Gondolatnapló - 4K! vita a Müsziben a marihuána legalizációjáról

Cannabacchus by Alex Grey (forrás: tumblr_static_alex_grey.jpg)

A teljes vitát filmre vették, és én az ünnepek elrontója, a nagy ellenfél, az ördög ügyvédjeként alkoholos befolyásoltság alatt álltam, ami kemény drog szerintük, így lényegi kérdésekre nem volt agykapacitásom kitérni. Sokáig szerettem volna felszólalni, hogy Hiút (vietnámi zárkatársam a Gyorskocsiban) azonnal engedjék szabadon, és a többi vietnámi bevándorlónak is amnesztiát, azokról a vietnámi kertészekről beszélek, akiket marihuana kapálásért és termesztésért fogtak el a 2008-2010 közötti időszakban a rendőrök bevetési egységei. Az egész hálátlan város az ő marihuánájukat szívta, talán az ítélkező bíró is. Miközben odaértem, többször megfordult a fejemben a sátán system kifejezés, ez RGL terminusa volt. Amikor felküzdöttem magam a Corvin áruház rejtett zugába, első dolgom volt, hogy ülőhelyet szerezzek. Erős szorongás fogott el, mert a székek egy festészeti kiállításhoz közel voltak lerakva. Korábbi eset/élmény erősítette ezt a traumatikus érzést, hogy nem akartam barbár vagy szorongó betolakodóként viselkedni a kultúremberek között. Ezért a hozzám legközelebb eső  fiatal hölgyhöz fordultam és nyíltan megkérdeztem tőle, hogy "az ide helyezett székek az installáció részei-e" vagy sem. Azt, hogy miért így kérdeztem nem is nagyon érdekelte, én csak egy őszülő -a mit az őszülő halántékról írnak a nőkkel kapcsolatos relációban, az a legnagyobb hazugság- öreg kommunista hippi lehettem a szemében, egy betolakodó. Igen, bevallom úgy hozta a sors, hogy az Ernst Múzeumban széttapostam egy sajtostallért, mert nem gondoltam, hogy az az installáció vagyis magyarul a műalkotás része, egy festőművész ismerősünk meg  is rót akkor a tudatlan barbárságomért. Egyébként azóta sem vettem saját célra sajtós-ropogós tallért, talán a güzüterrárium időszaka volt egyedül a kivétel, nyugodjanak békében a szent egereim (Koczó és a többi nyolc). A látszólag teljesen érdektelen vita-beszélgetés azzal kezdődött, hogy 1 ember 5 növényt tarthasson otthon. Bennem azonnal felmerült, hogy a lekvár teszi el a nagymamát, tehát 1 növény 5 embert tarthat otthon ez az igazi szimbiótizmus. Jó tehát van ez a legalizáció és a nem legalizáció közötti feszkó. Vannak közhelyek is, de a vendégek könyökvédőben voltak, hiszen ez a közéletiség magában hordozza a fájdalmas érzetet, egyedül vagyunk az univerzumban.pont. Pedig mindig felteszi valaki azt a kérdést, hogy van-e visszatartó ereje a nehéz drogokkal kapcsolatban a marihuána fogyasztásának. Lebegtetve volt, hogy új helyzet állt elő, haladni kell a kihívásokkal, főleg a krokodil és rémséges fehérjelebontó és üszkösítő társainak, a dizájner drogok megjelenésének köszönhetően is. A magyar pálinkafőző szokások is célpontjává degradálódtak az egyre liberálisabbnál liberálisabb vitának, tiszteletlen gúnnyal illették az alkoholnak élőket, a maradiakat, a régi drog gumicsizmás ortodox felhasználóit, akik ezért lettek hajléktalanok és nőverők. Lenézése ez a szesziparnak, a vitális-glutin üzemeknek, a melasz gyárnak, a kevertnek, az élesztő gyártásnak, és az ecet fermentációnak is és a nyuggereknek is, mert Puzsér ma nem kímélte őket sem, senki nem kerülhette el a puzséri demagógia éles szablyáját. Bálványok, bálványfejek hullottak a müsziporba. Majd jött a bolondok vacsorája. Minden házibuli fénypontja. Ez személyes emlékeim között kutatva Boldogh Dezsőéknél tartott házibulikon anno egy magnókazetta volt, egy régi rádióadás részlete, az Alcsútdobozi Arborétumról nyilatkozott benne Csorba Simon László ultramaratonista és festőművész-terapeuta, majd hirtelen váltással A.R. barátunk is szót kapott, aki már az emberről, mint pár évtizeden belüli elkerülhetetlen jövőbeni nyersanyagról beszélt, a műsorvezető pedig rémülten próbálta moderálni az elszabadult műsorát, és gyorsan kikérdezett, hogy van-e új telefonáló (éterikus csönd). Így volt ez most is, amikor egy ECHO TV-s bejátszás következett fidesz-KDNP-s berkekből, ez volt a vita csúcspontja. Itt felmerültek a család, a közmunkás, egyházi és erkölcs tanítás, egyszóval a tiszta tudat mellett kardoskodók rendkívül ósdi, békemenetekkel népgyörtő nézetei, amit egy Puzsér súlyú intellektus természetesen anarchistákat megszégyenítő nyugalommal söpört el a képzeletbeli téma-boncasztalról és még az asztallap alatt is tiporta ezeket a vita során, csak nem feltűnően, kellő cinizmussal. A filozófiai oldal is megszólalt - Mi a drog?  Elmaradhatatlan az összehasonlító drogtudomány legújabb eredményeit is felvonultatni ilyenkor, hogy az alkohol károsságát megint összevessék a fűével. Pedig alaposan tévednek azok, akik a marihuána "zöld démonját" lekicsinylik, sokszor "erősebb az még a kokainnál is" és ez a mondat a Nyírő Gyula kórház barakkjainak addiktológiáján hangzott el valamikor 1993 végén. Ott, ahol egy szimpla slukktól egy angyalszárnyrebbenést követően megsüketültem. A másik közhely, amit már most májon kell rúgnom, az pedig az, hogy nem annyira káros a marihuána, mint az alkohol. Nálam okosabb ember kifejtette már, hogy az alkohol az olyan neki mint egy cső. Bemászik a cső egyik végén és tudja, hogy nem fog beszorulni. Egy szóval ez a kiszámíthatóság sem jellemző a marihuánára. Sőt éppen a hatásának a tudatra gyakorolt kiszámíthatatlansága, a hallucináció a legveszélyesebb, nem beszélve a transzcendenssel való harmadik típusú találkozások fura és bizarr élményeiről. Puzsér Róbert az SZDSZ-t ostorozza, hogy volt egy liberális párt, amelyik föl sem vetette ezt a kérdést és most egy alulról szerveződő civil szervezet alakult párttá, amelyik felkarolta a nemes ügyet. Én egyébként csak olyan szerveződésekhez adnám a nevemet, amit teljesen és nem alulról hanem legalulról szerveztek meg. A Bankrablók Klubja például egy ilyen kezdeményezés lehetne. Amúgy pedig az a közhely is újra meg újra felmerül, hogy az alkohol fizikai addikciót okoz és olyan mint a kokain.
A nikotin szerintem jóval erősebb függés és ami fontosabb a heroinhoz hasonlóan igen hamar kialakul, és a füves cigik jelentős hányadába is kerül a nikotinból. Az oligarcha fogalma is tisztázódik, nem a piacról él, és érvényesül, hanem az államon keresztül zajlik mindez. A cseh modell is felvetésre kerül, hogy legyen szabálysértés a fű fogyasztása. Vágó Gábor az LMP-től jelen volt a vitán, Puzsér fel is kérdezte, hogy miért nem annyira radikálisak ebben a kérdésben, mint a 4K! Vágó Gábor arra hivatkozott, hogy a társadalom, egy ilyen szabályozást még nem tudna elfogadni, nincsenek kialakult normái ennek. Vagyis magyarul, az LMP óvatosan konvergál a kérdéshez (jelen álláspontjuk az, hogy legyen szabálysértés kategóriája a fű fogyasztása). A társadalom nem érett erre. (Ács József kortárs költő egy verssorában azt vallotta, hogy a társadalom pusztán egy optikai trükk). Olyan ez, mint egy kocsmában a ceh fizetése nélkül távozók arcképcsarnoka. A Lengyel Liberális Párt Janus Palikottal az élen is ellenállt. Puzsér felveti Gandhi gondolatát is az ellenállásról, mindenki menjen a Parlamenthez és szívjon egy jointot. A kérdés lesz-e olyan ellenállás itt, mint Hollandiában, hogy a polgári engedetlenség megtöri a hatalom bevett szokásait és konzervativizmusát és sikerül legalizálni a fogyasztást?! Utoljára még megnéztem a festményeket, és eszembe jutott Gausz András filozófus Kant kurzusa, azóta tudom, hogy az ősrobbanás is csak egy népszerű elmélet, méghozzá Kant-Laplace elméletnek is nevezik. Puzsér véleménye szerint 2006 óta szinte bármit meg lehet tenni, és ezt a Jobbiknak köszönhetjük.

Kapcsolódó blogbejegyzések:
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
Száz könyv - 3. Garaczi László: Nincs alvás! tartarossz.BLoG
"A fény közepe a sötétség kapujában" - (Balaton)  tartarossz.BLoG

Délutáni sétám és anamnéziseim Pestújhelyen

A hetedik harsona

Kipenderültem az utcára, arcomba vágott az augusztusi kánikula, mert nem vagyok elégedett a csapvízzel sem. A csapvíz klórtartalma miatt egyes becslések szerint a napi E vitamin adagunkat is emelni kellene minimum a 2x-re. Az egy másik kérdés, hogy az E vitamin hígítja a vért, és nem lehet csak úgy nyakra-főre szedni, mint azt tették szobatársaim a pszichiátrián, 1993-ban, amikor a viagra és a más kínai csodaszerek még nem is léteztek a fekete piacon és az interneten sem. Két bögre van az életemben, amihez feltétlenül ragaszkodok, az egyik, egyenesen az öngyilkosságairól is hírhedt és gyilkos Venyigéről származik, tipikusan börtöndizájnos, szürkés műanyag, mákszerű pöttyökkel, ez az amiből 2009 márciusában a felmosóvíz ízesítésű és rákkeltő börtön kakaót, a csapvizet, és manapság a cikória kávét is iszogatom . Egyik sem lett volna talán megfelelő higiénikus szempontból sem, ha túl szigorúan nézzük, hiszen a műanyagon megtapadnak a baktériumok, másrészt ki tudhassa melyik maffiózó ivott belőle előttem, mert ne képzeljük azt, hogy a börtönben mindenki új oridzsi műanyag poharat kap majd megérkezésekor és persze kávét és cigit is mellé. Mindezek ellenére, de és mégis történelmi jelentőségűek, kórtörténetiek ezek az ivóeszközök. 1994-ben a Pszichiátria Klinikán feküdtem. Volt egy régi bögrém, talán félig kék, piros, vagy zöld pöttyös vagy tán egészen az. A második napon az ebédnél épp csak elfordultam, vagy kicsoszogtam a folyosóra és már el is tűnt, pedig jók a reflexeim, de akkor épp zombi voltam önmagamhoz képest. A kissé Freudi külsőre hajazó, de amúgy 100%-ban elmebeteg szobatársam, akit néha érthetetlen sírógörcsök mardostak adta a bolond tanácsot, hogy lopjam el én is valakinek a bögréjét. Milyen egyszerű lenne ez a módszer, ha már a kerékpáromat is ellopta valaki, hogy lopjak magamnak egy kerékpárt. Elvégre igazságos gondolat. Hiszen ha valakitől elvettek valamit, leginkább azzal kárpótolható, ha kap helyette egy másikat az államtól pl. Ezzel a forradalmi gondolattal tulajdonképpen a lopás büntetésének kérdéskörében, és az azonos megtorlás elvének az alkalmazhatóságát is érintettük. Szabadságvesztés teljesen kizárható, ha az ellopott tárgyak visszaszolgáltatása viszont adott.  A Pszichiátria Klinikának volt egy zárt része is. Éjjel a szomszédos szobában valaki állandó halálfélelemben élte óráit és perceit, jajgatott és könyörgött. Saját bevallása szerint a titkosszolgálat kínozta, de egy elmeosztályon az ilyen paranoid nagyzási kijelentésekre csak félmosollyal legyintenek a különböző kórképekben szenvedő, köntösben tova suhanó beszélgető partnerek is. A titkosszolgálat tehát bárkit a lehető legnagyobb észrevétlenséggel kínozhat egy pszichiátrián, ennél megfelelőbb helyet keresve sem találhat pont ezen tények miatt, méghozzá úgy, hogy észre sem veszik a nővérek sem, hogy mi zajlik. Rémisztő, emberi félelem sötét árnyék kombinációi voltak tehát a pokol eme bugyrában. A nővérek is féltek, a betegek is féltek és az állam is félt. Én egyébként boldogan fedeztem fel a Magyar Hírlap rádióújságjában ekkor, hogy egy rövid kis részt mégis nekem címzettek. Síva szent növényéről, a marihuána veszélyeiről beszéltem ugyanis a rádióban, ördögi köröknek neveztem a marihuána által kiváltott asszociációkat, később így kerültem a Nyírőben elhíresült dr. Funk Sándor vezette osztályra, ahol külön kaszt volt az alkoholistáké és a drogosoké is. Én valahol a kettő között pihentem, bekerültem és három napig aludtam és nem mertek ébreszteni sem.  Később, mivel nincs igazán dependencia a fű használata miatt, átraktak a Kilinikára, mivel rájöttek, hogy a magánéleti problémáim feldolgozása a lényegi pont az életemben és nem a fűvel tett sámán gondolat-utazások,a megnyíló mennyországok és poklok és a halál miatti szorongásképlet. Pedig pontosan a fű által okozott traumákról van szó, leginkább a megváltozott tudatállapothoz alkalmazkodni próbáló tudatom sínylette meg. Olyan életszakasz volt ez, ahol a tudatnak és a pszichének a súlytalanság állapotához kellett alkalmazkodnia. Mert a furcsa az, hogy az ember úgy gondolja bármiféle kábító anyaghoz nyúl, akkor ott a teljes káosz és hallucinációk kerülnek előtérbe, én inkább azt tapasztaltam, hogy az addig normál tudatban működő ember képtelen normál tudatban tovább működni, mert az füves állapotban egyenlő a megsemmisüléssel és teljesen más törvényszerűségekhez kell alkalmazkodni, de törvényszerűségekhez. Így tehát első élményem a Nyírő Gyula kórházban a szűk pupillájú heroinisták és a gyulladt szemű hasis fogyasztók közé vitt. Éjjel volt igazán élet, még heroin is került valahogy valakinek az asztalára, volt késelés is egy arab berzenker és persze ellopták a ruháim egy részét. "A kezében csésze, a csészében lángmadár"...Érdekes ez, bemész a kórházba egy kis füvezés okozta szorongás vagy alkohol miatt és kijöhetsz úgy is mint heroin függő.  Bár tegyük hozzá az alkoholisták rendkívül ortodoxok ebben a kérdéskörben. Nekik a saját sámánitaluk tökéletesen megfelel a csőlátáshoz. És még csak 4-5 év telt el, hogy felgöngyölítették a vasfüggönyt és a romlott nyugat áldásos kábítószerei  már pusztítottak mindent. Én a mai napig mint sámánnövényre tekintek a kenderre. Tisztelem mágikus és mindenható erejét, épp ezért nem élek vele. A bögrék pedig, mint egy korszak attribútumai, siralomvölgyi fogságom idejének őrzői majd egyszer bizonyára egy szeméttelepére kerülnek. A börtönből egyébként kicsempésztem a műanyag bögrét, elméletileg ott kellett volna hagynom előzetes letartóztatásom a mérhetetlen kín helyén. De elhoztam, nem azért, hogy gyakoroljam, hogyan kell majd belerúgnom a letöltőben, ha leteszik elém és hogyan töröljem meg a lábam a törülközőben a márázkodás előtt. Márá - Mars - a halál ura. Az olimpia szimbólikus értelemben Pelopsz győzelmi története a halál fölött. Árész (Mars) hanyatlása és Pallasz Athéné korszakváltása, a civilizáció kezdeti pontja. Tenger, mare, more, mór. Mara megkísérti Buddhát.
Az Arany Rózsakereszt szellemi iskolájában így írnak Mararól:
Siddharhthától a földi én Buddhában való legyőzéséig

Valótlanná

A füves (/drogos) felfedezi azt az egyetlen hajszálat, amin függ az élete, és ráncigálni kezdi.