Gondolatnapló - Összehasonlító kavicstudomány

Szent Kristóf (Reprobus) / Városliget

Meghívót kaptam a 24. Budapesti Könnygázfesztivál-ra. Az Oktogonon tartják. Herbert Marcuse Ész és forradalom című munkáját olvasom, ebből megtudom, mi a kő. "Ej mi a kő!" A kő kő marad az esőben. A kő tulajdonságait kőként, nem tudatos szubjektumként gyakorolja. Marcuse megállapítja, hogy a kő nem rendelkezik önreflexióval. A kő tehát nem tud arról, hogy ő kő. A kő és a kavics közötti különbség egy újabb filozófiai és jogfilozófiai bukfencet problémát vet fel. Honnan kezdődik a kavics és mi az ami már kőnek számít? Annak idején a VIII.kerületi Rendőrkapitányságon a gyanúsítást ki kellett javítanom, úgy szólt a szöveg, hogy a sértett ablakát kővel dobáltam. A rendőrségen azzal érveltem, és nem alaptalanul, abban az esetben, ha én kővel dobáltam volna, akkor az az ablak betört volna, briliáns és logikus érvelésémet elfogadta a rendőrség. Így tehát sikerült arra a kompromisszumra jutni, hogy a gyanúsításom ne úgy legyen írva, kőbevésve, hogy kővel dobáltam a sértett ablakát, hanem az, hogy kaviccsal. Ezt nevezik érdekérvényesítő képeségnek. A rendőrség bűnmegelőzési osztálya felszólította az akkori házmestert a lefolyó körüli kavicsos terület megtisztítására, rendezésére és a nyári monszunesőzések miatt egy esővízterelő mobilgát megépítésére, mivel ezek a kavicsok voltak azok, amelyek zümmögve nekirepültek az ablakoknak, ezeket eltüntették. Szárnyas kavics. Szárnyas Pszükhokomposz. Szárnyas Hermész. Lélekvezetés. Lélekmegvezetés. Vezetékek a falban, pontosan mint egy Nagy László versben. Leszaggatott vonalak. Megszünt vonalak. Nazca-fennsík. Egy mondat a szakításról: hol szakítás van, ott szakítás van. Fal, zsiger és csontok. Valójában Pompei él és mi vagyunk halottak. A tévében szoroszoznak, sorosoznak, szorzótábla, smaragdtábla, tabula rasa, balatoni donald kacsa. Swingelő Donald kacsás matricás pohár víziója Metz Tibor beat költő versében. Donald Trump elmebeteg állapítja meg egy facebook komment. A macskákat kivágják szarni: Echo TV sajtóklub. A fákat is kivágják szarni. Hogyan szarnak a fák? Hova szarnak? A fák nem szarnak. Mi ne legyünk USA gyarmat. A macska és a kukorica egy bolygóról származik a hangyával a Három Próféta könyve szerint (Trisong Decen testamentuma). Tavasz van, a hajléktalanok kikukázott kis portékáikat a rongyokra rakják. Számológép, régi mobilmaradványok, moszatok, tengericsillagok, kagylók, halott tárgyak csillannak meg a pokol mélyén. Egy szemétdombon élünk, te szemétláda. Nappal a fővárosunk szinte elviselhetetlen. Köpés, csula, takony, csikk, "elmúlás ebből vagy te is" csoda hogy ebből a koszból születik meg az az új generáció, amelyik semmivel nem lesz különb az előzőnél?  Sok amerikai városban nincs is belváros, pont a kosz miatt, csak van valami üresnégyzetháló, üres kirakatokkal, átlókkal amit a yenkigyerekek torpedójátékra használnak. Talán pont ezért, biztonságpolitikai megfontolásból: az ember állat. Egy ortodox munkakerülő munkanélküli számára a gyártósorok zaja a leggonoszabb szirénhang, ezért azóta nemigen hallgatok ipari zenét (Test Department), amióta a burzsujpatkányok szétmarták a szocializmust. Ha meghallom az a szót, hogy munkahely én rögtön a revolveremért nyúlok. Ha író lennék, pusztán azért, hogy megfigyelhessem, hogyan és mennyire kisszerűen nyomorítgatja egy mai modern kapitálnáci munkahely az emberiséget, egy időre talán mégis érdemes lenne dolgozni, kutatási szempontok miatt megfigyelni azt, hogy a dolgozó emberek viselkedése az utóbbi 10 évben hogyan változott meg. Mi a félelmeik forrása, van-e jövőképük és vannak-e az átlagostól eltérő egyedi gondolataik, - ET a kasztonkívüli -  vagy valamiféle globalo-masszává lettek átnyomorítva, átpépesítve. Népesítsétek be a kontinenst, mondotta Al-Bagdadi a fekete seregeinek. Az Iszlám Állam nem indul az Olimpián és a Labdarúgó-világbajnokságokon sem. Amikor Jézus Krisztus megjelent közöttünk, a Római Birodalom gazdasági- vallási- civilizációs csúcspontjához érkezett. Nem furcsa ez, hogy Jézus Krisztus nem az amazonasi indiánok közé jön el, hanem oda, ahol már történelem van, ahol már történetírás van, ahol már mítosz van, ahol már kultusz van, ahol már megjelenik az az államszerveződési forma, amit jelenleg is államnak nevezünk a szó európai értelmében? Az Iszlám Állam nem állam. Államnak egy sajátos szerveződést nevezünk, az Iszlám Állam az államok anti- és ellenállama. Ez az egyetlen "pozitívuma", persze nincs ilyen, de tény: hogy megtagadja az államokat. Ezért nem egyetlen állam ellen irányul, hanem minden egyes állam ellen és éppúgy legitimálja az államokat egy szörnyállam, mint a marginalizált szélsőséges csoportok a mainstream kapitalizmust. Az államok például nem szerették soha a bennszülött lakosságot. Ahol egy nyugati állam megvetette a lábát, ott a bennszülöttek addigi életformájának végleg befellegzett. A bennszülött életforma, ahogy manapság a kommunizmus - nem lehetett mainstream. A mainstream mindig a "Coca-Cola, rágógumi", ami ezen kívül van, az lesajnálandó, az fejletlenség, az nem modern, az kommunizmus. " -Te kommunista vagy?" néznek rád lesajnálóan a gyarmatosított hugyagyúak, hogy te mennyire nem vagy mainstream 48 évesen.  Ha én lehetnék ennek az országnak a vezetője, az újszocializmusban, akkor Hamvas Béla, aki most, a burzsujkapitalizmusban csak egy nyolcadik kerületi kukákból, koszos bakterológiailag beterítet narancshéjakat rágicsáló hajléktalanpária volna, újra raktáros lehetne Tiszapalkonyán. Ha Jézus Krisztus a jelen Magyarországra látogathatna, akkor szerintem csak is labdarúgóedzőként, később szövetségi kapitányként és egyben labdarúgó-világmegváltóként manifesztálódhatna. Állapítsuk meg, Jézus legutolsó parúziája az lesz, hogy nem kétélű karddal jön el a felhőkön át, hanem egy narancssárga adidas focialbadával a hónaalatt a Felcsúti fociakadémián. Régi idők focija, Régi idők zoknija. Régi idők gombfocija. Minarik Ede pályabérlő !!!

A felejtés és a memória óceán - Túlpart teóriák

Szent Kristóf szobra (forrás:www.budapest-foto.hu)

Borús reggel van. Még a lakótelepi emberek is visszahúzódtak a betonkéreg alá. A konténerek kiláncolva, és jönnek a kukások, várjuk a tavaszt. Pár hajléktalan Prométheusz tudatosabb a többieknél és tudja mikor van nyitva errefelé a konténer. A háttérben az Európai Unió himnusza. A szokás egy időben biztos megtartó erejű volt az emberiség számára. Reggeli este, vacsora délben, ha akad kuka. A hagyományőrzőknek is vannak szokásai, sőt csak azokból állnak, nekem nincsenek szokásaim, ezért nem tudok leszokni semmiről sem, a kiszámíthatatlansághoz pedig ez is hozzátartozik. Rendszertelenül élek egy olyan helyen, ahol látszólag minden van. A káosz egyébként hozzásegít ahhoz, hogy ne találjak vissza egyetlen kezdeti ponthoz sem, amíg levetem űrruhámat. Sokszor érzékelem valójában azt, hogy nincs semmi, csak egy álomszerű és megfoghatatlanul tovaúszó valósághalmaz, aminek részeként napról napra elgyengülök, nem találva kiutat a labirintusból. A felmerülő vallási és világnézeti magyarázatok nem adnak választ semmire, a hit pedig csak kérdőjelekből áll. Az erőforrások lemerülőben, a beletörődés pedig uralkodóban. Nem köt le egyetlen könyv sem, az unalom pedig megemészt, igazából az unalom az a pont, amikor az ember még a reményt is elveszíti. Egy ideig "le föl ugrándozok" a rám szabott ketrecemben, aztán elfáradok. Igazából a teória, a kiszabaduláshoz már létezik, és a fantázia szintjén valóban megvalósítható az élőlényeknek nem ártó táplálkozás, a gyümölcsevés, de mivel következetesen ezt sem valósítom meg ezért továbbra is a cukor és az elhízás marad a végső vár, az öregek végső vára. Az öregedés folyamatát is nagyszerűen tanulmányozhatom magamon, az ősz halánték, a táska a szem alatt, majd a 43-44 éves kor körül képződő toka, bár a sorrend más. Tény az, hogy mind a rendszert tekintve, mind önmagamat sajnos az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, vagy valójában tényleg vissza lehetne lépni egyes múltban megélt valóságokba, de kizárólag hallucinogének segítségével utazva. Az ember a buddhizmus tanítása szerint nem állandó, hanem folyamat ok-okozat. Hozzám a hindu felfogás áll közelebb, márpedig az, hogy létezik egy örök centrum az emberben, ami kívül esik a látszat világán és ezt valahogy fel lehet ismerni. Mindenesetre a világban való létezésemet ez a nem létező centrum határozta meg. Osho paradoxon közeli megállapítása, hogy ami elmúlhat, az nem is volt valóságos. Mindenesetre a fiatalság és az öregség határpontján számomra egyértelmű, hogy az egyik jellemző a mozgás. A mozgásban pedig a lehetőségek felkutatásáért való mozgás búvik meg és nem valami rendszeresen irányított tevékenység, mint pl. a sport. Ez a mozgás teleológiája. A másik tényező a memória, ez már nem annyira profán, hiszen ha ez tökéletesen egzisztálna az emberben, akkor egy fajta relatív halhatatlanságot már átélhetnénk. A hallucinogének nélkül a mai ember számára ez a "sport" szinte reménytelen, velük pedig elég veszélyes kirándulás. Úgy gondolom, hogy a tudatunkból csak az múlik el, amit elfelejtünk és visszaidézhetetlenül törlődik és az életünk során ez a nagyon nagy mennyiségű információ elveszik, és rá kell döbbennünk, hogy a jelenen kívül szinte semmink sincs[1.]. A memória pedig lehetne akár az ősanyag is, bár inkább jelképesen behelyettesíthetőleg vagy annak valamiféle párhuzama, de inkább csak ez is a képesség része. Az emberben mindenesetre ez az emlékező rész meglehetősen korlátozva van. Ahogy haladunk a civilizációs fejlődésben egyre inkább nélkülözzük, papírcetlik, internetes fórumok, egy csomó a szalvétán, és bejegyzések helyettesítik. A végén pedig a valóság akár úgy is megváltozhatna, hogy észre sem vesszük. Olyan szinten, hogy egyes elemek eltűnhetnek a környezetünkből anélkül, hogy bennünk benyomást keltenének. Ha intelligens besurranó tolvaj lennék, azon gondolkodnék, hogy mit vihetnék el úgy, hogy a tulajdonosa nem is emlékezne rá, a valóság pedig folyamatosan meglop minket, legalább is az emlékezetünket bizonyára. A túlpart teóriák közül rám leginkább a Szent Kristóf legenda hatott, ebben a történetben még a pogányság és kereszténység metszéspontjában ez az iniciatikus (beavató) jellegű történet állt, de mint Jankovics Marcell írja sajnos csak 1968-ig, a II. vatikáni zsinatig.

─────────────
[1] Hölderlin amikor megőrült, még arra sem emlékezett, hogy a saját költeményeit ő írta volna.