Villa Pamfili columbariumának Oknos-a[1.]  amely szintén filozófiai gondolat- tartalommal is bír,

Villa Pamfili columbáriumának pihenő Oknos-a

 és a panta rhei gondolatának szimbólikus megjelenítése, a szamár felfalja a kötelet mint az értelmetlenség, a végzet, az utódait felfaló Kronosz jelképe (újhold szimbólum) és Oknos az élet, aki fonja a kötelet, az élet szövetét. Johann Jakob Bachofen  értelmezésében, a fonott kötél  a mocsári lét bujaságával, és ezáltal átvitt értelemben az Oknos jelkép, a hetairizmussal áll szorosabb kapcsolatban.
Atroposz, Klóthó, Lakheszisz a három Moira (v.ö. Korán 53:19-20 Al-Lat, Al-Uzza és Manat valójában sorsistennők)  és Arakhné is kapcsolható még a fonál jelképéhez kapcsolódó görög mitológiából.
A pókháló alakja és a labirintus hasonlósága szintén kézenfekvő.  Daidalosz és Ikarosz története, amely szintúgy a Krétához szorosan kapcsolódó mítoszok egyike,  lényegében az ember "heliotropizmusának" drámai megjelenítése.
A két eddig tárgyalt őselv, vagy princípium ebben a mítoszban is könnyen felismerhető.

A  nap vonzása a lélekre hat, a földi tömegvonzás pedig a fizikai testre. Mindkét hatóerő végzetes az emberre nézve.[2.]


Thézeusz története is alapvetően a két erő mitológikus küzdelmének megjelenési formája. Thézeusz mítosza, nem csupán valamiféle tudattalan, szörnyű erő feletti, heroikus győzelemről ad hírt, hanem a mítosz, az istenek uralmi harcának a héroszok világában való megismétlődése is egyúttal. A minotaurosz azonosítható Kronosszal, a mindent elnyelő idő megszemélyesített  istenével. A mítosz történeti jelentést is hordoz, Kréta már nem a térség meghatározó és virágzó kulturájú szigete, hanem legyőzték és egyben démonizálták istenét. Krétán és az Égeikumban, és nem csak az istenek világában történt meg tehát, a megrázó generációváltás, hanem talán a dór invázió következményeként is.
    A Mithrász-kultusz Rómában légionárius vallásként funkcionált, a Thézeusz mítosz jellegéből fakadóan
hasonló jelentéstartalommal bír. Zeusz és a bika alakjának összefonódása azonban egy korábbi időszakból is származhatott, talán az akhájok vagy más vallási kompromisszumra is hajlandó civilizáltabb nép megjelenésével kerülhetett Zeusz kultusza Kréta szigetére. Beszédes Héra "tehénszemű" jelzője is.
Bár kétséges, és korántsem bizonyos, hogy Zeusz és Héra theriomorfizálódása, és a Thézeusz történet két külön korszakot jelölne, az eltérő vonások és a Zeuszhoz köthető generációváltás drámaisága, az istenharc azt sejteti, nem telhetett el sok idő a két mítosz kialakulásában. Figyelembe kell venni  azt is, hogy egy hódító népcsoport pantheonja is kiegészülhetett a legyőzöttek hitvilágával keveredve. De az sem elképzelhetetlen, hogy a Zeusz-vallás a mítosz analógiájaként, a hódítók elől Krétára menekült és ott született újjá keveredve a helyiek bika és barlang (labirintus) kultuszával. A barlang ez esetben, mindenképpen összefüggésbe hozható Zeusszal, az új isten elrejtésével, tehát a labirintus és nem csupán az ebből a tulajdonságából eredő ábrázolása, védelmező funkciót is ellát.
 
Bikaugrás (i.e 1450) [3.]

 Megállapítható tehát, hogy a barlang vagy labirintus jelentése, nem kizárólag csak negatív és sztereotíp asszociációkkal hozható összefüggésbe, a krétai és Akrotiri-thérai falfestmények játékosságát, a bikaugró alakokat, a tollas herceget, a kék majmokat, a trónterem kecses "griffjeit" vagy a tenger állatainak idillikus ábrázolását (delfinek) is figyelembe véve feltehető, hogy a krétai barlang és bikakultusz, nem feltétlenül alvilági és sötét rituálék helyszíne volt, hanem az újjászülető, a megújuló, a hosszú élet ünnepe. A játékosságnak a jele lehet az is, hogy a Kígyós istennő fején egy macska ül. Ezek a momentumok - legalább is a mi jelen értékítéletünk alapján - nem árulkodnak valamiféle labirintusmélyi szörnyetegről, ha volt véres kultusz  az talán egy kései hódítás következménye lehetett, a labrüsz sem elsődleges szempontok alapján fegyver, hanem más értelmezésben sokkal inkább a hold változásával összefüggésbe hozható kultikus tárgy..


A hosszú élet kínai szimbóluma (kép forrása: A kíváncsi szakács blogja)


──────────────
[1.] ...a kötélfonó Oknosz, az alvilág nagy vezeklőinek egyike, aki Sziszüphoszhoz és a Danaidákhoz hasonlóan eredménytelen, hiábavaló munkára van ítélve: folyamatosan font kötelét egy, az ő hátán álló nőstény szamár rágja szét. Egyes nézetek szerint ez a legenda a restség büntetését fejezi ki, más összefüggésben az „Oknosz kötelét fonja” mondás a haszontalan dologban fáradozó emberre illik. A mítosz szimbolikus tartalma összefüggésben áll egy ősi egyiptomi kultikus szokással (Diodórosz, 1,97,3–4), amely során a papok fonta kötelet a fonás menetével párhuzamban fel is bontották, ami a keletkezés és elmúlás, az élet és halál folyamatát, összefüggését, elválaszthatatlanságát jelképezte.
Pál József és Újvári Edit szerk. : Szimbólumtár - (Budapest, 2001. Balassi Kiadó)

[2.] "Végzetes" alatt azt értem, hogy ez a két erő egyfajta polaritás. A Nap tömegvonzása (fénye) a rovarokra, növényekre és ami nem ismert az emberi lélekre is éppúgy hatással van. Indiai ősi hiedelem szerint a lélek a halál után a napba száll. A Föld tömegvonzása pedig az anyag sűrűbb ás alsóbb formáira van hatással, példaként a letargia alapvető tünete, a lehajtott fej, ami közvetlenül és szimbólikusan is a Föld középpontja felé való irányulást jelez.
vö. India bölcsessége (Budapest, 1994.Gandhi Alapítvány - A Tan Kapuja Buddhista Főiskola 191.o.)

[3.] A bikaugráshoz hasonló rituálé Baszkföldön is megmaradt. Információim szerint a baszkok és spanyolok bikához való viszonyulása sem teljesen azonos.