KÁVÉSZÜNET │►│

VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR

 

Vers mindenkinek – Gyóni Géza

Sopron, Orsolya tér 1. A Gyóni-ház /fotó 

A BÉKE JÖN


A béke jön, – már mehetek.
Bajtársak, Isten veletek.
Felhőlovam nyergelve áll –
Ne féljetek, ne szóljatok,
Ott leszek én a kapunál.

Hol fenyves-árnyas zuhatag
Medrében annyi vér szakadt:
Kárpát kemény szikláinál,
Tarajos, íves hegy gerincén
Felhőlovam büszkén megáll.

Ki megáldottam mentüket,
Bajtársak, kell hogy ott legyek
S köszöntsem, ha behajtanak
Az ős Kapun, a szent Kapun
A diadalmas hadakat.

Kárpát véres lejtőiről
A napsütött dombokra föl
Már menjenek, már menjenek,
Kik oly soká látták sötétnek
A véghetetlen, kék eget.

Mely annyi holt testet takar:
Legyen végső e diadal.
S a vérrel vont határokon
Békés népekkel jó rokon
S boldog legyen már a magyar!

Vérnek ágyából mely kikél,
Áldott legyen már a kenyér,
És annyi mártír-sír felett
Süssön fel édes, szent napod
Munka, Békesség, Szeretet!

 (Krasznojarszk, 1917. VI. 13.)




Kapcsolódó oldalak:
Gyóni Géza: Ady Endrének
Sopron Anno    A súlyosan sérült Gyóni-ház
WikipédiA         Gyóni Géza

Hétköznapi Csalódások - Gyóni Géza: Csak egy éjszakára

Vers mindenkinek - Sértő Kálmán: A HALOTT JÓZSEF ATTILÁHOZ

Sértő Kálmán (1910-1941)

Sorsodnak vége, vége, vége,
Ölel a Föld, a tiszta béke,
A gyorsvonat elé ugrottál,
Bolond és egyben okos voltál...

Itt hagytad a szemét világot,
Ki mindig vert és sose áldott,
Nagyobb voltál, mint száz miniszter,
Ma már elhiszik, elhiszik, el...

Kopottan jártál és éheztél,
Belül már korán elvéreztél,
Írtad a verset, a virágot,
Zsugori sorsod gyilka bántott...

Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél,
Kimúltál, az égre felhulltál,
Csak emlék már, hogy köztünk voltál.

Korán kellett itt Néked győzni,
Maradozókat megelőzni,
Kincses verseket olcsón adni,
És bús önszántadból meghalni...

Rohant a vonat, zakatolva,
Te elé ugrottál, bomolva,
Cikkeztek Rólad, eltemettek,
Emlékeden mások kerestek...

Csak emlék már, hogy köztünk voltál,
Aki az égre felhullottál,
Ember voltál, most csillag lettél,
Nagyon sajnálom, hogy elmentél...

Aranykenyér. 1939