MAGYAR MUNKÁSPÁRT - SZABÓ ERVIN AKADÉMIA 1.RÉSZ

Gondolatnapló - A rossz és a jó eredetéről

Szeged, Oskola utca (fotó forrása: google.map)

Szent Ágoston úgy vélte a rossz nem más, mint a lét hiánya, tehát a jó a lét teljessége. Láma Ole Nydahl elgondolása szinte hasonló, miszerint pedig az abszolút rossz élőlény nem is létezhet, mivel önmagát is  elpusztítaná. Friedrich Nietzsche (Adalék a morál genealógiájához c.) írásában egy szó-etimológiára, kapcsolódásra támaszkodik, amely jelző a jóval, a jó cselekedettel, a jellemes emberrel, a morállal, mint jelenséggel szorosan és sokszor összefüggött a korábbi korokban és a jelenkorban is, ez pedig a „nemes” (szanszkrit: árya) jelző. Nietzsche szerint ezek a jó tettek és nemes cselekdetek valamikor a származással együtt magától értetődőek voltak, tehát származásuknál fogva és ezáltal determinálva a természetükből fakadóan cselekedtek nemesen ezek az emberek. Élesen kikel az elterjedt nézet ellen is, hogy a jó cselekedet egyben hasznos is, hasznot hoz és pusztán ezért jó. Támadja azt az elgondolást és közhelyet is, hogy a jó cselekedet önzetlenség volna, vagy önmegtagadásból „születne". Úgy látja, hogy kizárólag a lesüllyedt tömegek gondolják úgy, saját rossz természetükből fakadóan, hogy egy jó vagy nemes cselekedethez meg kell tagadniuk a tulajdon természetüket, szerinte tehát a jó azért jó és nemes, mivel saját természetéből fakadóan az és ezért egyáltalán nem önmegtagadás egy nemesi jellemnek önnön lényege szerint cselekednie. Nietzsche álláspontja meglehetősen statikus, hiszen rabszolgákról beszél és ezek engesztelhetetlen gyűlöletéről mindaz iránt, ami náluk több, értékesebb, boldogabb, gazdagabb, szebb és sikeresebb, ezt a bosszúvágyat nevezi nevén: ressentimentnek. A rontó hatalom a kereszténységgel vette kezdetét - állítja. Ezekkel a nézetekkel csak egyetlen egy probléma van, leírja a társadalmi helyzetet, az abból fakadó általánosító „pszichológiát", de igazából nincs benne a kérdés, az a kérdés, hogy miért alakult így a társadalom, a nép, a tömeg, és ezért választ sem kapunk rá. Egyértelmű, hogy világos lehetett már előtte az eljövendő kor fő jellemzője, aminek az alapjait akkor fektették és valójában jelen van egy a tömegkultúrára jellemző „ideátlanítás" is, mint politikai-pragmatista vagy pozitivista tendencia, amelyik kizárólag az egyén „szabadságára” bízza a világnézetet, az értékrendet. Szent Ágoston például erkölcsfilozófiájában említést tesz azokról az íratlan törvényekről és szabályokról, amit az ember szívébe véstek és azokról  általában minden ember bizonyos mértékű tudomással rendelkezik (Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok 57.o.SZHF 1996.). Egyébként sokszor éri ez a ressentiment vád a kommunista-szocialista világnézetű vagy érzelmű embereket, arról azonban ezek a kritikák nagyvonalúan el is feledkeznek, hogy valójában a politikai- társadalmi-rendszer és a személyes társadalmi és történelmi, politikai környezet, a társadalom,  a kultúra az amelyek alapvetően meghatározzák és kondicionálják az emberi tudatot. Nyilván a lehető legkönnyebb pálcát törni a szegénységbe vagy nyomorba taszított vagy a sikertelenek egyre népesebb tábora felett, mivel azokra leginkább lesz jellemző  az „elcsürhésedés" (AMG 33.o.) ahhoz, hogy az évszázadok folyamatos terhe alatt elkasztosodott , kasztokba kényszerült emberek ezen szégyenbélyegüket és rosszra való kondicionáltságukat elveszítsék, fel kell emelni őket a társadalmi átlaghoz. Azért, mert a környezeti feltételek határozzák meg döntően az ember jellemét, és ezt a nézőpontot Robert Owen utópista-szocialista gyártulajdonosnak  köszönhetjük. A mai kor azonban a médián át tudatosan az idelizált bűnöző kultuszát sugározza, a krimik és a gengszterfilmek erőszakos világához hozzájárul és együttjárója a profán, jóléti szemléletmód is, és aztán itt vannak a reklámok is és ezért bizonyos értékek és ideák is teljesen eltünnek és alárendelődnek ennek a folyamatnak. Valójában a rendszer ezzel a módszerrel azoktól igyekszik megszabadulni, és arra hajlamosítani a vadhajtásokat, hogyha már a törvénnyel való összeütközés elkerülhetetlen, akkor az ne politikai célokból és okokból, vagy felszabadító mozgalmakban és világmegváltó célok miatt történjen, hanem társadalmi felbolydulás és konfliktus nélkül preventiven kriminalizálható legyen. A hippi mozgalom kommunisztikus és forradalmi jellege alól pedig egyértelmű, hogy a kábítószerek népszerűsítésével húzták ki a talajt. Így sajnos meg is állapíthajuk, hogy az államszerveződések főbb mozgatórugói nem egyebek, mint az állam által privilegizált felső, társadalmi rétegek védelme a társadalom alacsonyabb rétegeivel vagy az azt fenyegető, külső „erővel" szemben és a védett rétegek érdekeinek a képviselete a megfelelően eladható modern világnézet és életformák terjesztésével is és mindenkor a felső kaszt reális vagy irreális félelmei mentén generálódó politikai propaganda megnyilvánulásai és lépései.


B ű n   é s   b ű n h ő d é s

Az evangéliumokat olvasva Jézus Krisztusról egyértelműen összeáll egy olyan tanító-Istenség képe bennünk, aki hozzánk nem ítélni jött, hanem hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról és tanítson. A tanítás lényege pedig nem más, mint a jó és a rossz megkülönbözetése és a jó gyakorlása a bűn helyett. Azt is többször említettem már itt a blogon, hogy Jézus Krisztus külsejében engem leginkább egy jógira vagy egy szannyászinra emlékeztetett. Később magam is megdöbbentem, azon a momentumon, hogy Mircea Eliade megemlíti - Jóga című munkájában-, hogy a „megszerezhető", főbb jóga sziddhik (csodálatos képességek) között az egyik bizony a felsoroltak között a vízenjárás volt. Ezek természetesen nem bizonyítékok arra, hogy Jézus esetleg jógi lett volna, de elgondolkodtató jelképe és szimbóluma annak, amikor és ahogyan az addig rejtett, a magasabbrendű megjelenik vagy megmutatkozik az emberek előtt. Hamvas Béla úgy vélte Jézus Krisztus inverze a farizeus-morál volt. Hamvas a Scientia Sacrában leírja, hogy a farizeusok kvázi a lehetetlent valósították meg, erkölcsös életet mutattak magukról és ugyanakkor elismert emberek voltak, az erkölcsös élet és a sikeresség ugyanis szerinte alapvetően kizárja egymást. Az bizonyos, hogy Jézus ezt a farizeus-modellt élesen támadta, ugyanakkor az is látható, hogy néha azért nézeteikkel vitába szállt vagy keveredett és ezekből a nyilvános vitákból pedig rendre győztesen is került ki. Jézus Krisztus a római jogrendszer áldozata lett, egy olyan jogrendszeré, amelynek fenntartásához mind a mai napig politikusok tízezrei járulnak hozzá. A Római Birodalom sajnos olyan mértékben maradt fent Európában és Magyarországon is leginkább a polgári- és büntetőjogban és a szenátori intézményekben, hogy valójában Friedrich Nietzsche alaposat tévedett, amikor elsíratta Rómát. Ebben a Jézus halála és feltámadása óta tartó viadalban a humánum maradt alul és a humánum az ebben a rendszerben és az is marad, amíg ez a rendszer teljhatalmon marad, amit az oroszlánok (rendőrök, ügyészek, bírók) elé vetnek. A humánum az ami ebben
a világkorszakban valójában a mártürosz, a megfeszített. Ennek a tragédiának az elemeit már kifejtettem sokszor, amikor is dr Baranyi Tibor Imre írása nyomán, amiben a letelepedett és a nomád életmód szimbólumait és ellentéteit fejtegette; rádöbbentem a sámánizmus valós, próteuszi lényegére, egy ezzel kapcsolatos régebbi álmom is erre predesztinált, mivel én ebben az álomban egy alakváltó élőlény voltam és végül valami apró élőlény formájában egy buddhista szentkép alatt bújtam meg az engem fáklyákkal kereső csőcselék elől. Később véletlenül vagy öntudatlanul ennek az álomnak a „hipnózisa" alatt menedéket is vettem a buddhista tanításokban Láma Ole Nydhal-tól.



Korábbi írásokból:
Gondolatnapló - Mennyei és pokoli zarándoklatok  tartarossz.blog
Gondolatnapló - Illúziók és hallucinációk tartarossz.blog
Gondolatnapló - Akcióösvény Ülő Bikáig tartarossz.blog  
Gondolatnapló - A migráns-kérdés karmikus vonatkozásai tartarossz.blog 
Gondolatnapló - Dar al-Harb tartarossz.blog
Gondolatnapló - A lázadások napján tartarossz.blog
Gondolatnapló - Átmeneti időszak és szerkesztett valóság tartarossz.blog

A negyedik varna védelmében - Robert Owen, Karl Marx

A képen Siva és Párvatí idősebb fia, az elefántfejű Ganésa látható. Akadályok elhárítójaként tisztelik leginkább, diákok, írástudók védelmezője, bölcsesség, a bőség, a tudomány és a képességek Istene. Hordozó állata az egér, amely a legnagyobb akadályon is át tudja magát rágni.

Nézetkülönbségeim a tradícióval

Egy beszélgetés margójára.(Szent Korona Rádió videó)

Dr. Baranyi Tibor Imre és más szintén tradíciót valló hívek, sőt Vona Gábor a jobbik elnöke is úgy látja, a jobboldalnak szellemi harcot is kell folytatnia. Természetesen, mint a tartarossz blog szerzője elismeréssel adózok minden ilyen metafizikai, szellemi kísérletnek. Igazából azonban nem vagyok híve annak, hogy dogmává lett nézetek rabjaként hitvallásomat tegyem, mivel egy nemzetmentő mozgalom akkor lehet erős, ha soknézetű, de az alapvető célokban egyetért, ezért politikai tévedés az egyetemes emberi tradíciót kizárólagosítani. Egyetértek abban Baranyi Tibor Imrével, sőt kifejezetten az egész beszélgetés legjobb és legmarkánsabb szellemi meglátásának tartom azt,hogy a bizonyos halálerők, olyan területekre is betévedtek, ahol eddig nem sok keresnivalójuk volt. Az is igaz, hogy ezek az emberalatti erők és influenciák valójában automatizmusukban nem csak a humánumot, de az ember feletti tartományokat is megsemmisítendőnek tekintik, olyan magasabb szerveződési emberi szinteket is, mint magyarság, a nemzetek, az élőlények, a bolygónk. Olyan megvalósítandó eszményeket, mint szerelem, barátság, örök hűség, hazaszeretet és bátorság mind felmorzsolják a pokol erői. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy Hamvas szerint a Temenosz lángját már csak a költő őrzi. A helyzet azóta rosszabb lett, tudjuk hogy ma költőnek lenni sem feltétlenül jelenti a Temenosz lángjának őrzését is egyetemben. Egyre több költő fordított már hátat ennek a szentélynek, aranykori eszméket rúgdosva fel maguk körül, ez az amire már Hamvas figyelmeztetett a művészetben megjelenő romlásra, Rimbaud részeg hajójára. Erre a végzetes züllött bolyongásra, amit sokan a költői hivatással tévesen értelmezve velejáró édes kötelességnek éreznek. Tehát nem feltétlenül arra kell ebben az esetben, gondolnunk hogy a nevében postmodern stílus átvette volna a hatalmat. Az aranykor bármely stílusban kifejezheti önmagát, bármely stílusban megjelenítheti magát a valóság számára, így a stíluskérdés maximálisan elhanyagolható. Az azonban nem hanyagolható el, hogy a kortárs költészet lassan egyenértékű lesz a zülléssel és a részeg bolyongással. De még ebben a részeg, kilátástalan erkölcsileg lenullázott világban is, bármennyire is követi Rimbaudot, Baudelaire-t életmódjában egy költő, mégis kénytelen kelletlen az őt elragadó szellem vagy dzsinn akaratának alávetnie magát. Hamvas írja, hogy a jelenkor költészete és a költészet nem más, mint az emberiség teljes bűnének a magunkra vétele. A költő egy olyan univerzum, amely az összes bűnt magára vette, ezért számára a számkivetettség megbocsájtható, az átkozottság pedig szinte előny. Ahogyan Ács József írja saját írásairól, hogy esély a kegyelemre. Valóban nagy gondolat, amit Baranyi Tibor Imre megosztott a hallgatóságával, a kultúrán keresztül való visszatérést az ember primordiális állapotába. Igen, a kultúra és főként a költészet az extázisokon a katartikus ön és világfelismeréseken keresztül valós kapukat nyit meg. Minden erre fogékony lélek tudja, hogy valós utakon, ezerfelől, de látva a végső célt, a küzdelmet nem adja fel. Nem más a tét, mint emberségünk őrzése, a nemzetünk fennmaradása. A harc, ami elkezdődött Ardzsuna és Krisna párbeszédével mind a mai napig tart. A helyes cselekvésről és a bukott világban az egyetlen kivezető útról a niskáma karma tanításában találkozunk ebben a páratlanul nemes költeményben, a Bhagavad-gítában. A bukás teljes légköre, atmoszférája kitapintható abban, ahogyan Karna, a Nap fia éjszaka
érzi az erő meggyengülését, de Durjódhana születésének baljós jelei is, a sakálvonyítások, mind mind a Kali-yuga sötét jelei. A sötét kor ami a Mahábhárata nagy csatájával kezdődött még nem ért véget. Zajlik, pártoskodók támadnak, saját tisztelt tanítóik elpusztítandó ellenségek lesznek,
minden feláldoztatik a hatalomért ! Az emberek közötti egyenlőség eszméje is. Elég ha csak Sankara megvilágosodására gondolunk, belebotlik egy utcaseprőbe és a kaszttörvények miatt ki akarja kerülni, az utcaseprő megfeddi, hogyan akarja a végső valóságokat megismerni, ha egy ilyen egyszerű próbán elbukik.

A képen F.Engels és Karl Marx, a negyedik varna, a munkásosztály szakrális könyvének (védájának) a Kommunista Kiáltvány-nak a megalkotója.








Az amit a tradicionalisták elkövetnek az egyetemes aranykor nézettel szemben ennél egy fokozattal még rosszabb is, ők ugyanis nem csak a csandálákkal szemben elfogultak, de a negyedik rendet és annak felszabadító munkás eszmeiségét pl. Marx és Engels vagy akár Robert Owen elképzeléseit teljes mértékben történeti felforgatásnak vélik.


A képen Robert Owen aki több száz évvel előzte meg a korát és a XXI. századot, találmányával az un. gazdasági egységekkel, a paralelogrammákkal valóságosan is felszámolta volna a gyilkos kapitalizmus által okozott nincstelenséget. Az angol parlamentarizmus és a genetikailag eltorzult politikai képviselők már akkor is erkölcsi nívójuknak megfelelően keresztbe tettek minden jó szándékú javaslatának.


Az aranykor, tehát egyeseknek távoli időkről szóló mese , másoknak alapvető vallási vagy világnézete, valós heroikus erkölcsi erőt sugárzó kulturális alapbázisa.
Visszatérve a tradíciót vallók nézeteihez természetesen nem értek egyet azzal, hogy Freud kártékony lett volna (a "lélektan", mint modern tudomány vele van oppozícióban), sőt tagadom, hogy Marx, aki megalapozta a 4.rend uralmának ideológiai hátterét, bármiféle felbujtással lenne okolható, és abban is vannak nézetkülönbségek, hogy én nem degradálom a Nagy Francia Forradalom hármas jelszavát sem. Az egyenlőség, a testvériség és a szabadság az aranykor hármas jelszava, függetlenül attól, hogy a feminista mozgalmak, hogyan értelmezik félre vagy hogy egyeseknek és sokaknak a szabadság szabad bűnözést jelent és az egyenlőtlenség moráltalan eszközét. A végső alapvetés pedig az, hogy az egyén számára ma mindenhol ellenségek vannak, minden bokorban az ő egzisztenciáját támadják. Minden áremelés, banki manipuláció, kilakoltatás, hajléktalan lét az ember ellen irányul. Ez a normális élethez való jog aláásása. Az emberi élettér minimum szükséges és biztosítandó, Kádár alatt nem érte támadás legalább ezt, de azóta tovább zajlott az involúció. Visszatérve a bolygó vagy egyes nemzetek rossz karmáját sokan gondolták úgy - Gandhi, Krsnások - , hogy az állatokkal való bánásmód okozza legfőképp. Civilizációnk teljes mértékben az állati szenvedésre, az állatvilág teljes halálig való kegyetlen teljes kivéreztetésére irányul, többször felhívtam már a figyelmet a maghéjas gyümölcsök fogyasztására, mint az egyetlen nem ártó táplálkozási módra: hogyan is gondolhatná magát bárki is az aranykorban csirkeszárny vagy sertés szalonna majszolgatása közben.
Hamvas Bélában is akkor csalódtak fiatalabb tanítványai, amikor a mester okfejtése közben nemes egyszerűséggel szétlapított az arcán egy szúnyogot. Hát igen, európaiságunk itt kezdődik, jó lenne megszabadulni azoktól a nézetektől, hogy széttapossuk a lapáttal kertünkben a vakondot, az egérnek mérget szórunk. Nem vagyunk privilegizált állapotban, az ember semmi, semmibb még az egérnél is.


Zeneajánló a cikkhez:
Test Department - Total State Machine



Linkajánló:
A kis én és a nagy Én (tradicionalista írás)
Baranyi Tibor Imre írásai
Test Department - Az ipar művészei

Előadás ajánló:
Baranyi Tibor Imre (Magyar Sziget)

Könyvajánló:

Sankara - Vivekachundamani