TÖRTÉNELEM IV.
GIMNÁZIUM
 |
| Az antant-hatalmak területi követelésének vázlata |
A
Vix-jegyzékben követelt demarkációs vonal.
A semleges övezet francia megszállást jelentett elsősorban, és a vasútvonalakat kívánta ellenőrizni többek közt a
Szovjetunió elleni intervenció érdekében.
14. A Magyarországi Tanácsköztársaság államrendszere, gazdasági, szociális és kulturális politikája
Március 21-én a
Magyarországi Szocialista Párt kiáltványban tudatta az ország népével, hogy átvette a hatalmat. A kiáltvány egyúttal
helyzetelemzés és
program is volt.
„ MINDENKIHEZ!
Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó többé a nagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani a fejét.
Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.
Ugyanakkor külpolitikailag is teljes katasztrófa előtt áll a magyar forradalom. A párizsi békekonferencia úgy döntött, hogy Magyarország csaknem egész területét katonailag megszállja, a megszállás vonalait végleges politikai határnak tekinti, és ezzel
a forradalmi Magyarország élelmezését és szénellátását végképpen lehetetlenné teszi.
Ebben a helyzetben egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak, a maga megmentésére: a proletárság diktatúrája,
a munkások és földműves-szegények uralma.
A proletárság diktatúrájának döntő alapföltétele a proletárság teljes egysége. Éppen ezért a történelmi szükség parancsára teljes
egyesülését mondotta ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. E két párt helyett
egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiát és asszonyát:
a Magyar Szocialista Párt.
A kormányhatalmat a párt megbízásából
Forradalmi Kormányzótanács veszi át. E tanács kötelessége lesz a
Munkás, Paraszt- és Katonatanácsok országos kiépítése. A törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat a Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrája gyakorolja.
Magyarország Tanácsköztársasággá alalkul. A Forradalmi Kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására.
Kimondja
a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem
szocialista termelőszövetkezetekkel hajtja végre.
Az árdrágítókat, az élelmiszeruzsorásokat, a tömegek éhségének és
rongyosságának spekulációs haszonélvezőit irgalmatlan kíméletlenséggel
üldözi. Vasfegyelmet követel.
Halállal sújt le az ellenforradalom
banditáira csakúgy, mint a fosztogatás brigantijaira.
Hatalmas
proletárhadsereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja a magyar kapitalistákkal és nagybirtokosokkal szemben csakúgy, mint a román bojárokkal és a cseh burzsoákkal szemben.
Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz-szovjet kormánnyal,
fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika
munkásságának, egyben pedig felszólítja őket, hogy ne tűrjék egy
pillanatig sem kapitalista kormányaik gaz rablóhadjáratát a magyar
tanácsköztársaság ellen. Fegyveres szövetségre hívja fel Csehország,
Románia és Szerbia meg Horvátország munkásait és földmíveseit a
burzsoák, a bojárok, a nagybirtokosok és a dinasztiák ellen. Felszólítja
Német-Ausztria és Németország munkásait, hogy kövessék a magyar
munkásság példáját, szakítsanak végleg Párizzsal, szövetkezzenek
Moszkvával, állítsák fel a tanácsköztársaságot és fegyverrel a kezükben
szálljanak szembe a hódító imperialistákkal. A magyarországi szocialista
párt és forradalmi kormányzótanács felismeri, mennyi nehézséggel és
áldozattal kell megküzdenie a magyar munkásságnak, ha elindul ezen a
bátor és nagyszerű úton. Háborút kell viselnünk élelmünk és bányáink
felszabadításáért, harcot kell vívnunk proletártestvéreink szabadságáért
és a magunk létéért. Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk
ezen az úton. És mégis rá kell lépnünk és mégis rá merünk lépni, mert
bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében. Rá kell
lépnünk, mert csakis így vihetjük győzelemre a szocializmus világot
megváltó ügyét. Minden munkást és földmívest felszólítunk, hogy
dolgozzon, termeljen, vagy álljon be a proletárhadseregbe, verejtékével
vagy vérével áldozzon az eszme diadaláért. Bármi várjon ránk, a
szocializmus ügyének győznie kell! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a
magyar Tanácsköztársaság!
”
A proletariátus államának alapja a tanácsrendszer volt, ezért lett a neve Tanácsköztársaság. Az új hatalmi szervek működését az április 2-án kiadott
ideiglenes alkotmány [1.] szabályozta. Minden faluban, járásban, megyében és városban (Budapesten a kerületekben is) tanácsok alakultak, melyeket alsó szinten közvetlenül választottak, majd a megválasztottakból delegáltak a felsőbb testületekbe.
A legfőbb hatalmi szerv a Munkás-, Katona- és Földművestanácsok Országos Gyűlése lett. A végrehajtó hatalmat a
Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta.
Elnöke Garbai Sándor volt. A külügyi népbiztos tisztét - mely akkor a legfontosabb megbízatás volt -
Kun Béla töltötte be. Kun Béla tevékenysége azonban jóval túlnőtt ezen a hatáskörön. Valójában
ő volt a Tanácsköztársaság vezető politikusa. A tanácsok az ügyek közvetlen intézésére intézőbizottságokat, akkori nevükön direktóriumokat alakítottak. A tanácsrendszer a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom egységén épült fel. 1919. április 7-én országszerte tanácsválasztásokat tartottak, óriási lelkesedéssel és tömeges részvétellel. A régi bíróságokat a tanácsok mellett működő népbíróságok, az ún.
forradalmi törvényszékek váltották fel. A régi rendőrség és karhatalom helyett megszervezték a
Vörös Őrséget.
A g a z d a s á g i é l e t á t s z e r v e z é s e
Köztulajdonba kerültek az alapvető termelési eszközök: a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemek, valamint a
pénzintézetek. Az államosított vállalatok élére hozzáértő termelési biztost neveztek ki (gyakran a régi szakértői gárda valamelyik tagját). Mellette a
munkástanácsok gyakorolták az ellenőrzést.
Szocializálták a 100 holdnál nagyobb földbirtokokat. A nagybirtokosoktól elvett földet azonban nem osztották szét a szegényparasztok és agrárproletárok között, hanem
termelőszövetkezeteket szerveztek belőlük. A szocialista nagyüzem fölénye a kisparaszti gazdálkodással szemben vitathatatlan. A tanácskormány
döntése mégis
hibás volt, mert figyelmen kívül hagyta a parasztság föld utáni vágyát.
Az aránytalan és elsietett parasztpolitikának az lett a következménye, hogy a parasztság egy része nem érezte érdekeltnek magát a proletárdiktatúra fenntartásában.
S z o c i á l i s t ö r v é n y h o z á s
Állami tulajdonba kerültek a lakóházak[2.], és leszállították a lakbéreket. A sokszobás úri lakásokba proletárcsaládokat költöztettek. Bevezették a nyolcórás munkaidőt
[3.], és megszüntették a nők alacsonyabb bérezését. Emelték a béreket és a természetbeni juttatásokat. Egységes, minden dolgozóra kiterjedő általános balesetbiztosítást és ingyenes orvosi rendelést vezettek be. Tervezték az öregség, rokkantság és munkanélküliség esetére szóló biztosítás kiépítését és az évi fizetett szabadság bevezetését. Különös gondot fordított a tanácskormány a gyermekekre, megnyitották előttük a zárt magánparkokat, valamint a Margit-szigetet. Nyári üdülést szerveztek számukra, s a fürdőszobát addig nem is látott proletárgyerekek számára ingyen fürdést rendszeresítettek. Az új tanonctörvény csökkentette a tanoncok munkaidejét és szabályozta foglalkoztatásukat.
K u l t ú r p o l i t i k a
A tanácskormány kultúrpolitikájának két, egymással szorosan összefüggő alapelve volt. Egyrészt meg kellett törni a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, azaz lehetővé kellett tenni a tanulást és a művelődést mindenki számára, másrészt elő kellett segíteni a haladó eszmék uralkodóvá válását a tudományban és a művészetben.
A műveltségi monopólium megszüntetését szolgálja a közoktatás átszervezése.
Egységes és kötelező nyolcosztályos népiskola létrehozását tervezték. Már a polgári demokratikus kormányzat napirendre tűzte az
iskolák államosítását, végrehajtása azonban a Tanácsköztársaságra maradt.
Felpezsdült a művészeti élet is. Az írók és művészek többsége tevékeny részt vállalt a proletár Magyarország szellemi életének szervezésében. Kiemelkedő alkotások a képzőművészetekben születtek A sorra alakuló művészeti direktóriumokban a magyar szellemi elit sorakozottt fel.
(Az írói direktóriumban Balázs Béla, Komját Aladár, Kassák Lajos, Bíró Lajos, Móricz Zsigmond,
Babits Mihály, Osvát Ernő és mások, a zenei direktóriumban Lukács György, Reinitz Béla, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő. A képzőművészeknél Berény Róbert, Pór Bertalan, Ferenczy Béni. A Proletár Képzőművészeti Műhelyben Uitz Béla, Nemes Lamperth József, és Medgyessy Ferenc tanította a tehetséges munkásfiatalokat)
A kulturális élet irányítása a magyar munkásmozgalom két legműveltebb teoretikusa, a szociál-demokrata
Kunfi Zsigmond és a kommunista
Lukács György kezében volt.
───────────────
[1.] „ 1. §. A magyarországi Tanácsköztársaság célja: a kapitalista termelési és társadalmi rend megszüntetése, és a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtése. E cél megvalósításának eszköze: a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolók felett. A munkás-, katona- és földművestanácsokban dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre, és bíráskodik azok megszegője felett.” (Részlet az alkotmányból - Jóvérné Szirtes Ágota: TÖRTÉNELEM IV. Gimnázium 42.o.)
[2.] „ A lakáselosztás igazságos lebonyolítására Központi Lakásbizottság létesült, a lakbéreket leszállították. Nemcsak adminisztratív intézkedések történtek a lakáshelyzet javítására, hiszen az egyik legégetőbb gond volt ez akkor Budapesten. A problémát - távlatokban - olcsó munkáslakások építésével kívánták megoldani, de addig is mintegy százezer budapesti proletárt költöztettek az arisztokraták és tőkések villáiba, nagy lakásaiba, igénybe vették a lezárt üzleteket is.”
A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE, 1918-1978 - MÍG MEGVALÓSUL GYÖNYÖRŰ KÉPESSÉGÜNK A REND (Budapest, 1980. Móra Ferenc Könyvkiadó) 30.o.
[3.] „ A társadalmi tulajdonba vett javakat mindenütt, szinte kínos pontossággal leltározták, a munkakényszert pedig sok helyen (pl. Aszódon, Kecskeméten, Székesfehérvárott) úgy alkalmazták, hogy a tőkéseket, a földbirtokosokat, a régi államapparátus vezető tisztségviselőit közmunkára rendelték ki.”
A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE, 1918-1978 - MÍG
MEGVALÓSUL GYÖNYÖRŰ KÉPESSÉGÜNK A REND (Budapest, 1980. Móra Ferenc
Könyvkiadó) 30.o.
