Lecsendült hozzád a fény
álom növekszik így a múlt
sötét helyén,
lobog az éjszaka hajója
füstölő kémények
csillagok hullámzó csendje,
rajtunk átzuhanó idők
és hótakarók,
utcakövön reszketők hideg-egyenletje
Valami kihull és
átaranylik-áramlik hozzád
egy beszélő víztükörből
kimondhatatlan-ábrák
szikrázó zuhatag-képletek, hűvös szemükkel villámló vihar-vándorok
tornádók-látomása,
lázas városok labirintusa
tornyaik, Las-Vegas,
a felhőkarcolók színes neon reklám-űrén át,
én ők vagyok keskeny árnyék
a civilizáció
a bolyongás
a végtelen jövő
az önmagába visszamaródott idők
örök dimenzió-ösvények
a gondolatokból kireppent áttetsző lángkaleidoszkóp-fényesség,
a lélek-repesz
az újlipótvárosi magasföldszint keserűség-glóriája
a két ablakszárny szent emlék-horizontja,
én ők vagyok
esők ereszen lekopogó fém-ezüstje
áramló ürességben a Beethoven holdszonáta
zsibongó füstfolyam, vonatablakokra lecsapodó aluminium-pára
lehalkított teliholdak suhogása
a hangtalan szavak nekem suhantak
hömpölyögtek a fények
az emberek
elfutottak
az utcák, a terek
örökre szemelől veszítettelek
az emberi-örvényből
csak emléked maradt itt
őrzöm láncraverten
nem engedek hozzá senkit
szavunkat halld még
zengve derengik
a Százados úti falak.
Kapcsolódó oldalak:
Kiss Roland - A Százados úti falak
DOKK.hu - Irodalmi kikötő
