2013. április 29., hétfő

C O V E N A N T - Happy Man ♫



Covenant - SKYShAPER (LP/CD 2006)

01. Ritual Noise           06. Sweet & Salty
02. Pulse                     07. Greater Than The Sun
03. Happy Man         08. 20 Hz
04. Brave New World  09. Spindrift
05. The Men                10. The World Is Growing Loud

Filozófikon - Idő- és léthiány

Savászana (hullapóz - forrás: Aum Jóga Magazin)
Szent Ágoston úgy tartotta, hogy a rossz nem más, mint léthiány. Láma Ole Nydahl szerint abszolút rossz nem is létezhet, mert elpusztítaná önmagát is. Az egykori manicheus és a Láma is abból vonja le következtetését, hogy abszolutizálja az általa Istennek, vagy egy felsőbb valóságnak vélt fogalom egyetlen egy tulajdonságát. Ez a tulajdonság a "jó". Jó általában az ami létezik és nem jó az ami nem létezik. A nem jó nem létezése viszont ezek szerint jó. Természetesen felvetül a kérdés sokunkban, hogy a jó és a rossz ezen fogalmai hogyan és miként alkalmazhatóak mondjuk tárgyakra? Egy kő például lehet-e jó vagy rossz? Milyen különbség van egy kő és egy ember alkotta szerkezet között? Ha egy eszközünk nem működik már, akkor a káromkodáson kívül még azt is szoktuk mondani, hogy elromlott. Mintha a létnek egy alacsonyabb, avagy pokolibb szférájába került volna. Hamvas Béla a tömeggel kapcsolatban mindazokat a félelmeket veti föl, amelyek az éberséggel szemben állnak, és hasonló félelmek gyötörték Friedrich Nietzschét is. Kérdés az, hogy a tömegen keresztül mivel találták szemben magukat. Vagy miért érezték fenyegetve a létüket a tömegtől, vagy más néven a saját kollektív tudattalanjuktól. Bizonyos tekintetben az éberség része a buddhista- és a hindu praxisnak is. Mennyiben van igazságalapja annak, hogy a meditáló inkább a növényekre jellemző organikusabb, de a lassúbb lét irányába teszi meg az első lépéseket. Így a keleti praxis leginkább a mozdulatlansággal, vagy az életfunkciók lelassításával, pl a jógában a gondolatáramlás lelassítása, az asszociáció láncok elszakítása vagy a végső megsemmisüléssel való azonosságtudattal leginkább analógiaként a kővel való azonosság lesz a jellemző és a gondolatok teljes kiiktatása a közömbösség révén. Savászana (hullapóz) a jógában szintén megerősíti, hogy itt leginkább erről lehet szó. További kérdés az, hogy a Hamvas által annyira fontos éberség milyen viszonyban van a tömeggel? Egyébként az is kérdés, hogy a valóság lehetőségeiből, ami megvalósul, az mondjuk Szent Ágoston fent említett gondolata alapján példaként mi lesz a meg nem valósuló valóság sorsa? Egyébként én a tömegtől való iszonyt ezen gondolkodóknál pontosan egy végletesen polarizált szemléletmódban látom megmagyarázódni, mégpedig abban, hogy Hamvas bármennyire is keleti filozófiákból átvett terminusokat használ a nyugati kultúra részeként egyáltalán nem szakad el az olyan dualitásoktól, mint például a Nietzsche által felvetett apollóni és dionüszoszi művészet vagy a keresztény mitológia által átitatott nyugati kultúra valós polaritása a jó és a rossz, a napfényes, a kristálytiszta és a kaotikus és sötét között. Igazából az ember csak addig marad fanatikus, amíg a körülötte lévő világot kettéosztja. Hamvas például megbélyegzi a tömeget, holott a tömeg már önmagában rejtené esetleg a saját szakralizált neki legmegfelelőbb mítoszát is, miként például a Római Birodalomban a plebejusok saját isteneket is tiszteltek, Anna Perenna személyében. Vagy a Kádár-korszakban saját szent könyvvel is rendelkeztek, amit Kommunista Kiáltványnak neveztek. Feuerbach például kimondatlanul is kimondja, szerintem a Kereszténység lényege című munkájában, amikor ember és állat közötti különbségeket taglalja, hogy a magasabbrendű lény képzete, pontosan az alacsonyabbrendű lény képzetéből fakad. Arra a megállapításra jut, hogy az állatoknak nincsen vallásuk. És mint már az akkori és a mostani időkben is, mint a tudomány képviselőjére Cuvier-ra hivatkozik, szaktekintélyre abban a vitában, hogy egyesek feltételezték, hogy az elefántoknak van vallása, viszont Cuvier megfigyelései szerint az elefánt nem rendelkezik jobb szellemi képességekkel egy kutyánál. Visszatérve tehát a fanatizmus pszichológiájához, valójában Hamvas Béla is fanatikus, bár ez nem annyira szembetűnő, de a tömegről alkotott véleménye miatt én mindenképpen ide sorolom. Amikor az ember önkényesen felosztja a világot jóra és rosszra, abból nehezen születik meg a szintézis. Látható, hogy Szent Ágoston sem tudott megbirkózni a problémával és amikor Jehova Tanúit megkérdeztem, hogy mi lesz azokkal az ismerőseimmel, rokonokkal akik nem kerülnek a mennyországba, azt válaszolták, hogy az én memóriámból is kitörlik őket. Természetesen én mindenféle hit ellensége vagyok, meg annak is, hogy csordákba verődve kövessek egy zászlót. Az átlag tüntető, mint én is, maga a lefokozott tudat, valójában tüntetni az egyik legnagyobb értelmetlenség. Az elmúlt 23 év át volt politizálva, szándékosan és folyamatosan, és a célpontja a néző volt. Olyan időmértéknek számít ez, hogy talán világok születtek addig és galaxisok mert az elmúlt 23 évet már 1000 évként érzékeljük.  Én egy ideje életmódom miatt disztingválok az információk között. A legfőbb disztingváció az, hogy nagyon ritkán nézek tévét, szinte soha, mert elszívja az emberi energiát, rezignálttá tesz és kárörvendővé ezért igyekszem a rám rótt büntetést, a földi időt, a második poklot csendben végigkínlódni, mások politikai narratívája ehhez teljesen szükségtelen.

2013. április 25., csütörtök

Léket kapott a kapitalista propaganda-gépezet - A Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - A Munkáspárt emlékbizottságot állított


Sokan feltették már a kérdést, hogy a magyar kapitalizmusnak nincsenek áldozatai, hiszen a jelen politikusai  például a magát felgyújtó Bauer Sándorról évente megemlékeznek a Nemzeti Múzeum kertjében, ugyanakkor a jelen áldozataiért, az elmúlt 23 év áldozataiért eddig nem tett senki semmit. Tudjuk, hogy egy-egy emléktábla nem fogja visszahozni az életbe az áldozatokat,de a rendszernek vannak áldozatai sajnos: a 83 éves Marika néni, aki miután lakását magára gyújtotta, kiugrott Zsókavár utcai lakásának ötödik emeltéről, őt a kilakoltatásokról elhíresült XV.kerületi Fidesz-KDNP-s polgármester, László Tamás lakoltatta ki. A tegnapi nap az öröm csillagzata alatt telt, amikor rátaláltam a Munkáspárt nyilatkozatára. Évek óta itt a blogon is számtalan esetben hívtam fel a figyelmet, hogy igenis be kellene fejezni azt a burzsoá politizálást, amelyik a múlt rendszer bűneit a jelen kimosására akarja felhasználni. A rendszer eddig nem nézett a tükörbe és menekült mindenféle önvizsgálat elől, a Munkáspárt pedig végre meglépte azt a lépést, amire én már évek óta várok. Véget vetett a politikai farizeuskodásnak, még akkor is, ha nem kapott sajtót, ha látszólag ennek semmi súlya nincsen. De a fal épülni fog, névtelen és névvel ellátott téglák és remélem valahol a fővárosunk közepén, az áldozatok fala. Molnár F. Árpád /Hírháttér Multimédia/ azonnal gyors riportot készített a Munkáspárt titkárával. Régóta harcoltam és küzdöttem ezért, és megértem ezt a napot, még akkor is örömmel tölt el, ha ez a lék a rendszeren nem látható, nem kerül be a mainstream média hírei közé. Május 22-én javasolni fogom, hogy mécsesekkel emlékezzünk meg Filotás Istvánról, ha március 25. napja lett is az emléknap, a Szabadság hidat este 22-én lepjék el a mécsesek és emlékezzünk meg a rendszer áldozatairól, ha már a rendszermosdatók ezt nem teszik meg. Azt gondolom, hogy az ünnepeknek és megemlékezéseknek a ciklikus rend szerint kell hagyományt teremteni. Az első lépések nem látszanak még, talán el is van nyomva ez a hír, de ha egy jól felépített stratégia szerint az emléknapot gondozza valaki, az gyökeret ereszt és megerősödik. Gyors eredmények nem várhatóak, nagy az ellenszél, sok lőpora van a mainstream médiának. Az első kis lépések és a győzelem már megtörtént, a rendszernek most valójában sikerült visszavágni a 23 hazug évért. A politikai bevett farizeuskodások idejének hamar vége lesz és új idők jönnek. Igazából eddig két nap volt jelentős a blog életében a ciklikus világszemlélet szerint, ebből az egyik karácsony, a valós európaiság, a szeretet ünnepe és születésének megünneplése, az egyik alapállás, a másik pedig a költészet napja, valójában két sámánikus pont, József Attila és a jelen világ konfrontációja. Pont erről beszélgettünk a bostoni merénylet kapcsán, hogy az iszlám számára a szeretet kultúrája B. szerint nem létezik, nem tudják azt elfogadni és valamiféle kegyetlenség uralkodik. Így volna ez, ha maga a Korán nem deklarálná azt, hogy a könyv népeit (ahl al-kitáb)  tisztelik és ebbe a kategóriába a zsidók, keresztények és a zoroaszter (párszik) követők is benne vannak. Valójában a politeizmus iránti gyűlöletnek elviekben nagyobbnak kellene lennie az iszlámban, mint a keresztény világ elleni szent harcnak. Afganisztánban példaként a Buddha szobrok rövid életűek voltak.
Holnap a venezuelai nagykövetség előtt 15 óra magasságában szimpátia tüntetés lesz, Anderle Ádám idézi Közép-Amerikáról írott könyvében, hogy " távol Istentől és túl közel az Egyesült Államokhoz". Bolivár aki mellesleg venezuelai volt és konföderációban gondolkodott, már a 19.század elején félt a "kolosszustól". Talán a protestáns etika lappang az USA küldetéstudata és gazdasági expanziója mögött? Mindenesetre a holnapi demonstráció is jól szemlélteti, hogy Közép- és Dél-Amerika viszonya az USA-hoz a mai napig nem rendezett.

Kapcsolódó hírek és oldalak:
Kapitalizmus Áldozatainak Emléknapja - Interjú a Munkáspárt titkárával Hh Alsóörsi Hírhatár

Programajánló:
Szolidaritási tüntetés Nicolas Máduro mellett ! BAL-RAD

2013. április 19., péntek

A hét idézete - VIII.kerületi Ügyészség (részlet a vádiratból)



Ezt követően lement az udvarra, ott kavicsokat szedett fel, és ezekkel dobálta a sértett ablakának üvegét. A gyanúsított 20 óra 30 perc körül hagyott fel cselekményével, amikor a rendőrség értesítéséről tudomást szerzett.
VIII.kerületi Ügyészség


2013. április 14., vasárnap

Csontváry Kosztka Tivadar - Baalbek


X-akták - Végh Gábor videófelvétele: "Logikai egység van a szememben"



Végh Gábor, aki politikai menekültként és kvázi hajléktalanként él a Bécs melletti erdőkben "elárulta a projektjét": idegen lényekről őriz dokumentumokat, saját felvételei vannak, nem humanoidok, hanem robotikai egységek, amelyek "jönnek-mennek" a mi világunkban.
A tegnapi napon egy haláleset megint megerősítette azt, hogy a Vénusz bolygó gravitációs mezője metszi el az emberi életet. A Placidus asztrológiai programmal beállítottam (a nyári időszámítás miatt +1 óra) és tegnap 19:48 kor érte el a bolygó a horizontot és nyugodott le. Hétfőn reggel Budapesten 6 óra 10 perc körüli időpontban érdemes lesz gyomrunk feletti meditációt tartani, ugyanis a Vénusz keltével szorosan összefügg a reggeli "gyomorkorgás", ami egyébként nem az, hanem valami rejtélyes szálon vagy köldökzsinóron van összekötve az emberiség életciklusa, laikusként valamiféle gravitációs hatásnak mondanám.. Ez a profánul hangzó megállapítás és megfigyelés mindenképpen további kutatásokat igényelne, főként ittlétünk okaira világíthatna rá. A Vénuszt már az iszlám megjelenése előtt az Arab-félszigeten egyfajta halálistenként tisztelték, és emberáldozatokat is mutattak be a "felkelő" bolygónak, a Korán is megőrizte Al-Lat, Al-Uzza (Az esthajnalcsillag megfelelője, a leghatalmasabb a három közül) és Al-Manat tiszteletét. A zsidó vallásban is a Vénusz pénteki feljövetelével kezdődik el valójában a szombat, amit tekinthetünk kvázi megpihenésnek, alvásnak, szimbólikus halálnak is.

Kapcsolódó oldalak és hírek:
Egy facebookos beszélgetés során sikerült tisztázni, hogy az egész Dunántúlról látható 1989-es UFO- jelenségnek ("invázió"), aminek határőrként szemtanúja voltam (Nemesmedvesen) és a TR-3B projekt között valóban sok a hasonlóság. Első hasonlóság a felvételen látható a TR-3B gömbszerűvé alakulása, az 1989-es jelenség  is úgy kezdődött, hogy Vasszentmihály irányában, de 45 fokos szögben egy a csillagok színétől eltérő narancssárga fény, ami lehetett gömb is, volt sokáig megfigyelhető az esti égbolton. Más szemtanúk és én is felfigyeltünk a jellegzetesen ék alakú "űrjárműre", ami szintén megerősítheti a TR-3B lopakodó alakjával való hasonlóságot. A leírások szerint a TR-3B akár futballpálya méretű is lehet, az tény viszont, hogy az 1989-es jelenség az egész égboltot beterítette, határozott és lassú ívet szállt, mintha az űrből jött volna és nem úgy mint a Párizsban lefilmezett, amelyik "billegve" változtatott hirtelen irányt. Az 1989-es jelenségnek csillagok szikráztak a felületén, a fényes narancssárga pontok kiegészültek (ebből egy pulzált) a hajtómű narancssárga határozott tégla alakú kondenzcsíkjaival. Elhelyezkedésük viszont egyenesvonal alakban volt és nem háromszögében. Nagyon messziről, mikor a látóhatár elérte, lehetett kivenni és látni a klasszikus repülő csészealj alakot. A következő videón látható ugyan a pulzálás, de a fények itt egyenes vonal helyett speciális ékalakot alkotnak.
forrás: Borsonline
Miniatűr földönkívülire bukkantak Chilében ONC
TR-3B California YouTube
TR-3B, Bolívia (Santa Cruz) YouTube
A pokoli Vénusz tíz nagy rejtélye [o]rigo
Az 1989-es jelenséghez hasonlót láttak Dél-Afrikában, ez már inkább közelíti az általam is látott jelenséget:
6 kilométer átmérőjű UFÓ - (Capetown, Dél-Afrika) Pécsi STOP
Minden idők egyik, ha nem a legnagyobb UFÓ inváziója Hírháttér Multimédia
TRB3 projekt - "Ufó" Párizs felett YouTube

2013. április 11., csütörtök

Sebő Együttes - Nagy László: Az én szívem játszik ♫

Vers mindenkinek - Bella István

fotó: Irodalmi Jelen
ÉS ÚGY ÉLTEM


Soványodtak a csillagok testemben,
a fényesség lehamvadt rólam,
csontig-meztelen, fagyokra estem,
s elmerültem, didergő kő, a tóban.

És úgy éltem, mint az ágrólszakadt,
mint a halálról lemetszett.
Négyágú-kés járt bordáim alatt,
emberpróbáló kín növesztett,

de kibírtam. Nem volt könyörület.
Gyémánt karcolta agyam, a világ,
s az emberek szemébe üvegezett.

Most ablak vagyok, végtelenbe tárt
pilláik között ömlik rajtam át
fényességük, a lelkiismeret.

2013. április 9., kedd

Szörftörténetek - Örömünnep a kuruc.infón

Tűzeső vagy amit akartok
Puzsér Róbert, a facebook oldalán a nagy port kavart Szaniszló-paródia és -kritika után, most
Hamvas Béla Vízöntő című írásának felolvasó videójával próbálja kibillenteni a megbillent bilit -
A tömeg uralmának kora  YouTube. Amikor Para-Kovács Imre átköltötte a székelyek himnuszát, bujkálnia és félnie kellett sokáig a "maroknyi náci porlik, mint a teveszar" verssora miatt. Barangó (álnevén: Ivan Dmitrics Cservjakov), az őspunk, talán emlékszünk az esetre? Egyszerűen csak bebaszott a Tilos Rádió stúdiójában karácsonykor és felsóhajtott élő adásban, hogy ő bizony "kiirtana minden keresztényt", azóta számtalan eu-s és izraeli zászlóégetési szertartáshoz a nevét adta, és hiába minden ellenkező irányban tett görcsös kapálódzás, megrögzött kocsmai, korrektori bocsánatkérő metamorfózis, a nép nem felejt. A liberálisok pályafutásának ebben az országban csak egy nagyon rövid ideig, sokszor villanásnyi időig ad a magyarok istene dicsőséget, további sorsukká hamar a gyors és önként vállalt száműzetés, a menekülés, vagy a megvetés és a gúny válik. Horn Gábor SZDSZ-es képviselőt például a Városligetben támadta meg három gonosz suhanc 2008-ban. A sörözgető "náci" útonállók körbevették védtelen áldozatukat és a képviselőt sörrel öntötték pofán. Erről a rituáléról egyetlen magyar festő sem készített műalkotást, pedig legalább olyan monumentális és drámai történelmi téma lehetne, mint a Vata-féle pogánylázadás. Kertész Ákosnak, a nagyszerű és többszörösen díjazott írónak is a börönd jutott, mert elszabadult hazánkban a bosszúszomjas és véres fasiszta szellem a nagy demokrácia palackból. Puzsér Róbert talán maga is megrökönyödött a fanatikus gyűlöletkomment halmazok láttán és talán látta lelki szemeivel liberális elődeinek megfutását is, éhezését, emigrációját és ezért gyorsan és nagyon okosan úgy döntött, hogy a börönd helyett inkább Hamvas Béla gondolataival engeszteli ki a megsértett tömeget. Ebben a hazában aztán nem babra megy a játék. Itt és most ebből a szomorú kapitalista magyar mocsárból olyan ikonok nőtték ki magukat, terebélyesedtek észrevétlenül fölibénk, hogy szentségük és kinyilatkoztatásaik immár ex chatedra vannak jelen. Lejárt az az idő, amikor a magyar még gúnyolható volt, ma is megtehető, de hála a különböző összeesküvés elméleteknek a kollektív paranoia egyben önvédelmi ernyőként is működik, ellensajtó ebből vagy te is Svetaketu. Nekem a hazugsághalmazok és ellenhazugsághalmazok láttán bizony jelentős mennyiségű endorfin termelődik a szervezetemben. Látva a miniszterelnök unott és savanyú arcberendezkedését, hogy korán reggel berángatták azért, hogy határolódjon el a gázt adó motoros "náciktól" és nyilatkozzon valami keményet. Nos mit tudott volna tenni, a mitugrász Pintér Sándorral fenyegette meg a szittya motoros felvonulást. Aztán időközben a köztiszteletben álló Heller Ágnes is gyorsan kirohant nyugatra panaszkodni, de nem a kilakoltatások, a hajléktalanok, a munkanélküliek kilátástalan helyzete miatt panaszkodott, mert ezek a népirtási kategóriák egy demokrácia tűrőképességébe persze simán beleférnek, mióta a szabadkőműves elvtársak kiegyeztek a komprádor burzsoázia képviselőivel valamikor talán a hosszú 19 század közepén és az egyenlőség forradalmi jelszavát meggyalázták azzal, hogy pusztán jog előtti burzsoá-egyenlőséggé degradálták. Így vagyunk mi körülvéve Vona Gáborokkal, akik hazaküldik bizony simán a Salit (Salamont) is, ha nem vigyáz magára:. a sumir- magyar furkosbot egyszer kiugrik a zsákból. Van itt bőgatyás Betyársereg, betiltott Gárda, Kurultáj, Vajk Istvánok és Koppányok és hiába a közszolgálati és kereskedelmi tévék, a Kertész Ákosok megkóstolják az uszodavizet (devizahotel), ha már nincs belső moderátoruk. Azt lehet mondani, hogy bizonyos szempontból véget is ért a liberalizmus korszaka, amikor még felelőtlenül lehetett néphülyítéssel, ostoba demagóg szabadságelvekkel politizálni. Természetesen a szociális problémákra egyik oldal sem fogja megadni a választ, de legalább addig is jól fogunk szórakozni, ha lesz miből vagy siránkozni. A kuruc.infó kommentelőit láthatóan nem rázta meg igazán a vasárnapi bűncselekmény. Többen közülük már csak egy kávét kértek a divattervező Király Tamás meggyilkolásának híre alatt. Olyan értelmezések is napvilágot láttak, hogy ez a liberalizmus lényege: a Szodoma és Gomora és a Gonorrhea. Maga a főcím is sokatmondó.

Kapcsolódó oldalak:
Elfogták Király Tamás feltételezett gyilkosát [o]rigo
A lakás, ahol Király Tamást megölték CINK.hu
Levágott fej, felfújt vőlegény... CINK.hu
A liberális propaganda és a kozmikus ember tartarossz.blog
Buji Ferenc - A homoszexuális propaganda Traditio.org

2013. április 4., csütörtök

Csontváry Kosztka Tivadar - Tavasznyílás Mosztárban




Kapcsolódó oldalak:
Csontváry Kosztka Tivadar: Marokkói tanító (1908) tartarossz.blog
Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma tartarossz.blog
Pablo Picasso: Guernica tartarossz.blog
Konsztantyin Fjodrovics Juon: Új bolygó tartarossz.blog

Összefoglaló - A blogról és a betegfiú története

Áthidaló megoldásként Bólya Péter a kiváló író, novellista, ha elhagyta az ihlet, arról írt, hogy képtelen írni. A Nagy László költővel készített filminterjút nézve bizonyosodtam meg, hogy Nagy László nagyon nehezen fejezi ki magát. Az egyszerűbb ember kifejezésmódja, a nyelvi dimenziók helyett, pontosan az egyszerűség. Nagy László zsenialitása pedig éppen az lehetett, hogy neki,  - amíg elért az egyszerűbb kifejezésmódig, amíg megtalálta a megfelelő szót a gondolathoz - addig külön köröket kellett leírnia. Így valahol a kifejezésbeli tehetségét a költészetében könnyen feltételezhető, hogy egyfajta nyelvi, kifejezésbéli blokknak is köszönhette. A Kormos István  készítette interjúban Nagy László arra kérdésre, hogy mit üzen az utókornak: "ha lesz még emberi arcuk, csókolom őket" ezzel a nagyon is mélyértelmű és misztériumba illő mondattal válaszolt. Az embernek nem kell a fikció világába elmerülnie, a fikció világában. Ez a blog nem azért született, mert bármiféle önös célnak vetettem volna alá magamat. Ha ismert szerettem volna lenni, akkor tovább folytatom a versírást, doppingszerrel vagy anélkül szinte magánügy, ma már könnyen lehet, hogy több helyen publikálnék, lenne nevem, de nem lennék keleti típusú ember a vadnyugaton, ha ennek a névszerzésnek én tulajdonítanék bármiféle jelentőséget. Én útkereső voltam és nem költő, a két pálya egy ideig együtt mozgott, de az utóbbiért nem adtam el a lelkemet. A túlpart teóriák része lett ez a fajta kísérletezés is Siva szent növényével, ugyanakkor nem tiszteletlenség leírni ezt, sem nagyképűség - az írás túl nagy áldozatot kért tőlem ellenértékként, a lelkemet. Akkor úgy gondoltam, hogy a gőgnek és nem az elhivatottságnak van ebben súlya. Így, mivel a  versírást mérlegeltem, azt rossz útnak találtam és felhagytam vele, más értékek után néztem. Nekem jóval kedvezőtlenebb volt a helyzetem, mint mondjuk egy Csontváry Kosztka Tivadarnak, hiszen semmiféle égi hang nem akart kiválasztottá tenni, sőt maximum úgy, hogy a saját hangomon, hallucináció formájában a plexus solarison keresztül Isten szándékosan rám ijesztett - hogy mi közöm hozzá, hogy ő miért teremtett virágokat. Azért megdöbbentő mindezt átélni, hogy igazán még le sem írhatom megváltozott tudatállapotban, azt amit le kellett volna talán akkor írnom. Az ember a hétköznapi tudatállapot poklában észre sem veszi, hogy egy láthatatlan háló veszi körül cenzúraként, amint ketrecének szélét feszegeti, nincs jobb szó, metafizikus értelemben, abban a pillanatban a valóság szó szerint lesújt rá. Ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjük a gondolkodásunk komplexitásának jócskán meg kell növekednie. Látókká kell válnunk, mert valójában vakon bolyongunk a labirintusban. Siva isten szent növénye pedig képes látóvá tenni, a kérdés az, hogy elviseljük-e azt a valóságot, azt a halhatatlanság közeli tudatállapotot, hogy minden problémát képesek vagyunk azonnal megoldani, időn kívül, belelátni. El tudjuk-e képzelni azokat a sorserőket, amelyeket ilyenkor elszabadítunk és hogy önmagában ez a kísérlet a tudatállapotokkal mennyire is veszélyes terep. Én egyedül a gyógyításban látom ennek a jövőben az esélyét. Olyan esélyt, ami pszichofizikai (pszichofizikai alatt a testet, mint meditációs objektumot értem, fizikai, szellemi testi valóságként önmegtapasztalva) meditatív vezetésű introspekcióval megtalálja egy-egy betegség gócpontját és kíméletlenül eltávolítja onnan. A kérdés az, hogy a saját szervezetünkkel hogyan kommunikálunk, hiszen nem értjük önmagunkat sem, mert nagyon lefokozott tudatállapotban élünk. Amikor 2006-ban rejtélyes módon az a bizonyos 5mm átmérőjű üvegampulla a szemembe került, a gondolatvilágom paranoid gondolatokkal jelezte azt, hogy gond van. Eljuttatott a szorongás egy olyan elviselhetetlen fokára, hogy azonnal a diliházba akartak szállítani, mondván, hogy ez megőrült, már össze volt készítve a papucsom, a pizsamám és én arra kértem a szüleimet, hogy engedjenek le sétálni és ahol a séta során egyszerűen csak a szervezetem pár órán belül kidobta az idegen testet, miközben előtte 5 szemorvos sem talált semmit és megszűnt minden szorongás és paranoid gondolatom is. Ekkor gondoltam először azt, hogy számos pszichiátriai megbetegedés, paranoid gondolkodás valódi hátterében állhat egy emberi testbe ékelődött idegen test, és valójában a lenyugtatózással csak azt érjük el, hogy a szervezet azt soha nem fogja kivetni magából. Hamvas Béla a bhindunak nagy jelentőséget tulajdonított, a bhindu ugyanis a hinduizmusban a pont, az ember a létezésbe Hamvas szerint egy ponton lép be, és egy ponton távozik.
(fotó forrása: kozeg.blogspot.com)

A jelenségekkel is így van és így volt ez a betegfiúval. A betegfiú elnevezés ugyanis egy koldust takar, ez a tábla volt akasztva a nyakába személyazonosítóként a hülyébbek kedvéért, hogy ő a BETEGFIÚ.
Az biztos, hogy társkereső oldalakon egyáltalán nem lett volna túl népszerű egy ilyen nickkel a színre lépni, azonban a gyengeségből erényt kovácsolt és bármennyire is beteg volt, vagy annak látszott, azt azért felismerte, hogy hogyan élhet túl. A betegfiú is egy ponton lépett be, az Alstom szerelvény legvégénél és egy tradicionálisan is koldusok által rendszeresített fehér, műanyag kávéspohárral indult el útjára. Azt észrevettem, hogy nem diplomatatáska volt nála, hogy az ezres bankók és a néhány zöldhasú is szépen elférjenek egymás mellett és ne legyen veszekedés köztük. Ennyit a 21.századi demokráciákban élő koldus rövid, tömör antropológiai leírásáról. Többször hallottam a suttogó metropropagandát hogy az Alstom szerelvények mennyire jók és a régi ruszki mennyire rossz volt és hogy nem szoronganak benne az utasok, mert úgy van elrendezve még a tér és a megvilágítás is. A betegfiú láttán viszont rémület suhant át az utasok arcán, olyasfajta lehetett ez amit utoljára a szentmise vége felé láttam, amikor elindult a katolikus persely az útjára. De az is lehet, hogy talán féltek, hogy trollkodni fog valamelyikükkel, felismerték védtelenségüket és gyarlóságukat. A betegfiú egyébként tisztelettel vette tudomásul, hogy egy fillért nem kapott és tovább bolyongott a kávéspohárral a kezében a Moszkva bocsánat Széll Kálmán téri metrómegállónál és várta a következő esélyt az életre. A betegfiú várakozott, a tömeg pedig némán tűrte el, nemcsak a betegfiút, hanem azt is, hogy megint csak egy mozgólépcső működik, a 600 közül és tűrte mint a sárgacsekkeket szokás és tűrt tovább, az áprilisi télben és már nem is volt, nem is létezett. sem.