Sibi király és a galamb (iniciatikus történet)

Sibi király a saját húsából hasít ki
(Kolozsvári György illusztrációja)

Egykor régen Buddha Sibi király alakjában született újjá. Sibi bölcsen kormányozta országát, alattvalói békében és büntetés nélkül éltek, olyannyira, hogy uralkodásának huszonötezer év alatt a pokol is feleslegessé vált.
Egy napon az istenek ki akarták próbálni, vajon méltó-e Sibi király az elkövetkezendő tökéletességre. Ezért Indra isten felvette egy sólyom alakját, és üldözni kezdett egy fiatal hófehér galambot. A galamb kétségbeesetten menekült kegyetlen hóhéra elől. A király, aki éppen vadászni volt, nagy részvéttel kísérte a galamb vergődését. Végül a kicsiny madár, más kiutat nem találván, a király hímzett köpenye alá menekült, és rémülten pihegni kezdett megmentője keblén.
- Ne félj semmitől - biztatta a  király - , ne félj, szép madárkám! Én megmentek minden élőt, aki védelmemet keresi, még ha királyságomat vagy akár életemet is fel kell áldoznom érte.
A sólyom meghallotta beszédét, és szaván fogta:
- Ez a galamb az én eledelem. Milyen jogon vonod el tőlem a zsákmányt, melyért teljes erőmmel megközdöttem? Miért avatkozol be az ég madarainak perlekedésébe? Ha védelmedbe veszed a galambot, gondolj rám is! Éhen fogok pusztulni, ha elrejted előlem jogos zsákmányomat. De ha mindenáron meg akarod menteni, adj érte saját húsodból annyit, amennyi a galamb súlya.
- Igazat beszélsz! - kiáltott a király. - Hozzatok mérleget!
A szolgák előhozták, s a király az egyik serpenyőbe a galambot helyezte, a másikba meg a saját combjából leszelt húst vetette. A királyné, a nemes kíséret és a harcosok fájdalmas siránkozásba törtek ki a király példátlan tette láttán.
    De a galamb igen súlyos volt, s a király egyre szabdalta a húst combjáról, karjáról, melléről. Már csupán a csontjai maradtak meg, s végül maga is kénytelen volt felállni a mérleg serpenyőjére.
    Ekkor a magasból mennyei zene áradt, s a felhők között megjelentek az istenek. A földre illatos virágeső hullott, és beborította a király testét. Sibi pedig szebben és fiatalabban lépett ki a virághalomból, mint amilyen annak előtte volt. Indra a sólyomból visszaváltozott, és teljes fenségében jelent meg a király előtt.
- Nincs nálad nemesebb szívű és jóságosabb lény a földön. Tudd meg, hogy egykor Buddha alakjában fogsz újraszületni.

Szöveg forrása: Román József - Mítoszok könyve (Budapest, 1963. Gondolat: 275-277.o.)

Sibi-dzsátaka  /fotó forrása: WikipédiA: Sibi-Jataka 

Kapcsolódó oldalak:
Gaál Balázs Sibi király és a galamb: egy üldözött madár nyomában PDF
WikipédiA   Adzsantai barlangtemplomok 



Kapcsolódó irodalom és forrás (Bibliografia):
Schmidt József A szanszkrit irodalom története (1995. Pallos Kiadó) vö. 104.o.
Mesefolyamok óceánja - Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból (Budapest, 1982. Európa Kiadó) vö. I.kötet: Az önmagát megsütő galamb 340-350.o.)