Ezen a napon történt - Custer tábornok utolsó csatája Little Bighornnál (1876)

Little Bighorn Battlefield National Monument / fotó: jasperdo  Flickr

Ekkoriban Ulysses Simpson Grant volt az Egyesült Államok elnöke (18.elnök). Egy 1868. évi egyezmény tiltotta, hogy fehérek lépjenek az indiánok engedélye nélkül az általuk szentnek tartott területre, amit az indiánok Paha Szapa-nak neveztek, ami angol nyelven Black Hills (Fekete-hegyek). A konfliktus forrása az aranyláz volt, mivel a fehérek csillapíthatatlan aranyláza ezt a területet is elérte, ezért George Armstrong Custer tábornokot bízták meg az aranykereső expedícióval. Custer tábornok jelentésében arról számolt be, hogy a Fekete-hegyek tele vannak arannyal. A fehérek a hír hallatán sáskarajként özönlötték el a területet. Az indiánok a Tolvajok Útjának nevezték el azt az ösvényt, amelyen az aranyásók a Missouri folyó mentén a területükre kirajzottak. Dee Brown azt írja: a Fekete-hegyek a világ közepe volt, ide tértek meg a harcosok,hogy a Nagy Szellemmel társalogjanak, látomásokra várjanak. A Fekete-hegyek része a Rushmore-hegy is, ahol az amerikaiak nemzeti emlékhelyet alakítottak ki és a hegy oldalába a sziklákba faragtatták négy nagy amerikai elnök George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Theodore Roosevelt gigantikus arcmását. „Az indián őslakosok képviselőinek nyomására 2012-ben az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak, hogy adják vissza az indián őslakosoknak a Rushmore-hegyet, benne az emlékművet, de ez eddig még nem valósult meg” olvasható a Wikipédián. Obama elnök 2009-ben hivatalosan bocsánatot kért az őslakosoktól az Egyesült Államok polgárai által okozott kirekesztésért és szenvedésekért.
   Custer tábornok és 7. lovasezrede korábban, 1868-ban a Washita folyónál mészárolta le a déli csejenneket. Little Bighornnál viszont az Egyesült Államok hadserege a legsúlyosabb vereségét szenvedte el az indián háborúk történetében és maga George Armstrong Custer is elesett az ütközetben. Az AIM (American Indian Movenment) ezzel a képpel emlékezett meg facebook oldalán Custer tábornokról:

A csatát megelőző egyeztető tárgyalások érdekessége, hogy indián ügyekben a fehérek delegációjában a misszionáriusok állandó szerepet kaptak. [1.], így Samuel D. Hinman tiszteletes, aki a szantik megtérésén fáradozott.

A csatáról és az eseményekről bővebben:

1876. június 25. │ Custer veresége Little Bighornnál




──────────────
[1.] Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel  (Budapest, 1975. Kossuth Könyvkiadó) 276.o.

Könyvajánló:

Kapcsolódó oldalak:

Ezen a napon történt - A Wounded Knee incidens tartarossz.blog 

Ezen a napon történt - A Wounded Knee incidens (1973)

AIM [1.] logó

"1973. február 27-én a dél-dakotai Pine Ridge rezervátumban fegyveres indiánok megszállják Wounded Knee-t - az utolsó indián mészárlás színhelyét - , és március 16-án kikiáltják az önálló oglala-sziú nemzetet.
A Wounded Knee-i események túlnőnek a rezervátum határán, Richard Wilson, a korrupt és diktatórikus vezető eltávolításának követelésén, és általános indián üggyé válnak. Russel Means, Dennis Banks s a többi indián vezető ugyanis olyan követelésekkel lép fel az amerikai kormánnyal szemben, melyek az indiánok státusának megváltoztatását jelentenék. Követelik mindenekelőtt, hogy a kormány térjen vissza az 1868-ban Fort Laramieban kötött szerződéshez, ismerje el az oglala-sziú nemzet önállóságát, és biztosítsa a szerződésben kijelölt és meghatározott nagy sziú rezervátumot..
Az amerikaiak mozgósítják a speciális fegyveres alakulataikat és az FBI-t, fegyveresek és páncélos járművek veszik körül Wounded Knee-t - mely másodszor kerül bele a történelembe.
Hetvenegy napon keresztül tartja magát a kis fegyveres csoport, és arra kényszeríti a világ színe előtt az amerikai kormányt,, hogy leüljön tárgyalni az indiánokkal.
 Közben az ostromgyűrűbe zárt Wounded Knee-ben megszervezik a szállásokat, a közös konyhát, a belső biztonságot, az orvosi és információs szolgálatot. Még újságot is adnak ki. 182 oglala-sziú, 160 egyéb törzsbeli indián és hét fehér amerikai megkapja az ""önálló oglala-sziú nemzet"" állampolgárságát. Sor kerül az első indián esküvőre, megszületik az első gyerek, a pow-pow-k hangulatában folynak a táncok. Időnkint rövid tűzpárbajra kerül sor, halálos lövés ér két indiánt. Az egyik Buddy Lammon[2.] - vietnami veterán.
A ""senki földjén"" felállított tipiben, a békepipa-szertartás után folynak a tárgyalások az indiánok és az amerikaiak között. Ám Wounded Knee-ben elfogy az élelem, a muníció, és május 8-án összeomlik az ellenállás. Még egyszer megszólal a dob, aztán a harcosok leteszik a fegyvert."


Kutasi Kovács Lajos: A mohikánok visszatérnek (Budapest, 1986. Magvető Kiadó) 138-139.o.

──────────
[1.] Marlon Brando maga helyett Sacheen Littlefeather apacs származású indán-aktivistát küldte fel a színpadra az Oscar-díj átadásra, aki tiltakozásul apacs viseletbe öltözve utasította vissza a díjat. Beszédében az 1973-as Wounded Knee incidens is elhangzik. Marlon Brando egyébként tagja volt és aktívan részt vett az AIM-ban (Amerikai Indián Mozgalom).
[2.] Lawrence "Buddy" LaMont (+29), a helyi oglala lakotát megölte egy lövés egy kormányzati mesterlövész fegyverétől halt meg. Április 26-án temették el a helyszínen sziú szertartással.

Kapcsolódó oldalak:
Wounded Knee incident WikipediA