 |
| Сергей Александрович Есенин |
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.
Nyelvével fésülgette őket,
ki nem ment volna percre sem;
Ott mókázott, s meleg hasából
habos tej csurrant édesen.
S hogy leragadt a nap szeme,
s elcsitult a baromfihad:
jött a gazda, zsákba kötötte
mind a hét kis kutyafiat.
Nyomába loholt a kutya -
elmaradoztak a hegyek...
A páncéltalan víztükör
fázón, sokáig remegett.
S amint gyötörten hazaért,
nyaldosva izzadt oldalát:
egyik kölykének nézte a
holdat, mit ringattak a fák.
A szikrázó űrbe meredt,
szimmantott és nyítt és nyögött,
de a vékony hold is lecsúszott,
eltűnt egy kék halom mögött.
S mint akinek kenyér helyett,
kötődő kéz követ hajít:
hullatni kezdte lassan a hóba
szeme arany csillagait...
Képes Géza fordítása
Kapcsolódó oldalak:
Képes Géza (1909-1989)
Költő - műfordító - kutató
Szergej Jeszenyin: Micsoda éj!
December 13. BLoG
Szergej Jeszenyin válogatott versei
MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár
Szergej Alexandrovics Jeszenyin (1895-1925)
WikipédiA
