VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR

 

Dinnyés József - Utassy József: Zúg Március │♫│

Kávészünet - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén │♫│

VERS MINDENKINEK - GULYÁS PÁL

Kávészünet - Juhász Gyula: Tiszai csönd │♫│

Vers mindenkinek - Tandori Dezső

Paper Star
     
                      Egy kis labda emlékére,
                      mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban

Paper Star, te, kutyánknak
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,

ég-játéka a távol
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,

varjak szerteriadnak,
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek

csalképként, tovacsaptuk
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:

Paper Star, te, ki Szpéró
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,

lónév ihlete, Csillag,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,

vagy ha az őszi esőknek
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,

már csak a város, a fények,
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét

épp nem bánja a parki
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád

emlék ködnek, a padra
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.





Kapcsolódó oldalak és forrás:

Tandori Dezső: Paper Star

Hétköznapi Csalódások - Ady Endre: A csillagok csillaga ♫

Vers mindenkinek - Polner Zoltán

KÜLÖNÖS ALKONYAT

Polner Zoltán

A táj révülete ez az alkony
a rézhomlokú ég alatt.
A folyónál, mint ősi sámán,
fehér kost áldoz a nap.

Varázsló szertartás. Mezők, füvek
ékírása a csend falán.
Madárjósok hiedelmeként
rebben fel a délután.

Táltos idő: az ájtatos fényben
por és fülledt homály ragyog
s öklüket rázva zúdulnak le
töltésről a pipacsok.

Könyvajánló:
Polner Zoltán: Szigorú vallomás (Szeged, 1962. Tiszatáj-Magvető)

Vers mindenkinek - József Attila: ÓH SZÍV! NYUGODJ!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1928 VÉGE



forrás: József Attila összes költeménye Magyar Elektronikus Könyvtár

Vers mindenkinek - Bella István

fotó: Irodalmi Jelen

ÉS ÚGY ÉLTEM


Soványodtak a csillagok testemben,
a fényesség lehamvadt rólam,
csontig-meztelen, fagyokra estem,
s elmerültem, didergő kő, a tóban.

És úgy éltem, mint az ágrólszakadt,
mint a halálról lemetszett.
Négyágú-kés járt bordáim alatt,
emberpróbáló kín növesztett,

de kibírtam. Nem volt könyörület.
Gyémánt karcolta agyam, a világ,
s az emberek szemébe üvegezett.

Most ablak vagyok, végtelenbe tárt

pilláik között ömlik rajtam át

fényességük, a lelkiismeret.

Bella István (1940-2006) életrajza

Szélkiáltó - Ágh István : Mákgubófejű kakas-huszárok ♫

Vers mindenkinek - Metz Tibor

börtönlevél blues
 

amíg van kéróm
neked is van helyed
lé kerül bárhonnan?
tudod mint a tied
itt ragyog kéken
karomon a neved
egész éjjel
ó a hideg éjjel
sírva nézem
a fényképedet.

(Az illusztrációt Metz Tibor rajzai alapján készítettem
stílusutánzat)

Könyvajánló:
Metz Tibor: Mantrák (1994. - megjelent a Mahir Observer Médiafigyelő Kft. támogatásával)

Vers mindenkinek - Metz Tibor

moszkva tér

csak egy vérízű buborékokkal teli hamburgert
ettem a moszkva tér virágszirmoktól hangos
olajosan érinthetetlen tócsáiban állva
fagyöngy és fröccsillat meghatóan zavaros
keverékében mellettem fátyolos levegő ajtók
nyíltak melyeken átázott haj és télikabát tömbök
suhantak át esernyők üres fekete félgömbjei
táskák szatyrok léptek ütemesen ringó
szürke hullámaiban elmerülve

a metró aranysárga kapuján ekkor kilépett ő
aki most is csupán varázslatos arc és
szemfesték volt balatonszerű hajzat villámló száj
szonett ruhában vékony ceruzával megrajzolt
ragyogó körvonal

mely élesen elkülönítette fensőbbrendűen ápolt
lényét a mögötte terjengő hétköznapi valóságtól

figyeltem csípőjének arany hegedű alakját ahogyan
ütemesen dong ring a párás levegő puderfoltjaiban
legyintve egy gyufaszál merengő vérvörös
ködébe hajoltam

(A Moszkva tér című vers ebben a változatban megjelent az Ács József főszerkesztette Amnézia Árnyalat 1993/5 34.o. Az alkotás szintén olvasható, de másik változatban a költő Mantrák című kötetében is: Mantrák, 1994. Mahir Observer Médiafigyelő Kft. )


Metz Tibor 1967. augusztus 27-én született Budapesten. Az általános iskolát lakóhelyén, Gyálon végezte, első versei is itt jelentek meg, az iskolaújságban. A gimnáziumot Ócsán kezdte el, de nem fejezte be. Tizenhét éves, amikor az ELTE-n megjelenő Egyetemi Lapok verseket közöl tőle. A sorkatonai szolgálat után egy ideig, mint ahogy korábban is, bevonulása előtt, könyvesbolti eladóként dolgozik. Később ez a biztos állása is megszűnik, és Tibor sokféle munkakört kipróbál. Az irodalommal, mellyel még tizenévesen eljegyezte magát, egy pillanatra sem szakad meg a kapcsolata: könyvtárakba jár, autodidakta módon képezi magát, és keresi a hasonló érdeklődésűek társaságát. Többször is olvashatóak versei az Amnézia Árnyalat című időszakos kiadványban, ahol először használja anyakönyvezett neve helyett, mely Hackspacher Tibor, a jóval egyszerűbb hangzású Metz Tibor nevet. Jóllehet itt-ott jelennek meg még versei ( a helyi újságban, a Kávéházi című egyetemi diáklapban), költészete, mely a BEAT-nek egy sajátos, az avantgarde-ban és a klasszikus magyar költészetben gyökeredző változata, most először válik egy tágabb olvasói kör számára hozzáférhetővé.
Ez a kötet a Mantrák címet viseli, jelezve, hogy Tibor mantráknak tartja verseit, mágikus szövegeknek, melyek az olvasót hozzásegítik egy más (szebb) tudati állapot eléréséhez. A kötet válogatás az eddigi versekből, java részük itt olvasható először.
(forrás: Dóka Péter utószó Metz Tibor Mantrák c. kötetéhez - 1994)

Önkéntelen a párhuzam, de Metz Tibor Moszkva tér című verse leginkább Allen Ginsberg korszakmeghatározó és nem méltatlanul híres Üvöltés című versét juttatja eszembe. Az ami egy amerikainak Ginsbergtől az Üvöltés, az egy magyarnak Metz Tibortól a Moszkva tér című vers kellene hogy legyen. Metz Tibor BEAT költészete nem feltétlenül követi Ginsberg stílusát, annál jóval szűkebb, zártabb összefüggésrendszerekből bontakoznak ki a művei, míg Ginsberg kvázi politikai, vagy általánosabb szenvedés történetet jelenít meg, emberiség, generációs távlatokban, addig Metz Tibor alapvetően líraibb költészete sokkal szubjektívabb , ősibb és meditatívabb világot ébreszt fel bennünk. Ő az a generáció, akikre az indiánok világa, az amerikai bennszülöttek tragédiája sokkal intenzívebben hatott. Olyannyira, hogy egy közös barátunkat megkérte, vagy kierőszakolta, kihasználva és látva a modern technika és az internet feltételeit, hogy nyomtassa már ki neki újonnan vett nyomtatójával Vörös Felhőt.  A végeredmény az lett, hogy végül annyi indiánt nyomtattunk neki, hogy kifogyott a vörös festék az újonnan vásárolt nyomtatóban. Indián történelemben szinte mindent tudott, Crazy Horse-ról, Ülő Bikáról és a többi nagy indián vezéralakról. Mostanában visszavonultabban él Gyálon, az évek alatt nem sokat változott, de az írást, amiben igen tehetséges volt sajnos abbahagyta, nem különben a rajzai és a fafaragványai is sajátos stílusban készültek. A mantrák című kötet sajnos egyáltalán nem keltette fel a kultur-köz figyelmét, bár Tibor lelkesen berontott az Írók Boltjába is ahol egy példánnyal megtisztelte Konrád György írót, aki tömören csak annyit reagált a történtekre: "hogy fiatalember igyon kevesebbet". Annak idején a HOLMI szerkesztőségétől mondvacsinált ürüggyel eltanácsolták, mondván neki Páskándi Géza, hogy Tibor jegyezze meg: „nincsenek ezüstsirályok". Még ha igaza is lett volna Páskándi Gézának, bár nem volt: Ezüstsirály (WikiPédia.hu) akkor is azt kellene mondanom, hogy a Mantrák, ami Metz Tibor egyetlen verses kötete, mindenképpen jóval több figyelmet érdemelne. Nem véletlen, hogy az akkor induló Amnézia Árnyalatba ("irodalmi fanzin") Ács József , aki ma már meghatározó kortárs költő, és szintén az a generáció mint Tibor , az 1993/5 számba három Metz Tibor verset is beszerkesztett  .>>>

Szélkiáltó - Weöres Sándor: Négyen ballagtunk ♫

József Attila - Hazám

Vers mindenkinek - Ács József

Egy kutya sírverse                     
                                                   Berni temetésére, 97. X. 1.


Aranyló napsütésben haldokolt
a virágos-füves előkertben,
most már az anyaföld fogja őt,
mindennél erősebben.

A bokrok, melyek közt oly sokat játszott
most már majd belőle hajtanak virágot.
A halál, mitől úgy félt, őt is elérte.
Tódul már a világ hűlt helyére.








Versei:
Ács József versei DOKK.hu  

Kötetei:
Ács József - Helyben vagyunk (Budapest,1993. Orpheusz Könyvek)
Ács József - Világítóudvar (Budapest,2001. Orpheusz Könyvek)