Aktuális témák - Vita a civil szervezetekről (Fidesz vs civil szervezetek)

CÖF  /fotó forrása: Hírcsárda

„ A Soros-birodalom álciviljeit, azért tartják fenn, hogy  a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják  a nemzeti kormányok fölött. Ezeket  a szervezeteket  minden eszközzel vissza kell szorítani és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek úgy érzem eljött a nemzetközi lehetősége.”


Németh Szilárd (Fidesz alelnök és frakcióvezető-helyettes)


Az idézett nyilatkozat, amely most végeláthatatlan vitát indított el a politikai közéletben, több megválaszol-
atlan kérdést is felvet. Vannak filozófiai jellegű kérdések, például főként az, hogy melyek azok a kritériumok,
amelyek alapján  egy  szervezetet  civil szervezetként  lehet definiálni. Ebbe  a  kérdéskörbe  most  nem
megyek bele, mivel  biztos válaszom nekem sincsen, ahhoz  hogy megfelelő választ tudjak  adni, a kérdé-
ses  és  hasonló  szervezetek  történetét  kellene  áttanulmányozni. Átolvastam   Puzsér Róbert  cikkben
megírt véleményét is, amit  A civil világ a valódi ellenzék  címmel közölt le a Magyar Nemzet. Ebből az
írásból arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a valódi civil ellenállás, nem azonos a civil szervezetekkel,
és  ezek  a  szervezetek nem képezik  a  valódi ellenzéket sem. Az látható viszont, hogy jelenleg a Fidesz-propaganda egy külön, alternatív valóságot épít föl a tömegeknek, ezek a megújult, paranoid élettérféltést is kiváltó elmeszülemény-konstrukciók a korábban is jól bevált és remek összeesküvés-elméletek alapelveire hagyatkoznak - „ azt sorvezető-segédletként használják” - , ezért annak eddig jól működő, hatékony elemei az újakból sem maradhatnak ki. Az a nagyvonalú tudatbefolyásolási (tömeglobotómia) program, amit rész- ben Szaniszló Ferenccel indítottak el  és állítottak magyarországi pályára anno, azóta látványos fejlődésen ment keresztül (a konteoipar túlnőtte Szaniszló Ferencet is), jelenleg már nem elrugaszkodott állítások vagy a történelmi múltban nem is létező science-fictionon alapuló, történelmietlen magyarság-legitimáció van előtérben, hanem  az  aktuálpolitikai sakktábla pragmatistább, valóságosabb, emberközelibb elemeivel való sötét konteo-tömegtudatjátszma. Ahogy nem tudjuk most meghatározni  biztos kijelentő mondatokkal, hogy  mi számít  civil szervezetnek  a  ma  Magyarországán, éppúgy bizonytalannak kell lennünk abban is, hogy elfogadjuk azt a kétséges állítást, hogy a kormányunk, nemzeti kormány lenne. Továbbá kételkednünk kell abban is, hogy  Magyarországon demokrácia van, vagy volt  az elmúlt 27 évben, továbbá abban is erő- sen és hasonlóan kételkednünk kell, hogy demokrácia-e egyáltalán a kapitalizmus, más néven a tőkés tár- sadalmi berendezkedés és nem volna-e sokkalta  kifejezőbb  a demokrácia meghatározása helyett inkább a demokratizált kapitalizmus kifejezést  vagy ami még helyesebb definíció és nem én találtam ki, hanem egy  történésztől származik:  a  timokrácia (pénzuralom) kifejezését alkalmazni. A timokrácia természete- sen nem kizárólag  a  könyörtelen pénzuralmat jelenti  a társadalom,  az emberek lelke fölött, hanem legin- kább  a vagyonnal járó hatalmi befolyást és szövetkezést foglalja magába  a  meghatározás (ez az a jelen- ség amitől minden olyan  maffia-jellegű lesz, a korszak, amikor megszaporodtak a lombrosói arcélek a Fidesz-frakcióban). Ebbe  a  meghatározásba, ami sokkal szélesebb, már beleférnek  az  újoligarchák, az újgazdagok, a média-monopólium, a globalo-tőke, a banki devizacsalás, és az ügyeletes földesurak és strómanok is. Ebbe már belefér az is, hogy vannak a törvény által érinthetetlenek csoportjai, a "tiszták" példaként  Hernádi Zsolt  MOL elnök-vezérigazgató, vagy  Ramil Safarov  a baltás gyilkos és vannak a  "bűnösök"  , ők  a sikertelenek és  a  kommunisták. A Kádár-szocializmus, a korszak ami felelőssé lett téve a múltért és a jövőben minden rosszért felelősségre vonható (ezért  az újbarbároknak szinte nap mint nap kötelező a köztévékben azt verbálisan is meglincselni /aki nem így tesz az kizárattatik a közösségből). Orbán Viktor az új-kulák-burzsoá miniszterelnök szerint a Kádár-szocializmus öröksége, a tehetősebbek, a gazdagok és sikeresek elleni irigység (ressentiment), természetesen Mészáros Lőrinc ellen zúgolódókra értette.[1.]
   Ha ma Magyarországon valóban demokrácia lenne, akkor  a közmédia és  más médiák is rendszeresen, napi szinten foglalkoznának a parlamenten kívüli kisebb pártok vezetőinek az éppen aktuális véleményével, reakciójával a közöt érintő kül- és belpolitikai eseményekkel kapcsolatban, sőt a tv stúdiók állandó vendégei és riportalanyai  kellene hogy legyenek. De  a  parlamenten kívüli  két legnagyobb pártot  és  vezetőjét, sem Thürmer Gyulát (Munkáspárt), sem  Kásler Árpádot (Haza Nem Eladó Mozgalom) nem találjuk a tévé képernyőjén, a  rádióban, a  nyomtatott  sajtóban. Ez  a helyzet - ami skandalum -  egyben azt jelenti, hogy nem indulnak  a pártok egyenlő eséllyel  a választásokon, hanem  a parlamenten kívüli kispártok, behozha- tatlan  hátrányt  szenvedve indulnak, ezért  semmiféle  demokráciáról, sajtószabadságról  hazánkban nem lenne ildomos beszélni még  a  Népszabadság ügyének kapcsán sem, ilyen helyzetben a Népszabadság nem a demokrácia ügye, nem a sajtószabadság ügye, hanem a parlamenti pártok közötti szócsövek és médiafelosztás  vitája. A  médiafelosztás  pedig  alapvetően  nem  demokratikus, hanem  monopol  jellegű. Rendszerkritikus erő  valójában  nem  is kaphat médiamonopóliumot  (tévécsatornát, de még csak tévé- műsort sem, ellenben az egyházi-  hitéleti műsorokkal  és katolikus 5 percekkel, noha  szekuláris  társada- lomban és rendszerben élünk és mégsincs olyan  a közmédiában, hogy a szocializmus 5 perce / kommu- nista 5 perc). Puzsér Róbert meglátása ebből a szempontból zseniális, hogy  a médiát is be kellene vonni a hatalmi ágak  montesquieu-i elve szerinti szétválasztásába, mivel a média lett a negyedik hatalmi ág a modern korban.
    A valós civil- és emberjogvédő szervezetek hazánkban igen ritkák, mint Apollón fehér hollója, de valóban léteznek: ilyen  a  hajléktalanok jogait védő  AVM, a Simó Endre  vezette  Magyar Szociális Fórum, és  a  Balogh Béla által mostanában országos újjászervezésben  és tagtoborzásban lévő, legendás otthonvédő civil mozgalom: a Koppány csoport. A TASZ és a Helsinki Bizottság vagy a Patent Egyesület soha nem rendelkezett  olyan  tulajdonságokkal, amelyek  egy radikális  emberjogi és civil szervezetre alapvetően jel- lemzőek. A Helsinki Bizottság, a TASZ  a börtönön belüli erőszak és rendkívül rossz  ENSZ alapcikkelyét  és az emberi alapjogokat folyamatosan megsértő, magyarországi börtönkörülmények ellen (ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - 5.cikk) soha nem lépett fel  éhségsztrájkkal, azért sem éhségsztrájkol- tak, hogy  az ombudsman  tartson azonnali vizsgálatot  az IMEI-ben, ahol  rendszeresek  a halálesetek. A fogvatartottak jogait nem védték radikális eszközökkel, ezért csupán falitablóként szolgáltak a börtönökben, hogy ilyen is van, lám megvannak a fogvatartottak jogai. A börtönbővítéseknél is jószolgálatot tett a Helsinki Bizottság, hiszen mindig megjelentek és a sajtó, a média, a tévé ezt le is közölte, ezért valójában legutóbb a  Kozma utcai börtönbővítéshez  nem  jogvédőként, hanem   kormány-reklámfelületként szolgáltak, ezért sem értem a kormány most miért bánna el velük íly hálátlan Brutusként.
   A kormány által felvetett  civil-szervezet álprobléma  bizonyos tekintetben akár még valós probléma is le- hetne, ha országunkat nem Magyarországnak, hanem Türkmenisztánnak vagy Kazahsztánnak hívnák. Er- ről a jelenségről az index is értekezik a cikk végén és én is értekeztem korábban itt a blogomon, a közép-ázsiai, posztszovjet, török köztársaságok politikai helyzetével. Ezekben az országokban a Nyugatról érke- zett új vallási mozgalmak (UVM) térítőit és az un.  civil szervezeteket  egyáltalán nem nézték jó szem- mel, ezek az országok  feltétlenül ragaszkodtak  ősi hagyományaikhoz és identitásukhoz. Gyanakvó távol-tartásukat a nyugati világgal szemben megőrizték, amint a veszélyeit felismerték ennek az elsőre ártalmat-lannak látszó nyugati expanziónak, arra azonnali letartóztatásokkal, civil- és vallási szervezetek, mozgal- mak betiltásával és kiutasításával és egy esetben pedig egy adventista templom lerombolásával reagáltak. Nálunk  a rendszerváltás - az egyetlen valamirevaló taxis lázadást leszámítva - békés birkabégetéssel  és sima kapitulációval kezdődött és ért véget. A magyar újkapitalizmus 1989 után pár évvel  mindenféle kultu- rális és politikai ellenállást felmorzsolt, elpuszította a szociális védőhálót is, aminek jelenleg az utolsó mor- zsáit is elrágta és a kádári, alapvetően békés, szocialista társadalomban szocializáltak  jelentős hányadát pár éven belül vagy egzisztenciálisan végképp tönkretette vagy egyszerűen horror-  pornófilm és kritikátlan bulvár fogyasztóvá,  degenerált, antiszociális konzumidiótává züllesztette le az elmúlt 27 év során.
    Végezetül pedig, azért alávaló és hazug a civil szervezetek elleni Fidesz-KDNP támadás, mert ezek a civil szervezetek teljes mértékben azokat a normákat képviselik, amelyeket a rendszerváltás ho- zott magával, ezért valójában  nem jelentenek veszélyt, mivel  nem képeztek soha  valós, civil ellenállást, sem értékrendkülönbséget, ezért éppúgy veszélytelenek  a rendszerre, mint az ellenzéki pártok. Amikor a Helsinki Bizottságnak jeleztem, hogy a fogvatartottak közötti, börtönön belüli erőszak burjánzik  a  magyar börtönökben, ők jogvédőként valójában azt válaszolták, hogy ez nem az ő asztaluk. Amikor az elhagyott és elvált vagy egyedülálló magyar férfiak öngyilkossági statisztikáival fordultam a NANE-hoz, vagy a PATENT Egyesülethez vagy azzal, hogy  miféle  női egyenjogúságot követelnek  és hadoválnak, hogy kevés a női vezető, amikor a hajléktalanok között jóval több a férfi, mint a nő. Aztán itt volt Tamás Gáspár Miklós esete, a Mortimer-ügy. Emberjogi  aktivistaként ahogy kell, azonnal a Moszkva térre rohant, és rohamsis- akos nácikat képzelgett beszédében. Amikor kiderült, hogy az elkövető is roma származású és az áldozat is, legalább bocsánatot kért. Ha  történetesen  az  a hír  terjedt volna el, hogy  akkor egy  bunyevác turista szúrt volna meg egy arra járó vizigótot, akkor elsikad  az  ügy, és nem tartanak beszédeket  ezek a kiváló jogvédők. Ezekkel a jogvédőkkel és aktivistákkal pontosan az a baj, hogy ügy és személyválogatók Amikor a hajléktalanok kunyhóinak védelmében egy népszavazást szerettem volna népszerűsíteni (még mielőtt a búvalbaszott Fidesz alkotmányba nem véste ezt is), egy devizás jogvédőfórum elhajtott a fórumukról, hogy a hajléktalanok kilakoltatása nem az ő ügyük. Amikor  a  politikai hovatartozás feletti keresztszolidaritáson alapuló szegénységellenes összefogás megvalósult az egyetemistákból álló HAHA, az  Occupy Hungary Mozgalom és  a  Koppány otthonvédő csoport  között, akkor az ilyen fideszes, ócska Tutiblog és egy- éb pártblogok és az ilyen Tótaw-féle, pálcikakarú, HVG.hu-liberálfos újságírók elsők voltak a sorban a sár- dobálásban (Haha: rajtad röhögünk, nem veled) fanyalogtak akkor is, amikor Molnár F. Árpád  a  Lehel úti bankrobbantás hírére létrehozta a 3 millióan a bankrobbantásokért facebook-csoportot. Ezek nem tudnak semminek sem örülni. Akik a CÖF, a Helsinki Bizottság, TASZ, NANE vagy a PATENT elvetemült tagjai, azok soha nem érthetik meg, mit jelent egy valós, civil önszerveződés és ellenállás.

A civil szervezeteknek, jogvédőknek a kapitalizmusban szvsz soha nem a faji/etnikai egyéb megkülönböztetés ellen kell küzdeni (a faji megkülönböztetésnek jószerével nincsenek a kapitalizmusban áldozatai), hanem a társadalmi megkülönböztetés ellen (mert az a valós veszély), az embereket tömegével kilakoltató deviáns állam aberrált viselkedése ellen, a társadalmi fasizmus ellen, amelyik megveti és lenézi a szegényeket, a nincsteleneket és kötelező tb-járulékfizetéssel terheli a tartós munkanélküliek tömegeit.

Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!




────────────
[1.]  A magyar újkapitalizmus eddigi korszakának, a magyar self-made man-mítoszának vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja és megtestesítője: a sikerszimbólum Mészáros Lőrinc vállalkozó;  a vállakozó ellen irányuló sikertelenek gyűlöletérzését a bennük továbbélő kádárizmussal azonosította Orbán Viktor.

A blog eddigi írásairól való írásom - Életrend

Mammut (kép forrása: http://www.landschaftsmuseum.de/)

Az utóbbi időben a személyes életenergiák cseppfolyóssá váltak, az életrend pedig feloszlott, a világ valótlan hely lett számomra. A régi világban még a családok zöme összeült az ebédhez, ma már ez az ősi szokás is sok helyen felbomlott, és mindenki külön fogyaszt. A közös emésztések misztériumjátéka is kivonult a világból. Survivor jelenség lehetett ez is, bár csak sejtéseink vannak erről, hogy a mammutok húsa hozta össze és lázba az embereket vagy most az évenkénti "A minden gyerek lakjon jól Alapítvány" által szervezett propaganda- segélyosztás. Ma már nem tudunk meglenni egy asztalnál senkivel sem. Ezért is csodálkozom az olyan maradi és túlhaladott kijelentéseken, hogy az állam és egyház szétválasztása. Ma már minden ember élesen eltérő nézeteket vall a világról és önmaga koordináta pontjairól is abban a világban ahol és amiben él. Ez az információs forradalom egyben egy legújabb kori bábeli zűrzavar is. Másfelől nézve ez a provincia, ahol élek az egykori Magyarország területén már korántsem olyan nyugalmas tartománya lett a világhatalomnak. Az új eszmék noha erősek, a régi rend bástyája a Kádár-korszak jóléti államának aranykori emléke eltörölhetetlen. Hiába alakulnak az újabbnál újabb kommunizmus bűneit vizsgáló, vizsgáló bizottságok és hiába próbál a modern tőkés diktatúra  minden energiájával és propagandájával mindennap rúgni egyet Kádáron és a múlt rendszeren, ez az ő számukra eleve egy reménytelen és sikertelen vállalkozás, talán csak az időt húzzák vele, a számonkérés idejét pedig kétségbeesetten próbálják kitolni vele 10-20 esetleg 50 évvel. Visszaolvastam a blogot és számtalan bejegyzés vált mostani önmagamhoz képest is méltatlanná, vagy vállalhatatlanul kezdetleges beírássá. Bármennyire is disszonáns érzésekkel olvastam most ezeket újra, mégis a mai naptól nem törlök le semmit és nem mentem piszkozatként sem. Ennek oka az, hogy egyrészt nem látom értelmét átírni, másrészt jól jelzi azt, hogy a letelepedést szimbólumaiban már felváltotta a kvázi "nomád erő",  a közös étkezés és tor misztériumát pedig a teljes induvidualizáció. Az önmeghaladás pontosan attól véd, hogy valószerűtlenül ne ragaszkodjunk semmihez, főként nem a lefokozott tudathoz, és annak leglefokozottabb nézetéhez ami a politikai nézet, de ettől függetlenül bizonyos erkölcsi színezetű támpontok, mint például a lakto-ovo vegetarianizmus például életünkben konstansabb  és lényegibb tényezők lehetnek, mint bármiféle politikai hitvallás és hamis ideológiai messianizmus és történelem szemlélet avagy az ezeken keresztül megvalósuló bálványimádat. Az életvezetés kérdése a háborúban élés és a szövetségesek keresése hozzá,  a politikai tiltakozás, a tüntetések vagy ami lappang sokakban, a forradalom délibábjának folytonos várása. Az életünk sok területén biztonságosabb a letelepedés, mint a nomád szemlélet, ilyen a párkapcsolat, a munkahely, a vagyon vagyis a létbiztonság, a háttérország építése. Jézus maga vall arról, hogy ő a nomád, mert nincs hol lehajtania a fejét, a szufi is az aszkéta is eldobja mindenét és a hindu is a negyedik életszakaszban. A hindu életrend, a négy életszakasz azonban sokkal leszabályozottabb. Első a tanulás és második helyen a családalapítás kérdése, majd a családban élés és végül az elszakadás ellenirányú folyamata. Az első lépések helyhez kötöttek, az utolsó életszakasz viszont már az aszkézis az önmeghaladás a jóga által a lelki képességek és (ontológia) a fizikai lehetőségek által az intellektusban is bekövetkező fejlődés eszköz a célban, a megszabadulásban. Ez így felületes szemlélőként is, egy nagyon logikusan leszabályozott és hatékony életrend, ellenben azzal, ha valaki felcseréli ezeket és tanulás nélkül lesz aszkéta vagy nem alapít családot és lemond a szexusról, kihagyja az életfeladatának a két lépését is és erőszakolja a megszabadulása, vagy a keresztényi üdv érdekében az amúgy számára előre kész sorsot. Végtére is ismét eljutunk oda, hogy szükségünk van a szabályokra, szükségünk van a korlátozottságra, szükségünk van a szabályozott életrendre, a letelepedésre és később ezek meghaladására is. A blog egy jó szemléltető eszköz számomra abban a kérdésben, hogy a saját nézeteimet hogyan írta felül vagy alakította a sors. Jelen volt egy időben ebben a provinciában egy nagyon erős tolerancia propaganda, a tiszteld a másságot jelszóval. Ahhoz hogy az ember egyáltalán eljusson a tolerancia valamilyen fokára a propaganda maximum csak abban segíti, hogy a kérdés ott maradjon a tudati térben és ne süllyedjen alá a kollektív tudattalan óceánjába de mindezt gépiesen és jelszavak bebiflázásával nem lehet gyakorolni, és meghaladni sem. Nem véletlen az sem, hogy a jogvédők és jogvédő szervezetek közül igazából ezen a gépies propagandán nem is jutottak túl, ezért az ilyen tolerancia nem sokat ér, ha az sokkal differenciáltabb helyzetekben már képtelen az első paradoxonon túllépni ,ezért nem volt kérdés számomra a pozitív és a negatív diszkrimináció kérdése sem. Ha "cigánybűnözés"-ről van szó, a társadalmi helyzet, a társadalmi periférián való lét elsődleges, és a cigány, roma terminus nem a származásra való peyoratív utalás, hanem a társadalmi helyzetre, aminek statisztikáin sokat javíthat az adott társadalom, ha valósan akar segíteni és nem csak a propaganda szintjén (minden gyerek lakjon jól) tevékenykedik.

Kapcsolódó hír:
Késeléssé fajult a vacsoracsata HÍR24