KÁVÉSZÜNET │►│

VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR

 

Kávészünet - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén │♫│

Kávészünet - Mihail Eminescu: Kint megremeg a nyárfa-ág ♫

Vers mindenkinek – Gyóni Géza

Sopron, Orsolya tér 1. A Gyóni-ház /fotó 

A BÉKE JÖN


A béke jön, – már mehetek.
Bajtársak, Isten veletek.
Felhőlovam nyergelve áll –
Ne féljetek, ne szóljatok,
Ott leszek én a kapunál.

Hol fenyves-árnyas zuhatag
Medrében annyi vér szakadt:
Kárpát kemény szikláinál,
Tarajos, íves hegy gerincén
Felhőlovam büszkén megáll.

Ki megáldottam mentüket,
Bajtársak, kell hogy ott legyek
S köszöntsem, ha behajtanak
Az ős Kapun, a szent Kapun
A diadalmas hadakat.

Kárpát véres lejtőiről
A napsütött dombokra föl
Már menjenek, már menjenek,
Kik oly soká látták sötétnek
A véghetetlen, kék eget.

Mely annyi holt testet takar:
Legyen végső e diadal.
S a vérrel vont határokon
Békés népekkel jó rokon
S boldog legyen már a magyar!

Vérnek ágyából mely kikél,
Áldott legyen már a kenyér,
És annyi mártír-sír felett
Süssön fel édes, szent napod
Munka, Békesség, Szeretet!

 (Krasznojarszk, 1917. VI. 13.)




Kapcsolódó oldalak:
Gyóni Géza: Ady Endrének
Sopron Anno    A súlyosan sérült Gyóni-ház
WikipédiA         Gyóni Géza

Hétköznapi Csalódások - Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Vers mindenkinek - Tandori Dezső

Paper Star
     
                      Egy kis labda emlékére,
                      mert Szpéróm emlék-nevét ráírtam Londonban

Paper Star, te, kutyánknak
vett citrom gumilabda,
képzetnek hajigállak,
távollét kicsi napja,

ég-játéka a távol
lét Hyde park-közelének,
lennék, mintha, de máshol,
lombzöldek zizerésznek,

varjak szerteriadnak,
röpte-szerén puha gömbnek,
habzuhatag madaraknak
mennyek a vízbe pörögnek

csalképként, tovacsaptuk
történ, úszik a játék,
perc volt csak, ha becsaptuk,
mind, mi halálra a szándék:

Paper Star, te, ki Szpéró
fény-üzenése lehettél,
messzi elúszol, az ég ó
füstaranyán lehelet szél,

lónév ihlete, Csillag,
ólom-prése papírból,
rost-színeden sosem írnak
kis karmok, s ha a sírból,

vagy ha az őszi esőknek
pergésével eredvén,
elhagysz; félbe-előleg,
nem-tudhatni eredmény,

már csak a város, a fények,
már csupa emberi környék,
törtek egészbe-enyésznek,
éjfeketéllene: zöldjét

épp nem bánja a parki
lomb s fű, futnak a lámpák,
három-szín, belehalni
nincs mibe, szív, mije vár rád

emlék ködnek, a padra
zöttyensz, messzi a nap rég,
Paper Star, sugaradba
tintát csorgat a vak vég.





Kapcsolódó oldalak és forrás:

Tandori Dezső: Paper Star