A blog szerzője kérdezi önmagától - 5.nap

"És lőn este és lőn reggel, ötödik nap" (1MÓZ 1,23)

A vasfüggöny egy általam levágott darabja (Nemesmedves), akkor még
a szabadságot, a reményt is jelképezte, ma már a gyarmatosító rendszerváltás és a reménytelenség krónikájának része lett.

Egy kép többet elmond ezer szónál. Végül is választ kaptam. Köszönöm. Maga a Hírháttér által említett levelező lista, főként F.Eszternek köszönhetően nem volt haszontalan, mivel ő alapvetően keresztényi álláspontot képviselt, így minden gond nélkül segítette az LMP-seket a várban a sátras tiltakozásnál, ahol is Schmitt Pál lemondását várták. A sátorozók a Hunhír téves
leliberálisozásával ellentétben, nem voltak annyira azonos világnézetűek, csak egy dologban értettek egyet, hogy mondjon le Schmitt Pál.
A félreértések elkerülése végett azért kijelenthetem minden szerénység nélkül, hogy nem én vagyok az erkölcsös, hanem a meditatív, szemlélődő életmód következtében van rálátásom
olyan kérdésekre, amelyekre a ma politikailag megosztott, törésvonalak mentén hadakozóknak nem is lehet. Az, hogy bizonyos tekintetben ennek a felismerőjévé váltam, ahhoz bizony el kellett olvasnom a Mahábhárata eposzát, természetesen magyarul. Peter Brook több órás filmje a Mahábhárata pedig megvilágosodás, el sem hinné az ember, hogy nem egy indiai rendezte. Hasonló élményt csak Andrej Tarkovszkij orosz rendező Stanislaw Lem sci-fi író könyve alapján a Solaris.
Tény az, hogy a Hírháttér fék, legalább is egy szemlélődő ember számára, ahogy ők írták rólam.
A testünk, a lelkünk a csatatér, a kuruksetrai csatamező. Korunk a pártoskodásé. A sötét kor pedig úgy következett be, az volt a fő jele, hogy egy igaz ember hazudott a Mahábhárata mítosza szerint. A kérdés az, hogy visszatérhetünk e az igazmondással az aranykorba?
Egy kicsit megdöbbentem, amikor a Hírháttéren magamról olvashattam, a levél eredetileg nem volt a széles publikum elé tárva, de ha már így alakult bizonyára így kellett történnie. A tiszaeszlári vérvád jobbikos felemlegetése miatt már amúgy is eső előtti hangyabollyá változott a politikai élet. Most bizonyára bocsánatkéréssel tartozom, ha valakit megsértettem, hiszen mint írtam pro és kontra a vérváddal kapcsolatban érvelni nem lehet, ez szakemberek és nem politikusok és bloggerek kompetenciája. Mivel csak a változás örök, ezért bárkit akit megbántottam korábbi írásaimban, attól most bocsánatot kérek. Próteusznak lenni, kvázi sámánnak, nem más szerintem mint a meggyőződés nélküliség. Abból következtetni, hogy én melyik oldalon állok politikailag, szinte lehetetlenség. Ezért is döbbentem meg, amikor a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása mellett kiálló fotós törölte azt a youtube kommentemet, hogy én speciel bele is egyeznék a szovjet emlékmű eltávolításába, ha az Ronald Reagan szobrának lefűrészelésével járna. A magukat nemzetinek képzelők tehát továbbra is rögeszmésen függőek szeretnének maradni? Nietzsche írta: a meggyőződések börtönök. Hamvas szerint az elveket nevessük ki.
Nyilvánvalóan azért nekem jóval könnyebb terhet kell cipelnem. A mindennapos gladiátorharc az én mindennapjaimat nem keseríti közvetlenül. A semmittevés pedig nem tesz gondtalanná egyes nézetek szerint, hanem könnyen filozófus válik az emberből úgy, hogy észre sem veszi. Ezért fontos prevencióként az elhelyezkedés. Ha már tárgyalás előtt vagyunk, 1956-ban a Széna téren súlyosan megsebesült nagybátyám külön kérésére nem dolgozok, bár a közelben a Magyar Országos Levéltárban megpályáztam egy állást, így a bevásárlást és egyéb ügyeket ebédidőben és közvetlenül munka után el tudtam volna intézni a Budai várból. Természetesen nem vettek fel. A másik ok, hogy mivel börtönnel vagyok fenyegetve, ezért a köztes időt igyekeztem úgy felhasználni, hogy hobbimnak, a gondolkodásnak is áldozhassak és rákészülhessek a börtönre is. Így egyáltalán nem irigylésre méltó az, hogy nem kelek fel reggel 6-kor és nem indulok munkába, mivel a jelen szituációt szenvedéscsökkentésnek nevezhetjük a pokol előtt. A blog eredetileg előzetes letartóztatásom alatti a sors tengerén azon 14 hajótöröttnek állított emléket, akik tagjai voltak a Gyorskocsi utca 510-es zárkának. A zárka egy kis mennyország volt, a pokol közepén.
Az 1989-es UFÓ invázió idején határőr sorkatona voltam, gkv. Nagyon sok németet segítettünk át a határon abban az időben ingyen és bérmentve, és kockáztatva a futkosót is. Ilyen szempontból is izgalmas volt az osztrák határvidék. Történelem volt a vasfüggöny, más néven az elektromos jelzőrendszer felszámolása, az NDK-s roham és az 1989-es UFÓ jelenségek. Visszatérve pedig az eredeti vonalhoz, a lényeg, hogy már 1989-ben volt nálam egy kis könyv, útitársként a nemesmedvesi erdőben, határőrségem idején. Hetényi Ernő: Buddhizmus a buddhológia tükrében. Az embernek vannak ereklyéi, akkor az 1990-ben Szentgotthárdon vásárolt Kossuth címer, és a vasfüggöny egy általam levágott darabja. Ha most választhatnék börtön és száműzetés között, bizonyára az utóbbit választanám. India, amúgy is régi célom és talán a punjabi szikhek befogadnának, ott még létezik a menedékjog ókori formája és természetesen el akarok jutni a nemrég elhunyt Sai Baba ashramjába, Puttapartiba, a Prashanti Nilayamba (a béke lakhelye). A nővédő szervezetek, az államterror mindezt meg akarják akadályozni, nekik mindenképp az a fontos, hogy a börtönben igazságtalanul ugyan és aránytalan büntetésül , de kiverjék a szememet, a fogaimat vagy összevarrják a szájamat, de sajnos nem tehetnek semmit, mert bármikor elindulhatok keletnek.

Linkajánló(a blogról írták):
Az 1989-es UFÓ-szemtanú(Hírháttér Multimédia)

1989.november intergalaktikus óriásűrhajó a magyar égen (21 éve történt)

Nemesmedves - Vasszentmihály (az őrhely ahonnan az UFÓ-t láttuk)

Tisztelt Hírháttér !

1989-ben sorkatonaként teljesítettem szolgálatot a nemesmedvesi határőr őrsön. Aznap több katonatársam furcsa égi jelekre lett figyelmes - így láttak világító háromszögeket is, az ufó csillaghajó megérkezése előtt és után is. Sajnálatos, hogy az újságcikkben láthatóan csak a fénylő pontokat sikerült lefotózni, hiszen itt nem fénylő pontokról volt szó, hanem egy monumentális űrjármű sértette meg hazánk légterét. Monumentalitására jellemző volt, hogy egyik katonatársunk sokkot kapott a látottaktól, le akart lőni minket, mivel mi a zseblámpáinkkal villantottunk a csillaghajónak, későbbiek során is állandó rémálmok gyötörték és ágyról ágyra ugrált a körletünkben. Én először egy rendkívül fényes pontra lettem figyelmes az égbolton, jóval az esemény előtt, mivel a megfigyelőképességem átlag feletti, hamar feltűnt ez a pont. Ez a pont Vasszentmihály (település) irányában és 45-75 fok magasságban között volt látható őrhelyünkről ahol farakások voltak, ez a terület alapvetően kopár volt fél kilométer szélességében egészen az őrsig. Tehát ennél jobb megfigyelőpont nem is létezhetett volna. A fényes pont narancsos színű volt, és közeledett a földhöz, sokáig úgy tűnt csak nem közeledik, de aztán egyik pillanatról a másikra megjelent, mintha jobbra fordult volna
ebben a pillanatban az egész égboltot betakarta, csillagok helyett a csillaghajó csillogott, a hajó orrán pulzált a narancs fényű pont, ezt követte 4 másik fényló pont, és 4 kondenzcsík szerű szintén narancssárga csíkfény és maga a hajó semleges fala kékes csillagfényű pontokban szikrázott fénylett, mint egy ékszer. Fenségesen siklott végig az égbolton, sietségnek semmiféle nyomát nem láttam. A csészealj alakzatot csak nagyon távol, egészen a horizontnál lehetett kivenni. Tehát nem egy átlagos csészealjról van szó, hanem egy hatalmas csillaghajóról, ék alakja volt amikor fordult, és a távolból lehetett csak
csészealjnak látni, észak felé ment, elkerülve az osztrák határt, de a határsávon belül.

http://hirhatter.com/minden.htm
A cikk amire reagálnom kellett. Két évtizedig hallgattak erről a fontos és valós ufó-jelenésről. Szinte semmiféle információ valóban nem jelent meg erről, azt is furcsállom, (talán pár mondat egy ufó könyvben - egy tulajdonképpeni intergalaktikus csillaghajóról, szinte elképesztő) hogy mi négyen (négy határőr), hogy nekünk adatott meg, hogy láttuk teljes valóságában az addig számunkra valótlannak és elképzelhetetlennek tartottat. Ez ugye hármunkból ujjongást váltott ki, a leszerelés vagy katonai szolgálatunk egy másik galaxisban való folytatásának lehetősége, de negyedik társunkat sokkolta a látvány, és fegyverével fenyegetőzni kezdett.
Arra is ismételten felhívom a figyelmet, hogy nem egyszerű ufó jelenségről van immáron szó, hanem egy monumentális űrhajó köthetett ki Magyarország vagy más közeli ország valamely pontján. Lehettek kereskedelmi céljai vagy valamilyen nyersanyagért jött. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az űrhajó falai
csillagszerűnek látszottak, tehát álcáznia kellett magát, vagyis a világűrben sem fenékig tejfel az élet.
A hírháttérnek írott levelemet néhány változtatással itt közöltem. Eddig az oldalukat valamiféle hecckampánynak érzékeltem, sohasem tudtam eldönteni, azt hogy valóban értékes információkat akarnak közölni vagy csak anarchistaként a fennálló hatalmakat és a hozzájuk nőtt titkosszolgálatokat figurázzák ki.