 |
| CÖF /fotó forrása: Hírcsárda |
„ A Soros-birodalom álciviljeit, azért tartják fenn, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek úgy érzem eljött a nemzetközi lehetősége.”
Németh Szilárd (Fidesz alelnök és frakcióvezető-helyettes)
Az idézett nyilatkozat, amely most végeláthatatlan vitát indított el a politikai közéletben, több megválaszol-
atlan kérdést is felvet. Vannak filozófiai jellegű kérdések, például főként az, hogy melyek azok a kritériumok,
amelyek alapján egy szervezetet
civil szervezetként lehet definiálni. Ebbe a kérdéskörbe most nem
megyek
bele, mivel biztos válaszom nekem sincsen, ahhoz hogy megfelelő választ tudjak adni, a kérdé-
ses és hasonló szervezetek történetét kellene áttanulmányozni. Átolvastam
Puzsér Róbert cikkben
megírt véleményét is, amit
A civil világ a valódi ellenzék címmel közölt le a
Magyar Nemzet. Ebből az
írásból arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a valódi civil ellenállás, nem azonos a civil szervezetekkel,
és
ezek a szervezetek nem képezik a valódi ellenzéket sem. Az látható viszont, hogy jelenleg a Fidesz-propaganda
egy külön, alternatív valóságot épít föl a tömegeknek, ezek a megújult, paranoid élettérféltést is kiváltó elmeszülemény-konstrukciók a korábban is jól bevált és remek összeesküvés-elméletek alapelveire hagyatkoznak - „ azt sorvezető-segédletként használják” - , ezért annak eddig jól működő, hatékony elemei az újakból sem maradhatnak ki. Az a nagyvonalú tudatbefolyásolási (tömeglobotómia) program, amit rész- ben Szaniszló Ferenccel indítottak el és állítottak magyarországi pályára anno, azóta látványos fejlődésen ment keresztül (
a konteoipar túlnőtte Szaniszló Ferencet is), jelenleg már nem elrugaszkodott állítások vagy a történelmi múltban nem is létező
science-fictionon alapuló, történelmietlen magyarság-legitimáció van előtérben, hanem az aktuálpolitikai sakktábla pragmatistább, valóságosabb, emberközelibb elemeivel való sötét konteo-tömegtudatjátszma. Ahogy nem tudjuk most meghatározni biztos kijelentő mondatokkal, hogy mi számít civil szervezetnek a ma Magyarországán, éppúgy bizonytalannak kell lennünk abban is, hogy elfogadjuk azt a kétséges állítást, hogy a kormányunk, nemzeti kormány lenne. Továbbá kételkednünk kell abban is, hogy Magyarországon demokrácia van, vagy volt az elmúlt 27 évben, továbbá abban is erő- sen és hasonlóan kételkednünk kell, hogy demokrácia-e egyáltalán a kapitalizmus, más néven a tőkés tár- sadalmi berendezkedés és nem volna-e sokkalta kifejezőbb a demokrácia meghatározása helyett inkább a
demokratizált kapitalizmus kifejezést vagy ami még helyesebb definíció és nem én találtam ki, hanem egy történésztől származik: a
timokrácia (pénzuralom) kifejezését alkalmazni. A timokrácia természete- sen nem kizárólag a könyörtelen pénzuralmat jelenti a társadalom, az emberek lelke fölött, hanem legin- kább a vagyonnal járó hatalmi befolyást és szövetkezést foglalja magába a meghatározás (ez az a jelen- ség amitől minden olyan
maffia-jellegű lesz,
a korszak, amikor megszaporodtak a lombrosói arcélek a Fidesz-frakcióban). Ebbe a meghatározásba, ami sokkal szélesebb, már beleférnek az újoligarchák, az újgazdagok, a média-monopólium, a globalo-tőke, a banki devizacsalás, és az ügyeletes földesurak és strómanok is. Ebbe már belefér az is, hogy vannak
a törvény által érinthetetlenek csoportjai, a "
tiszták" példaként
Hernádi Zsolt MOL elnök-vezérigazgató, vagy
Ramil Safarov a
baltás gyilkos és vannak a "
bűnösök" , ők a sikertelenek és a kommunisták. A
Kádár-szocializmus, a korszak ami felelőssé lett téve a múltért és a jövőben minden rosszért felelősségre vonható (ezért az
újbarbároknak szinte nap mint nap kötelező a köztévékben azt verbálisan is meglincselni /aki nem így tesz az kizárattatik a közösségből). Orbán Viktor az új-kulák-burzsoá miniszterelnök szerint a Kádár-szocializmus öröksége, a tehetősebbek, a gazdagok és sikeresek elleni irigység (ressentiment), természetesen Mészáros Lőrinc ellen zúgolódókra értette.
[1.]
Ha ma Magyarországon valóban demokrácia lenne, akkor a közmédia és más médiák is rendszeresen, napi szinten foglalkoznának a parlamenten kívüli kisebb pártok vezetőinek az éppen aktuális véleményével, reakciójával a közöt érintő kül- és belpolitikai eseményekkel kapcsolatban, sőt a tv stúdiók állandó vendégei és riportalanyai kellene hogy legyenek. De a parlamenten kívüli két legnagyobb pártot és vezetőjét, sem
Thürmer Gyulát (
Munkáspárt), sem
Kásler Árpádot (
Haza Nem Eladó Mozgalom) nem találjuk a tévé képernyőjén, a rádióban, a nyomtatott sajtóban. Ez a helyzet - ami skandalum
- egyben azt jelenti, hogy nem indulnak a pártok egyenlő eséllyel a választásokon, hanem a parlamenten kívüli kispártok, behozha- tatlan hátrányt szenvedve indulnak, ezért semmiféle demokráciáról, sajtószabadságról hazánkban nem lenne ildomos beszélni még a Népszabadság ügyének kapcsán sem, ilyen helyzetben
a Népszabadság nem a demokrácia ügye, nem a sajtószabadság ügye, hanem a parlamenti pártok közötti szócsövek és médiafelosztás vitája. A médiafelosztás pedig alapvetően nem demokratikus, hanem monopol jellegű.
Rendszerkritikus erő valójában nem is kaphat médiamonopóliumot (tévécsatornát, de még csak tévé- műsort sem, ellenben az egyházi- hitéleti műsorokkal és katolikus 5 percekkel, noha szekuláris társada- lomban és rendszerben élünk és mégsincs olyan a közmédiában, hogy a szocializmus 5 perce / kommu- nista 5 perc). Puzsér Róbert meglátása ebből a szempontból zseniális, hogy a médiát is be kellene vonni a hatalmi ágak
montesquieu-i elve szerinti szétválasztásába, mivel a média lett a negyedik hatalmi ág a modern korban.
A valós civil- és emberjogvédő szervezetek hazánkban igen ritkák, mint Apollón fehér hollója, de valóban léteznek: ilyen a hajléktalanok jogait védő
AVM, a
Simó Endre vezette
Magyar Szociális Fórum, és a
Balogh Béla által mostanában országos újjászervezésben és tagtoborzásban lévő, legendás otthonvédő civil mozgalom: a
Koppány csoport. A TASZ és a
Helsinki Bizottság vagy a Patent Egyesület soha nem rendelkezett olyan tulajdonságokkal, amelyek egy radikális emberjogi és civil szervezetre alapvetően jel- lemzőek. A Helsinki Bizottság, a
TASZ a börtönön belüli erőszak és rendkívül rossz
ENSZ alapcikkelyét és az emberi alapjogokat folyamatosan megsértő, magyarországi börtönkörülmények ellen (
ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata -
5.cikk) soha nem lépett fel éhségsztrájkkal, azért sem éhségsztrájkol- tak, hogy az ombudsman tartson azonnali vizsgálatot az
IMEI-ben, ahol rendszeresek a halálesetek. A fogvatartottak jogait nem védték radikális eszközökkel, ezért csupán falitablóként szolgáltak a börtönökben, hogy ilyen is van, lám megvannak a fogvatartottak jogai. A börtönbővítéseknél is jószolgálatot tett a Helsinki Bizottság, hiszen mindig megjelentek és a sajtó, a média, a tévé ezt le is közölte, ezért valójában legutóbb a
Kozma utcai börtönbővítéshez nem jogvédőként, hanem
kormány-reklámfelületként szolgáltak, ezért sem értem a kormány most miért bánna el velük íly hálátlan Brutusként.
A kormány által felvetett civil-szervezet álprobléma bizonyos tekintetben akár még valós probléma is le- hetne, ha országunkat nem Magyarországnak, hanem Türkmenisztánnak vagy Kazahsztánnak hívnák. Er- ről a jelenségről az
index is értekezik a cikk végén és én is értekeztem korábban
itt a blogomon, a közép-ázsiai, posztszovjet, török köztársaságok politikai helyzetével. Ezekben az országokban a Nyugatról érke- zett
új vallási mozgalmak (UVM) térítőit és az
un. civil szervezeteket egyáltalán nem nézték jó szem- mel, ezek az országok feltétlenül ragaszkodtak ősi hagyományaikhoz és identitásukhoz. Gyanakvó távol-tartásukat a nyugati világgal szemben megőrizték, amint a veszélyeit felismerték ennek az elsőre ártalmat-lannak látszó
nyugati expanziónak, arra azonnali letartóztatásokkal, civil- és vallási szervezetek, mozgal- mak betiltásával és kiutasításával és egy esetben pedig egy adventista templom lerombolásával reagáltak. Nálunk a rendszerváltás - az egyetlen valamirevaló taxis lázadást leszámítva - békés birkabégetéssel és sima kapitulációval kezdődött és ért véget. A magyar újkapitalizmus 1989 után pár évvel mindenféle kultu- rális és politikai ellenállást felmorzsolt, elpuszította a szociális védőhálót is, aminek jelenleg az utolsó
mor- zsáit is elrágta és a kádári, alapvetően békés, szocialista társadalomban szocializáltak jelentős hányadát pár éven belül vagy egzisztenciálisan végképp tönkretette vagy egyszerűen horror- pornófilm és kritikátlan bulvár fogyasztóvá, degenerált, antiszociális konzumidiótává züllesztette le az elmúlt 27 év során.
Végezetül pedig, azért alávaló és hazug a civil szervezetek elleni
Fidesz-KDNP támadás, mert ezek
a civil szervezetek teljes mértékben azokat a normákat képviselik, amelyeket a rendszerváltás ho- zott magával, ezért valójában nem jelentenek veszélyt, mivel nem képeztek soha valós, civil ellenállást, sem értékrendkülönbséget, ezért éppúgy veszélytelenek a rendszerre, mint az ellenzéki pártok. Amikor a Helsinki Bizottságnak jeleztem, hogy a fogvatartottak közötti, börtönön belüli erőszak burjánzik a magyar börtönökben, ők jogvédőként valójában azt válaszolták, hogy ez nem az ő asztaluk. Amikor az elhagyott és elvált vagy egyedülálló magyar férfiak öngyilkossági statisztikáival fordultam a NANE-hoz, vagy a
PATENT Egyesülethez vagy azzal, hogy miféle női egyenjogúságot követelnek és hadoválnak, hogy kevés a női vezető, amikor
a hajléktalanok között jóval több a férfi, mint a nő. Aztán itt volt
Tamás Gáspár Miklós esete, a
Mortimer-ügy. Emberjogi aktivistaként ahogy kell, azonnal a Moszkva térre rohant, és rohamsis- akos nácikat képzelgett beszédében. Amikor kiderült, hogy az elkövető is roma származású és az áldozat is, legalább bocsánatot kért. Ha történetesen az a hír terjedt volna el, hogy akkor egy
bunyevác turista szúrt volna meg egy arra járó
vizigótot, akkor elsikad az ügy, és nem tartanak beszédeket ezek a kiváló jogvédők. Ezekkel a jogvédőkkel és aktivistákkal pontosan az a baj, hogy ügy és személyválogatók Amikor a hajléktalanok kunyhóinak védelmében egy népszavazást szerettem volna népszerűsíteni (még mielőtt a búvalbaszott Fidesz alkotmányba nem véste ezt is), egy devizás jogvédőfórum elhajtott a fórumukról, hogy a hajléktalanok kilakoltatása
nem az ő ügyük. Amikor a politikai hovatartozás feletti keresztszolidaritáson alapuló szegénységellenes összefogás megvalósult az egyetemistákból álló
HAHA, az
Occupy Hungary Mozgalom és a
Koppány otthonvédő csoport között, akkor az ilyen fideszes, ócska
Tutiblog és egy- éb pártblogok és az ilyen
Tótaw-féle, pálcikakarú, HVG.hu-liberálfos újságírók elsők voltak a sorban a sár- dobálásban (
Haha: rajtad röhögünk, nem veled) fanyalogtak akkor is, amikor
Molnár F. Árpád a
Lehel úti bankrobbantás hírére
létrehozta a
3 millióan a bankrobbantásokért facebook-csoportot.
Ezek nem tudnak semminek sem örülni. Akik a CÖF, a Helsinki Bizottság, TASZ, NANE vagy a PATENT elvetemült tagjai, azok soha nem érthetik meg, mit jelent egy valós, civil önszerveződés és ellenállás.
A civil szervezeteknek, jogvédőknek a kapitalizmusban szvsz soha nem a faji/etnikai egyéb megkülönböztetés ellen kell küzdeni (a faji megkülönböztetésnek jószerével nincsenek a kapitalizmusban áldozatai), hanem a társadalmi megkülönböztetés ellen (mert az a valós veszély), az embereket tömegével kilakoltató deviáns állam aberrált viselkedése ellen, a társadalmi fasizmus ellen, amelyik megveti és lenézi a szegényeket, a nincsteleneket és kötelező tb-járulékfizetéssel terheli a tartós munkanélküliek tömegeit.
Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!
────────────
[1.] A magyar újkapitalizmus eddigi korszakának, a magyar self-made man-mítoszának vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja és megtestesítője: a sikerszimbólum Mészáros Lőrinc vállalkozó; a vállakozó ellen irányuló sikertelenek gyűlöletérzését a bennük továbbélő kádárizmussal azonosította Orbán Viktor.
Moldova Kegyelemkenyere kétségbeejtő képet mutat Magyarországról
Szabadfogás 76.adás 77.adás 78.adás 79.adás YouTube
