Gondolatnapló - Summa summarum

Budapest, Bartók Béla út 1997.02.05 (délután 16-17h) forrás: lomtalanítás

                                               

A Karczag-villa a tulajdonosváltást követően még valahogy nem akar megújulni, mondhatni minden a régi. A jog egyik magyar abszurdja lenne, ha XII.kerületi lakosként nem kirándulhatnék erre (a saját kerület-emben). Amiről eddig nem írtam, hogy miután szabad lettem, mint a madár azóta sokfelé megfordultam, mostanában például a Ligetvédők táborát is erősítettem. Én magam nem vagyok híve annyira a pacifista ellenállásnak, stratégiailag jobbnak látnám, ha a fák védelme körül kialakult erőtér kvázi félkatonai kiképzőtáborrá alakulna. Egy olyan hely, ahol reggel a magyar himnusz csengene fel egybekötve a katonai zászlófelvonással., utána pedig a ligetvédők hajnali futóedzést tarthatnának terepszínű álcaruhákban, majd kiképzett keleti tanoktól bölcselő mesterektől tanult önvédelmi szakemberek (például a koreai hapkido vagy az aikido vagy a karate) folytatnák a továbbképzést. Mellesleg utoljára ilyen finom indiai vegán lencsét Schmitt Pál  regnálása idején ettem, mint a Városligetben (ezért is érdemes tüntetni, sőt egy-egy tüntetésen az elfogyasztott ételt akár 1-5 ig terjedő intervallumban kiértékelni, mindezeket tekintve azért nem vált belőlem gasztronauta); nos akkor is sátoroztak, csak akkor a Sándor-palota volt a célpontja a Hungary Occupy Wall Street Mozgalomnak, persze nincs ilyen, de mégis van. Akkor a tüntetéssorozat az államfő lemondásával végződött, itt valószínűleg falültetéssel fog. Ami Zuglóban fontos és jelentős helyszín számomra, azt is sorra bejártam és meglátogattam, így az Erzsébet királyné útja 11-es szám a "Hamvas Béla centrum", aztán a Korong utca, ami az "április 11" fedőnevet viseli  is szellemi sétáim központi szakrális célpontja és centruma volt, és zuglói zarándoklataim folytonosak azóta is. Annak idején én voltam az egyik ember, aki A Város Mindenkié csoportnak jeleztem a facebookon, hogy a Papcsák-féle kunyhórombolás nem volt jogszerű, mivel az a terület ahová a buldózerek betörtek, valójában nem a zuglói önkormányzaté, hanem a MÁV területe és a Galaxis útikalauzt  még nem is említettem . A hajléktalanok - talán tapasztalati tudás - de jobban tudták, mint azok akik velük szemben eljártak, hogy hova lehet menedék kunyhót építeni, amit ne mrombolnak le másnap. Zuglóban megszüntek ezek a problémák, mert azóta szerencsére Zuglónak lett egy szociális ügyekre jobban odafigyelő   polgármestere, Karácsony Gergely - a zuglóiak mondják is, hogy "nekik legalább karácsonyuk van". A minap a Moszkva téren egy kertészeti szakboltban műanyag és sorozatgyártott kerti baglyot láttam, ami egyértelműen Pallas Athénéra utalt, nekem nincs kertem, de a Városliget az egyik kertem, így mindenképpen megvásárolom és kiállítom. Az, hogy a Városligeten változtatni akarnak, az összefügg a Moszkva téren történt változásokkal is. Magát a környezetet akarják úgy megváltozatni, hogy a felsőbb osztályok is maguknak érezzék a területet, ezt persze lehet kisajátításként is érzékelni, vagy valamiféle nagypolgári expanziónak, amely számukra azt jelenti, hogy a szent társadalom alacsonyabb rétegei által eddig sötétnek és kisajátítottnak vélt területetenn a konkvisztádor reflex automatizmusa szerint a keresztjeiket felállítják és véghezviszik a rombolást és építést. Nyilván azért konkvisztádor reflexek ezek, mert spanyoljaink az újvilágban ugyanígy viselkedtek amikor félelmükben és riadalmukban a sötét dzsungelek határára kereszteket állítottak, tehát a szimbólumoknak és az épületeknek is van egyfajta társadalmi expanziója, de akár a stadionállításnak is egyfajta szimbólikus üzenete. A Bosnyák tér után 150 méterrel kikiáltottam a proletárdiktatúrát is egy heineken sörrel a kezemben, ennek történelmi jelentősége legalább olyan súlyú, mint Borbély úr Apostoli Magyar Királysága. Valójában ezzel a gesztussal részemről egyfajta ellenerőt generáltam Zugló védelmében, hogy a burzsoázia és a szabadkőmüvesek titkos céljai ne valósulhassanak meg ezen a területen. Az ilyenfajta invokáció nagyon jelentős és komoly szakrális cselekmény, kivülállóként értelmezve egy magában beszélő őrült alkotmányának látszik de mégsem az. Az ősök szelleme éppúgy jelen volt Kádár életében, mint a jelenlegi vezetők árnyékszemélyiségében, mivel az szellem. Ez származástól, ideológiától teljesen független manifesztum, ez valójában és más megközelítésben a géniusz is, az öt géniusz amiről Hamvas Béla egy nagyszerű esszét írt, vagy Carl Gustav Jung a Föld és Lélek című zseniális munkájában megemlít. Az már egy másik kérdés, hogy előfeltevése ennek az, hogy ezen feltevés szerint maga az éghajlat, a táj az, vagy a terület szelleme, ami létrehozza a specifikusan magyart itt a Kárpát-medencében vagy az indiánt Észak-Amerikában, amiről Jung írt vagyis valójában ide mindig is magyarok születnek vagy aki idevándorolnak migránsként generációk elteltével valójában átalakulnak magyarrá. Az én migránspártiságom egyik oszlopa ez a hipotézis, tehát nem holmi dilettantizmus. Miután a ligetek embere lettem a Vérmezőn a napokban 12 első látásra talán pakisztáni állampolgárt észleltem, akik délről észak felé , mint a madarak nagy hátizsákokkal vándoroltak, vándoroltak mögöttük talán egy japán turistacsoport tévedt le ide a Budai Várból. A Városmajor környékén két arab migránst is detektáltam, akik elégedetten egy valójában kissé testesebb fiatal magyar nő alakját és formáját csettintették. A Vérmezőn elvégeztem a könnyű dolgomat is, ahogyan azt tankönyveiben a közterületen vizelések koronázatlan királya és nagymesetre a Bábolnai Környezetbiológiai Központ egykori patkányirtó alkalmazottja, a nagy Szeles tanította. A WC tulajdonképpen szennyezi a környezetet és Józsa Péter Pál az ultradextrokonzervativ és royalista , tradicionalista Pannon Frontban írt is anno 20 évvel ezelőtt egy szösszenetet, a csatornacivilizáció címkéjén talán megtalálható valami egymilliárd kínait említett, hogy azok egyszerre fognak vizelni és szökőár lesz, ez a kínaiakra nézve maximálisan udvariatlanság volt szerintem. Oszlopos  tagja lettem a zuglói lomtalanításnak is, és új tulajdonosa az Állítsátok meg a világot ! Ki akarok szállni. című könyvnek, ami egy idézetgyűjtemény. Megtaláltam benne az optimista pontos definicióját : "optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi." (George Jean Nathan amerikai kritikus), egy másik bölcs könyvben azt olvastam: hogy nem lehet minden rendőr mellé egy embert állítani. Időközben a mezei poloska tenyésztéssel is leálltam, sikerült a környéket betelepítenem velük, mostmár a drasztikusabb kitelepítés okán nem szaporodnak és biológiai felfedezést is tettem. Rájöttem, hogy amit eddig két különálló fajnak gondoltak a zöld és a barna poloska valójában egy. Ezek a kis állatok ugyanis vedlenek, amikor a rombusz alaku fehér (1cm nagyságú) sejtkaptárakból kikelnek aprók és feketék, aztán kikerekednek, gömb alakúak és pöttyösek, majd elkezdenek szögletesedni és amikor elérik a szögletesedés végpontját (ilyenkor leginkább alakjuk egy amerikai katonai repülőgépre, a lopakodóra emlékeztet), akkor zölddé vedlenek, majd miután áttelelnek és ez a hipotézisem (amiért legkevesebb Nobel-díj járna) elérik az egy éves kort kb. akkor levedlik a zöldet is és végső alakjuk a barna lesz. Olaszországban például zöld mezei poloskával nem is találkoztam. A hipotézis egyetlen gyenge pontja, hogy levedlett zöld rovarpáncélt sehol sem találtam, ha találok a rovartani intézetbe fogok berontani meztelenül egy heuréka felkiáltással, ugyanis nyilván a kiváló természettudósok nem tartottak háziállatként mezei poloskákat, ezért tévedésből két különböző fajt láttak ami valójában egy. Azt már felvetettem korábban is, hogy szabályos hatszög alakjában petéznek, hasonlóan a méhkaptárakhoz, egyesek úgy gondolták, hogy a hatszög evolúciós szempontból a legideálisabb, mert a fészek a legkisebb területetet foglalja, kevesebbet mintha kör volna. A világegyetem tehát spórol, spóroljunk mi is, ha van miből.

Olvasónapló - Pár gondolat Pessoa politikai és ezoterikus esszéiről

       Fernando Pessoa - a kép forrása casaculturaportugal.blogspot.com

Én általában a könyveket nem azért olvasom, hogy egyetértsek a benne felmerülő nézetekkel, hanem ellenkezőleg, a saját álláspontom - ha létezik olyan -  kikristályosodására katalizátorként. Egy könyv minden tekintetben vitaanyag kell hogy legyen, a szkepszis mindig elsődleges, ha olvasok valamit, kételkedek tehát, mintha lennék. A lét egyébként tiszta állapot, a nem lét állapota pedig a bűn. Mint írtam a bűn ontológiai kategória. Ez a momentum az édenkerti történetben, úgy van megfogalmazva, hogy bukás és az ember lehetőségeinek a leredukálása, tulajdonképpen megfosztás a hatalomtól és szolgaság, a negatív lehetőség. Visszatérve Fernando Pessoa gondolatmenetére, egészében véve az olvasottak alapján, érzékelek egyfajta káros, specifikus,teológiai-európai dualizmust, amely mintha Nietzsche átfogalmazás is volna. A Római Birodalmat éltető tendenciák ezek, és a kereszténység néhol burkolt, néhol nyílt kritikája. Pessoa átfogalmazza, jobban érthetővé teszi a ressentiment fogalmát, politikai dimenziók közé helyezi azt. Egy ilyen megfogalmazásban, mint a napnyugat gondolkodója, postkonkvistador a kereszténység születésében az elnyomottak és a gyengék lázadást látja az arisztokratikussal szemben. Ugyanezt véli felfedezni a kommunizmus, mint pszeudo-vallás területén, ahol is szerinte a katolicizmus és a kommunizmus nem áll a realitás talaján, hanem egymással szemben álló fanatikus-szélsőséges erőként ábrázolja, amely képes a hitre hatni, szemben a tényekkel. Természetesen az Egyház számomra nem fanatikusokból álló valóság, hanem egy olyan konglomerátum, amely pusztán a kollektív szintjén leképezi azt az életösztönt, ami az ember individuális létében amúgy is jelen van. Az Egyház tehát az ember kollektív életösztönének jelképe, nem logikus folyamat, hanem a valóság és a mítosz konzerváló egyvelege. Persze Pessoa az Egyházat leegyszerűsíti, nem látja meg benne magát az életet leképező folyamatot, amely profán politikájában úgy nyilatkozik meg, hogy a sorsnak és hatalmaknak kitett Egyház igyekszik mindig a fennálló hatalomnak politikájában látszólag vagy valóságosan teljes mértékben megfelelni. Szkepszise a modern társadalommal szemben, csak minimális és különösen nem hangoztatott eltérés, de ezek a nyilatkozatok, csak talán látszólagos megkülönböztető jegyei annak, hogy az Egyház önálló a hatalomtól. Pessoa, mint a napnyugat gondolkodója elkötelezett híve a szociáldarwinizmusnak, noha a liberalizmust támadja, mely legfőbb előkészítője és társtettese a kapitalista tajgetosznak, mégis a ressentiment hangsúlyozásával ugyanabba a kórtünetbe zuhan vissza, hogy a gyengék és elesettek és lázadók hibáztatásába kezd, ami a jelen liberalizmusának is elengedhetetlen szimptóma-együttese. Így válik a hazafias gondolkodás látszatából, az arisztokratizmus profán létbe lesüllyedt politikum mocsarában süppedő postfeudális fertőnek a legitimizációjához. Mert szerinte a nép mindenkor is uralmat szeretne a feje fölé emelni. A nép csak ösztön és önzés, és a hazafiság is pusztán kollektív önzés. Nos ilyen előzmények után már nem csodálkozok azon sem, hogy Pessoa a Jézus-misztériummal sem tud mit kezdeni. Hol bűnnek és árulásnak látja, hol a logosz feletti érthetetlen valóságnak, hol a titkok jogosulatlan kimondójának. A buddhizmust is egyszer lázadásnak látja, máskor pedig a parúziát megelőző jelenségnek értékeli, párhuzamosan az európai rózsakeresztes tevékenységekkel. Okkult tájékozottsága engem arra enged következtetni, hogy szabadkőműves kritikája, talán épp saját szabadkőművességéből adódik, - amely szabadkőművesség kiegyezett az arisztokráciával -, a beavatások minden tekintetben arisztokratikusak, és valójában nem az egyházat támadják, hanem a francia forradalom hármas jelszavának egyikét, az egalitét.