Ezúttal szerintem a Város Mindenkié Csoport mellé lőtt a IX.kerület Aszódi utca 18 szám alatt létesülő hajléktalanszálló elleni tiltakozással. Valóban, ha megnyitnak egy ilyen intézményt, az még akkor is fontos lépés, ha ott a jogvédők véleménye szerint börtönszálló épül. Igen, valóban jó meglátás az, hogy miért nem a szociális miniszter megy oda és miért a belügy, persze senki nem állítja és én sem, hogy ez nem probléma, hogy itt szimplán egy szociális kérdést kezelnek belügyként. Egyébként olyan szempontból belügy, hogyha nem is a belügyminiszternek, de a katasztrófa-védelem vezetőinek kellett volna a helyszínen járniuk, mert mint írtam, a hajléktalanság nem kriminalizálandó probléma, hanem társadalmi katasztrófahelyzet
A legtöbb hajléktalan saját véleménye szerint azért nem megy a szállóra, mert ott meglopják.
Az is igaz, ha itt megnyitnak 176 férőhelyet, ettől még a 30 000 hajléktalanra is télen csak 3176 hely fog jutni. Ezért nem kellett volna ledózerolni a faházaikat, kalyibáikat és az újpalotai kiserdőből elűzni őket, sem pedig zuglóból. Ez a tendencia most télen sajnos folytatódik csepelen.
Visszatérve a gondolatszálhoz pedig azt tudom mondani, hogy a börtönszálló, ahol valóban lesz előállító helyiség még mindig a kisebbik rossz, hiszen a valós börtönbe kerülésnél pl előzetes letartóztatás mégiscsak jobb az, ha csak kvázi börtönbe kerülnek, itt azért a szabadságukat bizonyos mértékben meg is őrízhetik, hiszen így még indokolatlan agresszió nem érheti őket annyira sűrűn. Az is igaz viszont, hogy ez a fajta fideszes hozzáállás tarthatatlan, mert magával a kriminalizációval, olyan embereket bélyegeznek meg és sodornak az öngyilkosság szélére, akik már amúgy is a szakadék szélén állnak. Nekik kell nem csak az öngyilkossággal, hanem nyugodt pillanataikban is amikor életvitelszerűen tartózkodnak az utcán, a rendőrbakancsokkal is szembenézniük. Tehát ilyenkor Tarlós úr felesleges az a kenetteljes beszéd, hogy önök kizárólag azt szeretnék elérni, hogy ne fagyjanak meg az utcán a hajléktalanok. Elsődleges volt az, hogy önök kriminlizálták a hajléktalanságot, tehát az amúgy is a társadalom perifériájára szorult embereket további megfélemlítéseknek vetették alá a humanizmus nevében és aztán mint ahogyan Hamvas Béla írta a stílusról, mint valami halat önök kifogták valahonnan azt az ötletet, Heuréka élményt, hogy ezzel jé pont azt érjük el, hogy ne fagyjanak meg az utcán. Ha valósan is a hajléktalanok problémáira reagálnának, akkor a csepeli kunyhókat most nem ledózerolnák, hanem egy építész tervei alapján segítenének az ott élő kolóniának. Egyszerű dolgokban, alternativ energiaellátás (korszerű szélerőművek), villámhárítók, erdei hajléktalan közösségi ház létrehozása, sintértelep helyett macska és kutyatáp adományozása stb.
Olvasónapló
Több szempontból bevált az, hogy Oshót elkezdtem olvasgatni mostanában , igaz nem olyan nagy intezitással, de valóban olyan információkhoz lehet jutni általa Indiáról és közben fejlődni is szellemi értelemben, amit én rendkívül hasznosnak és érdekesnek látok, hasznosnak az életminőségünk javítása szempontjából, érdekesnek mint az alábbi kis történet vagy történelmi momentum is mutatja.
Osho életrajzi könyvében - Egy provokatív misztikus önéletrajza 275.o. - tegnap arról a megdöbbentő tényről olvastam, hogy Mahatma Gandhi a korábban mohamedánok által is szétrombolt Khadjuraho megmaradt 30 templomának legfontosabb díszeit, a szerelmet és a szent koituszt ábrázoló szobrait sárral akarta beborítani. Egy Rabindranath Tagore (Thákúr bengáliul) nevű bengáli misztikus költő akadályozta meg ezt a politikai indíttatású ostobaságot.
Tudni kell, hogy Tagore apja az a Débéndranáth Tagór, akinek vezetésével újjáalakult a korábban 1828-ban a hinduk által kereszténynek kiközösített és a keresztények által hindunak
tartott Rám Móhan Raj, akinek értekezése a Jézus tanítása - Útmutató a békéhez és a boldogsághoz címmel igencsak megosztotta és felkavarta a kedélyeket, akit a keresztény misszionáriusok Jézus hinduizálásával vádoltak meg. Ez a szervezet a Brahmo Szabha (Brahmá gyülekezete), a Tagór által megreformált Brahmó Szamádzs mozgalom. Rám Móhan Raj nevéhez fűződik a szati (özvegyégetés) szokásának betiltása.
Mára a korábban jelentős politikai és vallási mozgalom ketté szakadt és csak elenyésző követője maradt.
Khadjurahoval kapcsolatosan a jelenlegi indiai társadalom és a szexualitás viszonyairól is egy érdekesség:
"Hogyan viseli el a mai indiai társadalom, amely még a csókot sem tűri el a mozivásznon,..." (India - Panoráma Útikönyvek 259.o.)
Az őshagyomány, a végső felismerés és megvilágosodás és annak lefokozott formájaként a vallásnak, mint történetiségnek és a szexus komplex összefüggéseire már Hamvas Béla is odafigyelt. Szerinte a vallás a szexus megtagadásánál kezdődik, de a megvilágosodásról is hasonló véleményt fogalmazott meg. Mindenképpen kulcspontja a vallásnak, és beavatásnak és
végül a megvilágosodásnak is. A vallás és szexus összefüggéseiben Osho teljes mértékben kompetens és eligazít minket a helyes látásmód kérdésében egyfajta tantrát és antivallásosságot is képviselve. Szerinte a romlás vagy helyesebben probléma már a dzsainizmussal, a buddhizmussal és később a kereszténységgel , tehát a cölibátussal már elindult. Valójában ha a hinduk 4 életszakaszát szemléljük, akkor a szexusról való lemondás ebben az értelmezésben csak abban a természetes korban kezdődik, amikor már családot alapított és a gyerekei is már felnőttek. Ez az élet szakasz, a harmadik életszakasz a vánaprasztha(1). Van a szexus elfojtásának azonban egy másik, militáns módja is. A yóga szerint ugyanis a rendkívüli önmegtartóztatás hallatlan nagy bátorságot ad. Ez megint csak ksatriya vonása a yógának. Mint korábbi bejegyzésemben írtam, a yóga ksatriya vonásai mellett, ekkor más életszakaszokban is érvényes, de valójában legfőképpen a 3.-4. életszakaszra irányul(2).
────────────
(1) vánaprasztha ashrama- az erdőlakó, az élet harmadik szakasza. A férfi, ha van felesége vele együtt elhagyja otthonát és a közeli erdőkben telepedik le.
(2) szannyásza ashrama - A férfi utolsó életszakaszában lemond mindenéről (tudtommal a feleségét is elhagyja) koldusként zarándokol a szent helyek között, amíg meg nem hal.
Linkajánló:Satyananda Yoga Alapítvány - MagyarországFelhasznált irodalom:Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó,2001)
Osho: Egy provokatív misztikus önéletrajza (Amrita Kiadó, 2005)
India - Panoráma útikönyvek
