 |
| Buddha-szobor földet tanúságul hívó kéztartásban | |
HÍNAJÁNA ►
1. SZTHAVIRAVÁDIN -
2. MAHÁSZANGHIKA
PÁTALIPUTRAI ZSINAT (I.E. 308)
1.1. SZAMMITÍJA (PUDGALAVÁDIN) 1.2 SZARVÁSZTIVÁDIN 1.3 VIBHADZSJAVÁDIN
1.2.1 VAIBHÁSIKA 1.3.1 MAHISÁSZIKA
1.2.2 SZAUTRÁNTIKA 1.3.2 THÉRAVÁDIN
Mahászanghika iskola
A mahászanghika iskola, Buddha
parinirvánája után megközelítőleg 100 évvel (97) tartott
Pátaliputrai zsinaton (i.e. 308) szakadt el a
szthaviravádin iskolától (lásd
Mahadéva öt tétele az arhattal kapcso- latos vita volt feltehetően a szakadás oka). Az iskolát, mind kánonjuk nagy részét elpuszította a középkori muszlim invázió.
Elterjedése: főként
Magadhában, ezen belül pedig különösen
Pátaliputrában, de megtalálható volt még
Mathurában is (i.e. 120) - erről feliratos bizonyíték tanúskodik. Később Dél-Indiában terjed el, a
Guntur-övezetben (Amarávatí, Nágárdzsunakonda, Dzsaggajapéta). Az iskolának saját kánonja és számos al- szektája alakult ki.
Tantétele: fő tantételük a
Lókóttaraváda, a „Világfeletti” Buddha tantétele volt. Lokottara = „ami e világon túl van”. Buddha teljességgel mentes volt az evilági élet tisztátalanságaitól. A lókóttaraváda vagyis a világ feletti Buddha tana először a mahászanghika művekben, a
Mahávasztuban (i.e. 2.század) és a
Lókán-uvartana-szútrában jelenik meg (bár hasonló jelentésű kijelentések találhatóak a Páli Kánonban, pl. az Árijaparijészana-szuttában Buddha azt állítja magáról, hogy ő „szennyezetlen minden dolgok között”). A tantétel fejlődésére valószínűleg igen nagy hatással lehetett a
Dzsátakák megjelenése (születésregék), ez a népszerű irodalmi műfaj Buddha előző életeit mesélte el.
Noha a
modern théraváda tanítások nem ezt mondják, fontos hangsúlyozni, hogy
Buddhát soha- sem tekintették pusztán emberi lénynek, leírják hogy rendelkezett a (
mahápurusa) a „
nagy ember” 32 nagyobb és 80 kisebb jelével. Buddha tagadta, hogy ember vagy isten lett volna, de tudunk kimagasló mágikus képességeiről is. A korai szövegekben a lokottara kifejezés az
Árja-Szangha tagjaira és a nir- vánára vonatkozott és a laukika - „világi” vagy „meg nem szabadult” kifejezéssel szembeállítva alkalmaz- ták. A világon túli vagy világ-feletti természet tanát erősíti, hogy négyféle születési módot különböztettek meg:
- 1. spontán születés
- 2. anyaméhben való születés
- 3. tojásból való születés
- 4. nedvességből
A spontán születés - ahogyan Buddha megszületett - a születés legnemesebbik fajtája, ez a
dévák, az istenek kiváltsága. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy ez egyfajta
deifikációs folyamat lenne, hiszen az istenek éppúgy kiszolgáltatottak a keletkezésnek és az elmúlásnak, mint az emberek és az élőlények. Ez a tanítás érthetően egyfelől Buddha szellemi rangjának megnövekedésével járt, másfelől viszont az arhat tekintélyének csökkenésével járhatott. A
mahászanghika egyes aliskolái a
dharma-súnjata [1.] tanát vallották, amely a későbbiekben nagy jelentőséggel bírt mind az
Abhidarma, mind a
ma- hájána szempontjából. A másik újító jellegű tanítás Buddha bódhiszattvai pályafutásainak leírása volt.
Ezek szerint Buddha, mielőtt
Gautama Sziddhárthaként megkezdte utolsó életét tíz bhúmit - szintet járt be egymás után (ez az út mások számára is járható). Ezeket a bhúmikat hosszasan ecsetelik a
Mahá- vasztuban, s később ezeket alkalmazták - bár más formában - a mahájánában.
Szthaviravádin iskola és a théravádin iskola
Mivel a páli
théra szó a szanszkrit
szthavira megfelelője, így a nyugati vallástörténészek sokáig azt hitték, hogy a két iskola azonos. Azonban
Asóka idejére már a
szthaviravádin iskola három részre szakadt. Később a
vibhadzsjavádin iskola is kettévált: a
mahísászika iskola Délkelet-Indiában honoso- dott meg, a théravádin pedig
Srí Lankán vetette meg a lábát, amikor
Asóka fia Mahinda odalátogatott. A
théravádin iskola különleges jelentőségének oka az, hogy ez az iskola őrizte meg az egyetlen ere- deti nyelven fennmaradt buddhista kánont. Ez a nyelv a páli. A théravádin iskola alapvetően megőrizte a szthaviravádin iskola alapvető tanításait, jellemzőit és az egyetlen máig fennmaradt nem mahájána iskola.
Tantétele: Buddha közönséges ember volt, akiből Buddha (
arhat) lett. Az arhatok minden szempontból tökéletesek, nem eshetnek vissza a közönséges ember szintjére és ugyanazt az állapotot valósították meg mint Buddha. Buddha és az arhatok között tehát nincs lényegi különbség. Ennek ellentmondani látszik kánonjukban található példa: ti. jelenleg csak egy bódhiszattva van,
Maitréja (
Maitreya), aki jelen- leg a
Tusita égben („mennyországban”) tartózkodik és akkor fog az emberi világban megszületni, ami- kor a Dharma kihal. Mint a vibhadzsjavádin alszektájára (vibhadzsja szó felosztást, analízist jelent) a thé- ravádin iskolára is jellemző az elméleti analízisre, különösen a dhammák tanulmányozására, elemzésére fektetett hangsúly. V. századi skolasztikus
Buddhagósza művei, (különösen a
Viszuddhi-magga) egyes meditációs gyakorlatokat (brahmá-vihára), tantételeket igyekszik kizárni, olyanokat amelyek szerinte nem férnek össze az általa előnyben részesítettektől. Ennek alapján egyes kanonikus szövegrészekhez deg- radáló megjegyzéseket fűztek. Az ösvény számukra egyfajta „józan belátás” (pragmatikusabb), amelyet analitikus meditációval lehet bejárni.
Pudgalavádin (szammitíja) iskola
Doktrinális nézetletérés alapján jött létre a szthaviravádin iskolán belül az i.e. 3. században, és az i.sz. 9-10. századig maradt fenn. Tanítójuk
Vátsziputra (az iskolát vátszíputrijának, később szammitíjának ne- vezték).
Elterjedése: az
i.sz. 7.században, a nem mahajána szerzetesek többségét ők alkották (forrás: kínai
zarándokok).
Tanításuk: A fennmaradt négy hiteles Abhidharma típusú mű alapján 16 olyan különleges tantételük volt, amely a többi iskolától megkülönböztette őket. Buddha
anátman tana (
tri laksana) elgondolásuk szerint csak hétköznapi értelemben helytálló, mivel mégis van egy személy =
Pudgala (ez heves ellenkezést váltott ki a többi iskola részéről). Ez a személy valós létező (
szubsztrátum=jelenséget hordozó lényeg), amely biztosítja az újjászületések között a folytonosságot, az emlékezést, valamint a jelenben, múltban végrehajtott szándékos cselekedetek (karman) későbbi beérését, megtapasztalását. A pudgala sem nem azonos a szkandhákkal, sem nem különbözik tőlük, nincs bennük, sem rajtuk kívül.
Az öt
szkandha (upádánaskandhas):
1. anyag, forma vagy testiség (
rúpa)
2. érzés, érzelem (védaná)
3. érzékelés (szamdnyá)
4. diszpozíciók (szamszkárasz)
5. tudat, percepció (vidnyána)
A
pudgálát csak a buddhák képesek érzékelni. A pudgála nem átman és mégis ez az ami a tudatnak az ént adja, ami cselekszik és viseli a cselekedetek következményeit is.
Szarvásztivádin iskola
A
szthaviravádin iskola már
Asóka idején (i.e. 265-238 körül) három részre szakadt, tehát egy újabb egyházszakadás következményeként és ennek egyik új irányzataként jött létre a szarvásztivádin iskola (az i.e. 3.század folyamán), az nem tisztázott, hogy ez a III.buddhista zsinat, vagy esetleg Asóka Gandhárába küldött missziójának a következménye-e.
Elterjedtsége: Északnyugat-Indiában korán megvetette a lábát. A IV. zsinatot
Kaniska pártfogása alatt tartották, ekkor 500 szarvásztivádin szerzetes gyűlt össze, hogy rögzítsék a kánont és összeállítsák a vib- hásáknak nevezett kommentárokat. Ettől kezdve ez volt az elterjedt, uralkodó iskola
Észak- és
Észak-nyugat-Indiában legalább egy évezreden keresztül; és mivel
Kasmírban, Közép-Ázsiában is elterjed, a szarvásztivádinok tanai voltak azok, amelyek először Kínába eljutottak.
TAN: 1. A mahászanghikához hasonlóan
az arhatok abszolút sátuszát megkérdőjelezik.
2.
A dharmák tana [2.]. A dharmák a létezés oszthatatlan elemei, pillanatnyiak, de ugyanakkor a há- rom időben (múlt /jelen/ jövő) léteznek (innen a nevük: sarvastiváda = sarvam asti „
minden létezik”).
Az idő múlása ► az egyes dharmák mozgása egyik modalitásból a másik modalitásba (múltat, jelent és jövőt modalitásnak kell tekinteni), amit a megfelelő feltételek kényszerítenek ki. Ha pl. egy múltbéli tett már nem létezik, de annak „lenyomata”, - tehát dharmái még léteznek - az kihat a későbbiekre. Ez a tantétel magyarázatot ad az emlékezésre (dharma ► a dolgok ugyan már nem léteznek, vagy nem úgy léteznek, mint amikor léteztek, de a dharmák még mindig léteznek).
3. Az Oltalomért folyamodás kritikája: Buddha Ékkővet nem lehet a tanítások összességével azono-sítani, mert akkor megegyezne a Dharma ékkővel. Azt vallották és tanították, hogy a Buddha Ékkő azokból a tiszta dharmákból áll, amelyek a megvilágosodott lényt alkotják (A Buddha tudásából és szkandháiból), ez fontos előzménye a mahájána Buddhával kapcsolatos tantételeinek.
4. A HAT TÖKÉLETESSÉG ÖSVÉNYE:
4.1 Adakozás
(forradalmi tett a hindu viszonyokat tekintve, ahol az éhezőknek, koldusoknak nem adakozott senki sem, csak a szerzeteseknek)
4.2 Az erkölcsösség
4.3 A türelem
4.4 Az erőfeszítés
4.5 A meditáció
4.6 A bölcsesség gyakorlásából áll
A szarvásztivádin iskolából további aliskolák jöttek létre: a
vaibhásika iskola és a
szautrántika iskola. A
vaibhásika az egyre terjedelmesebbé váló
vibhásákat (kommentárokat) helyezte előtérbe, amelyek az i.sz.
2. század körül keletkeztek a szarvásztivádinok köreiben. Mivel igen erős hangsúlyt fektettek az Abhi- dharmára (tan magyarázata), ezért az iskola a korai buddhista skolasztika mintaképe lett.
Szautrántika iskola
A szauitrántika a vaibhásikák skolasztikus és abhidharmikus tendenciája elleni reakciót képviselték, aho- gyan a nevük is sugallja: a
„szútrákkal végződő” . Számukra a Kánon, a második kanonikus gyűjte-ménnyel véget is ér. A legnagyobb szautrántika filozófus
Vasubandhu írt egy alapvető értekezést (
Abhi-dharmamóksa-bhásjá) amelyben ismerteti a vaibhásika tanokat és egyúttal pontról-pontra kritizálja is azo- kat. A vaibhásika nézet szerint a
nirvána dharmája különbözik a többitől, nem bír múlttal, jelennel, jövővel - októl független (
aszamkrita) dharma. A szautrántika tagadja, hogy a nirvána dharmája aszamkrita dhar- ma lenne.
A nirvána szerintük
a dharmák nem-manifesztálódása. A vaibhásikák szerint a dharmák szá- ma végtelen, de 75 kategóriába sorolhatóak. A szautrántika lecsökkentette a dharmák számát, a dharma elgondolásuk szerint
csak pillanatnyi léttel rendelkezik. A szarvásztivádin iskola háromidejű dharmáját is tagadták, tehát tagadták, hogy a dharmák modalitásban és minden időben léteznek (múlt, jelen, jövő). A dharma a szautrántika iskola tanítása szerint csak (ksanikával) pillanatnyi léttel rendelkezik ► ez ahhoz a filozófiai állásponthoz vezetett, hogy egy tárgy közvetlen érzékelése nem lehetséges. A tudati képek szük- ségszerűen késésben vannak magukhoz a pillanatnyi tárgyakhoz és érzékszervekhez képest (tudatikép= tárgy+érzék kapcsolata - megjegyzés:
ugyanakkor a tudati kép valójában többlet információ, hiszen rend- elkezik az adott tárgy szubsztanciájával is, ami a tudati tárgy és az arról való tudás bekapcsolódása a tudatba).
A karman problematikájára a szautrántika a három idejű dharmák elméletével szemben azt vallja, hogy a tettek áthatják, átitatják az ember tudatfolyamatát és ily módon determinálják, hogy mi lesz a következ- ményük. A nehézségek, ami ebből a nézetből adódott, arra késztették őket, hogy kifejlesszék a magvak (bidzsák) elméletét. Egy mag, amit az ember cselekedetével elvet, az kicsírázik, majd a megfelelő gyümöl- csöt meghozza. A szautrántikához közelálló iskola az un.
bahusrutija, a
Szatjasziddhisásztra című érte- kezésben olvasható, hogy a „ múlt és a jövő: nem valóságosak, csak a dharmák jelen állapota a létező - mintha valóságos volna. Minden dharma létező és egyben nemlétező, mivel a dharmák valóságos állapota az állandó változás, hiszen eltűnnek abban a pillanatban, amikor keletkeznek”. A lét nem más eszerint te- hát, mint pillanatnyi tudatállapotok egymásutánja, innen csak egy lépés ama megállapításig, amely szerint
a lét illúzió (ez a mahájána tanításban már megjelenő felfogás).
──────────────
[1.]
dharma-súnjatá: a világban nicsenek valós dolgok, de kétféle üresség van a
lokottaraváda (mahászanghiká eredetű iskola) tanai szerint, az egyik az én üressége (súnjatá), a másik pedig a dharma-súnjatá: a jelenségek üressége.
[2.]
dharma jelentése: dharmáknak nevezik azokat a szubsztanciákat, amelyek nem bonthatóak tovább. Alapelemei egy tapasztalható és egy azon túli világnak. Tulajdonképpen lételemek. A dharma-tan áthatja a buddhizmust, legfőképpen a hínajána irányzatot.
Felhaszált irodalom és forrás:
Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története (Corvina, 1997. Budapest)
Hetényi Ernő: Buddhizmus a buddhológia tükrében (Laude Kiadó, 1989. Debrecen)
Letölthető EBOOK:
Buddhista eszmetörténet PDF
Kapcsolódó oldalak:
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
1956-os hőst és több kisgyereket dob utcára a feudalista Orbán-kormány
Fejszével és botokkal támadtak meg egy családot a IX.kerületben 
