Amerikai Népszava - TGM

Kertész Ákos "genetikustól" a legfrissebb hírek szerint Tamás Gáspár Miklós filozófus már elhatárolódott, vagyis pontosabban helytelenítette a nyílt levelet. Becsüljük meg a liberálisainkat is, hiszen bármely politikai oldal is nyilatkozna meg, mindig akad legalább egy emberi nézőpont. Tamás Gáspár Miklós filozófussal kapcsolatban megint csak be lehet húzni a piros pontot a liberálisok leckekönyvébe. Számomra lásd korábbi bejegyzések, az ő személye, még ha a fiktív barikád másik oldalán is áll, mindig képes kellemes csalódást okozni. Ha lehetne szimbólumok nyelvére fordítani, ő leginkább a bibliai Saulra emlékeztet, tudjuk, hogy a zsidók első bibliai királyában, Saulban együtt és egyszerre egzisztált a fanatikus őrület, a megbocsájtással. Kertész Ákos még csak bocsánatot sem kér, de megteszi ezt Tamás Gáspár Miklós helyette is. A Moszkva térien elhibázott retorikájú jogvédelem - amikor rohamsisakos nácikat vizionált
és nem is rohant volna elsőként lélekszakadva a Moszkva térre, ha csupán egy bunyevác szúrt volna meg egy vizigótot. A baki után képes volt bocsánatot kérni, képes volt arra is, hogy 2006-os események után kimondja és levonja a konzekvenciákat, hogy "oszlassák fel az SZDSZ-t" és képes volt, a hozzá politikailag egy platformon lévő Kertész Ákos magyarellenes kirohanásnak is megálljt parancsolni.
Bármennyire is politikai ellenfélnek tűnik a liberalizmus, bár TGM már régóta nem vallja magát liberálisnak, - Tamás Gáspár Miklós a józan politizálás híve és nem elsősorban pártideológiák mentén dogmatizált, hanem nem gazdasági értelemben vett liberális, hanem humánpolitikai szempontok alapján. Utóbbi nézőpontban a szabadság,
az emberi élet méltósága elsődleges tendencia, míg előbbi liberalizmus inkább az elszabadult vagy ránkszabadult hajóágyú esete.

Gyorskonteo - 2009 EP választás végeredménye és a Budaházy-ügy összefüggései

2009 június 7 este, a zárkában a hajótöröttek már alszanak, ketten maradtunk ébren, akiket érdekelt mi zajlik a rácsokon túli homályban, az EP választás végeredményének hivatalos bejelentésére vártunk. Eközben szóba került a régi Vasas és P.F. régi nagy játékosokról beszélt, egyszóval kiderült, hogy nem csak azonos helyen ültünk, előzetben, de a lelátón is ugyanannak a csapatnak szurkoltunk, bár én egy kicsit 30 évvel később jártam ki a Fáy utcába.
Börtönben még nem szavaztam, így eljött ennek is az ideje. Betereltek minket egy zárkába, amelyet a szállításhoz használtak, itt szerencsésen megtalált az, aki már a sétán is pedzegette, hogy odabent ők vannak többen és érvei alátámasztásához természetesen körbemutatott - aligha van meggyőzőbb és demokratikusabb érv a magyar börtönökben ennél. Nem lett verekedés belőle, nem mert támadni, én meg elmentem szavazni. A szavazó bizottság sokat látott arcai igen csak beszédesek voltak, számtalan érzelmi reakciót lehetett volna leolvasni róluk, talán a külvilág üzeneteit is - hogy milyen kint, de mielőtt belemélyedtem volna ezzel kapcsolatos gondolataimba, halvány ijedtséget éreztem átfutni az agyféltekémen és mintha baloldalt Balsai Istvánt véltem volna felfedezni a bizottság szélén (a kézenfekvő viccet félretéve meg akartam mondani neki - hogy lesz ez még fordítva is :-), hogy én ülök a bizottságban és ő szavaz a börtönben - talán egy párhuzamos világegyetemben így is történt) azért is tűnt ismerősnek, mert Szeged-Budapest között ingáztam hétvégente az egyetem és a főváros között és egy kupéban ültem Balsaival. Igazából töredéknyi idő volt a beazonosításra, a másodperc tört része, így az arcvizitet abbahagytam és inkább illendően elvonultam a fülkébe, szavazni. Jól megfontoltam a Munkáspártra szavaztam, tudtam, hogy teljesen esélytelenek, ugyanakkor azt is belekalkuláltam már, hogy lehallgató berendezés van a rádiókban, amit bevizsgálnak - tehát a június esti beszélgetések során és előtte kiderült a zárkában és azzal egy időben azon kívül is, a központi agyközpontban is, hogy a Munkáspártra szavaztam. Ez nem csak szimplán pártszimpátia volt, hanem a túlélés egyik reménytelennek tűnő halvány esélye az éhségsztrájk előtt. Egyébként kizárólag azért maradtam ébren, mert kíváncsi voltam, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom ott lesz-e az EP-ben. Amikor eljutott a hír a fülemig, határtalan eufóriát éreztem - nem volt körülöttem zárka, a börtön falai valóságosan leomlottak, megszűnt minden ilyen korlát. Biztos voltam abban, hogy más lesz a másnap, nem csak az én számomra, de Magyarország számára is új nap fog kezdődni. "Csak" 93 napot töltöttem bent, de olyan volt a város, mintha én már rég halott lettem volna valahol és előhúztak egy fiókból. Taxival húztam haza a Markó utcából, de másnap a metrón ,a mozgólépcsőn lefelé menetben megláttam azt a plakátot, és csak azt tudtam mondani magamban, vigyorogva, hogy telitalálat volt - A Monroe-elv magyarítva. "Magyarország a magyaroké" , persze azon a törékeny infantilizmuson is jót derültem, ami a jobbikos Monroe-elvet hivatott gúnyolni, hogy Ubunga az ubungaiaké. Biztos voltam abban, hogy itt valami történt, nem csak EP választás, hanem sorsforduló.
Budaházy Györgyöt, mint tudjuk 2009. június 17-én vették őrizetbe - 10 nappal az EP választások végeredménye után. A hatalom ezzel azt üzente az EP-nek, hogy noha a jobbik három képviselővel jelen van az EP-ben (kitört a hisztéria a háttérben), de Budaházy már börtönben van. Budaházy volt a záloga annak, hogy...nem csak szándékos ünneprontása volt ez tehát a Jobbik győzelmének, hanem üzenet az EU-nak és a belső Magyarországnak is a miheztartás és a hatalmi viszonyokat illetően.

"2009 június 7:
23.34

Az igazi veszteség nem az a négy hely, amit az MSZP szerzett, hanem az, hogy azzal, hogy a Jobbik 3 helyet kapott, elvész három helye a magyar képviseletnek - nyilatkozta lapunk kérdésére Göncz Kinga."
komment: vannak még boldog és esendő emberek, akik mindent fordítva látnak és még hisznek is benne, mint a mesében vagy a dogmában.
Az ubunga plakáthoz pedig annyit fűznék hozzá, hogyha a jobbik győzelemmel felérő sikeres választása miatt Németh Sándor számára nem vidám, hanem síró rivó és jajveszékelő szomorú vasárnapot tartottak a hitgyüliben, suicid tendenciákkal nos gondoljon arra, hogy a Csakravartin fegyverhordozója aznap az utolsó éjszakáját töltötte az előzetesben.
Ti "keresztények", akkor sírtok, amikor nevetni kellene, és akkor nevettek amikor sírni kellene. Inkább sírjatok szüntelenül, hogy a világ boldog lehessen.