Gondolatnapló - Az újságírók cselekedeteiről

Macedónia - (fotó forrás: Muhammed N Oubari - facebook)

„ Ha találkozol egy újságíróval, vágd pofon - ha te nem is tudod, 
miért adtad, ő tudni fogja, hogy miért kapta.” Jean-Marie Le Pen

A legtöbb kapitalizmusra kondicionált, azt elfogadó és már ebben szocializálódott ember és politikai mozgalom és a hatalom is, a társadalomban még létező, természetes szolidaritás ellenében kapar; sőt mindezek az állam antiszociális megnyilvánulásait és fellépését tartják a legtermészetesebbnek, mi több: azt
ki is követelik. Az sem paradoxon, hogy magát a természetes szolidaritás súlypontjait a feminista és nővédő mozgalmak megint csak egy másfajta (irreális) szolidaritással próbálják destabilizálni, megingatni, így törésvonalakat hoztak létre a nemek között is. A nőkre az egyenjogúság szerint, nem egy nemzeti avagy idealisztikus, netán szakrális vagy előremutató "önazonos" identitást, hanem egy profanizált és jogokat követelő, modern, de szellemi szempontból valójában alacsonyrendű és (rövidtávú) célú életformát igyekeznek ráerőltetni. A demográfiai válságnak ezek az alapvető gyökerei, és ezek jellegükben életidegen, liberális propagandát takarnak. Amíg Európa államaiban drasztikus népességcsökkenés történt, addig Afrikában és Ázsiában ennek az ellenkezője zajlott le. Ennek az előrelátható következményekkel járó több évtizedes propagandának az eredményei már most láthatóak, a szemünk előtt zajlik le egy népvándorlás. Mindenkiben él a természetes félelem, hogy ez a népvándorlás elsodorhatja a civilizációnkat. A kérdés az, van-e ennek a civilizációnak olyan értéke, ami miatt nekünk,  - akik ennek a civilizációnak a tagjai és netán haszonélvezői vagyunk - e civilizáció esetleges pusztulása felett aggodalmaskodnunk kéne. Miután jelképesen ez a civilizáció azokra támadt ragadozóként, akik a szellem fényforrásai voltak és azokkal szemben volt könyörtelen, akik kiszolgáltatottak vagyis egy olyan civilizáció bukása, amelyikből technikai vívmányai és csodái ellenére hiányzik az élet szeretete, mivel a társadalmából saját önös céljai miatt igyekszik kiölni az egymás iránti szolidaritást és a kooperációt, ráadásul szociáldarwinista módjára már hivatalból is antiszociális jelleggel lépett fel eddig is a hajléktalanokkal, a munkanélküliekkel szemben, indokolatlanul devianciának bélyegezve a szegénység állapotait ezenfelül pedig a (deklasszált) lázadó rétegeket, ezek szószólóit, a társadalom outsidereit pedig par excellence: megfigyeli, provokálja és zaklatja az internetes felületeken. Teszi ezt egy magát főként liberálisnak de konzervatívnak valló zsoldos-újságíró réteg szócsövén keresztül, akik másodállásban is kiszolgálják a rendszert és a társadalmi tudatot munkaidőn kívül is deformálják és annak értékrendjét tudatosan züllesztik. Mivel a propaganda ebben a rendszerben nélkülözhetetlen és nélkülözése azonnali összeomlással fenyeget, így azok akik a hatalom ezen oldalán állnak nyilván tisztában vannak azzal, hogy milyen újságcikket és szolgáltatást és elfoglaltságot vár el tőlük az éppen aktuális hatalom. A sajtóba és tudatdeformálásokba ölt csillagászati összegek helyett inkább azzal kéne törődniük, hogy az újságírói zsoldok (fizetések) a lehető legalacsonyabbak legyenek és ebből a különbözetből pedig a rendszer által közellenségnek kikiáltott 72 éves Teri nénik kilakoltatását meg lehessen eredményesen akadályozni. Az Új Világrend tehát szándékosan forgatja fel az európai társadalmakat, tette ezt Latin-Amerikában a 60-as években, általa meghatározott (elgondolt) népsűrűségi kvóták szerint szaporodhatott a lakosság. A nemzeti identitást ez az erő két irányból is igyekszik marginalizálni és megtörni. Teszi ezt elsősorban  a múltból önkényesen előrángatott és idejétmúlt vállalhatatlan nemzeti revizionizmussal és Horthy-kultusszal, hogy magát a nemzethez való tartozás alapélményét erőszakosan aláássa és kifigurázza; idetartozik például a Magyar Gárda létrehozása is, ami Fidesz-Jobbik koprodukcióban készült el. Mivel a nemzeti identitás kifigurázása, marginalizációja az erőszakos náci-fasiszta és faji eszmék összemosásával és vállalhatatlan ideológiákkal megtörtént, a Janus-arc másik oldalán a "rendszer" értelmetlen szabadságjogokkal való bombázása is megtörténik, itt az emberi jogok védelme nem valós, kizárólag a szándékosan felépített ellenkező tengellyel való szembe-politizálásban szándéka szerint kulminál, politikai és fragmentált nem kiterjedt és széles perspektívájú. Így egészen abszurd skálán a különféle áljogvédő mozgalmak tucatjai lépnek színre, mint a NANE és a PATENT is. Ezek állami támogatása is egyértelmű, mint a börtönbővítéseken reklámfelületként szolgáló Helsinki Bizottság is. Mindezek tükrében erősen kérdéses az is, hogy bármiféle párt és politikai mozgalom egyáltalán legitimnek tekinthető-e. Az is biztos, hogy nemzeti identitás egy globál-kapitalista társadalomban legalább olyan abszurd, mintha szocialista társadalomtól várnánk el ugyanezt (bár ott legalább van népi-mozgalmi vagy proletár-paraszt identitás), A kapitalizmusra pontosan a társadalmi elidegenedés a fő jellemző. Konklúzióként pedig a képlet egyszerű, evidencia: hogy mindez miért van így szándékosan kialakítva, nos azért, hogy a társadalmi piramis csúcsán a rendszer legfőbb haszonélvezőinek nyugalmát semmiféle momentum ne nyugtalanítsa vagy akár veszélyeztesse az érdekeiket.  A migráns-helyzettel kapcsolatos hatalmi reflexióban azt is láthattuk, hogy akár a politikai agymosások legfőbb idején, a választási kampánykor, most ugyanúgy egy válság szituáció közepén, bizony arra a látszólag logikátlan és értelmetlen cselekedetre volt kondicionálva a hatalom, hogy plakátokat helyezzenek ki országszerte (és tervezték az országhatárokon kívüli plakát-kampányt is). Saját magukat leplezték le, hogy az ilyen és hasonló propagandákba vetett bizodalom, már nem csupán hit, hanem kialakult-rögzített hatalmi reflex és rögeszme. Ez filozófiai értelemben, egy merev és korántsem az eseményekkel harmóniában lévő, azzal dinamikus relációkban lévő, hanem alapvetően statikus-dogmatikus hatalmi álláspontot és attitűdöt takar. A menekülteket is pont ezért tartják föl, mivel a §-kat, a szabályokat ez a rendszer, legalább is bizonyos rideg farizeizmussal, mindig is többre tartotta az embereknél. Valójában itt az elidegenedés, egy jogi aspektus is, és a hatalom az ami a valóságtól elidegenedik, és nem is kíván objektív képet alkotni arról a közegről, ami felett rendelkezik, mivel kizárólag, mint sok esetben most is csak egy robot empátiájával cselekszik.

A Magyar Iszlám Közösség a tagjainak nem ajánlja a Magyar Hírlap olvasását, ezt a végkifejletet is egy újságíró vívta ki: Bayer Zsolt. Bayer Zsolt a (saját)privát blogján nem csak ezzel szembesült, hanem azzal is, hogy az internet valójában  az ellenkultúra területe és kíméletlen "üsd-vágd nem apád" és adok-kapok zajlik a kommentek között. A Jobbik időszakos (lásd hanuka) keresztállítási mániája pedig egészen érdekes értelmezést nyer. A conquistadorok pszichológiáját idézi, akik az Új Világban a kereszteket vélhetően a terület-jelzésére és a számukra idegen világba vitt ismert világ jelentését hordozó szimbólumot, nem csak a rideg, idegen és félelmetes valóság ellenében, mint apotrópaikus (elhárító) szimbólumokként is állíthatták. A Jobbik számára tehát a reaktív elme[1.] működésbe lépett, mert itt ez a világ és Anyaföld a számukra idegenné vált, ezért a területjelző totemjeiket elővették és elkezdték a saját maguk számára az elveszett, biztonságos világukat visszaszerezni és visszaállítani ezzel a kvázi szakrális aktussal.

Szeptember közepétől megváltozik a migránsokkal kapcsolatos jogi szabályozás és helyzet. Az újabb Btk szigorítás (menekült kriminalizácó) szerint a tiltott határátlépés bűncselekmény lesz, a határon tehát kevés idő múlva akár már lőni is fognak és tömeges előállítások is várhatóak. Ma reggel azt is megtudtuk, hogy ezzel párhuzamosan már a Büntetés-végrehajtás is felkészült a problémára[2.]. Hogy hogyan készültek fel, azt nem tudhattuk meg a hírekből, de felkészültek. Különböző megoldás-modellek merültek föl, és a hivatali bürökrácia és jogász-hatalom ismét megmutatta, hogy képtelen egy probléma-helyzetben konstruktívan, a humánum oldaláról szemlélni és engedni, és rendezni, hanem a végsőkig kitart az erőszakos megoldások mellett.

────────────
[1.] A reaktív elme, az analitikus ellentéte, a szcientológia (dianetika) terminusa, az emberi tudat egy lefokozottabb működésére utal, arra a mechanizmusra ahogyan vészhelyzetben reagálunk.
[2.] Kontrát Károly a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy nyilatkozott: elég hely van a magyar börtönökben.

Magányszféra - Kapufa az OPNI-ban

Kaán Károly-kilátó (Nagy-Hárs-hegy 453 méter) fotó innen_

Sokan megkérdezhették már itt kitisztult pillanatukban, az OPNI intézményének falai között egykor - " hogy kerültem a Lipótmezőre?" Én is ezt kérdeztem most magamtól kissé döbbenten. Az időutazás márpedig nem lehetséges, legalább is a jövőbe. A múlt az egy jóval könnyebb dió. Oda bárki bármikor visszaléphet, ha épp eléggé hallucinál vagy még akkor is, de akkor sem kizárt ez a visszalépés, ha ellenforradalmi lázadásnak avagy forradalomnak tekinti 56-ot. A mai expedíció terve Budapest legmagasabb pontjának a meghódítása volt. Sokan, akik serdülőként a tornasor végén pattogtak, később ezt kompenzálandó már nagyravágyó terveket eszeltek ki. A magasabb emberek a síkságot kedvelik vagy a nagyon magasak Hollandiát. Én valójában tengerszint felett 300-500 méteres magasságban érzem magamat a legjobban. Megfordult a fejemben az is, hogy az egyik hegytetőn tábort ütök, mert közel volt a naplemente, de a kiszemelt hegycsúcsot már elfoglalta egy hajléktalan, így aztán kivergődtem az erdőből. A mai nap az elfoglalt kilátók napja volt. A Széchenyi emlékmű és -kilátó is foglalt volt, két pervertált galambfost és ecetfa (helyesen bálványfa - lat. Ailanthus) sarjat fotózgatott. Hosszú és nehéz út volt a Moszkvától idáig felkapaszkodni, különösen az első szakasz viselt meg, a Csaba lépcső végén egy fekete macska keresztezte az utamat, így tudtam, hogy a Bielefeld meccset a tippmixen már biztos, hogy bebuktam. Igaz tegnap is vissza kellett jönnöm a szelvényért, és az apotrópaikus (elhárító) rituálék csak enyhíteni tudják a szerencsétlenségi sorozatokat. Mióta a Cottbus nem csinált döntetlent decemberben, tart a rossz széria és tudjuk ezt az átok enyhülési momentumot a Csipkerózsika meséből, de Sani-hoz (Szaturnusz) az ind mitológiában is köthető hasonló történet (Ganésha elefántfejéről van szó). Szóval tegnap az Erzsébet téren megnéztem, ahogy a krisnások énekeltek ("kirtanoztak") és táncoltak. Nem is tudtam, hogy ez a hely a fiatalok körében ennyire népszerű és ilyen szinten vált találkozóhellyé és a város új központja lett. A lényeg, hogy a Szépkilátás út - itt van egy népszerű cukrászda is a Szépkilátás cukrászda- és a Mártonhegyi út sarkon a kerítésfalban egy vörös csillagot kellene rekonstruálni. Valamelyik kapitálfasiszta hóhér és barbár letépte a csillag két felső szárát, Kunta Kinte. Munkáspárti választási győzelem esetén ez is azonnal helyreállítandó ! Nem is értem, ennyi erővel bármely szentháromság ábrázolás vagy  pl. a szabályozott háború istennője Pallasz Athéné palládiumja a budai Várban ("várhat") is lehetne önkényuralmi jelkép, vagy miért ne lehetne Orbán vagy Tarlós úr arcképét betiltani hasonló okokból és járhatnának kelhetnének csadorban? A múltkori, nagy Diána utcai hangyavonulást egyetlen autós sem vette figyelembe. A hangyák akkor szerencsére csak kisebb vérveszteségeket elszenvedve de átértek a túlsó partra. Ki viszi át a hangyákat a túlsó partra? Nem tudom milyen fülest kaptak, talán kiömlött a lekvár vagy a daramorzsa? De régen ettem daramorzsát, igazi gyerektáp (gyernőtt) az is, mint a tejbe griz. Most a Deák téren volt morzsa az is, meg lesz is. Egyél te is, hogy élj és növekedj! A lényeg, hogy ez a mély hallgatástól is melankóliás utca, a  Karthauzi úgy torkollik a Fülemüle utcába, hogy jobbra elkanyarodik. Vagyis a Fülemüle a jó irány a Normafához. A Karthauzi után van jó pár luxusingatlan. A fogaskerekű egy lélektani határ. Ami a fogaskerekűn is túl van, azt a proli szemek elől gondosan elrejtik, bár nem rejtik véka alá. Tény az, hogy a víztoronytól egészen az Erzsébet-kilátóig nyomasztó a hétvégi tömeg. Szerencsére a másik oldalon van a nem túl népszerű útvonal. Itt nincs nap, játszótér, kisétkezde  kocsmával és itt  de a legbátrabbak ma fákat öleltek át, talán valami meditatív terápia lehetett. Nem jó ez a faválasztás sem, a druászok (faleányok). És mi van ha kiválasztok egy fát, és másnapra kivágják. Az erdő mostanság szét van szabdalva. A negyedik ugyanolyan lepke  is felröppent az ösvényről. Lefelé sziklák, kövek, kavicsok. A beharangozott lódarázs terrorakciók elmaradtak - ökölbe szorult kézzel haladtam a Hárshegy irányába, mert egy ilyen lódarázs bizony 10-12 cm-re is megnövekszik, különösen ha jó nyara van és mivel nem mart még meg és nem harapott egy jó ízűt a bőrömből, így nem tudhatom, hogy a lódarázsra allergiás vagyok-e? Nem most jöttem ki a Lipótmezőről. A Kaán Károly-kilátó a kedvencem, a Nagy-Hárs-hegyen, négyen lettünk csak a kilátóban, egy kicsit mocorog, nyekereg mindig, ha fúj a szél, akor jobban, de legalább nem kell olasz turistákkal és hétvégi koca kirándulókkal dulakodni a magaslati pontért. Lefelé út is elég kockázatos, néha egy-egy mountanbike is elszáguld és visz mindent, itt nincs féktáv, hallani kell ha jön, ne hallgass ezen a szakaszon mp3-at, buckakövek azok vannak, kibaszott kövek, lehet taknyolni és ölni is ezzel a sporttal, persze gyorshegesztett parasztbiciklivel még senkit nem láttam legurulni onnan errefelé, talán a falu bolondja egyszer vagy a városé, vagy jön majd Józsi az úthengerrel és elrendezi a kirándulókat, nos öngyilkosság lenne, de van egy szakasz itt a János-hegy és a Szépjuhászné között, ahol bevett szokás a száguldás. A Szépjuhászné felé már kissé elbizonytalanodok, van gyalogátkelő, de az autósok úgy tesznek mintha ott nem is lenne ilyesmi. Nem szoktam visszahőkölni sehol, nem olyan fából faragtak, de ha én ezt teszem, akkor ott komoly baleseti kockázat van. A zebra csíkja is lekopott, leradírozták az agglomerációból ki-be száguldók. A zebra közepéről kellett visszaugranom. Volt már olyan, hogy megbotlottam és gyorsan kigurultam az út szélére. A Szépjuhászné rendezett, innen föl köves szakaszon kapaszkodtam a Hárshegyre. Általában letérek a turista utakról, mert mindig van rövidebb és meredekebb, különösen, ha természetvédelmi a terület. A Nagy-Hárs-hegyen túl (453 m) a Kis-Hárs-hegyen megnéztem a kilátónak nevezett tákolmányt. Valamit javítottak rajta az elmúlt időben, de ha minőségében nem sokat változott, elnevezték Makovecz Imréről (Makovecz Imre-kilátó). Möbius-szalag és DNS-szerűen tekeredik fel a lépcsősor. Van egy blog, ami nem kevesebbet állít, minthogy Makovecz "organikus építészetének" fő jellemzői az illuminátus jelképrendszerben találhatóak meg, azok kódolt üzenetei. Már lefelé tartottam a Hárshegyek végénél, amikor hirtelen balra ösvényt találtam. Ezen leereszkedtem az OPNI-ba. Megdöbbentő látvány volt, három-négy sóhajok hídja szeli át az aszfaltutat. Az őrültek utolsó pillantása a "normálisakra", aztán elvezetik kényszerzubbonyban a rokonokra teherré vált delikvenst. Végéhez ért itt a szociális jólét, ki utcára, ki elmeotthonba, ki börtönbe került innen. Az ecetfákat (helyesen bálványfa) is kivágják és mindenkit. És nincs a bloggernek fényképezőgépe, ez nagy érvágás, most, ezt a Lipótmezőt, OPNI-t dokmentálni kell, mert végleg az enyészeté lesz és az átalakításoké. Gyárak, munkástemplomok, és a sárgaház, "veled vagyok a sárgaházban". A magyar foci a legnagyobb a világon, nem a profi, hanem az amatőr. Megugattak a biztonsági őrök kutyái, de így lett jó. Megtaláltam a focipályát menekülés közben, ahova évekkel ezelőtt jártunk, Torgyán uralkodásának idejében. Eszembe jutott, hogy 4 lepke reppent el az ösvényen, és az is, hogy foci után a lipótos dolgozók lepkét ittak. A focipályát benőtte az idő, ha végleg belepi a növényzet akkor meghalnak mind akik rajta fociztak, jelképesen is a tejúton leszünk. De a régi kapuból megmaradt valami, ez hihetetlen szívósság, új kaput ácsoltak hozzá mindenféle fadarabokból, hogy legyen kapu, és a salak 3/4 részén még fociznak, de persze gizes-gazos az egész egykori legjobb focipálya az OPNI-ban, de a kapufa megmaradt és ahová én is csak meghívott vendégként jártam föl szerdánként. Ezért mondom, hogy a magyar foci mindenek felett van. Az amatör.  Hazafelé még az erdőben megszállt a harcművészeti démon , a TAI-CHI mozgás és a bot(kard)harc alapmozdulatait gyakoroltam (főként a lábmunkát). Képzeletben három ellenfelet is legyőztem, nagyszerű nap volt ez is. Még átvágtam a Gugger-hegy (Látó-hegy) legmagasabb csúcsára is serpák nélkül, megzavartam a hegytetőn egy hajléktalan honfitársamat a tűzgyújtásban (tűzgyújtási tilalom van), de nem lehetett zavarni, majd a 65-ös busszal a Kolosy térig legurultam. Trollokat lesben jelentem alássan nem láttam az iroda környékén.