A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mezei poloska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mezei poloska. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 5., vasárnap

Gondolatnapló - Summa summarum


Budapest, Bartók Béla út 1997.02.05 (délután 16-17h) forrás: lomtalanítás

                                               

A Karczag-villa a tulajdonosváltást követően még valahogy nem akar megújulni, mondhatni minden a régi. A jog egyik magyar abszurdja lenne, ha XII.kerületi lakosként nem kirándulhatnék erre (a saját kerület-emben). Amiről eddig nem írtam, hogy miután szabad lettem, mint a madár azóta sokfelé megfordultam, mostanában például a Ligetvédők táborát is erősítettem. Én magam nem vagyok híve annyira a pacifista ellenállásnak, stratégiailag jobbnak látnám, ha a fák védelme körül kialakult erőtér kvázi félkatonai kiképzőtáborrá alakulna. Egy olyan hely, ahol reggel a magyar himnusz csengene fel egybekötve a katonai zászlófelvonással., utána pedig a ligetvédők hajnali futóedzést tarthatnának terepszínű álcaruhákban, majd kiképzett keleti tanoktól bölcselő mesterektől tanult önvédelmi szakemberek (például a koreai hapkido vagy az aikido vagy a karate) folytatnák a továbbképzést. Mellesleg utoljára ilyen finom indiai vegán lencsét Schmitt Pál  regnálása idején ettem, mint a Városligetben (ezért is érdemes tüntetni, sőt egy-egy tüntetésen az elfogyasztott ételt akár 1-5 ig terjedő intervallumban kiértékelni, mindezeket tekintve azért nem vált belőlem gasztronauta); nos akkor is sátoroztak, csak akkor a Sándor-palota volt a célpontja a Hungary Occupy Wall Street Mozgalomnak, persze nincs ilyen, de mégis van. Akkor a tüntetéssorozat az államfő lemondásával végződött, itt valószínűleg falültetéssel fog. Ami Zuglóban fontos és jelentős helyszín számomra, azt is sorra bejártam és meglátogattam, így az Erzsébet királyné útja 11-es szám a "Hamvas Béla centrum", aztán a Korong utca, ami az "április 11" fedőnevet viseli  is szellemi sétáim központi szakrális célpontja és centruma volt, és zuglói zarándoklataim folytonosak azóta is. Annak idején én voltam az egyik ember, aki A Város Mindenkié csoportnak jeleztem a facebookon, hogy a Papcsák-féle kunyhórombolás nem volt jogszerű, mivel az a terület ahová a buldózerek betörtek, valójában nem a zuglói önkormányzaté, hanem a MÁV területe és a Galaxis útikalauzt  még nem is említettem . A hajléktalanok - talán tapasztalati tudás - de jobban tudták, mint azok akik velük szemben eljártak, hogy hova lehet menedék kunyhót építeni, amit ne mrombolnak le másnap. Zuglóban megszüntek ezek a problémák, mert azóta szerencsére Zuglónak lett egy szociális ügyekre jobban odafigyelő   polgármestere, Karácsony Gergely - a zuglóiak mondják is, hogy "nekik legalább karácsonyuk van". A minap a Moszkva téren egy kertészeti szakboltban műanyag és sorozatgyártott kerti baglyot láttam, ami egyértelműen Pallas Athénéra utalt, nekem nincs kertem, de a Városliget az egyik kertem, így mindenképpen megvásárolom és kiállítom. Az, hogy a Városligeten változtatni akarnak, az összefügg a Moszkva téren történt változásokkal is. Magát a környezetet akarják úgy megváltozatni, hogy a felsőbb osztályok is maguknak érezzék a területet, ezt persze lehet kisajátításként is érzékelni, vagy valamiféle nagypolgári expanziónak, amely számukra azt jelenti, hogy a szent társadalom alacsonyabb rétegei által eddig sötétnek és kisajátítottnak vélt területetenn a konkvisztádor reflex automatizmusa szerint a keresztjeiket felállítják és véghezviszik a rombolást és építést. Nyilván azért konkvisztádor reflexek ezek, mert spanyoljaink az újvilágban ugyanígy viselkedtek amikor félelmükben és riadalmukban a sötét dzsungelek határára kereszteket állítottak, tehát a szimbólumoknak és az épületeknek is van egyfajta társadalmi expanziója, de akár a stadionállításnak is egyfajta szimbólikus üzenete. A Bosnyák tér után 150 méterrel kikiáltottam a proletárdiktatúrát is egy heineken sörrel a kezemben, ennek történelmi jelentősége legalább olyan súlyú, mint Borbély úr Apostoli Magyar Királysága. Valójában ezzel a gesztussal részemről egyfajta ellenerőt generáltam Zugló védelmében, hogy a burzsoázia és a szabadkőmüvesek titkos céljai ne valósulhassanak meg ezen a területen. Az ilyenfajta invokáció nagyon jelentős és komoly szakrális cselekmény, kivülállóként értelmezve egy magában beszélő őrült alkotmányának látszik de mégsem az. Az ősök szelleme éppúgy jelen volt Kádár életében, mint a jelenlegi vezetők árnyékszemélyiségében, mivel az szellem. Ez származástól, ideológiától teljesen független manifesztum, ez valójában és más megközelítésben a géniusz is, az öt géniusz amiről Hamvas Béla egy nagyszerű esszét írt, vagy Carl Gustav Jung a Föld és Lélek című zseniális munkájában megemlít. Az már egy másik kérdés, hogy előfeltevése ennek az, hogy ezen feltevés szerint maga az éghajlat, a táj az, vagy a terület szelleme, ami létrehozza a specifikusan magyart itt a Kárpát-medencében vagy az indiánt Észak-Amerikában, amiről Jung írt vagyis valójában ide mindig is magyarok születnek vagy aki idevándorolnak migránsként generációk elteltével valójában átalakulnak magyarrá. Az én migránspártiságom egyik oszlopa ez a hipotézis, tehát nem holmi dilettantizmus. Miután a ligetek embere lettem a Vérmezőn a napokban 12 első látásra talán pakisztáni állampolgárt észleltem, akik délről észak felé , mint a madarak nagy hátizsákokkal vándoroltak, vándoroltak mögöttük talán egy japán turistacsoport tévedt le ide a Budai Várból. A Városmajor környékén két arab migránst is detektáltam, akik elégedetten egy valójában kissé testesebb fiatal magyar nő alakját és formáját csettintették. A Vérmezőn elvégeztem a könnyű dolgomat is, ahogyan azt tankönyveiben a közterületen vizelések koronázatlan királya és nagymesetre a Bábolnai Környezetbiológiai Központ egykori patkányirtó alkalmazottja, a nagy Szeles tanította. A WC tulajdonképpen szennyezi a környezetet és Józsa Péter Pál az ultradextrokonzervativ és royalista , tradicionalista Pannon Frontban írt is anno 20 évvel ezelőtt egy szösszenetet, a csatornacivilizáció címkéjén talán megtalálható valami egymilliárd kínait említett, hogy azok egyszerre fognak vizelni és szökőár lesz, ez a kínaiakra nézve maximálisan udvariatlanság volt szerintem. Oszlopos  tagja lettem a zuglói lomtalanításnak is, és új tulajdonosa az Állítsátok meg a világot ! Ki akarok szállni. című könyvnek, ami egy idézetgyűjtemény. Megtaláltam benne az optimista pontos definicióját : "optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi." (George Jean Nathan amerikai kritikus), egy másik bölcs könyvben azt olvastam: hogy nem lehet minden rendőr mellé egy embert állítani. Időközben a mezei poloska tenyésztéssel is leálltam, sikerült a környéket betelepítenem velük, mostmár a drasztikusabb kitelepítés okán nem szaporodnak és biológiai felfedezést is tettem. Rájöttem, hogy amit eddig két különálló fajnak gondoltak a zöld és a barna poloska valójában egy. Ezek a kis állatok ugyanis vedlenek, amikor a rombusz alaku fehér (1cm nagyságú) sejtkaptárakból kikelnek aprók és feketék, aztán kikerekednek, gömb alakúak és pöttyösek, majd elkezdenek szögletesedni és amikor elérik a szögletesedés végpontját (ilyenkor leginkább alakjuk egy amerikai katonai repülőgépre, a lopakodóra emlékeztet), akkor zölddé vedlenek, majd miután áttelelnek és ez a hipotézisem (amiért legkevesebb Nobel-díj járna) elérik az egy éves kort kb. akkor levedlik a zöldet is és végső alakjuk a barna lesz. Olaszországban például zöld mezei poloskával nem is találkoztam. A hipotézis egyetlen gyenge pontja, hogy levedlett zöld rovarpáncélt sehol sem találtam, ha találok a rovartani intézetbe fogok berontani meztelenül egy heuréka felkiáltással, ugyanis nyilván a kiváló természettudósok nem tartottak háziállatként mezei poloskákat, ezért tévedésből két különböző fajt láttak ami valójában egy. Azt már felvetettem korábban is, hogy szabályos hatszög alakjában petéznek, hasonlóan a méhkaptárakhoz, egyesek úgy gondolták, hogy a hatszög evolúciós szempontból a legideálisabb, mert a fészek a legkisebb területetet foglalja, kevesebbet mintha kör volna. A világegyetem tehát spórol, spóroljunk mi is, ha van miből.

2016. április 22., péntek

Gondolatnapló - Poliateista mélabú (születésnapomra)


Mediterráneum / fotó: tartarossz


 
Poliateista mélabú gyötör hónapok óta. Bizonyára sokakban felvetődik és kézenfekvő feltenni a kérdést, hogy hány lába is van a poliateista mélabúnak. Véleményem szerint és nem ex cathedra kijelentve: megszámlálhatatlan. A pápai tévedhetetlenség engem nem érint. Tegnap bekapcsoltam a tévét és Stephen Hawkingék rájöttek arra,  hogy nem nagy, hanem egészen kicsi űrszondát lehetne eljuttatni egy lézer bizbasszal a legközelebbi  csillagrendszerbe. Ez egyébként nem nagyképűség, de nekem is eszembe jutott már még évekkel ezelőtt, jóval Stephen Hawkingék ötlete előtt a plafon bambulása és a tapéta kielemzése közben, egyszerre csak bevillant a gondolat, de ez eszébe juthatott volna bármelyikünknek - megjegyezem itt több variáció is van, mondhatni  ma már a tudomány fejlődésének, az ötleteknek kizárólag csak az emberi képzelet szab határt, arról pedig jól tudjuk, hogy határtalan. A napokban amerikai és japán tudósok megfejtették a rövid élet titkát is. Egyre kevesebb titok lappang és vesz körül minket, a miszticizmus, a maradi mágikus gondolkodási sémáknak, tévéjósoknak, auguroknak bél- és lapocka jósoknak már rég befellegzett, az evolúció szigorú törvényszerűsége és automatizmusa miatt, ami a maga könyörtelen útját tapossa, ezért ezek az erők lassan meghátrálnak és kiszorulnak a modern és felvilágosult társadalmunk világos és racionális tudatából, ezért a pszichoanalízis és maga a zseni Sigmund Freud is idővel egyre jelentéktelenebbé válik (a kereskedelmi tévécsatornák háttérhatalmi céljáról sokan tévesen vélekednek úgy, hogy azt a tudat lepusztítárára alkalmazzák, az alattomos cél egyértelműen a tudatalatti elpusztítására irányul). Nem lesznek már komplexusaink, minden leegyszerűsödik, nincs már a rémisztő tudattalan, amivel lehet népeket lehet riogatni és mivel a komplexitás (a bonyolultság) ma már egyáltalán nem jár semmiféle előnnyel az életbenmaradás szempontjából, ennek legfőbb oka az, hogy aki gondolkodik, az kételkedni kezd, és a kételkedés pedig felszámolja az embert, ez mindig a lábujj válságánál keződik, főként hegeliánusoknál  ez a bizonyos gondolkodási-szindróma, amikor a lábujj már  nem felel többé a feltett kérdésekre, ekkor a pszichiáterek azonnal közbeavatkoznak, továbbá bárki aki nem elég sovány az is dilemmák közé szorulhat,  ez pedig valójában valljuk be a babonás gondolkodásmód, csak rejtett, "modernített" formában, még akkor is ha annak inverzéről beszélünk.
   Várakozok az orvosi rendelőben, egy Maradona-szerű alakot látok, aki Habony Árpád kokainjából szippant egyet, majd kézzel beüti a gólt az angoloknak és a következő pillanatban egy gurulós börönddel és egy Che Guevara tetkóval a vállán és elvonókúrára indul Kuba boldog szigetére, körülötte argentin zászlók, a szabadság földje. Aztán itt szétszakad a pillanat, mint egy eltépett önkormányzati újság. Azt olvasom benne, a lisztharmat újra támad. Mostanában, amióta egymás torkának ugrottak ez ellenérdekeltek. a szakállas favágók és a  környezetvédők is a Városligetben a növényvédelemre jóval nagyobb hangsúly helyeződik szent társadalmunkban, és a 10 millió labdarúgó szövetségi kapitány országában egyesek már belátják, hogy a focihoz habár értenek is mindannyian, viszont nem értenek a fák és a virágok nyelvén, a növényvédelemhez sokan csak annyit értenek, hogy ismerik a füves cigit; én speciel nem is látok kiutat a rendszerváltók által jól megépített társadalmi labirintusból sem, nem mellékesen vagy mellékvese, nos ebben fogunk elveszni, vagy evezni, mint a C-vitamin (vagy citromsavciklus) - de ez most direkt képzavar volt. A növényvédelem fejedelmét, Megyeri Szabolcs kertészt a klubrádión is hallhattuk a Városligettel kapcsolatban nyilatkozott, most azt írja, támad a lisztharmat. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk tehát, mert egy nagyon erős kártevővel állunk szemben, (az első kérdés mindig az, hogy ehető-e a kártevő vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan). A lényeg az írásból, hogy a lisztharmat a növény trollja, akadályozza a nyugodt és harmónikus fotoszintézist. Filozófiai a kérdés, hogy valójában támad-e a lisztharmat, leírható-e egy cikkben, hogy támad, egzaktul és idézőjel nélkül. Tehát lehet-e valahogy a növények, gombák közötti ősi rivalizálást és érdek-ellentéteket elsimítani, vagy egyszerűen nem támadásról van szó, hanem provokációról vagy terrorizmusról?. Azok az emberek soha nem voltak nekem szimpatikusak, akiknek mindig csak válaszaik vannak és nem kiváncsiak semmire, nem merül fel bennük semmi, én riporternek alkalmaznám őket, közönyös haltekintettel monoton,  és teljesen köz-érdektelen kérdéseket tehetnének fel az általunk is igen szeretet és nagyrabecsült politikusainknak.
Megkérdezhetnék  az ország vezetőit például, hogy mit gondol Ön arról tisztelt és nagy politikus úr, hogy mi a gondolat? Gondolkodnak-e a gondolatok, és hogyan keletkeznek? Mekkora a gondolat sebessége? A minuszos hírekben azt a címet olvasom, hogy "Asszonyverő lakat alatt"; egy "törött biciklikormánnyal" ütötte a nőt.  Volt olyan önfeledt és vidám osztrák turista aki a 90-es években idejött turistáskodni, azt hitte kaiser-kolbászból van a kerítés az újkapitalista Magyarországon, aztán arra ébredt a Lágymányosi-híd alatt, hogy bizony igencsak elaltatták, később szúró fájdalmat érzett a jobb hátoldalán, valami rosszat sejtett ami beigazolódott, az őt vizsgáló orvosok megállapították, hogy egyik veséjét szakszerűen kiműtötték és ellopták, viszont tény, hogy az a pohár nem félig üres, hanem teli, a másik veséjét humanitárius okokból meghagyták azért neki, mindezek ellenére soha többet nem jött Magyarországra. Most olvasom mumifikálódott chupachabrát találtak a Kárpátokban, és nyolc fogsora volt, nem egy. Felvetül a kérdés, ha valóban vérszívó, akkor minek neki ennyi fog? Én a chupacabrát mindig is az ufók kedvtelésből tartott pitbulljának tartottam (a felbukkanása óta), szerintem ez az állatfaj kizárólag növényevő és az állatokra teljesen ártalmatlan  mert a fák kérgével és földdel táplálkozik, az ufók mészárolják le a baromfiólakat nem a chupachabra, azért járnak a bolygónkra, itt buliznak. Láthatjuk a hódokat, azoknak is nagyon fejlett a foguk és mégse mragadozók, ugyanakkor az idő és a kutatások engem fognak igazolni, szerintem a foguk is képes az absztrakt gondolkodásra (a gondolkodó fog világtörténetét még nem írtam meg),  ha én történetesen asztalos lennék vagy fanyűvő, inasként csak is domesztikált hódot tartanék. Persze ezeket az állati gépeket a The Flinstones rajzfilmsorozat is már régen feltalálta. Na „viszlát, és még egyszer kösz a halakat !” a végső kérdésre a válasz a 42.