A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 14., kedd

EB 2016: AUSZTRIA - MAGYARORSZÁG: ( 0 - 0 ) 0 - 2




Még alig helyezkedhettünk el a tévék, kivetítők előtt vagy a szerencsésebbek a lelátón,  a mérkőzés elején az osztrákok máris egy hirtelen jött kapufával ijesztették meg a kicsit dekoncentráltan kezdő magyar válogatottat, a magyar szurkolókat talán mégjobban. Lehet, hogy ez a kapufa egy nagyon jókor jött ébresztő is lett végül, mert nem lett belőle igazi hidegzuhany, bár bevallom bennem meghült a vér, régi, 1986-os, nyomasztóan rossz emlékeim is pillanatokra előjöttek, de ezeket hamar elhessegettem. Tény, a magyar válogatott az első félidőben sokszor vonta be a passzjátékba Király Gábort, aki nem unatkozott, egy kicsit féltem is, hogy elfárad, vagy hibázik valaki, de az első túlélt osztrák rohamok után a csapat nem csak a védelemben állta a sarat, hanem a középpályán is gyors - néhol szinte futsalos stílusban kényszerítős - visszapasszokkal, kis területen is ügyes tolódással, és megoldásokkal tarkítottan hozta fel a labdát. A védősorunkban az első pár percben nekem kissé bizonytalanabbnak látszó Kádár is nagyon hamar magáratalált és szinte - ha lehet ilyet védőmunkára mondani, brilliánsan védekezett mindvégig. A védelem többi tagja is kiválóan vitézkedett, akadt tehát dolguk. Ekkor már volt egy előérzetem, hogy ebben a magyar csapatban most van valami. Szalai Ádám becsülettel küzdött, hajtott és persze hibázott is néhány labdaátvételnél, de egyben sokat birkózott, és néha egészen hátul is felbukkant, láthatóan mindent beleadott, folyamatosan helyezkedett és erősen agilis játékot mutatott, ekkor már elkönyveltem, hogy ebből előbb vagy utóbb gól fog születni. Kleinheisler a csapat motorjaként szinte mindenhova odaért, de tény: az első félidőben a sógorok többet veszélyeztettek, talán Dzsudzsák ziccere volt az egyetlen komolyabb helyzetünk.
A második félidő is szerencsésen alakult, a kezdeti  osztrák támadások idővel enyhültek, majd lassan átvette a magyar csapat a játék irányítását is. A mezőnyt gyors és látványos passzokkal uraltuk, Gera Zolinak bár volt könnyelmű megmozdulása is, előfordult, hogy a levegő urának tűnt, úgy "lábteniszezett", de alapvetően ő is fegyelmezett játékot mutatott, Németh Krisztián pedig hajtós de ugyanakkor gyors és technikás csatárként láthatóan végig energikusan focizott. Úgy gondolom ez egy nagyon jó mérkőzés volt, ahol megérdemelt magyar győzelem született, a hosszú, szinte végtelennek tűnő harminc éves böjt után, ezzel a nagyszerű győzelemmel és hogy a nemzeti 11 itt van a legjobb európai csapatok között, ismét focinemzetnek érezhetjük magunkat, bár nyilván mindig is azok voltunk, a legtöbbünket az elmúlt harminc esztendőben leginkább a magyar labdarúgás hosszantartó válsága foglalkoztatta, hogy miért és mitől lett rossz a magyar foci, amikor komoly labdarúgó-tradícióval rendelkező nemzet vagyunk. A mai nap mostmár végre és szerencsére valóban piros betűs ünnepeként írta be magát a magyar focitörténetbe, bárhogy is alakul a továbbiakban. El kell ismeri, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány és stábja kiváló munkát végzett.
                       

                                                                     I. félidő

A mérkőzés elején az osztrák Alaba először a jobb kapufát találta el jó 22-23 méterről, egy ívelt kapuralövéssel, majd többször veszélyeztették az osztrákok főleg az ő vezérletével a magyar kaput, de Király Gábor és a védelem nagyszerűen helytállt. Amint a játék képe kiegyenlítődött, egyre inkább támadásokat is vezetett  a magyar válogatott, az első igazán nagy helyzetünk így is csak az első félidő végén, Dzsudzsák előtt adódott, aki Kleinheisler átadását bal külsővel vette át a 16-oson belül a jobb oldalon, de a kissé hosszan magaelé engedett labdából, már csak élesszögből tudott az osztrák kapura lőni a lövés pedig csúnyán elkerülte a kaput, Így az első félidő (0-0) -ás eredménnyel zárult és osztrák fölénnyel a helyzetek tekintetében, így meg kell említeni az osztrák helyzetek között Junuzovic 18 méteres lövését is, amit Király hárított vagy azt a veszélyes osztrák kontrát is, amikor a hosszú oldalon érkező Harnik nagy szerencsére elcsúszott a lövés pillanatában a vizes füvön.
                                                                         
                                                                    II. félidő

A második félidőt az osztrák csapat kezdte agilisabban, de nem tudta a kezdeti mezőnyfölényét gólra váltani, így az osztrák támadások láthatóan idővel enyhültek, egyre többször jutottunk lövési lehetőséghez az osztrákok térfelén, így Fiola majd Dzsudzsák is próbálkozott távolibb lövésekkel, míg a 62. percben Kleinheisler és Szalai összejátszott, Kleinheisler a visszapasszból kiváló ütemben indította az előtte összezáró két osztrák védő lábai alatt Szalait, aki átvette a labdát, majd estében és fektében a labdát bekotorta Robert Almer kapujába. (0 - 1)
A 66. percben Dragovicot kiállították, megkapta a második sárga lapot, mert belerúgott Kádárba.
A 88. percben Priskin nagyszerűen indította a szintén csereként beállt Stiebert, aki a labdát rávezette
egy az egyben Almerre és higgadt mozdulattal beemelte a már letérdelt kapus fölött a hálóba (0 - 2).


Gólszerzők: Szalai (62.), Stieber (88.)
Piros lap:     Dragovic (66.)
Sárga lap:    Németh (80.), illetve Dragovic (33., 66.)


Ausztria: Robert Almer - Florian Klein, Aleksandar Dragovic, Martin Hinteregger, Christian Fuchs - Julian Baumgartlinger, David Alaba - Martin Harnik (Alessandro Schopf, 78.), Zlatko Junuzovic (Marcel Sabitzer, 59.), Marko Arnautovic - Marc Janko (Rubin Okotie, 65.)

Magyarország: Király Gábor - Fiola Attila, Guzmics Richárd, Lang Ádám, Kádár Tamás - Gera Zoltán, Nagy Ádám - Dzsudzsák Balázs, Kleinheisler László (Stieber Zoltán, 79.), Németh Krisztián (Pintér Ádám, 89.) - Szalai Ádám (Priskin Tamás, 69.)


2011. július 3., vasárnap

Ronald Reagan, Kádár János, Thürmer Gyula

Ronald Reagan szobrot kapott. Hivatkozhat-e egy új világ és egy új hatalom a régi ellenében, és emelhet-e szobrot, amikor az új világhatalom is minimum annyi ember haláláért, elnyomásáért felelős, mint a korábbi hatalmi rendszerek, ha nem többért is. Az én véleményen röviden két anarchista graffiti "Minden hatalmat a senki kezébe!", "Hazánk a föld, törvényünk a szabadság !" Amikor Thürmer arra hivatkozik, hogy Kádárnak helye lenne a Szabadság téren nem vitatkozok vele, ha ő így gondolja. Azt azonban tudnia kell, hogy szobrok jönnek, a szobrok mennek, a szobrok vándorolnak, egyeseket vörös festékkel öntenek le, másokat szétfűrészelnek és megint csak más politikusok fejét a Rákos-patakban találjuk meg, rendszeresen (Antall József Pestújhelyre rendszeresített vagy tervezett fejét). Nincsen szükségünk szobrokra, ha azt gondoljuk a szobor valamiféle ideát testesít meg, mert nem testesít meg semmit, maximum a konkvistadorokat, akik kezdeti páni félelmükben az idegen földön, az ismeretlenben, területjelző szagok és vizelet helyett kereszteket emeltek. Minden ember hős, kevés kivétellel, különösen mostanában. Ha valakinek szobrot kellene emelni, akkor annak az embernek kellene a Szabadság tér helyett a Szabadság hídon, aki felgyújtotta magát és a mélybe ugrott. Egy állandóan lángoló emberalakot kellene megtervezni a Szabadság téren, figyelmeztetve a politikusokat, az embereket Buddha tűzbeszédére, és a mártírokra akik az elmúlt 20 évben ugyanúgy felgyújtották magukat, tudjuk, hogy minden lángokban áll.
Inkább azt kellene belátni, hogy hova vezetett az az út, amely erőszakosan akart egyenlőséget teremteni, és hova vezet az az út amely 20 éve folyamatosan, valójában erőszakosan akar egyenlőtlenséget teremteni és fenntartani. Tisztában vagyunk a tényekkel, hogy nem lehetünk egyenlőek, mert képességeink szerint sem vagyunk azok, azzal is tisztában van mindenki, hogy a XXI.században fenntartani egy olyan rendszert, amely sajátos tajgetoszt alakít ki azoknak, akik nem képesek életben maradni a kapitalizmus útvesztőiben és ezek mind feláldoztatnak az emberevő Minotaurusnak, még akkor is ha igazságosnak látszana az, hogy ezek nem annyira jó képességű emberek voltak, nem voltak szociáldarwinista nézőpontből életrevalóak, még akkor is minimális élettérhez, élethez volt és lett volna joguk, mondjuk a Kádár-rendszerben ezzel a szociális védőhálóval nem is voltak gondok. Mindenki lehetőségei szerint részt is vett a munka világában. A szocializmus szót nem Robert Owen járatta le, az ő elképzelései utópistának mínősültek Karl Marx és Engels nyomán. Most ott tartunk, hogy Kádár nem lehet bálvány, mint ahogyan Ronald Reagan is teljesen hiteltelenül álldogál a szabadság felkentjeként a Szabadság téren. Nincs szükség olyan szobrokra, amelyek konkrét személyeket ábrázolnak,akiknek hatalom összpontosult a kezében, mert nem érzünk tiszteletet irántuk, mert nem valósítottak meg semmiféle ideát, és nem fog senki felnézni rájuk, hiába is tartanának ezer beszédet is méltatására. Az emberi szenvedést azonban ábrázolni kell, ezért a rendszerváltás áldozatainak szoborcsoportját mindenképpen támogatnám, de Kádár, még ha érdemei között van a puritán életmód, az aszkézis, a 70-es évek nyugodt légköre, még is ott van 1956, amivel ő sem tudott elszámolni, csak megtorolni. Bárki, bármilyen nézetet is vall a haza az első, a család (ha még van), és önmagunk belső küzdelme. Nincs szükségünk propagandára, pszeudoideákra és erre a húsz éve döglődő magyar kapitalizmusra végképp nem. Túl kell lépni valahogy a Kádár nosztalgián, azoknak, akik ebben még hisznek. Vannak olyan szocialista ideák, mint Robert Owené is, akik nem szennyezték magukat be árulással és vérrel és hatalommal és gyilkosságokkal. Fel kell számolniuk a tévhiteket, a hamis bálványokat pedig le kell dönteni, ha eljön az ideje. Az emberi élet méltóságát sérti, hogy szobrot kaphatott Ronald Reagan (jelzi az ideológiai ürességet és nihilizmust és az általános értéktelenséget és értékválságot is).
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke szerint eljön az az idő amikor az elbontására is sor kerülhet. Szerintem maradjon a szobor, de Reagan elnök érdemei szerint arányosan kb. 30 cm-es változatban, amiben néha a járókelők elbotlanak, ha nem néznek a cipőjük orra elé.

"Reagan kampányfőnöke az a William Joseph Casey volt (itt balra), aki másfél hónappal a Lennon-gyilkosság után elfoglalja a CIA igazgatói székét…"
(forrás: http://konteo.freeblog.hu)

John Lennon
- Imagine


Linkajánló:
John Lennon halála
A Ronald Reagan díjas Semjén Zsoltnak gratulált a képviselőfunky blog

Thürmer Gyula beszéde, és reagálása a Reagan szoborral kapcsolatban